A bűnözés és a bűnözői magatartás - Erkölcsi fejlődés

Vegyünk alapul egy olyan erkölcsi dilemmát, amelyben egy különleges rákbetegségben szenvedő nő férje egy olyan gyógyszert próbál megszerezni, amelyet nemrég fedezett fel egy a városban élő gyógyszerész. A gyógyszer előállítása költséges, a gyógyszerész a költségek tízszeresét kéri. A beteg nő férje mindent megpróbál, hogy előteremtse a pénzt, ám sajnos csak az összeg egy része jön össze. A gyógyszerész hajthatatlan, hiszen ő pénzt akar csinálni a gyógyszerből. A férj kétségbeesésében azon töri a fejét, hogy betör a gyógyszerészhez, és ellopja felesége számára az orvosságot.

Ez a klasszikus dilemma bonyolult erkölcsi kérdéseket vet fel. Bár tudjuk, hogy nem helyes lopni, talán mégis úgy hisszük, ez az a helyzet, amelyben a törvényt meg kell szegni. Vagy mindig helytelen a lopás, és nem számítanak a körülmények? Tekintet nélkül arra, hogyan döntünk, az, ahogyan eljutunk a lopás mellett vagy ellen szóló döntésig, sokat elárul erkölcsi fejlődésünkről.

Lawrence Kohlberg pszichológus, az erkölcsi fejlődés elméletének úttörője, úgy találta, hogy az erkölcsi gondolkodás három fázisban fejlődik ki. Az elsőben, a prekonvencionális szinten, a gyermekek számára az erkölcsi szabályok és az erkölcsi értékek abból állnak, amit meg kell tenniük vagy nem szabad megtenniük, és hogy a büntetést elkerüljék. A helyes cselekvés két alapvető indoka a büntetés elkerülésének vágya és a hit, hogy akik fegyelmeznek, azoknak felsőbbrendű hatalmuk van. Az elmélet szerint a gyerekek 9-11 éves korukig ezen a szinten gondolkodnak. Valójában úgy okoskodnak, hogy "ha ellopok valamit, mennyi esélyem van arra, hogy elkapnak és megbüntetnek?"

Lawrence Kohlberg

A serdülők tipikusan konvencionális szinten gondolkodnak. Ekkor az emberek hisznek a társadalmi értékekben és a társadalmi szabályokban, mert már elsajátították azokat. Valójában at gondolják: "A lopás törvénybe ütköző cselekedet, tehát semmi esetre sem szabad lopnom."

Végül, a posztkonvencionális szinten, az ember a szokásokat és a társadalmi szabályokat az egyetemes emberi jogokra, az erkölcsi elvekre és a kötelességekre vonatkozó felfogásának megfelelően ítéli meg. Valójában azt gondolja: "Az embernek a törvények keretein belül kell élnie, de bizonyos egyetemes etikai elvek, mint az emberi jogok vagy az emberi méltóság tisztelete, hatálytalanítják az írott törvényeket, ha azok összeütközésbe kerülnek velük." Az erkölcsi gondolkodásnak ezt a szintjét rendszerint húsz éven felüli felnőtteknél figyelhetjük meg.

Kohlberg és kollégái szerint a legtöbb bűnelkövető prekonvencionális szinten gondolkodik. Az alacsony szintű erkölcsi fejlődés vagy a prekonvencionális gondolkodás azonban önmagában nem vezet bűnözéshez. Más tényezők, például jelentős társadalmi kötődések megléte vagy hiánya, szintén szerepet játszhatnak. Kohlberg azt állította, hogy az alapvető erkölcsi elveket és a társadalmi normákat társadalmi interakciókban és szerepjátékok során sajátítjuk el. A gyermekek lényegében úgy tanulják meg, hogyan legyenek erkölcsösek, hogy együtt gondolkodnak olyanokkal, akik az erkölcsi fejlődés magasabb szintjén állnak.

Évi