Profilozás – Az intuitív megközelítés

Mondhatni véletlenszerűen történt, hogy Nagy-Britannia befogadta a bűnözői profilalkotás módszerét. David Cantert, A Surrey Egyetem Alkalmazott Pszichológia Tanszékének professzorát 1985 novemberében ebédre hívták a londoni Scotland Yardra. Két főnyomozóval is találkozott, akikkel arról folyt a beszélgetés, vajon a magatartáskutatás például segítségére lehet-e a rendőrségi nyomozásoknak.

„Azelőtt még sohasem hallottam a profilalkotásról, de rendkívül izgalmasnak tűnt bűnözők életéről olvasni, kezdve azoktól a részletektől, ahogyan véghezviszik a bűntényt” – írta David Canter A bűntény árnyékai című, 1994-ben megjelent könyvében.

Két hónappal később Canter kezébe került az Evening Standard egyik vezércikke, amely huszonnégy nemi erőszak elkövetéséről számolt be. A cikk azt állította, hogy a nyomozók szerint ugyanaz az ember követte el valamennyit, olykor talán egy társsal. Az újságcikk alapján Canter felrajzolta az események helyét egy térképen, melléírta a hozzájuk kapcsolódó dátumot, valamint megkülönböztette azokat a bűntényeket, amelyeket egy és amelyeket két tettes követhetett el. Arra a következtetésre jutott, hogy a két tette által elkövetett bűntettek még korábbra datálhatók, az egyedül elkövetett bűntények inkább a közelmúltban történtek. A Scotland Yardnak küldött levelében így ír: „Semmiféle bizonyítékom nincsen arra, hogy a tettes két személy lenne, de ha igen, akkor az egész sorozat kulcsaként megvizsgálandó lenne a két férfi kapcsolata. Például az újságcikk megemlíti, hogy egyikük az állomáshoz közel dolgozik, a másikukkal való találkozás így is biztonságos körülmények között történhet, esetleg a munkával kapcsolatos, és ez elvezethetne a bizonyítékhoz…”
 

A „Vasúti szatír” kézre kerítése

Nagy meglepetésére Canter néhány hónappal később egy fontos értekezletre hívták meg az észak-londoni Hendon Rendőrségi Kollégiumba a nyomozás megvitatására. Három rendőrségi szaktekintélynek számító embert is bevontak az ügybe, és még két másik, a nemi erőszakon kívüli gyilkosság nyomozásáról is szó esett. Miután a bűntény igen szokatlan megvilágításba került, továbbá megvizsgálták a bizonyítékokat, a rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy a nemi erőszakot és a gyilkosságot ugyanaz, a sajtóban „Vasúti Szatír”-nak nevezett személy követhette el. Canter még nagyobb meglepetésére megkérték, hogy segédkezzen a rendőrségnek a nyomozás során. Két rendőrt is kijelöltek mellé segítőnek.

John Francis Duffy

A tárgyalt gyilkosságok egyik áldozata egy tizenkilenc éves titkárnő volt, akit Kelet-Londonban találtak meg, a másikuk egy tizenöt éves skót lány (a családjával akkor érkezett Angliába), akire Londontól negyven mérföldre bukkantak az erdőben. Miután nem kerültek közelebb a megoldáshoz, a rendőrség már arra készült, hogy a sorozatos nemi erőszaktevőhöz csatolja az ügyet, mikor fény derült a gyilkosságok közötti összefüggésre. Mind a nemi erőszak, mind a gyilkosság áldozatainak hüvelykujját összezárták és egy furcsa madzaggal összekötötték, majd a támadó meggyújtotta azt a szövetet, amivel betakarta az áldozatokat. Mindkét esetben találtak speciális vércsoporthoz tartozó vércseppeket.

Sorsdöntő térképek

Az elemzés során Canter és csapata úgy döntött, hogy térképeket rajzolnak a nemi erőszakok és gyilkosságok helyszínéről évekre lebontva. Minden helyszín más-más színű lapra került. Amikor Canter a három legkorábbi, 1982-ben elkövetett támadás helyszínére tekintett, mosolyogva megkérdezte: „Ott lakik, ugye?” Mindhárom eset Észak-Londonban, Kilburn környékén történt. Az FBI-os profilalkotók ettől az esettől függetlenül is megállapították, hogy a sorozatgyilkosok és nemi erőszaktevők általában lakhelyükhöz közel követik el a tetteiket, majd ahogy egyre több tapasztalatra tesznek szert és biztonságérzetük erősödik, egyre távolabbra

Canter egy kis kutatószobát kapott a guildfordi rendőrség főhadiszállásán, közel az egyetemhez, ahol tanított. Azon a számítógépen kezdett el dolgozni, amit még egy sütemény kedveltséget felmérő teszt lebonyolításával megkeresett pénzén vett. Canter és a rendőrség minden egyes bűntény minden részletét feljegyezte, hogy így derítsék ki, ugyanaz az ember felelős-e értük. A viselkedés jellemzőit elemezték, mivel az áldozatok által adott, az elkövető külsejére vonatkozó leírás az érzelmi stressz következtében szélsőségesen következetlennek bizonyult. A csapat még csak néhány hete dolgozott együtt, mikor egy harmadik gyilkos bukkant fel, aki az előző kettő összes kézjegyét kölcsönvette. Egy este egy harminc éves titkárnő vonattal indult haza, Észak-Londonba; a holttestét két hónappal később találták meg. Addigra már eléggé elbomlott, de a nyomozók így is felfedezték, hogy ujjai jellemző módon össze vannak zárva, a támadó pedig el akarta égetni a testet. Egyre sürgősebbé vált, hogy elfogják a gyilkost.

A bűntények feltérképezése

1986 júliusára Cantert a nyomozócsoport már nagyon sürgette egy előzetes profil bemutására. Canter elkészült, és arról számolt be, hogy feltételezése szerint a gyilkos Kilburn környékén, vagy annak közelében lakik legalább 1983 óta, esetleg feleségével vagy barátnőjével, viszont nincsenek gyerekei. Ismeri London külvárosának vonathálózatát. Betanított, illetve szakmunkás, hétvégén vagy alkalmanként dolgozik, és így nincsenek állandó munkatársi kapcsolatai, sőt úgy általában is ritkán kerül kapcsolatba az emberekkel. Jóllehet magának való és csak kevés köze van a nőkhöz, van egy-két közeli férfi barátja. Az áldozatok nagyrészt megegyező leírását és a bírói ténymegállapításokat figyelembe véve Canter megállapította, hogy az elkövető húszas éveinek közepén vagy végén jár, az átlagosnál kisebb súlyú  és világos színű a haja. Jobbkezes, vércsoportja A. Végül Canter hozzáfűzte, hogy valamikor 1982. október 24. és 1984 januárja között (1983-ban csupán egy gyilkosság történt) a férfit letartóztatták. Lehetséges, hogy letartóztatásának nem volt köze szexuális bűntényhez – talán alkohol vagy drog hatása alatt elkövetett -, de mindenképpen erőszakos bűncselekmény volt.

Négy hónappal később Cantert felhívta a nyomozással megbízott rendőrtiszt: „Fogalmam sincs, hogy csinálta…A profil nagyon pontos volt…” John Francis Duffyt letartóztatták és vádat emeltek ellene. A rendőrség 2000 gyanúsítottból álló listát állított össze: Duffy neve is szerepelt rajta. Duffy korábban megtámadta elhidegült feleségét – ezért még akkor le is tartóztatták, majd 1985 júliusában óvadék ellenében szabadon engedték. A szóba jöhető gyanúsítottak listáján az 1505. helyen szerepelt. Leírása illet arra a férfira, aki abban az évben, szeptemberben megerőszakolt egy nőt, az áldozat azonban a szembesítéskor rosszul azonosította támadóját.

Duffyt egy magányos vonatállomás közelében kapta el a rendőrség 1986-ban. Egy kés és egy köteg papír volt nála, mindez azonban nem volt elegendő bizonyíték. Csupán Canter profilját követve került Duffy a gyanúsítottak listájának elejére. A bírósági tárgyalás során bűnösnek találták négy nemi erőszak és két gyilkosság elkövetésében, a harmadikat megfelelő bizonyíték hiányában elvetették, és harmincévi börtönbüntetésre ítélték. A nyomozás során újabb és újabb adalékok kerültek felszínre ahhoz, hogy végül Duffy cselekményeiről képet kapjanak a nyomozók. Duffy anyjának házában találtak olyan furcsa madzagot, amivel megkötötte áldozatai kezét (fény derült arra is, hogy Duffy előszeretettel kényszerítette szeretkezésre felségét). Végül pedig tizenhárom „idegen” hajszálat leltek az egyik meggyilkolt lány ruháján, ami megegyezett azzal, amire Duffy pulóverén is bukkantak.

Canter közreműködését ezen ügy során rendkívül széles körben a nyilvánosság is figyelemmel kísérte, a sikernek köszönhetően pedig később még számos eset nyomozásába bevonták.

A profil és az azonosságok
 

Az alábbiakban összefoglaljuk, mit közölt Canter profilja Duffyról és mi volt a valóság.

Profil: A gyilkos Észak-London kis körzetében lakik

Duffy: Kilburnben lakott

Profil: Házas, de nincs gyereke

Duffy: házas volt, de impotens

Profil: Magányos ember, egy-két közeli férfi barátja van

Duffy: Két közeli férfi barátja volt

Profil: Alacsony termetű

Duffy: 5 láb 4 hüvelyk magas

Profil: Világos haja van

Duffy: Szőke

Profil: Húszas éveinek közepén jár

Duffy: Letartóztatásakor huszonnyolc éves volt

Profil: Betanított vagy szakmunkás, ismeri a vonathálózatot

Duffy: Ácsként dolgozott, vonattal utazott munkahelyeire

Profil: Erőszakos tette miatt már került letartóztatásba

Duffy: Elhidegült felesége ellen elkövetett zaklatásért tartóztatták le.

Évi