Birmingham városában az erőszaktevő elfogása után is
folytatódtak a szexuális zaklatások. Mid a tíz áldozat a birminghami egyetem
diákja volt, és mindegyik lány éppen aludt, mikor támadás érte. A rendőrség meg
volt győződve arról, hogy egyetlen férfi követte el a bűncselekményeket.
Canter és csapata épp elkészítettek egy hatvan
megoldott és lezárt nemi erőszak esetét tartalmazó elemzést, amelynek során
megállapították, hogy a támadó tevékenysége diszkrét viselkedési összetevőkre
bontható szét. Tíz jellemző szempontot különítettek el, közöttük például olyat,
hogy miként irányította a támadó az áldozatát, hogyan társalgott vele és milyen
részletei voltak magának a szexuális érintkezésnek. Létrehoztak egy mátrixot kezelő
számítógépes programot, amelybe rögzítették az egyes bűntényeket, a viselkedési
jellemzőket, a program, pedig összehozta: minél közelebb állnak egymáshoz az
egyes pontok, annál inkább hasonlóak a viselkedésminták.
A program – és amit mutatott – egyaránt nagy
érdeklődést váltott ki. Vizsgálatok sora után, függetlenül attól, hogy az
elemzést milyen módon hajtották végre, három olyan bűntényt sikerült
azonosítani, amelynek során az áldozatokat erőszakosan megfenyegették, négy
másik esetben, pedig biztosították arról, nem esik bántódásuk. A támadó
feltűnően különböző módon viselkedett: vagy megváltoztatta stílusát, vagy
esetleg nem is egy, hanem több támadóról volt szó.
David Canter |
A „nyúlszívű” és a „mácsó”
1989 áprilisában, két héttel azután, hogy
tanácskozásuk összegzéseként Canter és csapata megállapította, hogy a nemi
erőszakoskodások könnyen gyilkosságba fordulnak át, elküldték első jelentésüket
a rendőrségnek. Feltételezték, hogy a támadó előre megtervezi tetteit és
korábban elkövetett betöréseinek tapasztalatára építi őket. A helyszínen
elkövetett korábbi betörések is feltételezhetően a támadónak tudhatók be. A
beszámoló szerint a keresett személy feltételezhetően büntetett előéletű és jól
ismeri a rendőrséi nyomozás menetét. A késő esti támadások arra engednek
következtetni, hogy a támadó esti műszakból hazamenet, vagy reggeli műszakba
indulva követi el őket. A csapat ekkor még nem említette meg, hogy két
különböző személy is szóba kerülhet.
A rendőrség három bűncselekmény DNS-vizsgálatát
elvégezve, május végén arra a zavaró következtetésre jutott, hogy a
DNS-vizsgálat eredményei a tizedik nemi erőszaktól kezdve nem egyeznek meg a
négy és kilenc közöttiekkel, azaz nyilvánvalóan két támadó áll a háttérben.
Canter csapatának gyanúja beigazolódott és ismét hozzáláttak a maguk között
immár „Nyúlszívű” és „Mácsó” munkanéven emlegetett támadók vizsgálatának.
Véleményük szerint „Nyúlszívű” nem rendelkezett nagy
betörői tapasztalattal. Úgy tűnt, egyáltalán nincs semmilyen bűnözői múltja.
Egy magányos ember, akinek nincsen kapcsolata nőkkel. Egy átlagos
erőszaktevőnél idősebb. Támadásait talán nem is tervezi, az utcákat járva
be-beles ablakokon, és akkor támad fel benne a vágy. Tetteinek helyszínei arra
engednek következtetni, hogy Birmingham délkeleti részén lakik.
„Mácsó” viszont egy tapasztalt bűnöző
jellegzetességeit viseli magán, aki megszokta, hogy uralkodjon a nőkön.
Feltehetőleg a város északnyugati részében él. A rendőrség összeállította a
gyanúsítottak listáját és a DNS-vizsgálatok alapján két személyt azonosítottak.
A rendőrségi fényképen „Nyúlszívű” zavartnak tűnt, míg „Mácsó” egyenesen a
kamerába nézett.
A nemi erőszaktevő agyának feltérképezése
Canter és kollégái hamarosan felismerték, hogy a
rendőrség által hozzájuk küldött esetek nem tipikus ügyek jellegzetes példái,
hanem olyanok, amit a rendőrség saját eszközeivel nehezen tudott volna
megoldani, számos fontos részletre pedig a gyanúsított letartóztatásáig nem
derült volna fény. Ezért már lezárt ügyekben is folytatták az elemzést.
Erőszakolókkal kezdték, majd sorjában haladtak azon személyiségek felé, akik
gyilkolnak, gyerekeket zaklatnak szeuálisan, szélhámoskodnak és zsarolnak.
A nemi erőszaktevők eseteinek viselkedésanalízise
során érdekes kép rajzolódott ki. A vázolt rajz közepén a nemi erőszakra
jellemző olyan általános cselekedetek álltak, mint rajtaütéses támadás, a ruha
eltávolítása és a fizikai aktus. A körülötte lévő teret három részre osztották
aszerint, hogy a támadó miként tekint áldozatára. Ha „tárgyként” tekintett rá,
akkor előkészületeket tett, esetleg álruhába öltözött, magához vette
„erőszakoláshoz használatos poggyászát” vagy fegyverét, hogy majd uralkodni
tudjon áldozatán. Abban az esetben, ha „közvetítőként” tekintett áldozatára,
nyíltan agresszívvé vált, bántalmazta, megalázta és számos különböző szexuális
cselekedetre kényszerítette áldozatát. Ha a támadó valós „személyként”
tekintett áldozatára, nagyobb szociális bensőségesség megteremtésére
törekedett, beszélgetett, érdeklődött áldozata iránt.
Canter úgy gondolta, hogy ez a három momentum
reprezentálja legjobban, hogy a támadó mekkora tisztelettel viseltetik saját
maga iránt. Az első viselkedés egy „jól szervezett” bűnözőt takar, aki
mindenáron érvényesíti akaratát. A második egy rendkívül agresszív
személyiséget, aki saját dühét vezeti le áldozatán. A harmadik elkövető
alapvetően bizonytalan, az erőszakot csupán azért hajtja végre, hogy egyfajta
érzelmi kapcsolatot teremtsen általa.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.