Egy videotöredéknek kellene az apa bűnét alátámasztania, melyet a sötét gyerekszobában vettek fel, a kamera éjszakai módra állítva. A felvételen a lány látszik, ahogy az ágyban fekszik, és egy kéz, amelyik a testéhez ér. A lány aktiválta a webkameráját, mert az anyja nem hitt neki. A tinédzser szexuális bántalmazással vádolta az apját. 2006-ban a férfinek bíróság előtt kellett felelnie, a vádlott azonban tagadta, hogy az ő keze lenne látható a videón.
Sue
Black tudta, hogyan lehet valakit egy testrésze alapján azonosítani.
Professzorként egy ideje a skóciai Dundee egyetemen oktatott igazságügyi
antropológiát és anatómiát. Háborús övezetekben vett részt különböző
bevetéseken, ahol nevet szerzett magának. A koszovói háborúban brit igazságügyi
orvosszakértők csapatát vezette. A 2004-es cunami után az áldozatok
azonosításában segített.
 |
| Sue Black, igazságügyi antropológus |
Sue
Black biztos volt a dolgában. A kézfej a kimerevített képen egyezett az
összehasonlítási fotóval, amit a rendőrök az apa kézfejéről készítettek.
Felismerte a férfit az erek mintázatáról. Meg volt győződve róla, hogy a
kézfejek különlegesek, egyedi azonosításra alkalmasak, az erek minden embernél
más és más útvonalon futnak a bőr alatt, ez a mintázat még az ikrek esetében is
különböző.
A
bíróság előtt egyetlen probléma adódott: a két képen csak a megegyező sajátosságokat
tudta feljegyezni, megalapozott kutatásra nem tudott hivatkozni. „Statisztikailag
nem tudtam megcáfolni, hogy 500 személy esetében lehetőleg 480 személynél
ugyanazt a mintázatot találjuk” – mondja Black.
Év végén a férfit felmentették, mivel az esküdtek a lányt sem találták szavahihetőnek. Sue Black számára ez olyan vereség volt, amit nem tudott elengedni. Tudta: ha akkor a szakvéleményét a szükséges bizonyítékokkal alá tudta volna támasztani, az erőteljes tudományos alapot biztosított volna számára.
Létesített egy adatbázist, melybe különböző kezekről készült fotókat töltött fel. Költségvetés nem állt rendelkezésére, az első képekhez egy szemináriumsorozaton jutott hozzá, melyet rendőrök számára tartott. Kidolgozott egy rendszert, melyben minden anatómiai ismertetőjel elkülönítve kerül vizsgálatra: foltok, sebek, anyajegyek, bőrráncok. Kutatott és tanult.
 |
| A jobb oldali képen egy gyermekponorgráf fotón rögzített ujj látható, a bal oldali a gyanúsított ujjáról készült fotó |
Ha
Sue Black most a bíróság előtt vallomást tesz, elmagyarázza az esküdtszék
tagjainak, hogy a kérdéses kézen látható ismertetőjeleknek különböző okai
lehetnek. Egy részük genetikailag meghatározott, egy részük életünk során
alakulnak ki. Elmondja, hogy több egyezőség is van, amely az ügyészség
hipotézisét támasztja alá, miszerint valóban a vádlott férfi látható a
bántalmazásról készült felvételeken. Vagy adott esetben eltérések láthatók,
amelyek felmentik az illetőt.
Időközben
egységesített eljárásmódot fejlesztett ki. Ha a nyomozók felkeresik, először a
rögzített video vagy fotóanyagot elemzi. A kolleganője, tőle függetlenül
ugyanezt teszi. Ezután egyeztetik az összes ismertetőjelet, amit felfedeztek.
Az elkövető kezét csak ezután vizsgálják meg, hogy az ne befolyásolhassa őket.
2009-ben
vezetett a munkájuk oda, hogy először elítéltek valakit. Kentben egy férfi
lakását átkutatta a rendőrség, ahol terhelő fotókat foglaltak le, négy ázsiai
kislányról, 8-10 éves korig. Minden képen egy felnőtt kezét lehetett látni.
Black azonnal felfedezett néhány informatív részletet: a szeplők
elhelyezkedését, a ráncok számát, a hüvelykujj körmén a fehér félhold alakját.
A bal mutatóujjon feltűnt neki egy seb, amit a gyanúsított kezén is
felfedezett. Így már különböző helyről származó ismertetőjelekre
támaszkodhatott, ami a véleményét alátámasztotta. A bíróság előtt nem is
kellett előadnia a szakvéleményét. Amikor a férfivel ismertették a
szakvéleményt, bűnösnek vallotta magát. Black számára ezzel bizonyossá vált,
munkája nagy jelentőséggel bír.
A
ma 59 éves Susan Black az észak-angliai Lancasterben tanít. Életművéért
2016-ban megkapta a brit női lovagrend „Dame” címét. Amikor az emberi kéz
kutatásáról szóló munkája van porondon, úgy beszél róla, mintha csak most
kezdte volna el. Olyan statisztikai valószínűségre, amit a DNS-minta adhat, ez a
módszer jelenleg még nem képes, panaszkodik Black. Ezért kezdte el a „H-unique”
elnevezésű, 5 évre kialakított kutatási projektet, melyet az európai kutatási
tanács 2,5 millió euróval támogat.
 |
| A ráncok is megegyeznek, jobbra a nyomozók által készített kép, középen és balra a bizonyíték fotók |
Február óta önkénteseket keres Black, akik a kezüket több szögből lefényképezik és a képeket egy online felületre feltöltik. Legalább 5000 személyre van szükség, mondja Black, de igazából legalább tízszer ennyi főre számít. 50000 személy, akiknél az érmintázat különbözik egymástól. „Akkor valóban az lenne az érzésem a bíróság előtt, hogy a véleményeinket statisztikailag alátámasztottuk.”
A
csapata egy eszközön is dolgozik a projekthez, amellyel az anyagot válogatják
szét: egy algoritmus fogja a kézről készült képeket az egyes paraméterekre
vonatkozóan átvizsgálni – és azokat automatikusan az adatbázis többi részével
összehasonlítja. Az eszköz a rendőrség számára is nagy segítség lehet a
gyermekpornográfiás felvételek óriási mennyiségének kezelésében, amelyeken az
elkövetők keze és nemi szerve is látható. Hogy megvizsgálhassák, egy bizonyos
kéz más képeken is felbukkan-e. Az archívumokban való kereséshez, hogy egy
elfogott elkövető további bántalmazásról készült felvételeken is azonosítható
legyen.
Sue Black továbbra is szakvéleményeket ír, melyek időközben ötből négy eset során az elkövető beismeréséhez vezetnek. „A rendőrség számára sokszor mi vagyunk a mérleg nyelve.” – mondja. Ha már megalapozott gyanú áll fenn, de az nem teljesen elegendő, az ő csapata lehet az, aki a hiányzó darabot szolgáltathatja.
Évi
