Népszerű tévhit, hogy a komolyabb bűntényeket maguk a
nyomozók oldják meg, a helyszínelők, valamint egy patológus szakmai
segítségével. Ez utóbbi alig dugja ki az orrát a hullaházból. Bár a jelentős
bűnügyekkel kapcsolatos nyomozások húzóerejét valóban a fenti csoport adja,
akad még egy fontos szereplő, akinek érdemeit csak ritkán ismerik el: a
halottkém (angolul coroner).
A halottkém rutinszerűen járja a gyanús halálesetek
helyszíneit. Tanúkat kérdez ki, az elhunytak orvosi aktáit nézi át,
bizonyítékokat hasonlít össze, és végső soron ő dönt arról, szükség van-e
nyomozásra.
Kaliforniában a halottkémek a rendőrökéhez
hasonló képzésben részesülnek, hogy tisztában legyenek a kikérdezési
technikákkal és az alapvető orvosi szaknyelvvel, hogy képesek legyenek
vérmintát és egyéb, valószínűsíthetően döntő bizonyítékokat elemezni.
Alapszinten ismerniük kell még a test felépítését, valamint a leggyakoribb
betegségeket és gyógyszereket is. A tévhittel ellentétben a halottkémek által
kivizsgált halálesetek döntő többsége természetes okból történik, s csak 12-15
százalékuk következik be öngyilkosság, baleset, kábítószer-túladagolás és
gyilkosság miatt.
Az évek során a halottkém megtanulja, hogy minden ügy
különböző, és a legkomolyabb veszélyt nem a bosszúszomjas gyilkos, hanem az
önelégültség jelenti. Minden halálesetet ugyanazzal az érdeklődéssel és
elszántsággal kell megközelíteni. Még a természetes halált is ki kell
vizsgálni, ha váratlanul következett be, vagy az adott személy halálos
betegségben szenvedett, és a halál beállta előtti hetekben orvos nem látta.
Ilyen helyzetben a betegség oka lehetett mérgezés is, vagy még ha
természetes halálról van is szó, a gyógyszerek szándékos megvonása
súlyosbíthatta a helyzetet, a beteg belegyezésével vagy anélkül. Baleseteknél
büntetőjogi vádak is felmerülhetnek, amennyiben a halálesetet egy másik személy
gondatlansága okozta.
Miközben a helyszínelők összegyűjtik és dokumentálják
a bizonyítékul szolgáló nyomokat, a halottkém megvizsgálja a testet, és
előzetes kiértékelést végez. A szén-monoxid-mérgezésnek például nyilvánvaló
jele a természetellenesen fénylő rózsaszín bőr. A szívelégtelenség jól
láthatóan kékre színezi a mellkast és az arcot (ezt cianózisnak nevezik).
A halottkém ezután a test környezetét veszi szemügyre.
Gyógyszerrecepteket és főleg üres üvegeket keres, melyek öngyilkosságra,
halálba segítésre vagy valami sokkal baljósabb esetre utalhatnak. Ha láthatóan
öncsonkításos a seb - például összeszabdalt csukló vagy lőtt seb -, akkor ez
összevág mindazzal, amit az elhunytról tudni lehet? Ha az áldozat jobb kezében
fegyvert találnak, és köztudottan balkezes volt az illető, akkor határozottan
lehetséges, hogy valaki más nyomta a kezébe.
Számba kell vennie az áldozat személyes tárgyait,
úgymint pénztárca, hitelkártya, és így tovább. Ezek hiányában rablási szándékra
lehet következtetni, bár mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a tetthelyet
átrendezték, és a holttestet úgy helyezték el, hogy eltereljék a figyelmet az
igazi indítékról. Egy tapasztalt halottkém egyetlen futó pillantás alapján meg
tudja ezt állapítani.
A következő lépés a tanúk kikérdezése, különös
tekintettel arra a személyre, aki állítása szerint rátalált az áldozatra.
Lehetséges ugyanis, hogy ő a felelős a haláláért, és csak azért van a nyomozók
segítségére, hogy tudatában legyen a nyomozás menetének. Vannak aztán olyan
beteges megszállottak, akik szeretnek a figyelem középpontjában lenni, és első
számú tanúként pontosan ebben lehet részük. Ha a tanúk igazat mondanak, fontos
információkkal szolgálhatnak, például megerősíthetik azt a tényt, hogy az
ajtók és ablakok zárva voltak. Ha nem így van, előfordulhat, hogy maga az
áldozat engedte be a gyilkost, ami arra utal, hogy ismerte, vagy bízott benne -
ez esetben családtag, szomszéd vagy épp hivatalos benyomást keltő személy
lehetett a tettes.
A halottkémnek van egy másik szomorú kötelessége is:
tudatnia kell a hozzátartozókkal, hogy szerettük halott. Ez különösen akkor
nehéz, ha erőszakról vagy gyermek haláláról van szó. Az átlagos halottkém
munkatempója nem éppen irigylésre méltó, napi tíz órát dolgoznak, négy napot
egy héten és állandó készültségben vannak természeti katasztrófák és tömeges
balesetek esetére.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.