A bűnözés és a bűnözői magatartás - Biológia és kriminalitás

Az elmúlt két évtizedben a biológusok az emberi viselkedés kérdéseit kutatva Cesare Lombroso, Raffaele Garofalo és Charles Goring nyomdokain haladtak. A genetikusok például azt állították, a hajlam, hogy valaki erőszakosan viselkedik bizonyos helyzetekben, örökölhető. Más szóval, jóllehet a bűnözők nem születnek bűnözőnek, az erőszakosságra vagy  a bűnelkövetésre való hajlam már a születéskor bennük lehet.

Annak bizonyítására, hogy egyes vonások örökletesek, a genetikusok olyan gyermekeket tanulmányoztak, akiknek bűnözők voltak a szülei, de már születésükkor nem bűnözők fogadták őket örökbe.  Azt akarták tudni, hogy az örökbe fogadott gyermekek viselkedése inkább hasonlít-e a biológiai szülőkére, mint a nevelőszülőkére. Eredményeik fontos szerepet játszanak a környezeti és az örökletes hatásokról folytatott vitában. Más biológusok, akiket gyakran biokriminológusoknak neveznek, egy ettől eltérő megközelítést alkalmaznak. Egyesek közülük azt vetik fel, hogy az agy sérülése vagy az elégtelen táplálkozás eredményezhet-e bűnözői viselkedést. Mások a hormonok, a kromoszóma-rendellenességek és az allergia hatása iránt érdeklődnek, az agy és a viselkedés, valamint az étrend és a viselkedés közötti kölcsönhatást kutatják.

Modern biokriminológia

A biokriminológia a pszichológiai zavarok fizikai vonatkozásait tanulmányozza. Már egy ideje tudjuk, hogy a depresszióban szenvedő felnőttek agyhullámai alvás közben eltérést mutatnak, hogy zavarok jelentkeznek az idegrendszerük működésében, és kóros biokémiai jelenségek észlelhetők náluk. A depresszióban szenvedő gyerekek vizsgálata ugyanezeket a fizikai problémákat tárja fel; sőt, felnőtt rokonaik között is magas a depressziósok aránya. Valójában azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei depresszióban szenvednek, négyszer nagyobb valószínűséggel tapasztalható betegség, mint másoknál. Néhány kutató úgy hiszi, a depresszió örökletes állapot, amely pszichológiai és fizikai zavarokban nyilvánul meg. A lényeg az, hogy az orvosok a legutóbbi időkig melléfogtak helyzetértékeléseikben és a depressziós gyermekek kezelésében, mivel figyelmen kívül hagyták a fiziológiai vonásokat.

Azok a kriminológusok, akik a szociológiából és a pszichológiából merítenek, és elzárkóznak a biológiai tudományoktól, talán ugyancsak célt tévesztenek a bűnözés okainak vizsgálatára irányuló erőfeszítéseikkel. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a bűnözésnek igenis vannak pszichobiológiai vonatkozásai, amelyek azokhoz hasonlítanak, amit a depresszióval kapcsolatos vizsgálatok tártak fel - biokémiai abnormalitások, rendellenes agyhullámok, idegrendszeri diszfunkciók. Olyan bizonyítékok is vannak, amelyek genetikai eredetű bűnözési hajlamra utalnak.

A törekvés, hogy a modern biológia eredményeit, elméleteit és elveit összekapcsolják a kriminológia főáramával, két évtizeddel ezelőtt éledt újjá. Edward Wilson szociobiológiai munkássága jelentette a fordulópontot, amely a biológia, a genetika és a szociális viselkedés közötti kölcsönös kapcsolatot vizsgálta. Csakúgy, mint C. Ray Jeffery eredményei, aki azzal érvelt, hogy a bűnözői magatartás tanulmányozásának átfogó elméleti keretét egy bioszociális interdiszciplináris modellnek kellene képeznie.

A kriminológusok ismét fontolóra vették azt a lehetőséget, hogy valóban léteznek olyan vonások, amelyek hajlamossá teszik az egyént a bűnözésre, és hogy ezek a vonások talán a gének segítségével szállnak a szülőkről a gyermekekre. Más kérdések is felmerültek. Lehetséges például, hogy belső biokémiai egyensúlyzavarok vagy fogyatékosságok antiszociális viselkedést váltanak ki? Növelheti-e az agresszivitásra való hajlamot a vércukor alacsony vagy magas szintje? Vagy lehet valamilyen vitaminhiány vagy hormonális probléma is felelős? A továbbiakban vizsgálni fogjuk azokat a bizonyítékokat, amelyek a bűnözői viselkedésre irányuló, genetikai eredetű hajlam, a biokémiai tényezők és a kriminalitás közötti összefüggés és a bűnözői viselkedést eredményező neurofiziológiai tényezők mellett szólnak.

Évi