Az ismeretlen Ted Bundy

Bizonyára többen felkapják a fejüket a cím hallatán, hiszen az egyik leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkosról van szó. Egy olyan emberről, akiről a kivégzése után 35 évvel is beszélnek, akiről filmek készülnek, akiről még mindig könyveket írnak. Ez a bejegyzés Ann Rule: Ted Bundy, Az idegen mellettem című könyvének idei, magyar nyelvű kiadása aprópóján készült. A könyvet eredetileg 1989-ben, Bundy kivégzésének az évében adták ki, majd két újabb kiadást ért meg, 2000-ben, majd 2009-ben, a magyar nyelvű fordítás ez utóbbi alapján készült. 

Ki ne ismerné Ted Bundyt, teheti fel jogosan a kérdést az olvasó.

Ann Rule egyike volt azoknak az embereknek, akik egy kedves, intelligens, sármos férfinek ismerték Bundyt, akik nagyon nehezen fogadták el a tényt, hogy ez a férfi, aki őrjöngve, brutálisan és kivételes kegyetlenséggel ölt meg nőket, lányokat és kislányokat, vagy éppen tette őket félig nyomorékká, egy szörnyeteg. Egy olyan szörnyeteg, aki a hétköznapi ember, a barát, a társ, a kolléga bőrébe bújva egy olyan másik én-t rejtegetett a bőre alatt, amit jobb volt nem megismerni. 

"Úgy vélem, hogy Ted szadista szociopata volt, aki örömét lelte abban, ha fájdalmat okozott egy másik embernek, ahogyan abban is, hogy irányíthatta az áldozatait, egészen a halálukig, sőt még azt követően is. Gyerek volt még, egy kamasz, olyan fiatalember, aki sohasem érezhette, hogy hatalma van az élete felett. A hatalom és az irányítás lehetőségének keresése közben egy borzalmas utat választott magának."

Ted Bundy "igazi" arca a tárgyalása során

A true crime olyan irodalmi műfaj, amelyben a szerző valós bűntényt vizsgál a könyvében, a szereplők és a cselekedeteik legrészletesebb bemutatása mellett. Ann Rule a könyvet eredetileg egy bűnügyi riporter krónikájának tervezte, amelyben szó sem esett volna a saját életéről. "Ehelyett egy nagyon is személyes könyv született meg, egy egyedülálló barátság története, amely valahogyan túlnőtt a tényeken, amelyekhez a kutatásomnak köszönhetően jutottam hozzá. Ahogy teltek az évek, rá kellett jönnöm, hogy az ismeretlen férfi, aki körül egyre szélesedő rendőrségi nyomozás örvénye forgott, nem is volt idegen. Sőt, a barátom volt."

Ann Rule a Washington Egyetemen szerzett diplomát kreatív írásból, de pszichológiát, kriminológiát és büntetőjogot is hallgatott. Ebben  a bejegyzésben én nem magát a könyvet és az azt taglaló Ted Bundy által végrehajtott ámokfutást szeretném kivesézni, sokkal inkább az írónő és a gyilkos közötti emberi, baráti kapcsolatra fókuszálok. Bundy tettei gyakorlatilag az egész világ előtt ismertek már, számtalan helyen és módon foglalkoztak már vele, legutóbb a 2019-ben bemutatott Zac Efron főszereplésével készült Átkozottan veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című film dolgozza fel az életét és tetteit, amely mondat egyébként Edward Cowart bíró szájából hangzott el a tárgyalás során a halálos ítélet közlésekor.

Ann Rule, a könyv eredeti, angol nyelvű kiadásával

Ann Rule 1971-ben ismerte meg Ted Bundyt, ekkor ő 4 gyermekes anyaként közel 35 évesen épp a válása előtt állt. Bundy 24 éves volt ekkor, jóképű, brilliáns (nem meglepő módon rengetegen így jellemezték), végzős pszichológia szakos hallgató a Washington Egyetemen. Az élet úgy hozta, hogy ez a két ember munkatárs lett a seattle-i krízisklinika segélyvonalain a keddi éjszakai műszakig. Az ismeretségből hamar barátság lett, ami majdnem egészen Bundy haláláig, 1989-ig tartott. Ann önkéntesként dolgozott, Bundy pedig a szakmai gyakorlatát töltötte, amivel óránként 2 dollárt keresett. Ann a könyvében arról ír, hogy Tedet nagyjából mindenki, aki ismerte, úgy jellemezte, mint tökéletes fiatalembert, ideális diákot, zsenit, aki olyan jóképű, mint egy filmsztár, a Republikánus Párt jövőjének reménységét, az érzékeny pszichiátriai szociális munkást, a kezdő ügyvédet, megbízható barátot, egy olyan ember, akinek a jövő csak sikereket hozhat az életében. Hihetetlen, ugye? Ann szerint mindez ő, ugyanakkor egyik sem. Bundyt nem lehetett beskatulyázni, senki nem mondhatta, aki megnézte az aktáját, hogy szörnyeteggé válása törvényszerű volt. Mert Ann szerint ami történt, az teljességgel lehetetlen volt. 

Az ügy eszkalálódása során fantomkép született, melyre négy ember figyelt fel, négyen hívták fel a rendőrség figyelmét Ted Bundyra. A Washingtoni Egyetem egyik professzora, és egy olympiai Katasztrófavédelmi Minisztériumban dolgozó nő. Továbbá Bundy barátnője, Elizabeth Kendall is tanulmányozta a fantomképet, és ahogyan Ann, ő is látni vélte a hasonlóságot. Kendall 1974 őszén jelentkezett a King megyei rendőrségen. 

Elizabeth Kendall Ted Bundy társaságában és napjainkban

Ann Rule onnantól kezdve, hogy a gyanú egyértelműen Ted Bundyra terelődött, a börtönévek alatt szinte végig, kapcsolatban maradt a férfivel, elsősorban levélváltás útján, mely során csekkel, pénzzel támogatta őt, hogy papírra, ceruzára tudja költeni, hisz köztudott volt, hogy a férfi gyakorlatilag önmagát képviselte az eljárások során, kirendelt és az általa fogadott védőinek is kevés beleszólásuk volt a sorsa alakulásába. Bundy nem engedte ki a gyeplőt a kezéből, ennek is köszönheti, hogy első szökése a bírósági könyvtárból sikeres volt, hiszen mivel önmagát képviselte, hozzáférést kért és kapott a könyvtárban található jogi könyvekhez. A laza felügyelet eredményeképpen kiugrott a bírósági épület ablakán és elmenekült. Bár a szabadság ízét csak kis ideig élvezhette, ez nem tántorította el attól, hogy egy következő szökést is megtervezzen és végrehajtson. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez az okos, tanult, kriminológiában és büntetőjogban jártas asszony nem volt képes elhinni mindazt, amivel Bundyt vádolták. Ő, ahogyan sokan mások is, erről az oldaláról nem ismerte a férfit, és képtelen volt összeegyeztetni a barátot, akit megismert azzal az őrjöngő vadállattal, aki sok nőt álmában támadott meg és olyan elementáris erővel bántalmazott amire semmi szükség nem lett volna. 

"Érdemes megjegyezni, hogy amíg tartottak a tárgyalások, és az újságok szalagcímei éveken át szörnyetegnek vagy még annál is rosszabbnak bélyegezték Tedet, mindig akadt legalább egy olyan nő, aki rajongott érte, és aki azért a néhány pillanatért élt, amikor meglátogathatta őt a börtönben, teljesíthette a kéréseit, és hangoztathatta az ártatlanságát. Ezek a rajongók idővel lecserélődtek ugyan, de úgy tűnik, hogy az érzelmek, amelyeket Ted képes volt kiváltani a nőkből, mit sem változtak." 

A saját védelmét ellátó Ted Bundy a bíróságon

A Ted Bundyval kapcsolatos cikkek, tanulmányok és könyvek szinte kivétel nélkül ahhoz az nőhöz vezetik vissza a férfi ámokfutását, akit néhol Diane Edwardsként, máskor Stephanie Brooks néven emlegetnek és aki Bundy áldozataihoz hajszínben és hajviseletben meglehetősen hasonlított. Hosszú barna haj, középen vagy féloldalt elválasztva. Diane-Stephanie volt Bundy nagy szerelme, aki azonban visszautasította a férfit, szakított vele. Bár a későbbiekben, amikor Ted már sikeresnek számított politikai körökben és úgy tűnt egyenesbe jön az élete és a tervei megvalósulni látszanak, bosszúból újra összejött a nővel, majd gyakorlatilag faképnél hagyta őt. 

"Az áldozatok egytől egyig Stephanie prototípusai voltak. Az ugyanolyan hajuk és frizurájuk: hosszú és középen elválasztott. Az ugyanolyan tökéletes arcvonásaik. Egyik áldozatát sem találomra választotta ki....De kivétel nélkül az összes áldozata hasonlított Stephanie-ra, az első nőre, aki áttörte Ted gondosan felépített látszathomlokzatát, és felfedte a mögötte rejlő sebezhetőséget. Ted sohasem tudta megbocsátani neki, hogy sebet ejtett az egóján. Egyik bűncselekmény elkövetése után sem érezte azonban, hogy sikerült betöltenie a benne tátongó űrt. Újra és újra meg kellett ölnie Stephanie-t, remélve, hogy minden egyes alkalommal elhozza a feloldozást. De minél többször gyilkolt, csak annál rosszabb lett."

Diane Edwards alias Stephanie Brooks

Kétségtelen, hogy a fent leírtak hozzájárultak ahhoz, amilyenné Ted Bundy vált, azonban gyermekkora sem volt éppen felhőtlennek nevezhető, egész pici gyermekként is mutatkoztak rajta vészjósló jelek. A nagynénje, Julia 15 éves korában tapasztalta meg azt a rémisztő élményt, amikor arra ébredt egy nap, hogy a 3 éves Ted Bundy késekkel rakta körül a testét az ágyban. Szerencsére a nő nem sérült meg, de meghűlt benne a vér, amikor látta, hogy a fiú mosolyogva áll az ágya mellett. 

Ann Rule emlékezett arra, hogy Ted a krízisklinikán együtt töltött idő alatt mesélt neki a nagyapjáról, akire felnézett, akihez pozitív emlékképek társultak. Bundyt élete első négy és fél évében a nagyszülei, Sam és Eleanor Cowell nevelték. Ted úgy jellemezte a nagyapját, hogy csodálatos, szeretetteljes és nagyvonalú férfi volt, és miután elszakították tőle, rettenetesen hiányzott neki. 

"Ez a nagyapa-apa, akiről Ted annak idején a krízisklinikán mesélt nekem, egy Télapó-szerű figura volt. Ted a jelek szerint rajongásig szerette őt, nekem legalábbis ezt mesélte róla."

A nagyapa a valóságban egy labilis, változékony és őrült ember volt. Terrorizálta a családját, amikor hazatért a munkából a családtagok menedéket kerestek előre. Üvöltözött, dühöngött és tombolt. A saját testvérei is féltek tőle, szadista volt az állatokkal, és bár egyházi diakónus volt, gazdag pornográf gyűjteményt tartott az üvegházában, ahová Ted és az egyik unokatestvére időként besurrantak, hogy lapozgassák a magazinokat. Bundy egyébként az ítélete után illetve a "Ted Bundy szalagokon" is hivatkozott ezeknek a pornográf magazinoknak a káros hatására, amely véleménye szerint közrejátszott abban amivé vált. Fontos szerepe van továbbá annak is, hogy Bundyt anyja a születése után 3 hónapra magára hagyta egy otthonban, ahol a csecsemő nem kapta meg azt a gondoskodást és szeretetet, amely létfontosságú a gyermekek egészséges fejlődéséhez.

Ted Bundyt a tárgyalások során elmeszakértői vizsgálatnak is alávetették, ami emberölési ügyekben, pláne sorozatgyilkosság esetén a megszokott eljárás. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a férfi nem volt pszichotikus, neurotikus, nem szenvedett organikus agyi-idegrendszeri betegségben, nem volt alkoholista, sem kábítószerfüggő, nem szenvedett személyiségzavarban vagy amnéziában és szexuális deviancia jeleit sem mutatta. Egy pszichiáter, Dr. Austin így nyilatkozott róla:

"Úgy érzem, hogy Mr. Bundy vagy olyan ember, akinek nincsenek problémái, vagy elég okos és rafinált ahhoz, hogy a 'normális' határához közelinek mutassa magát....Mivel a bróság megállapította, hogy nem mond igazat a kérdéses bűncselekménnyel kapcsolatban, komolyan megkérdőjelezem, hogy elvárható-e tőle, hogy igazat mondjon bármilyen program vagy bizonyítási eljárás résztvevőjeként."

Ann Rule könyvének magyar nyelvű kiadása

Ez a 637 oldalas könyv egy olyan szemszögből közelíti meg Bundy szörnyeteggé válását, egy olyan ember szemén keresztül láttatja az embert a gyilkos mögött, aki tényleg közel állt hozzá, a barátjaként tekintett rá szinte az utolsó pillanatokig, akinek nagyon nehéz volt elhinnie, hogy egy sorozatgyilkoshoz került emberileg közel. Ezidáig nekem és bizonyára még sok más embernek sem volt lehetősége egy ilyen betekintésre, és bármennyire is szubjektív a könyv, Ann Rule igenis megpróbál objektíven közelíteni a rémtettekhez, magához a rémhez. Mindenkinek javaslom a könyv elolvasását, akit kicsit is érdekel a "nem megszokott" Ted Bundy történet, aki kíváncsi arra, hogy a karizmatikus, sármos, lehengerlő modorú férfi hogyan változott át árnyékemberré.

"Ő egy árnyékember volt, aki a túlélésért küzdött egy olyan világban, amely sosem volt neki való. Ted Bundy látszólag megtestesítette a sikeres ember típusát. Belül azonban minden elhamvadt."

Évi