Sir Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnak című filmben
a pszichopata kannibált, Dr. Hannibal Lectert jeleníti meg. A film készítői az
FBI Magatartástudományi Osztály profilalkotóinak értékes tanácsait,
tapasztalatait is figyelembe vették.
 |
| Sir Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnak című filmben |
Amelyekről most írok, néhány évvel azelőtt történtek,
hogy Dr. Brussel úttörő munkáját hivatalosan is elfogadta a törvényvégrehajtó
hatóság.
Dr. James Brussel
1968-ban megjelentette Casebook of a Crime Psychiatrist (Egy pszichiáter
bűnözői esettanulmánya) című könyvét, amelyben azt is leírta, hogy 1964-ben
miként csatlakozott egy pszichiáterekből álló titkosrendőr-osztaghoz, akik
kidolgozták a hírhedt "Bostoni Fojtogató" pszichológiai profilját.
Howard Teten FBI ügynöknek - akik kidolgozta az FBI számára a pszichológiai
analízist - korai inspirációja ez a könyv. Teten 1970-ben számos
pszichológussal folytatott beszélgetést követően órákat kezdett adni Washington
D.C.-ben, az FBI Nemzeti Akadémián. Az "alkalmazott kriminológia",
közkeletű nevén "pszicho-krimi" című kurzus az elmúlt hét év
megoldatlan eseteire épült. Teten a helyi rendőrséget is bevonta az
előadásokba, valamint az FBI New York-i irodájának munkatársa, Pat Mullany is
csatlakozott Teten kurzusához.
 | |
|
Az egyre bővülő FBI
Akadémia Quanticóban és Virginiában nyitott új iskolát 1972-ben és létrehozták
a Magatartástudományi Osztályt (BSU). Teten, miután olvasta Dr. Brussel
könyvét, többször felkereste a szerzőt, és megvitatták módszerük hasonlóságait
és különbözőségeit. Teten így nyilatkozott egy alkalommal: "Dr. Brussel
véleménye szerint a pszichiátria speciális területeire kell rátalálni,
összekapcsolni őket, hogy így létrejöhessen a profil. Ez különbözött az én
meglátásomtól, mert szerintem a bűntényből, mint egészből kiindulva kell átfogó
benyomást kapnunk a teljes mentális állapotról. Majd megállapodtunk abban, hogy
az ő módszere a részletes információk megszerzésére alkalmas, míg az enyém
kevesebb hibalehetőséget rejt magában.
 | |
|
Az éppen megalakított
Magatartástudományi Osztálynak hamar lehetősége nyílt a tanultak éles
helyzetben való alkalmazására. 1973 júniusában, Montana államban, a
Bozemanhoz közeli michigani kempingből, a családi sátorból elrabolták a hét
éves Susan Jaegert. Teten és Mullany felvázolták a lehetséges elkövető előzetes
profilját. Véleményük szerint egy fiatal fehér férfi volt a tettes, aki azon a
környéken lakott, és éjszakai sétája során a sátrak között bóklászott.
Susan családja nem adta fel a reményt, ők hitték, hogy a kislány él, bár Teten
és Mullany halottnak feltételezte a gyereket. A helyi FBI-ügynök, Peter Dunbar
egy 23 éves vietnámi veteránra, David Meyerhoferre gyanakodott, akit
"ápolt, udvarias, különlegesen intelligens..." emberként jellemeztek.
Semmilyen tény nem támasztotta alá, hogy köze lenne a bűntényhez.
 | |
|
1974 januárjában eltűnt egy fiatal nő, aki
visszautasította a közeledését. A férfi ismét gyanúba keveredett. Meierhofer
önként alávetette magát egy poligráfos hazugságvizsgálatnak, és vállalta azt
is, hogy beadják neki az "igazságszérumot". Mindkét esetben
sikertelenül végződött a vizsgálat, az ügyvédje pedig felszólította a
hatóságokat, hogy fejezzék be a férfi zaklatását. A quanticói csapat azonban
tisztában volt azzal, hogy ezek a tesztek kizárólag épelméjű emberek esetében
működnek. Pszichopaták képesek elválasztani a bűntettet elkövető tudattalan
személyiségüket tudatos énjüktől. A tudatos énjük elnyomja a bűntettel
kapcsolatos minden ismeretüket, és így sikerrel járnak a tesztnél. Teten és
Mullany biztosak voltak abban, hogy az elkövető az a típus, aki felhívja
áldozatának rokonait, hogy megtudja tettének következményét. Így Dunbar azt
tanácsolta Mr. és Mrs. Jaegernek - az eltűnt kislány szüleinek -, hogy tartsanak
egy hívásrögzítő készüléket a telefon mellett.
Susan eltűnésének évfordulóján valóban felhívta Mrs.
Jaegert eg férfi és közölte: a kislány még él. Elmondása szerint Susant
Európába vitte, hogy jobb életet biztosítson neki, mint amit itt Jaegerék itt
adni tudtak neki. Mrs. Jaeger így nyilatkozott a telefonálóról: "Nagyon
önelégült és gúnyolódó volt. De nem úgy reagáltam, ahogy elvárta volna.
Őszintén képesnek éreztem magamat arra, hogy megbocsássak neki. Hajlamos vagyok
könyörületesnek és megértőnek lenni, és ez meghökkentette. Letette a
fegyvert." Hogy honnan érkezett a hívás, sajnos nem lehetett lenyomozni.
Az FBI egyik hangelemzője szerint a szalagon rögzített hang emlékeztet
Meierhofer hangjára, ám nem volt elegendő bizonyíték, hogy a bíró elrendelje a
házkutatást. Mullany úgy gondolta, hogy Meierhofert mélyen érintené egy Mrs.
Jaegerrel való találkozás, így meg is szervezte Meierhofer ügyvédjénél. A
találkozás ideje alatt Meierhofer csendes, higgadt volt, uralkodott érzelmein.
Röviddel az után, hogy hazaérkezett Michiganbe, R-beszélgetést igénybe véve
felhívta Mrs. Jaegert: "Mr. Travis Salt Lake Cityből" - mutatkozott
be. A telefonáló közölte, hogy ő volt, aki elrabolta Susant, azonban mielőtt folytathatta
volna, Mrs. Jaeger felismerte a hangját és megszólította: "Jó napot,
David".
Mrs. Jaeger esküvel
erősített nyilatkozata után Dunbar házkutatási parancsot kért és kapott. Az
eltűnt kislány és a fiatal nő maradványait megtalálták Meierhofer otthonában. A
férfi elismerte a két gyilkosságot és egy helyi fiú rejtélyes megölését is.
Letartóztatták, majd másnap felkötötte magát a rendőrségi cellában.
 |
| Susan Marie Jaeger (1966-1973) |
Teten és Mullany számára egyre megterhelőbb volt
egyszerre tanítani és profilokat is alkotni. Néhány egyetemi előadó, Robert
Ressler, Roy Hazelwood és Dick Ault csatlakozott hozzájuk. Mindegyikük csupán
egy-egy jellegzetes bűnelkövetésre fókuszált, Ressler például úgy döntött, hogy
sorozatgyilkosokkal készít interjúkat. Ebben az időben Quantico tanárai főleg
"konzervált", azaz megoldatlan esetek alapján tanítottak, Ressler
pedig óráit elsősorban olyan, már megoldott esetekre alapozta, ahol a tények
forrása - újságcikkek, könyvek - a nyilvánosság számára is elérhetőek voltak.
Ressler később az Aki szörnyekkel küzd című könyvében
így ír:
"Amit tennünk
kellett, az csupán annyi volt, mint amit bárki megtett, mi azonban különös
rendszerbe foglaltuk és következtetéseket vontunk le. Richard Speck, a
Chicagoban megölt nyolc ápolónő gyilkosának anyaga nem volt rossz például a mi
szempontunkból, pszichiátere a mélyinterjúk után írt is egy könyvet. Ám még
ezek az interjúk is hiányosak voltak, ugyanis a kérdezőnek semmilyen
háttértudása nem volt a bűnözőkkel kapcsolatban, valamint nem is volt igénye
olyan törvényvégrehajtói látásmód megértésére sem, amire pedig a diákjainknak
szüksége lett volna. Én jobban, mélyebben meg akartam érteni az erőszakos
bűnözők gondolatvilágát..."
 |
| Robert Ressler |
Az FBI igen kevés érdeklődést mutatott gyilkosok,
erőszaktevők, gyerekeket molesztálók és hasonló erőszakos tetteket elkövetők
iránt, ugyanis az ilyen esetek helyi és nem központi hatáskörbe tartoztak. A
kollégák fenntartásai ellenére Ressler tagja volt az Amerikai Pszichiátriai
Társaságnak, a Törvényszéki Tudományok Amerikai Akadémiájának, a Pszichiátria
és Jog Amerikai Akadémiájának és egyéb társulatoknak. "A Bureau
elbocsátotta mentálhigiénés szakembereit, ami azt a meggyőződést tükrözte,
hogy Bureau már mind tudja azt, amit a bűnözésről tudni érdemes".
A titkos rendőrségi aktákat is jól ismerő Ressler
kurzusát a német professzor Friedrich Nietzsche Így szólott Zarathustra című
könyvére alapozta, gondolatait vezérfonalként használta. Később első könyvének
címét is egy Nietzsche mű ihlette:
"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle
is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz
rád." (Nietzsche: Túl az erkölcs világán)
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.