A
nagysikerű „Bűnös?” és „Ártatlan?” című könyvek után hazánkban is megjelent
Ferdinand von Schirach legújabb kötete, melyben 12 bűnügyi esetről olvashatunk,
melyeket a sikeres védőügyvéd húszéves praxisából válogatott össze olvasóinak.
Ebben
a kötetben sokkal inkább novellaszerűen leírt eseteket mutat be a szerző,
ezúttal is olyan emberekről, akik akár a szomszédjaink, ismerőseink, de még a
rokonaik is lehetnének. Átlagemberek, akikkel mégis valószínűtlen dolgok
történnek, akiknek élete során vagy előre vetíthető, hogy bűncselekmény
elkövetésébe keverednek, vagy éppen senki nem gondolná róluk, hogy életük ilyen
váratlan, és tragikus fordulatot vesz.
Nők,
akik megölték a férjüket, férfiak, akik kábítószer kereskedelembe bonyolódnak,
egy boldogabb élet reményében segítenek megölni a szomszédasszony férjét, vagy
éppen a stresszt nehezen tűrve, végül összeomolva bántalmaznak másokat.
Meggondolatlan fiatalok, a múltját és származását felejteni próbáló ügyvédnő,
akinek végül visszatetsző lesz az ügy, amit elvállalt.
Rövidke,
mégis nagyon bőr alá hatoló történetek ezek. Leginkább
azért, mert miközben olvassuk, tudjuk, hogy egyik sem fikció, nem kitalált karakterek
kitalált történetei, hanem az élet írta azokat.
„Besokalltam.
Az emberek többsége nem ismeri az erőszakos halált, nem tudják, milyen látvány,
milyen a szaga és milyen űrt hagy maga után. Azokra az emberekre gondoltam,
akiket védtem, a magányosságukra, az idegenszerűségükre és az önmaguktól való
elborzadásukra. Mindegy, hogy patikusok, asztalosok vagy írók vagyunk. A
szabályok némileg mások, de az idegenszerűség marad, ahogyan a magányosság és
minden más is.”
A
12 bűnügyi esetben leginkább a narratíva fogja meg az olvasót, mert olyan érzése
van, mintha egy film, vagy sorozat narrátorának leírt szövegét olvasná, közben,
ahogy halad sorról-sorra, megelevenedik ez a szöveg, szinte szemünk előtt zajlik
a történet, és az ember feszülten várja a végkifejletet. Ami az előző két könyv
alapján mindig fájdalmas, szomorú, tragikus. A történetek címeiből azonban
sohasem tudjuk elsőre, micsoda borzalom lapul mögötte, mert ezek a címek egy
egyszerű regény fejezeteinek címei is lehetnének.
Viselkedéselemzés
szempontjából, az első két kötethez hasonlóan is kiválóan leírt, bemutatott
jellemeket, életutakat látunk. A történet minden oldalát, aspektusát bemutatja
az író, sokszor igazi váratlan csattanóval a végén. Olyanok ezek a történetek,
mint amikor egy bírósági tárgyaláson ülve összeáll a mozaik egy egésszé,
kiderül az indíték, felsejlik a tragédia a tett mögött, mi pedig mély sóhajjal
lapozunk tovább, hogy micsoda szörnyű ez a világ, és de jó, hogy nem velünk
történt mindez. Kis dolgokból óriási, visszafordíthatatlan bűnök, sok-sok év
elfojtott keserűsége, kis emberek szörnyű titkai.
Ferdinand
von Schirach, amellett, hogy bizonyára kitűnő védőügyvéd, pályát is tévesztett,
hiszen a Büntetés éppolyan lebilincselő, mint korábbi írásai, elég, ha annyit
mondok, nem tudtam letenni, míg a végére nem értem.
A
könyvért köszönet Szpisják Blankának.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.