A bosszú ereje - 2. rész

ST: A férfi állandó hallgatása nem egyfajta bosszú volt már önmagában?

H: Kétségtelenül. Méghozzá elég agresszív formában. Mivel ezt üzente vele: Nem vagy méltó egy szóra sem, nem létezel számomra.

 

ST: Hannoverben egy férfi lesből megtámadta a volt barátnőjét és leöntötte savval. A nő súlyos sérülésekkel, de túlélte a támadást. Miről szólnak az ilyen jellegű támadások?

H: A savval elkövetett támadások súlyos sérüléseket, életre szóló fájdalmat és vakságot is okozhatnak. Az elkövető pont ezt akarja elérni: a másik szenvedjen élete végéig. A legnagyobb értékét pedig, a külsejét, ne birtokolhassa más. Az ilyen tettek radikalitása, melyek az arc tönkretételére irányulnak, tehát az ember fő jellemzőjére, sejteti a kapcsolati bosszú rombolási potenciálját.

ST: Egyre több leskelődő támadó öli meg áldozatát, miután próbálkozásaik eredménytelenek maradnak.

H: Ez azt mutatja, milyen primitív módon reagálnak erősnek tűnő férfiak a narcisztikus sértésekre.

 

ST: A becsületgyilkosságok kötődnek a bosszúhoz?

H: Nem feltétlenül, de előfordul. Ezekben az esetekben természetesen a büntetés vágya a domináns. De a büntetés bármely formáját mindig szoros összefüggésben kell nézni a bosszúval.

 

ST: A veszekedő felek is szívesen számolnak le egymással.

H: Én igazság narcisztikusoknak hívom őket. Az ő vitáikban mindig akörül a kérdés körül forog minden, hogy: a te igazságod vagy az én igazságom a helyes? Az ő elképzelésük szerint persze az egyetlen valóban igaz. Ezzel egyidőben extrém sértődékenyek. A mély sértődékenység érzéstől való megszabadulás érdekében veszekednek – és ha nem lesz igazuk, néha bosszút állnak.

 

ST: A legrosszabb esetben késekkel és lőfegyverekkel…

H: Egyre gyakrabban megtörténik ez. Gondoljon csak a düsseldorfi és erkrathi bosszúhadjáratra két ügyvédi irodában, ahol az illető úgy érezte, hogy nincsenek egy véleményen velem és a meglátása szerint nem adtak neki megfelelő tanácsot. Hárman meghaltak, többen megsérültek. Az ilyen elkövetők gyakran kerülnek vérszomjas állapotba vagy világvége hangulatba, és újra meg újra ölnek.

ST: Egy másik személy a dachaui bíróságon ölt meg egy fiatal államügyészt. Indítéknak a bajor igazságszolgáltatás elleni gyűlöletet nevezte meg, valamint azt az érzést, hogy folyamatosan igazságtalanul bántak vele. Nyilvánvalóan nem érzett megbánást.

H: Ez nem csak a súlyos sértődöttségről és az igazságérzet megsebzéséről szól, hanem nagymértékű narcizmusról és kedvetlenségről is. Ehhez pszichopátiás személyiség is szükségeltetik. Az összeférhetetleneket gyakran írják le úgy, mint a jog és a pszichiátria között ingázókat. Annyit mondhatok: bennem félelmet keltenek.

 

ST: A bosszúállók később elismerik, hogy bosszúból öltek? Vagy azt állítják: nem tehettem másként, egyszerűen elkapott.

H: Az utóbbi. De a párkapcsolati gyilkosok között volt néhány, akiket vizsgáltam, és azt mondták, hogy: „Vállalom, hogy megöltem őt, ez tűnt helyesnek.” Vagy azt is mondják, hogy: „Jogom volt hozzá.” Emlékszem egy grúz férfire, nem volt feltűnő ember, jól beilleszkedett, rendes munkahellyel. Valaki neki szánta az unokahúgát feleségként. A nő eljött Ausztriába, és egy nap a férfi azt vette észre, hogy a nő más férfiakkal beszélget WhatsApp-on. Erre fel megfojtotta a nőt. Utána azt gondolta, hogy ezt megtehette, ő volt a jegyese, neki ígérték a nőt. Anyagilag jobb helyzetbe hozta a nőt, aki pedig elárulta.

 

ST: Találkozott már olyan elkövetővel, aki szabályosan büszke volt arra, hogy bosszút állt?

H: Igen, már ez is előfordult. Például egy bankrabló esetében. Nemcsak az anyagi nyomora hajtotta, hanem a bankok ellen irányuló dühe is. A tettére, mely során egy ember meghalt, büszke volt, ezt előttem sem rejtegette. Szabályos esetben az emberek színlelve azt mondják, hogy szörnyen sajnálják, mert azt gondolják, hogy a szakvéleményemet így pozitívan befolyásolhatják.

 

ST: Veszélyességi előrejelzéseket is készít, például egy fogvatartott szabadon engedése előtt is. Mennyiben játszik ilyenkor szerepet a bosszú?

H: A bosszúfantáziák elemzése az egyik legfontosabb pont ilyenkor. Ha ezek szadisztikusak, szörnyűek, különösen erőszakosak, vagy perverzek, akkor folyamatos veszély áll fenn, hogy ezeket tényleges cselekedetekbe ültetik át. Arra is gondolni kell, hogy ezek a fantáziák esetleg kényszeresek, és a fogvatartott nem tud szabadulni tőlük.

 

ST: Nem arra törekednek, hogy ezeket a fantáziákat elrejtsék ön elől, ami által kedvező előrejelzést kapnak?

H: Bizonyára. Volt például egy szadista szexuális bűnelkövető, a jellemzően sármos pszichopata, aki semmit nem említett a fantáziából nekem. De egy cellatársa egy nap megkérdezte tőlem, hogy mi az a viviszekció, mert az egyik haverja, aki szintén szexuális bűnelkövető, újra meg újra azt emlegette, hogy egyetlen gondolata az, hogy azon a nőn, aki a vallomásával beterhelte, végrehajtsa ezt. A viviszekció az ember élveboncolása.

 

ST: Az ámokfutók és az iskolai lövöldözők is azt mutatják, milyen borzalmas módon tud egy fiatal bosszút állni. Ilyenkor mi a fölérendelt indíték?

H: Itt is a sértődöttség a legerősebb indíték, ezt vizsgálatok mutatták ki. Az sem véletlen, hogy az ilyen esetek gyakran iskolákban történnek. Ez az a hely, amely az elkövető döntő életszakaszában, ahol a legtöbb sérelem, sértődés történik. Igazságtalanul osztályozzák, egyik másik buliba nem hívják meg, nincs barátnője, mint a többi fiúnak. A sérelmeket azonban nem vallják be, hanem a lazaság álarca mögé rejtik.

ST: Mint a 17 éves Tim K., aki 2009-ben Winnendenben 15 embert ölt meg.

H: Előzetesen senkinek nem tűnt fel semmi. Az ilyen iskolai tömeggyilkosságok nem elismert sérülések következményei.

 

ST: A tömeggyilkosság másik formája a terrortámadás. Az elkövetők úgy gondolják, hogy egy magasabb erő nevében tevékenykednek. De milyen szerepet játszanak itt a bosszú gondolatok?

H: A terroristák esetében a központi indíték a bosszú a látszólag szent és boldog világ ellen, amely nem fogadja be, amit hidegnek érez. Így ezek az elkövetők a világ szimbólumain állnak bosszút, mint a nyilvános helyek, bevásárlóközpontok, üdülőhelyek, ha a nizzai támadásra gondolunk.

 

ST: Sok embernek vannak bosszú fantáziái. Mi tartja vissza a többséget attól, hogy ezt a vágyat kiéljék?

H: Egy ideig bizonyára az ellenbosszútól való félelem tart vissza minket. Az is segítség, ha az ember nem nagyon sebezhető, ha nem vesz nagyon magára dolgokat.

 

ST: A jólfejlett erkölcsi hajlam meggátol bennünket abban, hogy bosszút álljunk?

H: Szerintem igen. Legalábbis megakadályozza, hogy káros formában álljunk bosszút.

 

ST: A bosszú valóban édes, ahogyan az egy szólásban szerepel?

H: Feltételesen. Gyakran a vele járó pozitív érzelem csak átmeneti. Nem ritkán ezt rossz lelkiismeret vagy üresség érzés követi, mely bűntudatba és depresszióba mehet át.

 

ST: Annak ellenére, hogy ennyire széles körben elterjedt, a társadalmunkban ritkán beszélnek bosszú érzésekről. Miért?

H: Talán, mert ez egy nagyon nehéz és ellentmondásos érzés. Nem nagyon tudjuk, hogyan bánjunk vele: A bosszú jó vagy rossz? Szabad bosszú gondolatainknak lenni? Mivel félünk, hogy ez rossz emberi tulajdonság, inkább elnyomjuk magunkban.

 

ST: Bosszút állni mindig helytelen és jogtalan?

H: A bosszú nemcsak gonosz ér rossz, hanem kielégítő és könnyítő is lehet, az önértékelést erősítő. Azonban mindig elővigyázatosnak kell lennie és természetesen mindig a törvény keretein belül.

 

Évi

A zodiákus gyilkos John Douglas szemszögéből – 2. rész

Hónapok teltek el, de a rendőrség nem talált bizonyítékot arra, hogy a gyilkos beváltotta volna ígéretét egy másik nővel kapcsolatban. Sajnos, igazi előrelépés sem történt a nyomozásban. Az egyetlen fejlemény az ügyben, az a vandalizmus, amit a gondnok talált a könyvtár egyik asztallapján Cheri Jo meggyilkolásának idején. Öt hónap telt el, de a szavak, melyeket kék tollal véstek a fába, kiemelték a zavarodott üzenetet. Valamiféle versike volt:

David Faraday autója a helyszínen, a gyilkosság után

Unom az életet/nem akarok meghalni

vágás

tisztán.

ha piros/

tiszta.

Vér spriccel,

csöpög,

loccsan;

az új ruháját beteríti.

Ó hiszen,

már amúgy is

piros volt.

az élet szivárog

a bizonytalan halálba.

nem fog

meghalni.

ezúttal

valaki megtalálja.

csak várjatok

a következő alkalomig.

rh

A rendőrség nem tudta meggyőzően a gyilkoshoz kötni a furcsa írást, de küldtek egy másolatot az asztallapról a többi Bates anyaggal együtt.

A könyvtár asztallapjára írt vers, feltételezhetően a zodiákus alkotása

Gyakran előfordul, hogy az évforduló jó alkalom csapda telepítésére a megoldatlan bűncselekmények elkövetői számára; ez a dátum fontos számukra különböző okok miatt. A helyi újság, a Riverside Press-Enterprise, lehozott egy cikket 1967. április 30-án, a gyilkosság hat hónapos hófordulóján. Másnap felvették a kapcsolatot, ezúttal három címzett volt: a rendőrség, a PressEnterprise, és Joseph Bates. Mindenki rövid, ceruzával írt üzenetet kapott külön papíron, melyen ez állt. „BATESNEK MEG KELLETT HALNIA, MÉG TÖBB LESZ.” Az üzeneteket egy Z-nek látszó betűvel, vagy egy kettesnek tűnő számmal írták alá. Mivel a kézírást nem volt mivel összehasonlítani (a korábbi leveleket gépelték), és nem voltak hitelesen lezárva, a rendőrség tréfának minősítette, melyet a nyilvánosság generált az újságcikk alapján.

Az „idegen bűncselekmények” – azok, amelyek esetében nincsen kapcsolat az áldozat és az elkövető között – a legnehezebben felderíthetőek, mivel ha nincsen tanú, vagy ha az ismeretlen elkövető maga nem hagy olyan bizonyítékot, amivel köthető az áldozatához, legyen az törvényszéki vagy viselkedéselemzői, a rendőrségnek nincs oka abban az irányban keresni.

Még négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a szörnyű bűncselekményt összefüggésben lássák egy, még sokkal nagyobb horrorral. 

1968. december huszadika, péntekre esett és két tinédzsernek, David Arthur Faradaynek és Betty Lou Jensennek randi tervei voltak estére. Faraday, 17 éves, kitűnő tanuló és atléta volt a kaliforniai Vallejo középiskolában, és cserkész. Mivel Betty Lou a város másik végén lakott, egy másik iskolába járt, a Hogan High-ba, ahol a csinos 16 éves lány is jó tanuló volt. Habár a szüleiknek nyilvánvalóan téves infót adtak arról, hová mentek – a szülők úgy tudták, hogy egy iskolai koncertre, majd egy buliba mentek, de kihagyták a koncertet – jó gyerekek voltak. Egyikük sem számított magas kockázatú áldozatnak.

David felvette Betty Lout az anyja 1961-es kombijával, és 8 óra 30 körül hagyták el a lány szülői házát. Először egy barátjukat látogatták meg úgy kilencig, aztán Mr. Ed drive-in-jébe mentek egy kólára, mielőtt elindultak a Lake Herman Road felé, amit a szerelmesek ösvényének neveztek akkoriban. Az út melletti kavicsos területen parkoltak le, közvetlenül a Lake Herman szivattyútelep bejárata előtt. Ideális hely volt fiatal szerelmesek számára, hogy kettesben legyenek, de az elszigeteltsége veszélyesnek bizonyult.

Betty Lou Jensen és David Faraday

Este negyed tizenkettő körül, egy nő, aki a Lake Herman Road-on lakott, néhány mérföldre attól, ahol a fiatalok parkoltak, arrafelé ment, hogy elhozza a fiát egy show-ról. Faraday kocsijának utasülés felőli ajtaja nyitva volt. David a hátán feküdt egy vértócsában, lábaival a hátsó kerék felé fordulva. Betty Lou Jensen körülbelül harminclábnyira az autó hátuljától feküdt, valószínűleg amilyen messze el tudott futni, mielőtt lelőtték. Az elborzadt asszony, elindult segítségért és leintett egy Beniciai rendőrautót. Daniel Pitta százados és Wiliam T. Warner rendőr a helyszínre siettek. Amikor odaértek Faraday meg lélegzett, a rendőrök mentőt hívtak.

Az autó motorja még meleg volt, a gyújtás bekapcsolva, valószínűleg, hogy az autó fűtése menjen. Habár az első utasülés felőli ajtó nyitva volt, a másik három és a csomagtartó zárva voltak. Ez, valamint a testek elhelyezkedése azt mutatta, hogy a gyilkos valahogy az egyetlen nyitott ajtó felé terelte őket, hogy ne tudjanak két irányba menekülni. Vérnyom vezetett az autótól oda, ahol Betty Lou feküdt, és még több vér gyűlt össze a teste körül az orrából és a szájából. Ötször lőtték meg a felsőtestén, minden lövés a jobb oldalon szoros mintát alkotva, ami lövészeti bravúrnak számít, tekintve, hogy a lány az életéért rohant a sötétben. Davidet közelről fejbelőtték, a lövedék a bal füle mögött hatolt be. Betty Lou a helyszínen elhunyt, Davidet mentővel beszállították a Vallejo közkórházba.

Korábban esett szó arról, hogy miként válik bonyolulttá egy nyomozás, bizonyos esetekben veszélyeztetetté, ha több illetékességi területet is érint. Ebben az esetben két Beniciai rendőrtiszt volt ott először, mivel a nő, aki felfedezte a bűntényt, őket intette le. A bűncselekmény azonban igazából Benicia illetékességi területén kívül történt. Szóval amikor Pitta százados szólt a megyei halottkémnek, a Solano megyei sheriff hivatallal is felvette a kapcsolatot, hogy küldjenek nyomozókat a helyszínre. Éjfél körül, mindkét illetékességi terület képviselői jelen voltak és nyomoztak. Hozzájuk csatlakozott Les Lubland őrmester, nyomozó a sheriff irodájából. Végül, mindazt a munkát, amit a Beniciai rendőrség végzett, átadták a sheriff hivatalának. Amíg Lubland a helyszínen nyomozott, elküldött két rendőrtisztet, hogy szerezzék be a túlélő áldozat tanúvallomását, ám amikor odaértek az intenzív osztályra, megtudták, hogy David Faraday-t éjfél után öt perccel halottnak nyilvánították.

Mi történt tehát?

Néhány szemtanú elmondta, hogy látták David autóját ott parkolni, ami később a bűncselekmény helyszíne lett, egy pár is ezt mondta, akik negyed és fél tizenegy között mentek arra, és két vadász, akik 11 óra után vették észre az autót. Bár David láthatóan megfordult az autóval miután leparkolt, valószínűleg a nagyobb privát szféra érdekében, ebben semmi gyanús nem volt.

A nyomozók azonban felfedeztek egy furcsa, valószínűleg kapcsolódó eseményt ezen a területen aznap éjjel. Két másik randizó fiatal megállt az út szélén, hogy megnézze az autó motorját. Azt mesélték, hogy egy autó elhaladt mellettük, úgy vélték egy kék Plymouth Valiant, ami először lelassított, majd tolatott feléjük. Valami ebben a helyzetben megrémítette őket, ezért sietve elindultak, ez az autó pedig addig követte őket, amíg el nem érték a Benicia felé vezető kijáratot. Ez fél tíz körül történt. Sokan, akik látták David autóját, láttak egy fehér, négy ajtós Chevrolet Impalát is, a szivattyútelep bejáratánál ugyanabban az időben. Ezek a járművek lehetnek nyomok arra vonatkozóan, hogy mi történt, vagy lehetnek elterelő manőverek. A többi szemtanú az ismeretlen elkövetőn kívül, mind halott volt.

A fizikai bizonyítékok is szegényesek voltak: nem volt ujjlenyomat, gumiabroncs nyom, dulakodás nyoma. Gyengén leképződött lábnyomok voltak a kocsi elejében, valamint egy sarok lenyomat. Az elkövető lőszert hagyott hátra az ámokfutása során, amit a nyomozók összegyűjtöttek: üres töltényhüvelyeket találtak a kocsi padlóján és kívül, amik egy 22-es kaliberű fegyverből származtak, valamint számos lövedéket szedtek ki az autóból és az áldozatok testéből. A gyilkos fegyvert egy J.C. Higgins 80-as modellre becsülték, automata, vagy egy magas színvonalú 101-es modell, félautomata, réz bevonatú Super-X típusú Winchester lövedékkel, melyet 1967 októbere óta gyártottak.

Rablásra és szexuális erőszakra utaló nyom nem volt, a rendőrség a viktimológia irányába fordult, azt remélve, hogy az nyomra vezet az ismeretlen elkövető indítékára vonatkozóan. A Jensen szülők elmondták a nyomozóknak, hogy Betty Lou-t zaklatta egy fiú, akinek a romantikus érzései nem találtak viszonzásra. Egyszer Davidet is megfenyegette. Amikor a sheriff hivatala utánajárt ennek a nyomnak, megállapították, hogy a fiúnak szilárd alibije volt a gyilkosság éjszakájára. Betty Lou azt is mondta a nővérének, hogy úgy érzi valaki követi, az anyja pedig az udvar mellékutcára nyíló kapuját néhány alkalommal nyitva találta, de semmi, ami találtak, nem volt köthető a gyilkosságokhoz.

Az ilyen típusú bűncselekményeket érzelmileg nehéz nyomozni. A viktimológiában semmi nem utalt arra, hogy vajon miért ölték meg ezeket a fiatalokat, az indíték tisztázatlan volt.

Folyt. köv.

Évi

A zodiákus gyilkos John Douglas szemszögéből - 1. rész

A következő bejegyzés John Douglas The cases that haunt us című könyvéből a Zodiákus gyilkosról szóló írásának általam készített fordítása.

Sok sorozatelkövetőt az a vágy hajt, hogy megteremtse és fenntartsa a saját mítoszát. A sajtó ebben gyakran önjelölt együttműködő, mivel olyan neveket ad nekik, mint az Országúti fantom, A Hillside-i fojtogatók, a Green River-i gyilkos. Ha a média nem ilyen együttműködő, ők maguk találnak ki megnevezéseket, úgy, mint Sam fia vagy a BTK (bind, torture and kill -megkötöz, megkínoz és megöl) gyilkos.

Hogy miért éreznek erre késztetést, az számunkra, akik a bűnelkövetői személyiségelemzéssel foglalkozunk, nyilvánvaló. Ezek alapvetően senkik, akiknek az egyetlen „teljesítmény” az életükben, az egyetlen alkalom, amikor kontrolláltnak és kiteljesedettnek érzik magukat, ha másoknak gyötrelmet vagy félelmet okoznak.

A mítoszukat legsikeresebben megalapozó és fenntartó ismeretlen elkövetők között tartják számon, a Zodiákus néven elhíresült ismeretlen elkövetőt. Az ő bűncselekményeit soha nem oldották meg, az elkövetőt soha nem azonosították és nem fogták el. A tőlem megkérdezett ügyek közül ez kerül elő a legtöbbet, különösen a nyugati parton, ahol továbbra is kísért.

Fantomkép a Zodiákusról

1966. október harmincadika, egy nappal Halloween előtt, Riverside, Kalifornia, kb. hatvan mérföldre Los Angelestől Joseph Bates és a 18 éves lánya, Cheri Jo együtt kezdték a napjukat, elmentek a misére a Szent Katalin templomban, majd a Sandy’s étteremben reggeliztek. Ezután szétváltak, Joseph a tengerpartra indult, Cheri Jo pedig házi feladat írását tervezte. Cheri Jo maga volt a kaliforniai álomlány, pompom lány a Riverside City Collegeben, előtte a Ramona High-ban, szőke, kék szemű, szép bőrű, 160 cm, 50 kg. Elsőévesként az RCC-n kitűnő tanuló volt. Az anyja távozása és a bátyja besorozása óta Cheri Jo egyedül élt az apjával, aki a Corona tengerészeti fegyverzeti laboratóriumban volt gépkezelő.

A délután közepe felé, Cheri Jo úgy döntött, hogy elmegy az egyetemi könyvtárba. Felhívta egy barátját, hogy vele tart-e, de ő nemet mondott, így egyedül indult el. Mire Joseph hazaért, már nem volt otthon, de hagyott egy üzenetet az apjának. Amikor az apa ismét távozott otthonról, ő is hagyott üzenetet a lányának.

Cheri Jo Bates

Joseph Bates nem kezdett el aggódni, amikor éjfél körül hazaért, és a lányának hagyott üzenetet érintetlenül találta, hiszen elég idős volt már ahhoz, hogy vigyázzon magára. Úgy gondolta, biztosan pár barátnőjével van, ezért aludni tért. Azonban másnap reggel a lánya még mindig nem ért haza. Az apa felhívta egy barátját, hogy Cheri Jo ott van-e, de nem volt, így jelentette az eltűnését a rendőrségen.

Egy órán belül, Cheri Jo Bates már nem eltűnt személy volt. Holttestét az egyetemi pályafelügyelő fedezte fel, arccal lefelé feküdt a könyvtár parkolójához vezető kavicsos ösvényen. A mellkasán és a bal vállán szúrt seb, az arcán és a nyakán hasított sérülés, a nyaki véna és a gége átmetszve. A támadás annyira erőszakos volt, hogy kis híján lefejezték.

A riverside-i rendőrség megpróbálta rekonstruálni Cheri Jo utolsó óráit. Egy munkatársát hívta a Riverside Nemzeti Bankban fél hat körül. Ez volt az utolsó időpont, hogy bárkivel beszélt volna. Kevéssel hat óra után egy barátja látta a világoszöld Volkswagenjében a könyvtár felé menni. Valaki más egy szőke nőt látott egy olyan autóban mint Cheri Joé, és egy bronz színű veterán autót látott, ami szorosan követte.

Ez a részlet fontosnak bizonyult Cheri Jo megtámadásával kapcsolatban. Amikor a nyomozók megvizsgálták az autóját, mely még mindig a könyvtár mellett parkolt, az anyósülésen frissen kikölcsönzött könyvekkel, megállapították, hogy a gyújtáselosztót manipulálták egy vezetékkel. A rendőrség, miután hatásos, kimerítő vizsgálatot szervezett, azt az elméletet állította fel, hogy Cheri Jo támadója követte őt a könyvtárhoz, tönkretette az autóját, aztán várt a prédájára. Valószínűleg figyelte, ahogy a lány többször megpróbálta elindítani az autót, sikertelenül, aztán vagy segítséget ajánlott neki, vagy azt, hogy elviszi. Akár idegen volt, akár, olyan, akit ismert, a lány bízott benne annyira, hogy vele tartson a sötét ösvényen, ahol megtámadták.

Cheri Jo Bates autója, a könyvtári könyvek az anyósülésen

Cheri Jo alacsony volt, de atlétikus, és nagyon küzdött. Egy jelentés azt a területet, ahol meghalt „frissen felszántott mező”-höz hasonlította. A lány körme alatt emberi szőrszálat és bőrt találtak. Nem messze a holttesttől pedig egy karórát, amiről úgy gondolták, hogy az ismeretlen elkövetőé. Az óra szíja egyik oldalon teljesen el volt szakadva Cheri Jo kétségbeesett küzdelme hatására.

A gyilkos időzítése azonban zavarba ejtő volt. Két személy is jelezte, hogy aznap este sikolyokat hallott 10 óra 15 és 10 óra 45 között, a könyvtár viszont 9 órakor zárt vasárnap esténként. Cheri Jo és gyilkosa több mint egy órán át beszélgettek volna, mielőtt megölték a lányt?

Az elkövető órája a tetthelyen, elszakadt szíjjal

Ami azonban sokkal fontosabb, hogy nem volt nyilvánvaló indíték. Az áldozat tárcáját a test mellett találták, ugyanígy az okmányait és egy dollárnál kevesebb aprópénzt. A modus operandi – az autó tönkretétele és a várakozás – túl bonyolult volt egy rabláshoz, és egy fiatal egyetemista, aki egy vasárnap délután vagy este tanulni indul, nem túl értékes célpontnak tűnt ehhez. Nem volt jele szexuális erőszaknak, és semmi nem utalt a fiatal lány múltjában arra, hogy magas kockázatú áldozat lett volna. Öt nappal később, Cheri Jo temetésén a nyomozók a tömeget vizslatták, a lány apja pedig összeesett a gyásztól. Ahogy Joseph Bates, úgy a nyomozók sem voltak közelebb ahhoz, hogy megértsék, miért kellett a lánynak meghalnia. 

A következő hónapban valamiféle válasz érkezett egy levél formájában a riverdale-i rendőrséghez. Az író ravasz volt, csupa nagybetűvel gépelt, tucatpapírra, olyan foltokkal  teli, hogy bár olvasható volt, szinte lehetetlen volt konkrét írógéphez kötni. Természetesen, ujjlenyomatot nem találtak. Az írója pedig nemcsak abból a szempontból volt ravasz, hogy kicselezte az azonosítást, de elegendő részletet tudott Cheri Jo megöléséről ahhoz, hogy szavahihetővé vált, mint gyilkos.

Gúnyos bevezetővel indított, a BY betűket írta fel, amit üres hely követett, aztán így fogalmazott:

SZÉP VOLT ÉS FIATAL  DE MOST KOPOTT ÉS HALOTT. NEM Ő VOLT AZ ELSŐ ÉS NEM IS Ő LESZ AZ UTOLSÓ. ÉJJELENTE ÉBREN FEKSZEM ÉS A KÖVETKEZŐ ÁLDOZATOMON GONDOLKODOM. TALÁN AZ A GYÖNYÖRŰ SZŐKE LÁNY LESZ, AKI A KIS BOLT KÖZELÉBEN BÉBISZITTERKEDIK, ÉS MINDEN ESTE HÉT ÓRA KÖRÜL A SÖTÉT SIKÁTORBAN SÉTÁL. VAGY A FORMÁS KÉK SZEMŰ BARNA LÁNY LESZ, AKI NEMET MONDOTT, AMIKOR GIMIBEN FELKÉRTEM TÁNCOLNI. DE LEHET, HOGY EGYIKÜK SEM LESZ AZ. DE LE KÉNE VÁGNOM A NŐI SZEMÉREM RÉSZEIT ÉS KRAKNI, HOGY AZ EGÉSZ VÁROS LÁSSA. SZÓVAL NE TEGYÉTEK ILYEN KÖNNYŰVÉ SZÁMOMRA, TARTSÁTOK TÁVOL A NŐVÉREITEKET, LÁNYAITOKAT ÉS FELESÉGEITEKET AZ UTCÁKTÓL, A SIKÁTOROKTÓL…

Cheri Jo holttestének megtalálása

A levél írója azzal folytatta, hogy precízen leírta, miképpen távolította el „A GYÚJTÁSELOSZTÓ KÖZÉPSŐ VEZETÉKÉT.” Ezt az információt nem osztotta meg a rendőrség a nyilvánossággal. A levél következő része Cheri Jo halálának groteszk leírása volt, beleértve azt a pillanatot, amikor az ismeretlen elkövető hirtelen átváltozott irgalmas szamaritánusból kegyetlen gyilkossá:

…AMIKOR ELTÁVOLODTUNK A KÖNYVTÁRTÓL, AZT MONDTAM, ITT AZ IDŐ. AZT KÉRDEZTE, AZ IDŐ MIHEZ? AZT MONDTAM, ITT AZ IDŐ, HOGY MEGHALJ. MEGRAGADTAM A NYAKÁT AZ EGYIK KEZEMMEL BEFOGVA A SZÁJÁT, A MÁSIK KEZEMBEN EGY KÉSSEL ELVÁGTAM A TORKÁT…

Egy ponton a levél írója lehetséges indítékra utalt: „CSAK EGYETLEN DOLOG JÁRT A FEJEMBEN. HOGY MEGFIZESSEN AZÉRT, HOGY ÉVEKKEL EZELŐTT LERÁZOTT.”

A rendőrség talált egy fiatal férfit, aki ismerte Cheri Jo-t, és körülményesen, de köthető volt a bűncselekményhez. Még évekkel később is néhány nyomozó őt tekintette a legvalószínűbb gyanúsítottnak, de soha nem volt ellene elegendő bizonyíték, hogy perre vigyék. 

Az én tapasztalatom szerint, azt javasolnám, hogy ez az idézet, úgy mint a „FORMÁS KÉK SZEMŰ BARNA” előtte, sokkal inkább arra utal, hogyan látja a gyilkos a nőktől érkező visszautasítást általában, és nem mint konkrét személytől. Azért mondom ezt, mert a levél nagy része erről szól, a következő záró részt visszhangozva:

…NEM VAGYOK BETEG. ÖRÜLT VAGYOK. DE ETTŐL NEM FEJEZŐDIK BE A JÁTÉK. EZT A LEVELET KÖZRE KELL ADNI, HOGY MINDEKI OLVASSA EL. EZ TALÁN MEGMENTHETI A LÁNYT A SIKÁTORBAN. DE EZ TŐLETEK FÜGG. A TI LELKETEKEN SZÁRAD. NEM AZ ENYÉMEN. VIGYÁZZATOK…FIGYELEM A LÁNYAITOKAT MOST.

Valószínűleg volt némi igazság abban, amikor a gyilkos a következő lehetséges áldozatáról írt. A lerázásra tett utalása ellenére, Cheri Jo gyilkos valószínűleg vadászni volt aznap éjjel, kiszúrta a csinos lányt az autójában, majd felállította a csapdát és várt. Lehetett volna egy szőke lány a sikátorban; bármelyik áldozat jó lett volna. Ezzel a levéllel a gyilkosa azt indította el, amit igazán akart: elhintette a félelmet a közösségben, hogy bármelyik lány vagy asszony lehet a következő áldozat. Az egész játék volt számára. Ami ezt szintén alátámasztja, hogy míg a rendőrség félve számított egy újabb támadásra, az nem következett be. Az ismeretlen elkövető boldog volt azzal, amit végrehajtott; nem volt szükség rá, hogy újra öljön a közeljövőben. Csak figyelt és várt.

John Douglas

Ez az érzék, hogy várjon a megfelelő alkalomra a következő támadásig, leszűrhető volt a bűncselekmény alapján, mely a magasan szervezett elkövető jegyeit hordozta magán. Annak ellenére, amit írt, ez a bűncselekmény nem egy őrült műve volt, hanem egy módszeres és furfangos személyé, aki képes a megfelelő személyre vadászni, lehetőleg egy idegenre. Ez az ismeretlen elkövető képes volt csapdát állítani (a gépjármű megrongálásával), elég normálisnak és segítőkésznek tűnt a viselkedése és a külseje ahhoz, hogy elnyerje áldozata bizalmát, elcsalja egy olyan területre, ahol biztonságos volt számára a támadás, majd pedig úgy tűnjön el, hogy ne hívja fel magára a figyelmet.

Van néhány elem, ami a szervezetlenségre utal, például, hogy Cheri Jo-t ott hagyta, ahol megölte, és semmilyen erőfeszítést nem tett azért, hogy elrejtse a testet. Továbbá, az ismeretlen elkövetőnek nagyobb gondja támadt az áldozat uralásával, ezt mutatta az óraszíj elszakadása és az áldozat körme alatti fizikai bizonyíték. De ezek inkább az ifjonti és/vagy egyszerű elkövető jellemzői, mint annak, hogy egy ténylegesen szervezetlen személyiség lenne bevonva. Arra pedig biztosan nem utal semmilyen jel, hogy egynél több ismeretlen elkövető felelne ezért a bűncselekményért. Valójában, ez az a fajta elkövető, akitől azt várjuk, hogy tanul ebből a tapasztalatból és „kijavítja” a szervezetlen elemeket a következő alkalommal.

Folyt köv. 

Évi     

A bosszú ereje - 1. rész

Van, akinek az elégtételt hozza el, másoknak a halált. Beszélgetés Reinhard Haller pszichiáterrel egy mélységesen emberi vágyról.

A következő cikk a Stern Crime magazinban megjelent interjú általam készített fordítása.

Reinhard Haller

 

Gyermekként Reinhard Haller papnak készült, később ügyvédnek – valójában azonban pszichiáter és neurológus szakorvos, valamint pszichoterapeuta lett. Több mint 30 évig volt a voralbergi Maria Ebene kórház főorvosa. Időközben nyugdíjba vonult. Továbbra is dolgozik, mint törvényszéki szakértő, óraadó az innsbrucki egyetemen, és a Sigmund Freud magánegyetemen Bécsben. Haller vizsgálta többek között Jack Unterwegert, Franz Fuchs-ot, és a winnendei ámokfutót, Tim L.-t. Haller kedveli a hegyekből áradó nyugalmat. Azt mondja, őt is kínozza néha a bosszúvágy. De ezek nem olyan égető érzések, mint Marianne Bachmeier esetében, aki lelőtte lánya feltételezett gyilkosát.

 

ST: Haller úr, önnek is vannak néha bosszúval kapcsolatos gondolatai?

H: Bennem is van néha bosszúvágy. Ha egy taxisofőr barátságtalan velem, akkor csak kis borravalót adok neki, vagy egyáltalán nem adok. Ez is a bosszú egy formája. Súlyos bosszú fantáziáim azonban nincsenek. Nagyon jámbor ember vagyok.

 

ST: Milyen más módon állnak bosszút az emberek?

H: Ez a szeretet megvonástól kezdve a beszélgetés megvonásán és a szakításon keresztül a gyűlölet beszédig és a mobbingig terjed. A tulajdon szétrombolásától a súlyos testi sértésig. A legrosszabb esetben az ölésig. Az agresszió teljes palettáját, a szóbeli támadástól a nagyobb bűncselekményekig, az ámokfutásokig és a háborúkig, sok esetben a bosszúra lehet visszavezetni.

 

ST: A halálos megtorlás egyik legismertebb példája a mai napig Marianne Bachmeier ügye. A 80-as évek elején a lübecki bírósági tárgyalóteremben lelőtte a 7 éves lánya, Anna feltételezett gyilkosát, egy hasonló bűncselekményért már büntetett szexuális bűnelkövetőt.

H: Ennek a nőnek az önbíráskodása klasszikus példája annak, amikor valaki nem bízik az állami igazságszolgáltatásban, és a saját igazságérzetét emeli minden fölé – holott Bachmeier tudta, hogy ezért nagy árat fog fizetni. Ennek a bosszú cselekedetnek azonban a döntő oka egy anya mérhetetlen fájdalma volt.

 

Marianne Bachmeier, a lánya fotójával

ST: Gyakran mondják, hogy a nők bosszúszomjasabbak, mint egyes férfiak. Rejtőzik e klisé mögött némi igazság?

H: A hajlandóság mindkét nem esetében hasonló. A női ellentámadás azonban gyakran másként történik, mint a férfiaké, ez utóbbi általában sokkal gyorsabb, primitívebb és ellenőrzöttebb is. Lenyugvás nélkül. A női bosszú gyakran elhúzódva történik és átgondoltabb.

 

ST: Mi a bosszú? Pszichológiai erő? Érzés?

H: A bosszú összetett, több mint egy érzés, mint csak egy gondolat. Érzelmi és racionális elemek sokrétű összjátéka, inkább egy szociális interakció. Mario Gollwitzer szociálpszichológus úgy határozza meg, mint „mások célzott károsítása”, egy korábban elszenvedett igazságtalanságra adott reakció”.

 

ST: Egy mélyen emberi reakció….

H: Ez a szükséglet az alapfelszereltségünkhöz tartozik, mélyen be van vésődve az emberi szellembe. Fejlődésbiológusok azzal alapozzák ezt meg, hogy csak viszonylag rövid ideje vették át az jogállami intézetek azt a feladatot, hogy az igazságosságról gondoskodjanak. Előtte évezredekig nem hagyatkozhattak az emberek a rendőrségre és a bíróságokra. Maguknak kellett arról gondoskodni, hogy a bűnösök megbűnhődjenek.

 

ST: A bosszú és a büntetés igénye tehát szorosan összefügg?

H: Összetartoznak. Az egész büntető eljárás szükségesnek tekintendő, mert a büntetés a társadalom bosszú igényét kielégíti és azt az érzést nyújtja, hogy a bűnözőkkel szemben határozottan járnak el. Máskülönben valószínűleg lincselés lenne és önbíráskodás.

 

ST: Mi váltja ki a bosszú igényét?

H: Hosszú a lista, betegség, csalódás, féltékenység, hűtlenség, a megbecsülés hiánya, elhanyagolás, megalázás, átverés, becsapás. A bosszú következhet kisebb indítékból és súlyos traumatizáltságból is.

 

ST: Miért olyan fontos valakinek annyira a megtorlás, hogy beletörődik abba, hogy a börtönben fog kikötni?

H: Első helyen a megsebzett igazságérzet kielégítése áll. A bosszút álló azt akarja elérni, hogy a másik annyira rosszul érezze magát, mint ő. Hogy felfogja, mit tett vele. Így akar a bosszút álló valamilyen szintű egyensúlyt teremteni az érzelemvilágában, az olyan negatív érzésektől, mint a harag, düh, gyűlölet, megszabadulni. Az igazságérzet mélyen gyökerezik az emberi pszichében, és nagyon fontos feltétele a pozitív énképnek.

 

ST: Gyakran vizsgál bűnelkövetőket. Mik voltak a legextrémebb bosszúfantáziák, amelyekről hallott?

H: Volt egy fiatalember, aki az iskolai ámokfutását és mészárlását, amit el akart követni, hihetetlen módon kiszínezte. Elmondta nekem, hogyan képzelte el az áldozatai gyomrának felvágását, hogy megissza a vérüket és hasonló dolgokat. Hála Istennek, még ezek előtt őrizetbe vették.

 

ST: Vannak olyan pszichikai zavarok, amelyek fogékonyabbá teszik az embereket a bosszúvágyra?

H: A skizofréneknél például a téveszmés élmény, érzés és értelmezés bosszú cselekedetekhez vezethet. Egyszer vizsgáltam egy férfit, aki az alvó élettársát brutális ökölcsapásokkal és a fejre, mellkasra mért rúgásokkal támadta meg. Okként azt nevezte meg, hogy egy ideje műhold segítségével figyelték és egy „földönkívüli banda” üldözi. Meg volt győződve róla, hogy a barátnője összejátszott ezekkel a szörnyetegekkel.

 

ST: Használjuk a „bosszúvágyó” kifejezést is. Lehetséges, hogy a bosszú némelyek számára olyanná válik, mint a kábítószer?

H: Természetesen vannak ilyen emberek. Az ismétlés és az adag növekedése a mérvadó, ahogy minden egyéb függőségnél is.

 

ST: Mennyire terhelők a tartós bosszúérzések?

H: Sok következményük lehet: félelem, düh, töprengés, alvás zavarok, beletörődés. Vagy az illető elkeseredett lesz, tartósan feszült, agresszív. Emellett depresszióhoz és pszichoszomatikus zavarokhoz vezethetnek.

 

ST: Vizsgálta Franz Fuchsot, az osztrák bombás merénylőt. Levél és csőbombákkal hajtott végre támadásokat, melyek során négy ember meghalt, 15-en részben súlyosan megsérültek, közöttük az akkor bécsi polgármester, Helmut Zilk is. Mi vezetett odáig, hogy ez a férfi ennyi emberen akart bosszút állni?

H: Kóros értelemben vett sértődött zseni volt, 149-es IQ-val. Atomfizikus akart lenni, sokra vihette volna. De aztán nem fizették ki neki teljes összegben az ösztöndíjat. Egy magunkfajta ember felhívta volna őket és azt mondta volna: „Elszámolták magukat.” Ő nem ezt tette. Félbehagyta a tanulmányait és sértődötten visszahúzódott. Ebből fejlődött ki ez a tébolyodott düh, ami a végén ártatlanokon elkövetett bosszúba torkollt.

 

ST: Mindez egy kis sérelem miatt.

H: A sértések pszichológiai szupererők. A kriminológiában éppen azt figyeljük meg, hogy egyre kisebb semmiségek miatt egyre nagyobb katasztrófák történnek. Egyik oka ezeknek a sértések.

 

ST: Lehet azt mondani, hogy minél sértődékenyebb egy ember, annál bosszúvágyóbb is?

H: Mindenesetre egyik személyiségcsoportnak sincsenek olyan erős bosszúvágyai, mint a narcisztikusaknak. Az ő esetükben látszólagosan énközpontúságra és haszonlesésre gondolunk, kevésbé extrém érzékenységre, kóros sértődékenységre. A hiányzó empátia teszi a narcisztikus embereket veszélyesé, és magyarázza a bosszú gyakran szívtelen módját. Isten soha nem bocsát meg egy narcisztikusnak, tarja a mondás.

 

A Marianne Bachmeier által lelőtt elkövető vére a lübecki bíróság padlóján

ST: Mely más személycsoportok veszélyeztetettek?

H: A gyanakvó paranoidok és az érzelmileg instabil személyiségek, ezen kívül olyan emberek, akik elhanyagolva és kizárva érzik magukat és lobbanékonyak. Valamint természetesen magas agressziópotenciállal és disszociatív személyiségzavarral rendelkező személyek. Ők a bosszúvágyuknak a veszteségre való tekintet nélkül szabad teret engednek.

 

ST: A párkapcsolatok különösen fogékonyak a bosszú cselekedetekre?

H: A párkapcsolatokban folyamatosan erős érzelmek vannak jelen. Gyakran fordul elő sértődés. Aztán a sértődések egyre jobban vonzzák a bosszút, ha azok olyan embertől jönnek, aki fontos.

 

ST: Ott mik a leggyakoribb kiváltó okok?

H: A csúcson a féltékenység van. Nem ritkán kerülnek a féltékeny emberek olyan bizalmatlansági spirálba, ami a bizonytalanságon, félelmen, dühön és bosszú gondolatokon keresztül felkúszik egészen az ölési fantáziákig. Ez az egyre jobban elviselhetetlenné váló érzés tehermentesítés után kiált, amely néha – szó szoros értelmében – halálbiztos megoldásban végződik.

 

ST: Hatalmi konfliktusok is lehetnek a kiváltók?

H: A párkapcsolatok nagyon veszélyessé tudnak válni, ha a hatalmi viszonyok összezavarodnak. Ha például a nő önállóbbá válik, és a partnernek nem sikerül a régi viszonyt helyreállítani. Akkor keletkezhetnek bosszú gondolatok. A narcisztikus sértődés elvezethet egy különleges érzelmi állapothoz és végül egy indulati bűncselekményhez.

 

ST: De ezek a cselekmények nem csak indulatból történnek.

H: Néhányuk különösen aljas módon átgondolt. Egy általam vizsgált esetben, a férfi megismert egy négy gyermekes nőt, aki hozzá költözött Németországból Felső-Ausztriába. A vallomásában azt mondta, hogy ez a kapcsolat volt a beteljesedés számára. Aztán a nő egyszer csak elhagyta, ő pedig úgy állt bosszút rajta, hogy elvette tőle a legkedvesebb lányát. Megleste a lányt az iskola előtt, elrabolta egy kőfejtőbe és hidegvérrel megölte. Azt gondolta: ez fog az anyának a legjobban fájni, ha együtt kell élnie a lánya elvesztésével.

 

ST: Mint a Médea tragédiában.

H: Ezért hívják Médea szindrómának is, amikor azért ölnek meg egy gyermeket, hogy a másik szülőn maximális bosszút álljanak. 

 

ST: Leggyakrabban a nők az áldozatai a férfiak megtorló akcióinak. Emlékszik olyan esetre, ahol ez fordítva volt?

H: Egyik esetemnél a feleség a férjével a tv előtt ült este. Nem volt veszekedés, de beszélgetés sem. Egyszer csak a feleség kiment a konyhába, behozott egy kést, és nyakon szúrta vele a férjét. A férfi meghalt. Indítékként azt mondta a nő, hogy a férfi már évek óta alig beszélt vele. A nő esdekelt, könyörgött neki, mindhiába. 

Folyt köv.

Évi