Az élet nem áll meg, ha
valakit megölnek. Körülötte minden tovább virágzik és burjánzik. Mark Spencer
igazságügyi botanikus szakértő a növényekből ki tudja olvasni, hogy mi történt azok
környezetében.
Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő |
Egy
dél angliai kiváros peremén megerőszakoltak egy nőt.
A
nőnek sikerült elmenekülnie, a rendőrségen feljelentést tett. A pontos
helyszínen azonban már nem emlékezett a történtekre. A nyomozók találtak a nő
ruháján két, aprócska levéldarabkát, amit elküldtek Mark Spencer laborjába.
Tudni akarták, pontosan hol támadták meg a nőt, mert ott akartak később
nyomokat keresni. A levélmaradványok zöldesbarnák voltak, kisebb, mint 1 cm
átmérőjűek. A levél erezete hálószerű mintát alkotott, olyan volt, mint egy
utcatérkép. Egy nyír, gyanította Spencer. Bement a londoni természet történeti
múzeum növénygyűjteményébe, ahol több millió szárított növényből álló
gyűjtemény található. A darabkákat mikroszkóp alá helyezte. Az eredmény: fehér
nyír. Spencer elindult a nyomozókkal, hogy a tett helyszínét behatárolják. A
keresés nagy területet fogott át, melyen tölgyfa, kőrisfa és fehér tüskebokor
is feltalálható volt. Spencer körbesétált és felfedezett egy kisebb területet,
ahol fehér nyír nőtt. Tél eleje volt, néhány levél a földre hullott a fáról.
Spencer biztos volt benne, hogy a bűncselekmény a két terület közül
valamelyiken történt.
Betula pendula – fehér nyír |
A
holttest a hátán feküdt, lábai kinyújtva, erősen bomló állapotban.
Egy
kutyáját sétáltató férfi vette észre a testet a vasúti töltésen. A holttest
körüli növényzetben nem volt túl nagy károsodás. Nem volt nyoma küzdelemnek.
Spencer nem látott olyan csapást a szeder- és orgonabokrok, a csalán és a japán
keserűfű között, ahol a lehetséges gyilkos utat tört volna magának. A férfi
feje, felsőteste és karjai lenyomták az alatta lévő növényzetet. Az alteste és
a lábai egy szederbokor alatt feküdt. Spencernek feltűnt, hogy a keserűfű
kisebb oldalhajtásai megsérültek. Az ágakon még sárga virágszirom maradványok
voltak. A virágok késő nyáron nyílnak, most tél volt. A férfi tehát több
hónapja feküdt ott. Nyilvánvalóan egyedül baktatott a vasúti töltés mentén,
lefeküdt, vagy elesett és meghalt.
Fallopia Japonica – japán keserűfű |
Egy
folyó partján találtak rá. A testét már vastagon befedte a növényzet.
A
nyomozók már tudták, hogy ki volt az elhunyt. Attól féltek, hogy egy rokona
ölhette meg. De talán öngyilkosságot követett el – a férfi mentálisan beteg volt.
A holttest már valószínűleg több hónapja itt feküdt, magyarázta a rendőr
Spencernek, amikor az a helyszínre ért. A növények korát kellett megtippelnie.
A rendőrség a csontvázat és a személyes tárgyakat már eltávolította. De a
bomlás olyan erős volt már, hogy szövetdarabkák maradtak a talajon. Néhány a
már elkorhadt mirigyes nebáncsvirág ágaira ragadt, egy olyan növényre, ami
télen elszárad és tavasszal újra nő. Négykézlábra állva megvizsgálta a szárakat
Spencer. A holttest súlya kilapította őket. Közöttük újra nőtt hajtásokat
fedezett fel. Úgy tippelte, hogy az új szárak legfeljebb két hónaposak
lehetnek. Ennyi ideig feküdhetett a test is ott, vélte Spencer. Valószínűleg
öngyilkosság, az ügyet lezárta a rendőrség.
A
növényi darabkák nagyon aprók voltak, két megszáradt levél és egy szirom, egyik
sem hosszabb, mint 5 mm. Mark Spencer a nagy felbontású mikroszkóp alá helyezte
őket. Nem szabadott megsérteni őket, mert fontos bizonyítékok voltak. A
darabkák megegyeztek, ezt azonnal felismerte, egyazon növényi fajhoz tartoztak.
Csak éppen melyikhez? A levelek kicsik voltak, tűalakúak, a széleken kissé
behajtva, mirigyek futottak a felszínén. Szokatlan forma, gondolta Spencer. A
szirom is idegennek tűnt, a növény valószínűleg a melegebb területeken őshonos.
Spencer sejtette, honnan származik.
Így
írja le a jelenetet az önéletrajzában „Murder Most Florid” címmel Mark Spencer,
aki 51 éves, és 2008 óta igazságügyi botanikus szakértőként dolgozik. Az angol
rendőrség akkor vonja be az ügyeibe, amikor növényi nyomok segíthetik a
nyomozást. „Sok esetben alig van valami kiindulási pontom”, mondja, „de a
legkisebb darabkák is hordozhatnak érdemi információt.”
Impatiens Glandulifera – mirigyes nebáncsvirág |
A
növények növekedési stádiuma alapján a botanikus néha ki tudja olvasni, hogy
egy holttest mennyi ideje fekszik a megtalálási helyén. Az áldozat cipőtalpára
ragadt levéldarabkák utalhatnak a helyre, ahol meghalt. A hajban vagy a
ruházaton megmaradt virágpor a gyanúsítottat a helyszínhez kötheti, ahol a
virágporhoz passzoló virágokat megtalálni. A levéldarabkákat és a szirmokat,
amiket a rendőrség Spencernek küldött, egy gyújtogatás helyszínén rögzítették.
A gyanúsított megpróbált felgyújtani egy épületet. Elmenekült, de tíz perc
múlva elfogták. A ruhájáról lógtak a biztosított növényi darabkák. Spencernek
meg kellett állapítani, hogy melyik fajhoz tartoznak a maradványok. Bevitte
őket a londoni természettörténeti múzeum növénygyűjteményébe, ami milliónyi
szárított növénynek ad helyet. Egy kolléganőjével olyan kiállított példányt
keresett, ami passzolt a darabkákhoz. Meg is találták: A növény dél-kelet
Ázsiából és Ausztráliából származott. Angliában csak botanikus kertekben
található.
Spencer
azt is olvasta, hogy ezt a növényt úgynevezett vesszőből készült kerítésekhez
is használták. Feljegyezte a megfigyeléseit és a végkövetkeztetést megküldte a
rendőrségnek.
Spencer
több, mint 40 éve vizsgálja a növényeket. Már kisfiúként is volt egy kis
konyhakertje az anyja kertjében, amiben levendulát, retket és körömvirágot
nevelt. Kilenc évesen a botanika alap műveit olvasta, később pedig a Readingi
egyetemen tanult. 2004-ben kezdett el kurátorként dolgozni a természettörténeti
múzeumban ahol Anglia és Írország 620000 szárított növényi mintáját kezelte. Nyugodt
tudományos munkája volt, míg egy nap izgalmas telefonhívás érkezett. Egy
rendőrnő hívta, erősen bomló és nővényekkel befedett férfi holttestet találtak
egy folyó mellett. Talán emberölés történt, talán öngyilkosság. Senki nem tudta
pontosan, mióta fekszik ott a férfi. A rendőrnő azt kérdezte Spencertől, meg
tudná-e saccolni a növények korát, melyek a test alatt nőttek. Bűncselekménnyel
eddig nem volt dolga, de a gondolat lenyűgözte, így igent mondott.
Ettől
kezdve Spencer folyamatosan segíti a rendőrség munkáját különböző nyomozások
során. Évente négy-öt ügyben működik közre: gyújtogatás, betörés, terrorizmus,
nemi erőszak, emberölés. Leggyakrabban az október és március közötti időszakban
kérik fel, amikor a fákról és a bokrokról lehullanak a levelek és szabad rálátást
adnak a bozótosra. „Emberölések egész évben történnek”, mondja Spencer, „de sok
áldozatot csak később találnak meg.”
Van,
akit sohasem.
Mint
azt a nőt a pihenőhelyen.
A
férje halálra verte, a holttestét pedig egy gyorsforgalmi út mentén rejtette el
valahol Kelet-Angliában. Hogy pontosan hol, azt nem árulta el. A nyomozók
eredménytelenül kutatták át a pihenőhelyeket. Végül Mark Spencert is bevonták.
Az egész tájat elemeznie kellett. Amennyiben a férj elásta a feleségét, az
nyomot hagyott a növényzeten, amit talán évekkel később is fel lehetett
ismerni. Spencer a térdig érő fűben és a növényekben anomáliák után kutatott,
amelyeken látszódhat, hogy az eredeti helyükről kitépték, eltávolították őket. A
mező szélét belepte a csalán, füzike, galagonya-, és szederbokrok. „A szeder a
legnagyobb botanikai ütőkártyám a helyszíneken”, mondja Spencer. Egyes
szederfajták különösen gazdagon teremnek olyan helyeken, ahol a bomló testek
tápanyagot biztosítanak nekik. A növények szárán, ágain keletkezett
sérülésekből Spencer meg tudja állapítani, hogy valaki hogyan jutott keresztül
a növényzeten, és meg tudja tippelni, milyen régóta feküdt egy holttest a
helyszínen. Ehhez megvizsgálja a növény korát, helyzetét, és a szárak növekedésének
mértékét, melyek a test alatt, körül helyezkednek el és néha azon keresztül
törnek utat.
Szárított növények gyűjteménye |
Már
sötét volt, szakadt az eső, amikor Spencer a kis területre megérkezett.
Egy
holttestet találtak. A rendőrség azt gyanította, hogy egy férfiről van szó, akit
már évtizedek óta kerestek. A nyomozóknak meg kellett állapítaniuk, hogy mennyi
ideje feküdt ott a test. Spencer hamar rájött, miért nem találták meg előbb a
férfit. A testét teljesen benőtte a szeder, a csalán és a moha. A koponyát vékony
réteg zöldalga vonta be, amiben egy kis darab borostyán és néhány mohadarabka
ragadt meg. Fiatal hegyi juhar és kőrisfa hajtások nőttek a csontváz közelében.
Spencer megvizsgálta az elágazásokat és a sérüléseket, amiket a levélrügyek
hagytak hátra. A palánták legalább hat évesek voltak, ugyanígy a szederbokrok. Néhány
ág átfurakodott a csontok között. Spencer feljegyezte minden szederág és gyökér
számát, helyzetét és korát, és hogy hogyan nőttek. Minden arra utalt, hogy a
férfi már legalább kilenc, valószínűleg inkább tíz éve ott feküdt. Spencer
munkája itt véget ért. Később megtudta, hogy a halál okát végül nem tudták
megállapítani.
Ez
a munka megerőltető, néha fárasztó- és gyakran mégsem vezet eredményre. „Néha
nagyon nehéz megtalálni valakit.”, mondja Spencer. „Gyakran sikertelen az
egész.” A fent említett nő utáni keresést is abbahagyták, a mai napig valahol
odakint fekszik a teste. Az ilyen esetek nagyon érzékenyen érintik Spencert. „A
tudat, hogy a hozzátartozók és a barátok nem tudnak valakitől elbúcsúzni,
szomorú és elkeserítő.
Általában
Spencer nem kap arról tájékoztatást, hogyan alakul a továbbiakban a nyomozás.
Miután elvégezte a munkáját, már nem hall többet az esetről. Saját maga azonban
ír az esetekről, amelyekben részt vett, a legnagyobb diszkrécióval persze, az
elkövetők és sértettek nevét, valamint a helyszíneket nem árulja el. „Mindig
mindent névtelenítek”, mondja Spencer.
A
gyújtogatásos esetben döntő bizonyítékkal szolgált a hatóság számára. A
nyomozók a helyszínen is találtak megszáradt növényi darabkákat és elküldték
Spencernek. Abból indultak ki, hogy az elkövető a tüzet ebből az anyagból
rakta. A növényi darabkák megegyeztek azokkal, melyeket az elkövető ruhájából
biztosítottak. Az elkövető az egzotikus gyújtósát abból a vesszőkerítésből
szakította ki, amely a területet körbevette.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.