Az elmúlt két évtizedben a biológusok az emberi
viselkedés kérdéseit kutatva Cesare Lombroso, Raffaele Garofalo és Charles
Goring nyomdokain haladtak. A genetikusok például azt állították, a hajlam,
hogy valaki erőszakosan viselkedik bizonyos helyzetekben, örökölhető. Más
szóval, jóllehet a bűnözők nem születnek bűnözőnek, az erőszakosságra
vagy a bűnelkövetésre való hajlam már a születéskor bennük lehet.
Annak bizonyítására, hogy egyes vonások örökletesek, a
genetikusok olyan gyermekeket tanulmányoztak, akiknek bűnözők voltak a szülei,
de már születésükkor nem bűnözők fogadták őket örökbe. Azt akarták tudni,
hogy az örökbe fogadott gyermekek viselkedése inkább hasonlít-e a biológiai
szülőkére, mint a nevelőszülőkére. Eredményeik fontos szerepet játszanak a
környezeti és az örökletes hatásokról folytatott vitában. Más biológusok,
akiket gyakran biokriminológusoknak neveznek, egy ettől eltérő megközelítést
alkalmaznak. Egyesek közülük azt vetik fel, hogy az agy sérülése vagy az
elégtelen táplálkozás eredményezhet-e bűnözői viselkedést. Mások a hormonok, a
kromoszóma-rendellenességek és az allergia hatása iránt érdeklődnek, az agy és
a viselkedés, valamint az étrend és a viselkedés közötti kölcsönhatást
kutatják.
Modern biokriminológia
A biokriminológia a pszichológiai zavarok fizikai
vonatkozásait tanulmányozza. Már egy ideje tudjuk, hogy a depresszióban
szenvedő felnőttek agyhullámai alvás közben eltérést mutatnak, hogy zavarok
jelentkeznek az idegrendszerük működésében, és kóros biokémiai jelenségek
észlelhetők náluk. A depresszióban szenvedő gyerekek vizsgálata ugyanezeket a
fizikai problémákat tárja fel; sőt, felnőtt rokonaik között is magas a
depressziósok aránya. Valójában azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei
depresszióban szenvednek, négyszer nagyobb valószínűséggel tapasztalható
betegség, mint másoknál. Néhány kutató úgy hiszi, a depresszió örökletes
állapot, amely pszichológiai és fizikai zavarokban nyilvánul meg. A lényeg az,
hogy az orvosok a legutóbbi időkig melléfogtak helyzetértékeléseikben és a
depressziós gyermekek kezelésében, mivel figyelmen kívül hagyták a fiziológiai
vonásokat.
Azok a kriminológusok, akik a szociológiából és a
pszichológiából merítenek, és elzárkóznak a biológiai tudományoktól, talán
ugyancsak célt tévesztenek a bűnözés okainak vizsgálatára irányuló
erőfeszítéseikkel. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a bűnözésnek
igenis vannak pszichobiológiai vonatkozásai, amelyek azokhoz hasonlítanak, amit
a depresszióval kapcsolatos vizsgálatok tártak fel - biokémiai abnormalitások,
rendellenes agyhullámok, idegrendszeri diszfunkciók. Olyan bizonyítékok is
vannak, amelyek genetikai eredetű bűnözési hajlamra utalnak.
A törekvés, hogy a modern biológia eredményeit,
elméleteit és elveit összekapcsolják a kriminológia főáramával, két évtizeddel
ezelőtt éledt újjá. Edward Wilson szociobiológiai munkássága jelentette a
fordulópontot, amely a biológia, a genetika és a szociális viselkedés közötti
kölcsönös kapcsolatot vizsgálta. Csakúgy, mint C. Ray Jeffery eredményei, aki
azzal érvelt, hogy a bűnözői magatartás tanulmányozásának átfogó elméleti
keretét egy bioszociális interdiszciplináris modellnek kellene képeznie.
A kriminológusok ismét fontolóra vették azt a
lehetőséget, hogy valóban léteznek olyan vonások, amelyek hajlamossá teszik az
egyént a bűnözésre, és hogy ezek a vonások talán a gének segítségével szállnak
a szülőkről a gyermekekre. Más kérdések is felmerültek. Lehetséges például,
hogy belső biokémiai egyensúlyzavarok vagy fogyatékosságok antiszociális
viselkedést váltanak ki? Növelheti-e az agresszivitásra való hajlamot a
vércukor alacsony vagy magas szintje? Vagy lehet valamilyen vitaminhiány vagy
hormonális probléma is felelős? A továbbiakban vizsgálni fogjuk azokat a
bizonyítékokat, amelyek a bűnözői viselkedésre irányuló, genetikai eredetű
hajlam, a biokémiai tényezők és a kriminalitás közötti összefüggés és a bűnözői
viselkedést eredményező neurofiziológiai tényezők mellett szólnak.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.