Mondhatni véletlenszerűen történt, hogy Nagy-Britannia
befogadta a bűnözői profilalkotás módszerét. David Cantert, A Surrey Egyetem
Alkalmazott Pszichológia Tanszékének professzorát 1985 novemberében ebédre
hívták a londoni Scotland Yardra. Két főnyomozóval is találkozott, akikkel
arról folyt a beszélgetés, vajon a magatartáskutatás például segítségére
lehet-e a rendőrségi nyomozásoknak.
„Azelőtt még sohasem hallottam a profilalkotásról, de
rendkívül izgalmasnak tűnt bűnözők életéről olvasni, kezdve azoktól a
részletektől, ahogyan véghezviszik a bűntényt” – írta David Canter A bűntény
árnyékai című, 1994-ben megjelent könyvében.
Két hónappal később Canter kezébe került az Evening
Standard egyik vezércikke, amely huszonnégy nemi erőszak elkövetéséről számolt
be. A cikk azt állította, hogy a nyomozók szerint ugyanaz az ember követte el
valamennyit, olykor talán egy társsal. Az újságcikk alapján Canter felrajzolta
az események helyét egy térképen, melléírta a hozzájuk kapcsolódó dátumot,
valamint megkülönböztette azokat a bűntényeket, amelyeket egy és amelyeket két
tettes követhetett el. Arra a következtetésre jutott, hogy a két tette által
elkövetett bűntettek még korábbra datálhatók, az egyedül elkövetett bűntények
inkább a közelmúltban történtek. A Scotland Yardnak küldött levelében így ír:
„Semmiféle bizonyítékom nincsen arra, hogy a tettes két személy lenne, de ha
igen, akkor az egész sorozat kulcsaként megvizsgálandó lenne a két férfi
kapcsolata. Például az újságcikk megemlíti, hogy egyikük az állomáshoz közel
dolgozik, a másikukkal való találkozás így is biztonságos körülmények között
történhet, esetleg a munkával kapcsolatos, és ez elvezethetne a bizonyítékhoz…”
A „Vasúti szatír” kézre kerítése
Nagy meglepetésére Canter néhány hónappal később egy
fontos értekezletre hívták meg az észak-londoni Hendon Rendőrségi Kollégiumba a
nyomozás megvitatására. Három rendőrségi szaktekintélynek számító embert is
bevontak az ügybe, és még két másik, a nemi erőszakon kívüli gyilkosság
nyomozásáról is szó esett. Miután a bűntény igen szokatlan megvilágításba
került, továbbá megvizsgálták a bizonyítékokat, a rendőrség arra a
következtetésre jutott, hogy a nemi erőszakot és a gyilkosságot ugyanaz, a
sajtóban „Vasúti Szatír”-nak nevezett személy követhette el. Canter még nagyobb
meglepetésére megkérték, hogy segédkezzen a rendőrségnek a nyomozás során. Két
rendőrt is kijelöltek mellé segítőnek.
John Francis Duffy |
A tárgyalt gyilkosságok egyik áldozata egy tizenkilenc
éves titkárnő volt, akit Kelet-Londonban találtak meg, a másikuk egy tizenöt
éves skót lány (a családjával akkor érkezett Angliába), akire Londontól negyven
mérföldre bukkantak az erdőben. Miután nem kerültek közelebb a megoldáshoz, a
rendőrség már arra készült, hogy a sorozatos nemi erőszaktevőhöz csatolja az
ügyet, mikor fény derült a gyilkosságok közötti összefüggésre. Mind a nemi
erőszak, mind a gyilkosság áldozatainak hüvelykujját összezárták és egy furcsa
madzaggal összekötötték, majd a támadó meggyújtotta azt a szövetet, amivel
betakarta az áldozatokat. Mindkét esetben találtak speciális vércsoporthoz
tartozó vércseppeket.
Sorsdöntő térképek
Az elemzés során Canter és
csapata úgy döntött, hogy térképeket rajzolnak a nemi erőszakok és gyilkosságok
helyszínéről évekre lebontva. Minden helyszín más-más színű lapra került.
Amikor Canter a három legkorábbi, 1982-ben elkövetett támadás helyszínére
tekintett, mosolyogva megkérdezte: „Ott lakik, ugye?” Mindhárom eset
Észak-Londonban, Kilburn környékén történt. Az FBI-os profilalkotók ettől az
esettől függetlenül is megállapították, hogy a sorozatgyilkosok és nemi
erőszaktevők általában lakhelyükhöz közel követik el a tetteiket, majd ahogy
egyre több tapasztalatra tesznek szert és biztonságérzetük erősödik, egyre
távolabbra
Canter egy kis kutatószobát kapott a guildfordi
rendőrség főhadiszállásán, közel az egyetemhez, ahol tanított. Azon a
számítógépen kezdett el dolgozni, amit még egy sütemény kedveltséget felmérő
teszt lebonyolításával megkeresett pénzén vett. Canter és a rendőrség minden
egyes bűntény minden részletét feljegyezte, hogy így derítsék ki, ugyanaz az ember
felelős-e értük. A viselkedés jellemzőit elemezték, mivel az áldozatok által
adott, az elkövető külsejére vonatkozó leírás az érzelmi stressz következtében
szélsőségesen következetlennek bizonyult. A csapat még csak néhány hete
dolgozott együtt, mikor egy harmadik gyilkos bukkant fel, aki az előző kettő
összes kézjegyét kölcsönvette. Egy este egy harminc éves titkárnő vonattal
indult haza, Észak-Londonba; a holttestét két hónappal később találták meg.
Addigra már eléggé elbomlott, de a nyomozók így is felfedezték, hogy ujjai
jellemző módon össze vannak zárva, a támadó pedig el akarta égetni a testet.
Egyre sürgősebbé vált, hogy elfogják a gyilkost.
A bűntények feltérképezése
1986 júliusára Cantert a nyomozócsoport már nagyon
sürgette egy előzetes profil bemutására. Canter elkészült, és arról számolt be,
hogy feltételezése szerint a gyilkos Kilburn környékén, vagy annak közelében
lakik legalább 1983 óta, esetleg feleségével vagy barátnőjével, viszont
nincsenek gyerekei. Ismeri London külvárosának vonathálózatát. Betanított,
illetve szakmunkás, hétvégén vagy alkalmanként dolgozik, és így nincsenek
állandó munkatársi kapcsolatai, sőt úgy általában is ritkán kerül kapcsolatba
az emberekkel. Jóllehet magának való és csak kevés köze van a nőkhöz, van
egy-két közeli férfi barátja. Az áldozatok nagyrészt megegyező leírását és a
bírói ténymegállapításokat figyelembe véve Canter megállapította, hogy az
elkövető húszas éveinek közepén vagy végén jár, az átlagosnál kisebb súlyú és világos színű a haja. Jobbkezes, vércsoportja
A. Végül Canter hozzáfűzte, hogy valamikor 1982. október 24. és 1984 januárja
között (1983-ban csupán egy gyilkosság történt) a férfit letartóztatták.
Lehetséges, hogy letartóztatásának nem volt köze szexuális bűntényhez – talán
alkohol vagy drog hatása alatt elkövetett -, de mindenképpen erőszakos
bűncselekmény volt.
Négy hónappal később Cantert felhívta a nyomozással
megbízott rendőrtiszt: „Fogalmam sincs, hogy csinálta…A profil nagyon pontos
volt…” John Francis Duffyt letartóztatták és vádat emeltek ellene. A rendőrség
2000 gyanúsítottból álló listát állított össze: Duffy neve is szerepelt rajta.
Duffy korábban megtámadta elhidegült feleségét – ezért még akkor le is
tartóztatták, majd 1985 júliusában óvadék ellenében szabadon engedték. A szóba
jöhető gyanúsítottak listáján az 1505. helyen szerepelt. Leírása illet arra a
férfira, aki abban az évben, szeptemberben megerőszakolt egy nőt, az áldozat
azonban a szembesítéskor rosszul azonosította támadóját.
Duffyt egy magányos vonatállomás közelében kapta el a
rendőrség 1986-ban. Egy kés és egy köteg papír volt nála, mindez azonban nem
volt elegendő bizonyíték. Csupán Canter profilját követve került Duffy a
gyanúsítottak listájának elejére. A bírósági tárgyalás során bűnösnek találták
négy nemi erőszak és két gyilkosság elkövetésében, a harmadikat megfelelő
bizonyíték hiányában elvetették, és harmincévi börtönbüntetésre ítélték. A
nyomozás során újabb és újabb adalékok kerültek felszínre ahhoz, hogy végül
Duffy cselekményeiről képet kapjanak a nyomozók. Duffy anyjának házában
találtak olyan furcsa madzagot, amivel megkötötte áldozatai kezét (fény derült
arra is, hogy Duffy előszeretettel kényszerítette szeretkezésre felségét).
Végül pedig tizenhárom „idegen” hajszálat leltek az egyik meggyilkolt lány
ruháján, ami megegyezett azzal, amire Duffy pulóverén is bukkantak.
Canter közreműködését ezen ügy során rendkívül széles
körben a nyilvánosság is figyelemmel kísérte, a sikernek köszönhetően pedig
később még számos eset nyomozásába bevonták.
A profil és az azonosságok
Az alábbiakban összefoglaljuk, mit közölt Canter
profilja Duffyról és mi volt a valóság.
Profil: A gyilkos Észak-London kis körzetében lakik
Duffy: Kilburnben lakott
Profil: Házas, de nincs gyereke
Duffy: házas volt, de impotens
Profil: Magányos ember, egy-két közeli férfi barátja
van
Duffy: Két közeli férfi barátja volt
Profil: Alacsony termetű
Duffy: 5 láb 4 hüvelyk magas
Profil: Világos haja van
Duffy: Szőke
Profil: Húszas éveinek közepén jár
Duffy: Letartóztatásakor huszonnyolc éves volt
Profil: Betanított vagy szakmunkás, ismeri a
vonathálózatot
Duffy: Ácsként dolgozott, vonattal utazott
munkahelyeire
Profil: Erőszakos tette miatt már került
letartóztatásba
Duffy: Elhidegült felesége ellen elkövetett
zaklatásért tartóztatták le.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.