Magyarország nem
bővelkedik sorozatgyilkosokban, amit persze egyáltalán nem bánunk. Az elenyésző
számú egy-két esetet mégis érdemes közelebbről megvizsgálni, köztük egy közel
100 éve történt borzalmat, amelyet a magyar bűnügyi krónika talán a legnagyobb sikereként
könyvelhetett el, hiszen az egykor hírhedt cinkotai gyilkos, Kiss Béla
története még ma is felcsigázza külföldi országok és sajtóorgánumok
érdeklődését.
Kiss Béla |
Kiss Béla Cinkotán, a Kossuth Lajos utca 40. számú
házban élt feleségével. Tanult szakmájára nézve bádogos volt, így a ház több
helyisége műhelyként is szolgált. Rendes iparosként megbízhatóan és
szorgalmasan dolgozott, ő maga pedig jó kiállású, szőke hajú és kék szemű, erőteljes
férfi volt. A férfi meglehetősen zárkózott életet élt, a szomszédok hamar
megkedvelték a bélyeget gyűjtő, rózsáit nevelgető fiatalembert.
Kiss Béla háza |
A csendes Cinkotán, amit akkor még nem egyesítettek a
fővárossal, nagy megütközést keltett, hogy a szorgalmas és elismert bádogos
felesége 1912 táján viszonyt kezdett egy férfivel, és a kezdetben titkos
kapcsolatot egy idő után nyíltan folytatták. Hamarosan azonban a feleség
és annak szeretője is eltűnt a városból, Kiss ezt azzal magyarázta, hogy
megszöktek, s úgy tűnt, ezt egyáltalán nem bánja.
Felesége eltűnése után a
környék legjobb partijának számító, jóképű és stabil egzisztenciájú férfi
házában szép számmal fordultak meg csinos, fiatal nők, igaz egy-két alkalomnál
többször egyiket sem látták nála vendégeskedni. A közvélemény mellette
állt, és még némi elégtételnek is tekintették, hogy a mester csélcsap neje
távozása után egyáltalán nem élt szerzetesi életet.
|
Kiss Béla bádogos volt, ezért semmiképpen nem tűntek
fel az udvarában egyre növekvő számban tárolt fémhordók. A helyi rendőrrel
beszélgetve megemlítette, hogy szerinte hamarosan háború lesz, ezért a
hordókban benzint tart, szűkebb időkre. A háború valóban kitört 1914-ben, s bár
mivel ő ekkor már 37 évesen nem számíthatott arra, hogy az első körben
behívják, mégis önként jelentkezett katonának. Az 1914-es év kora őszének egy
reggelén Kiss Béla már egyenruhában, gondosan bezárta házának és műhelyének
ajtajait, a kulcsokat rábízta a házvezetőnőjére, és kisétált a kapun, hogy
aztán soha többé ne térjen vissza.
1916-ra a Monarchia készletei kimerülőben voltak,
Magyarországon már egész különítmények nyomoztak üzemanyagkészletek után. Így
jutott el egy szakasznyi katona Cinkotára is, ahol a rendőr még emlékezett,
hogy pár éve mit mondott neki a bádogos. Az addig lezárva árválkodó házat a
"magasabb szempontok" nevében felnyitották, és nekiláttak az udvaron
álló fémhordók megcsapolásának.
A katonák többsége már megjárta a frontot, így nem
kellett sokat gondolkodniuk azon, milyen bűz is az, ami az első hordó
megnyitása után megcsapta orrukat. Hullaszag volt. A katonák értesítették a
rendőrséget, összesen huszonnégy hordót nyitottak fel, melyekben huszonhárom
női és egy férfi holttestet találtak. A bámészkodó emberek két személyt
azonnal felismertek, Kis Béla feleségét és szeretőjét. Nagy Károly, a helyi
rendőrfőnök átkutatta Kiss házát, ahol sajátságos archívumot talált: leveleket,
fotókat és könyveket.
A levelek a bádogosmester igen sok nővel való
kapcsolatáról tanúskodtak - az első még 1903- ban kelteződött -, a
fényképalbumban pedig nem kevesebb, mint 74 nő képe szerepelt. A könyvek,
melyek nagy része ponyva volt, mind gyilkosságról, elsősorban fojtogatásról és
mérgezésről szóltak.
A holttestek vizsgálata után megállapították, hogy
nagy részüket megfojtották, a többit pedig megmérgezték. Valamennyiüket
ruhátlanul, embriószerű pózban tették a hordókba, majd azok tetejét gondosan
leforrasztották.
A Kiss Béla utáni nyomozás hamar zsákutcába
torkollott, sajnos ő maga sohasem került elő, nagy valószínűséggel elesett a
fronton.
A cinkotai sorozatgyilkos indítékainak felismerése nem
nehéz feladat, különösen, hogy áldozatai majdnem egytől-egyig nők voltak. A
férfi életében, bármennyire rendben levőnek tűnt az, távolról sem felesége
hűtlenkedése volt az első sokk. Szinte biztos, hogy ez a jó kiállású, a nők
szemében bizonyára vonzó férfi egész életében komoly, abban az időben
megoldhatatlan potenciaproblémákkal küzdött. Erre már szinte csak hab volt a
tortán felesége szeretőjének feltűnése, majd a viszony nyíltan történő
vállalása. Megalázó és provokatív volt mindez Kiss számára, így nem csoda, ha a
holttestek számát a szerető is gazdagította. Noha a mester nőkkel való
levelezése kimutathatóan 1903-ban kezdődött, nincs bizonyíték arra, hogy már
1912 előtt is gyilkolt volna. A tetteit kiváltó ok, az úgynevezett
stresszor minden bizonnyal felesége hűtlensége volt.
Kiss Béla a kriminológiai osztályozás alapján a
rendezett sorozatgyilkosok közé tartozik, mivel precíz mesterember módjára
dolgozott, hideg fejjel és biztos kézzel. A hozzá hasonló elkövetők semmiben
sem lógnak ki az átlagemberek közül, ritkán követnek el hibát és sokáig nem
buknak le. A férfi a gyűjtő típusú sorozatgyilkosok egyike, a 74 fénykép között
megtalálták annak a 23 nőnek is a képét, akiknek holttestét is megőrizte. A
tény, hogy a gyilkosságok elkövetése során senki nem hallott semmit a közvetlen
szomszédságában, is azt támasztja alá, hogy hatékony és kifinomult módszerrel
"dolgozott".
S hogy mi lett a cinkotai asszonyirtóval? A hivatalos
katonai jelentés azt állította, hogy 1915-ben tífuszban hunyt el el a szerbiai
Valjevóban. John Douglas, az FBI profilozója azt mondta egyszer: a
sorozatgyilkosok hitványak. Éppen ezért eszünkbe ne jusson az a lehetőség, hogy
a cinkotai bádogos a haza védelmében, a harctéren esett el.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.