Profilozás: Brent Turvey és a deduktív módszer

Turvey szemben állt az aktuális FBI gyakorlattal, valamint módszere eltért az Egyesült Királyságban dolgozó David Cantertől és kollégáitól, akik a bűnözői profil statisztikai adatainak összegyűjtésével és analízisével foglalkoztak. Általában az egyes esetek független vizsgálatában hitt, nem az intuícióra, hanem a fellelhető bizonyítékok tudományos figyelembevételére támaszkodva. Annak ellenére, hogy mekkora fontosságot tulajdonított a tudományos pontosságnak, analíziseit az előző tapasztalatai szükségszerűen befolyásolták. Ahogyan ő maga állította, a profilalkotás végső módon a tapasztalaton és nem a tudományon múlik.

Brent E. Turvey

Az FBI megközelítését alapvetően induktívnak jellemezte, ami alatt azt értette, hogy számos ismert feltételezésből indul ki és (több vagy kevesebb) logikai végköveztetésre jut. Alapvetően nem téves az induktív okfejtés, azonban olyan pozitív végkövetkeztetéshez vezethet, ami esetlegesen félrevezető. Turvey egy tipikus példát említ erre:

Feltételezés: A legtöbb ismert sorozatgyilkos europid.

Feltételezés: A legtöbb ismert sorozatgyilkos férfi.

Feltételezés: A legtöbb ismert sorozatgyilkos egy „biztonsági zónán” belül tevékenykedik.

Végkövetkeztetés: Feltételezhető, hogy a sorozatgyilkos egy kaukázusi férfi, aki biztonsági zónán belül tevékenykedik.

A kritikus szó a „feltételezhető”. Turvey bemutatja egy tipikus profilalkotó rövid végkövetkeztetését: az adott sorozatgyilkos bizonyára egy fehér férfi, aki a biztonsági zónán belül tevékenykedik. A másik kritikus szó az „ismert”. Turvey szerint tudományosan nem megalapozott valamit ilyen módon megindokolni: az általánosból az egyéni felé tartva, épp úgy, mint fordítva: egyénitől az általános felé.

Az alábbi példán mutatja be Turvey, hogy milyen veszélyt rajt magában az induktív általánosítás: „Egy huszonnégy éves fehér nőt megerőszakoltak az első emeleti lakásában. Az eseten dolgozó nyomozó bejelenti a sajtónak, hogy a tettes egy szabadlábon lévő szexuális ragadozó, aki kizárólag az első emeleten lakó fehér nőket bántalmaz.”

Turvey szerint: „Nem csak az a lehetőség áll nyitva a tettes előtt, hogy más körülmények között is kövessen el bűntényt, hanem a kijelentést az újságban olvasva dönthet, hogy többé nem első emeleten lakó nőket támad meg.”

További akadályok állnak az induktív profilalkotók elé. Először is, a statisztikai adatot kisszámú mintából készítették, és esetlegesen nem alkalmazható a speciális tettesre. Másodsorban, az adat letartóztatott tettesektől származik. Ahogyan Turvey utal rá, „nem lehet teljesen vagy pontosan figyelmen kívül hagyni a jelenleg szabadlábon lévő elkövetőket, így természeténél fogva a hiányzó adatok a legsikeresebb és legügyesebb bűnözői rétegből származnak”. Harmadsorban, egy induktív bűnözői profil gyakran tartalmaz pontatlanságokat, ami olyan dokumentált esetek számán alapszik, amibe ártatlan emberek keveredtek bele.

TURVEY DEDUKTÍV MÓDSZERE

A deduktív okfejtés Turvey véleménye szerint azzal érvel, hogy amennyiben a feltevések igazak, a végkövetkeztetésnek is igaznak kell lennie. A „deduktív bűnözői profil” olyan okfejtéseket tartalmaz „amelynek, a tettes személyiségéről alkotott végkövetkeztetései közvetlenül az ismertetett feltevésekből következnek, a profil maga pedig kapcsolatban áll a viselkedés modelljével, mint ahogy ellentétben áll azzal az érveléssel, ami egy átlagos tettes típusát jellemzi.”

Egyértelmű, hogy egészen eltérő kiindulópontból indul ki Turvey, mint az előző esetekre alapozó FBI behaviorista profilalkotói. Amint írja: „míg a statisztikai általánosítás és a tapasztalati teoretizálás eleinte többször hasznosnak bizonyul, valójában tökéletlen és végül tévútra vezetheti a nyomozást.”

A deduktív módszer alapvető feltevései:

- indíték nélkül egyik tettes sem követ el valamit;

- minden egyes bűntényt egyedülálló magatartási jellemzői és motivációi alapján kellene nyomozni;

- különböző tettesek viselkedhetnek hasonló módon;

- nincsen két teljesen egyforma eset;

- az emberi viselkedés fejlődését befolyásolják a környezeti és biológiai tényezők;

- tettes MO-ja az idővel és a bűntény ismétlődésével átalakul;

- a magányos tettesnek összetett indítékai lehetnek egyetlen vagy több bűntény elkövetésére is.

A NÉGY LÉPCSŐ

A deduktív típushoz tartozó behaviorista analízis négy lépésben történik meg, négy lépcsőfoka van – mondják. Az első a „párhuzamos törvényszéki analízis”. Párhuzamos bizonyítékok többféleképpen értelmezhetőek, az analízis feladata azt megállapítani, hogy melyik a legvalószínűbb közülük. A törvényszéki bizonyítéknak tartalmaznia kell (de nem kizárólagosan): a tett helyszínéről készült fényképeket, videofilmeket és vázlatokat; a nyomozók jelentéseit; a boncolási jegyzőkönyveket, fényképeket, videofilmeket, a szemtanúkkal, a szomszédokkal készült interjúkat; az áldozat mozgásának térképét a tett helyszínéig, továbbá az áldozat származását.

Turvey módszere nagy fontosságot tulajdonít az áldozat természetének, amit a bűnözői profilalkotás gyakran csak hiányosan alkalmaz, így az analízis második lépését „áldozattannak” hívják. Sok mindent elmond az elkövetőről, hogy hogyan, hol, mikor és miért választja ki áldozatát. Az áldozat testfelépítése például utalhat a támadó testfelépítésére. Fontos momentum, hogy ha az áldozatot mindenféle erőszak nélkül „rabolják el” és csupán a természetes bizalmatlansággal fogadja elrablóját, akkor az áldozat nagy valószínűséggel ismerte támadóját vagy az elkövető ügyesen rábeszélte, hogy elkísérhesse.

Az áldozattan részét képzi a kockázat felbecslése. A profilalkotót nem csupán az érdekli, hogy mekkora kockázatnak van kitéve az áldozat életstílusából kifolyólag, hanem az is, hogy a támadás pillanatában mekkora veszélyben forog, továbbá, hogy a támadó mekkora kockázatot vállal. A harmadik lépést a „tett helyszínének jellemzői” alkotják. „A tett helyszínének megkülönböztető jellemzői bizonyítékul szolgálnak a támadó viselkedéséről, továbbá arról, hogy mennyire veszi figyelembe áldozatát, a támadás helyszínét és hogy a későbbiekben mindez milyen jelentőséggel bír az elkövető számára.” Ezek a megkülönböztető jellemvonások tartalmazzák a megközelítés technikáját, a támadás és az irányítás módszerét, a helyszín típusát, a szexuális aktus természetét és folytatólagosságát, a felhasznált anyagokat, a szóbeli aktivitást és az óvatossági ténykedést. Mindez segíti a profilalkotót, hogy elkülönítse egymástól az MO-t és a kézjegyet, továbbá következtetni lehet a támadó gondolkodásának állapotára, tervezésére, képzelőerejére és indítékára.

AZ INDÍTÉK FELISMERÉSE

Brent Turvey több példát is tud arra, hogy milyen fortélyosan lehet kideríteni az indítékot a támadó viselkedéséből. Megemlít egy történetet, amelyben a támadó egy nyilvános parkban erőszakolja meg áldozatát: a támadó az áldozat szoknyáját felhajtja az arcára és az erőszakolás ideje alatt végig rajta is hagyja. Mit szándékozott ezzel elérni? Talán arra gondolt, ha eltakarja áldozatának szemét, akkor nem tudja azonosítani támadóját? Esetleg azzal, hogy elfedi áldozata arcát, megőrzi névtelenségét: Vagy lefogja áldozata karját? Kibontja áldozata mellét? Esetleg valamilyen különös fantázia kifejezése?

Turvey nyomatékosítja, hogy a négy lépés, a „támadó jellemvonásai” nem vezetnek a végkövetkeztetésre, folyamatos frissítésre szorulnak, és ha újabb bizonyítékok bukkannak fel vagy megkérdőjeleződnek régi anyagok, újra át kell vizsgálni őket.

Turvey és kollégái által meghatározott támadói attitűdök a következők: testfelépítés, nem, bőrszín, családi állapot, munkaviszony megléte, esetleges orvosi kezelések, bűnözői előélet, bűntudat vagy vétkesség érzése, gépkocsi típusa, ügyesség, agresszivitás, lakásának helye a tett helyszínéhez képest. Ezek azok a végkövetkeztetések, amit számos más profilalkotó, függetlenül attól, hogy statisztikai adatokkal vagy inkább intuitív módszerekkel dolgozik, jogosnak tart.

Turvey behaviorista analízise eltérő módon azonban hasonló végkövetkeztetésekre jut, mint más módszerekkel dolgozó kollégái. Minden eset egyediségét szem előtt tartva elkerüli a statisztikai átlagolás csapdáját. Tulajdonképpen számos kommentátor tett megjegyzést az FBI profilalkotók többségének „hasonlóságára”.

Turvey profiljainak erőssége minden egyes bűncselekmény pontos részleteinek feljegyzésében rejlik, amelyek visszautalnak a nyomozóknak adott interjúkra.

Évi