Halál és növekedés – Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő munkája

Az élet nem áll meg, ha valakit megölnek. Körülötte minden tovább virágzik és burjánzik. Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő a növényekből ki tudja olvasni, hogy mi történt azok környezetében.

Mark Spencer igazságügyi botanikus szakértő

Egy dél angliai kiváros peremén megerőszakoltak egy nőt.

A nőnek sikerült elmenekülnie, a rendőrségen feljelentést tett. A pontos helyszínen azonban már nem emlékezett a történtekre. A nyomozók találtak a nő ruháján két, aprócska levéldarabkát, amit elküldtek Mark Spencer laborjába. Tudni akarták, pontosan hol támadták meg a nőt, mert ott akartak később nyomokat keresni. A levélmaradványok zöldesbarnák voltak, kisebb, mint 1 cm átmérőjűek. A levél erezete hálószerű mintát alkotott, olyan volt, mint egy utcatérkép. Egy nyír, gyanította Spencer. Bement a londoni természet történeti múzeum növénygyűjteményébe, ahol több millió szárított növényből álló gyűjtemény található. A darabkákat mikroszkóp alá helyezte. Az eredmény: fehér nyír. Spencer elindult a nyomozókkal, hogy a tett helyszínét behatárolják. A keresés nagy területet fogott át, melyen tölgyfa, kőrisfa és fehér tüskebokor is feltalálható volt. Spencer körbesétált és felfedezett egy kisebb területet, ahol fehér nyír nőtt. Tél eleje volt, néhány levél a földre hullott a fáról. Spencer biztos volt benne, hogy a bűncselekmény a két terület közül valamelyiken történt.

Betula pendula – fehér nyír

A holttest a hátán feküdt, lábai kinyújtva, erősen bomló állapotban.

Egy kutyáját sétáltató férfi vette észre a testet a vasúti töltésen. A holttest körüli növényzetben nem volt túl nagy károsodás. Nem volt nyoma küzdelemnek. Spencer nem látott olyan csapást a szeder- és orgonabokrok, a csalán és a japán keserűfű között, ahol a lehetséges gyilkos utat tört volna magának. A férfi feje, felsőteste és karjai lenyomták az alatta lévő növényzetet. Az alteste és a lábai egy szederbokor alatt feküdt. Spencernek feltűnt, hogy a keserűfű kisebb oldalhajtásai megsérültek. Az ágakon még sárga virágszirom maradványok voltak. A virágok késő nyáron nyílnak, most tél volt. A férfi tehát több hónapja feküdt ott. Nyilvánvalóan egyedül baktatott a vasúti töltés mentén, lefeküdt, vagy elesett és meghalt.

Fallopia Japonica – japán keserűfű

Egy folyó partján találtak rá. A testét már vastagon befedte a növényzet.

A nyomozók már tudták, hogy ki volt az elhunyt. Attól féltek, hogy egy rokona ölhette meg. De talán öngyilkosságot követett el – a férfi mentálisan beteg volt. A holttest már valószínűleg több hónapja itt feküdt, magyarázta a rendőr Spencernek, amikor az a helyszínre ért. A növények korát kellett megtippelnie. A rendőrség a csontvázat és a személyes tárgyakat már eltávolította. De a bomlás olyan erős volt már, hogy szövetdarabkák maradtak a talajon. Néhány a már elkorhadt mirigyes nebáncsvirág ágaira ragadt, egy olyan növényre, ami télen elszárad és tavasszal újra nő. Négykézlábra állva megvizsgálta a szárakat Spencer. A holttest súlya kilapította őket. Közöttük újra nőtt hajtásokat fedezett fel. Úgy tippelte, hogy az új szárak legfeljebb két hónaposak lehetnek. Ennyi ideig feküdhetett a test is ott, vélte Spencer. Valószínűleg öngyilkosság, az ügyet lezárta a rendőrség.

A növényi darabkák nagyon aprók voltak, két megszáradt levél és egy szirom, egyik sem hosszabb, mint 5 mm. Mark Spencer a nagy felbontású mikroszkóp alá helyezte őket. Nem szabadott megsérteni őket, mert fontos bizonyítékok voltak. A darabkák megegyeztek, ezt azonnal felismerte, egyazon növényi fajhoz tartoztak. Csak éppen melyikhez? A levelek kicsik voltak, tűalakúak, a széleken kissé behajtva, mirigyek futottak a felszínén. Szokatlan forma, gondolta Spencer. A szirom is idegennek tűnt, a növény valószínűleg a melegebb területeken őshonos. Spencer sejtette, honnan származik.

Így írja le a jelenetet az önéletrajzában „Murder Most Florid” címmel Mark Spencer, aki 51 éves, és 2008 óta igazságügyi botanikus szakértőként dolgozik. Az angol rendőrség akkor vonja be az ügyeibe, amikor növényi nyomok segíthetik a nyomozást. „Sok esetben alig van valami kiindulási pontom”, mondja, „de a legkisebb darabkák is hordozhatnak érdemi információt.”

Impatiens Glandulifera – mirigyes nebáncsvirág

A növények növekedési stádiuma alapján a botanikus néha ki tudja olvasni, hogy egy holttest mennyi ideje fekszik a megtalálási helyén. Az áldozat cipőtalpára ragadt levéldarabkák utalhatnak a helyre, ahol meghalt. A hajban vagy a ruházaton megmaradt virágpor a gyanúsítottat a helyszínhez kötheti, ahol a virágporhoz passzoló virágokat megtalálni. A levéldarabkákat és a szirmokat, amiket a rendőrség Spencernek küldött, egy gyújtogatás helyszínén rögzítették. A gyanúsított megpróbált felgyújtani egy épületet. Elmenekült, de tíz perc múlva elfogták. A ruhájáról lógtak a biztosított növényi darabkák. Spencernek meg kellett állapítani, hogy melyik fajhoz tartoznak a maradványok. Bevitte őket a londoni természettörténeti múzeum növénygyűjteményébe, ami milliónyi szárított növénynek ad helyet. Egy kolléganőjével olyan kiállított példányt keresett, ami passzolt a darabkákhoz. Meg is találták: A növény dél-kelet Ázsiából és Ausztráliából származott. Angliában csak botanikus kertekben található.

Spencer azt is olvasta, hogy ezt a növényt úgynevezett vesszőből készült kerítésekhez is használták. Feljegyezte a megfigyeléseit és a végkövetkeztetést megküldte a rendőrségnek.

Spencer több, mint 40 éve vizsgálja a növényeket. Már kisfiúként is volt egy kis konyhakertje az anyja kertjében, amiben levendulát, retket és körömvirágot nevelt. Kilenc évesen a botanika alap műveit olvasta, később pedig a Readingi egyetemen tanult. 2004-ben kezdett el kurátorként dolgozni a természettörténeti múzeumban ahol Anglia és Írország 620000 szárított növényi mintáját kezelte. Nyugodt tudományos munkája volt, míg egy nap izgalmas telefonhívás érkezett. Egy rendőrnő hívta, erősen bomló és nővényekkel befedett férfi holttestet találtak egy folyó mellett. Talán emberölés történt, talán öngyilkosság. Senki nem tudta pontosan, mióta fekszik ott a férfi. A rendőrnő azt kérdezte Spencertől, meg tudná-e saccolni a növények korát, melyek a test alatt nőttek. Bűncselekménnyel eddig nem volt dolga, de a gondolat lenyűgözte, így igent mondott.

Ettől kezdve Spencer folyamatosan segíti a rendőrség munkáját különböző nyomozások során. Évente négy-öt ügyben működik közre: gyújtogatás, betörés, terrorizmus, nemi erőszak, emberölés. Leggyakrabban az október és március közötti időszakban kérik fel, amikor a fákról és a bokrokról lehullanak a levelek és szabad rálátást adnak a bozótosra. „Emberölések egész évben történnek”, mondja Spencer, „de sok áldozatot csak később találnak meg.”

Van, akit sohasem.

Mint azt a nőt a pihenőhelyen.

A férje halálra verte, a holttestét pedig egy gyorsforgalmi út mentén rejtette el valahol Kelet-Angliában. Hogy pontosan hol, azt nem árulta el. A nyomozók eredménytelenül kutatták át a pihenőhelyeket. Végül Mark Spencert is bevonták. Az egész tájat elemeznie kellett. Amennyiben a férj elásta a feleségét, az nyomot hagyott a növényzeten, amit talán évekkel később is fel lehetett ismerni. Spencer a térdig érő fűben és a növényekben anomáliák után kutatott, amelyeken látszódhat, hogy az eredeti helyükről kitépték, eltávolították őket. A mező szélét belepte a csalán, füzike, galagonya-, és szederbokrok. „A szeder a legnagyobb botanikai ütőkártyám a helyszíneken”, mondja Spencer. Egyes szederfajták különösen gazdagon teremnek olyan helyeken, ahol a bomló testek tápanyagot biztosítanak nekik. A növények szárán, ágain keletkezett sérülésekből Spencer meg tudja állapítani, hogy valaki hogyan jutott keresztül a növényzeten, és meg tudja tippelni, milyen régóta feküdt egy holttest a helyszínen. Ehhez megvizsgálja a növény korát, helyzetét, és a szárak növekedésének mértékét, melyek a test alatt, körül helyezkednek el és néha azon keresztül törnek utat.

Szárított növények gyűjteménye

Már sötét volt, szakadt az eső, amikor Spencer a kis területre megérkezett.

Egy holttestet találtak. A rendőrség azt gyanította, hogy egy férfiről van szó, akit már évtizedek óta kerestek. A nyomozóknak meg kellett állapítaniuk, hogy mennyi ideje feküdt ott a test. Spencer hamar rájött, miért nem találták meg előbb a férfit. A testét teljesen benőtte a szeder, a csalán és a moha. A koponyát vékony réteg zöldalga vonta be, amiben egy kis darab borostyán és néhány mohadarabka ragadt meg. Fiatal hegyi juhar és kőrisfa hajtások nőttek a csontváz közelében. Spencer megvizsgálta az elágazásokat és a sérüléseket, amiket a levélrügyek hagytak hátra. A palánták legalább hat évesek voltak, ugyanígy a szederbokrok. Néhány ág átfurakodott a csontok között. Spencer feljegyezte minden szederág és gyökér számát, helyzetét és korát, és hogy hogyan nőttek. Minden arra utalt, hogy a férfi már legalább kilenc, valószínűleg inkább tíz éve ott feküdt. Spencer munkája itt véget ért. Később megtudta, hogy a halál okát végül nem tudták megállapítani.

Ez a munka megerőltető, néha fárasztó- és gyakran mégsem vezet eredményre. „Néha nagyon nehéz megtalálni valakit.”, mondja Spencer. „Gyakran sikertelen az egész.” A fent említett nő utáni keresést is abbahagyták, a mai napig valahol odakint fekszik a teste. Az ilyen esetek nagyon érzékenyen érintik Spencert. „A tudat, hogy a hozzátartozók és a barátok nem tudnak valakitől elbúcsúzni, szomorú és elkeserítő.

Általában Spencer nem kap arról tájékoztatást, hogyan alakul a továbbiakban a nyomozás. Miután elvégezte a munkáját, már nem hall többet az esetről. Saját maga azonban ír az esetekről, amelyekben részt vett, a legnagyobb diszkrécióval persze, az elkövetők és sértettek nevét, valamint a helyszíneket nem árulja el. „Mindig mindent névtelenítek”, mondja Spencer.

A gyújtogatásos esetben döntő bizonyítékkal szolgált a hatóság számára. A nyomozók a helyszínen is találtak megszáradt növényi darabkákat és elküldték Spencernek. Abból indultak ki, hogy az elkövető a tüzet ebből az anyagból rakta. A növényi darabkák megegyeztek azokkal, melyeket az elkövető ruhájából biztosítottak. Az elkövető az egzotikus gyújtósát abból a vesszőkerítésből szakította ki, amely a területet körbevette.

Évi