A
rendőrség és a közvélemény számára elképzelhetetlen volt, hogy ezeket a
bűntetteket egy nő követte el. Talán ezért is tartott el egy darabig, míg a
gyilkosságokat egy sorozat részeiként fűzték össze. Ehhez még az is
hozzájárult, hogy a holttesteket különböző megyékben találták meg, különböző
rendőrkapitányságok illetékességi területén. Csak hónapok elteltével kezdik el
Aileen Wuornost és barátnőjét, Tyria Mooret körözni.
Amikor
Phyllis Chelser, amerikai feminista aktivista a tévében meglátta, hogy két nőt
keresek, akiket 8-12 fehér középkorú férfi lelövésével vádolnak, és a férfiakat
arra intik, hogy ne utazzanak egyedül, azt kérdezte magában: „Mit keres a
tévében minden nő tiltott fantáziája és minden férfi legrosszabb rémálma?” Ezt
le is írja később egy Wuornosnak címzett levelében, illetve azt is, hogy: „A
lövéseid végre megtörték a hallgatást a prostituáltakkal szembeni erőszakról, a
prostituáltakról, akik megvédik magukat és a prostituáltak bosszújáról.”
Meglehetősen
ironikus, hogy bár Aileen Wuornos a tetteivel hatalmas figyelmet váltott ki,
később prominens fogvatartottként mégis az maradt, aki gyerekkorától kezdve túl
gyakran volt: olyan ember, akit mások kihasználnak, csak ezúttal, mint az
elragadtatás és az értelmezés tárgyát.
Ha Aileen Wuornos a gyermek-, és fiatalkorára visszagondol, a mélyen lenyúló ablakok jutnak eszébe nagyszülei, Britta és Lauri Wuornos házában, Troyban, Michiganben. Wuornos legjobb barátnője, Dawn Botkins szerint az volt a legklasszabb az alacsony ablakokban, hogy könnyen le lehetett lépni.
Lee
és bátyja az 1960-as és 70-es években nőttek fel. A család Finnországból
származott, az elődeik egy pár generációval előbb vándoroltak be az USA-ba, innen
a nagyapja finn keresztneve Lauri. Lee und Keith abban a tudatban nevelkedtek,
hogy a nagyszüleik a szüleik és azok gyermekei Barry, Lori és Diane a
testvéreik, nem pedig nagybácsi, nagynéni és az anyjuk. Egyszerű házban éltek,
egy bungalószerűségben, a gyerekeknek nem volt saját szobájuk, de ez nem volt
szokatlan ebben az időben. Britta Wuornos háztartásbeli, férje Lauri
szabályozástechnikusként dolgozott egy gyárban. Nem voltak túlságosan jómódúak,
de szegények sem.
Lee
problémás gyerek volt. Verekedések, kisebb gyújtogatások. Kezdettől fogva
problémái voltak az iskolában is, ahonnan rendszeresen lógott. A ház alacsony
ablakait pedig egyre gyakrabban arra használta, hogy meglógjon otthonról. Más
lógósokkal találkozott a benzinkúton, vagy az erdőben elhagyatott házakban. Wuornos
legjobb barátnője, Dawn Botkins biztos volt benne, hogy a nagyszülői ház nem a
legmegfelelőbb hely volt egy gyermek számára. Később, egy interjúban ezt
mondta: „Aileen nagyapja, Lauri, megerőszakolta Aileent, ahogy korábban a lány
anyját, Dianet is. Pletykáltak róla, hogy hogy nem Lee nagyapja, hanem az
apja.” Michelle Chauvin, egy másik barátnő a Troy beli időkből így emlékezett
az újságíróknak: „Lauri, nagyapja egy szemétláda volt. Egyszer ellógtunk az
iskolából, és elmentem Lee-vel az otthonukhoz. Elkapott minket, átdobta Leet
egy fotelon és az övével kegyetlenül elverte. Legalább öt percig ütötte őt.
Tudta, hogy eközben figyeltem őt. Példát akart statuálni.”
Tyria Moore |
Körülbelül
ugyanebben az időben tudta meg Wuornos, hogy a szülei nem a szülei, hanem a
nagyszülei, és Bari, Lori és Diane nem a testvérei, hanem nagybácsi, nagynéni
és anya.
Legjobb
barátja és bizalmasa a testvére, Keith lesz. Túl bizalmas is, ahogy néhányan
gondolták. Danny Caldwell elmondta, hogy látta, amikor Aileen Keith-el és egy
másik fiúval szeretkezett: „Marc Aileenal volt együtt, meztelen volt, és
Keith-el is szeretkezett. A testvérével.”
13
évesen Aileen terhes lesz, világra hozzá a fiát, ám egyszer sem fogja a
kezében, azonnal örökbe adják. Hogy ki az apa, az tisztázatlan. Wuornos később
azt állítja, hogy egy stoppolás alkalmával megerőszakolták, de soha nem tesz
feljelentést.
Röviddel
ezután meghal a nagyanyja, Britta, és Lee elveszíti a legfontosabb
szövetségesét a nagyapjával szemben. Vagy kidobják otthonról, vagy magától lép
le.
14
és 16 éves kora között a 70-es évek elején Wuornos az utcán és az erdőben él.
Se gyermekvédelem, de szomszéd, se tanár, se rendőr nem foglalkozik ezzel. A
lány többé nem jár iskolába, prostituáltként él. A többi tini számára
kívülálló, gyakran szidalmazzák. A fiúk egyike, Jerry Moss, később így
nyilatkozik: „Azt akarta, hogy úgy viselkedjünk a nyilvánosság előtt, mint egy
szerelmespár. Én ezt nem akartam, és megmondtam neki, hogy egy ronda kurva és
menjen a pokolba. Nem akartam, hogy vele lássanak.”
A
telek Michiganben hidegek és havasak. 16 évesen elege lesz az egészből. Ha már
kurvaként él az utcán, legalább meleg helyen legyen. Stoppal elindul Floridába.
Floridában
minden új és izgalmas. Aileen Wuornos fiatal és csinos, jól keres
prostituáltként, és süt a nap.
1972
van, a flower-power korszak a vége felé halad, Nixon elnök továbbra is napalmot
szór a vietnámi gyerekekre. A rádióban a szomorkás hangulatú „American Pie”
szól. Wuornos inkább a Mooody Blues-t hallgatja, „Nights in white Satin” –
Éjszakák fehér selyemben. Ritkán vannak fehér selyembe burkolt éjszakái, de nem
tilos álmodozni Floridában. A prostitúció annál inkább. Wuornos ezért a
következő években gyakran kerül összetűzésbe a törvénnyel. A temperamentuma is
bajba sodorja. Egy verekedés során egy férfit fejbe csap egy üveggel, másik
alkalommal egy pincért dob fejbe billiárd golyóval. Többször letartóztatják, és
néhány hónapra börtönbe kerül. Florida elveszítette a varázsát.
Hogy
Istennek milyen kemény bal horogja van, azt akkor tudja meg Wuornos ismét,
amikor a testvére gégerákos lesz. Amikor meghallja, hogy Keith-nek csak néhány
hete van hátra, elkezd vágyódni az állandóság, a családi fészek melege után. Wuornos
számára szokatlan lépésre szánja el magát, 20 évesen, 1976 május 4-én hozzámegy
a 69 éves Lewis Gratz Fell-hez, egy bányatársaság jól szituált volt elnökéhez.
Hogy hol ismerte meg a férfit, máig tisztázatlan.
Aileen és férje, Lewis Gratz Fell |
Folytatása következik.
Évi