Adrian Babb – A Birminghami Erőszaktevő

Birmingham két negyedében, 1986 januárja és 1988 márciusa között hét idős nőt bántalmaztak szexuálisan. A 70-80 év körüli nők toronyházban laktak, és egy fiatal, atlétatermetű, fekete férfi követte őket a liftben. Felment velük a legfelső emeletre, olykor az utolsó emelet előtt kiszállásra kényszerítette őket, hogy aztán a karjában vigye fel, majd megerőszakolja őket. Habár fizikailag erős volt, áldozataival meglepő udvariassággal bánt. Néhány esetben, például amikor a nők arra panaszkodtak, hogy túl hideg a padló, ahol meztelenül kellett feküdniük, alájuk terítette kabátját. A rendőrség a férfi viselkedésén és áldozatainak kiválasztásán tűnődött. A traumát átéltek elbeszélései nehezen értelmezhetők voltak.

Canter figyelemre méltónak találta a támadó hely-és áldozatválasztását. Helikopterre szállt és felülről is szemügyre vette a városközpont végében magasodó toronyházakat. Ekkor vált világossá számára, hogy a táj igen jelentős sajátosságokat rejt. A házak szigetekként magaslottak ki a forgalmas úthálózatból. Canter tanulmányozni kezdte a részletes térképeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a támadó nem lakhat messze a helyszínektől, esetleg egy hasonló toronyház lakója, aki tudja, hogyan lehet könnyedén eljutni egyik „szigetről” a másikra. A toronyházaknak számos lakója volt, ily módon sokan jártak ki-be naponta. Egymás számára vélhetően legtöbben ismeretlenek, esetleg éppen csak látásból ismert emberek, itt nem tűnik fel egy új arc, ahogyan a gyakori látogató sem.

Ezeken a megfigyeléseken túl Canternek persze meg kellett határoznia, hogy milyen típusú bűnözővel áll szemben. „ A támadó olyan ember, aki gyakran bejár az emberek személyes birodalmába, hasonlóan egy tapasztalt betörőhöz? Vagy egy impulzív személy, aki áldozatát nyilvános helyen keresi ki, mert úgy hiszi, hogy az alkalom szüli a tettet? A lopás és a betörés eddig úgy tűnt, nem része tetteinek. Itt volt egy ember, akiről leginkább azt gondolnánk, hogy az utcán nyitott szemmel járva választja ki áldozatát. A toronyházak és környékük erre jó terepet biztosítottak.”

A támadó nem viselt álruhát, ami arra utalt, hogy valószínűleg nem azokban a toronyházakban lakik, ahol a támadás történt. Viszont jól ismerte az épületekben használatos lifteket, folyosókat és ajtókat. Canter és csapata részletes beszámolót és előzetes profilt készített a rendőrség számára. Megállapításuk szerint a támadó szexuálisan éretlen személy és valószínűleg még sosem létesített kapcsolatot vele egykorú nővel. Lehet, hogy más, „bűncselekménytől független” módon kapcsolatban áll idősebb emberekkel – például gondozóként. Az áldozatok által említett tisztasága, frizurája és a következetes helyválasztása rögeszmés személyiségre utal. A támadás időpontjának és a támadó öltözködési stílusának állandó változtatása arra enged következtetni, hogy 1986 októbere körül az iskolát elhagyva dolgozni kezdett. Végül négy hasonló körzet néhány személyéből állítottak fel egy lehetséges gyanúsítotti sorrendet.

A szóba jöhető elkövetőkre vonatkozó jelentéseket szétküldték a négy körzet rendőrségeinek. Nem sokkal később, amikor egy újabb erőszakolást jelentettek a szolgálatot teljesítő rangidős rendőrparancsoknál Birminghamben, felmerült, hogy a támadót esetleg előzőleg elítélték-e már kisebb szexuális zaklatásért. Saját dokumentációjukat átvizsgálva, Adrian Babb nevére bukkantak, akit azzal vádoltak, hogy a birminghami Központi Könyvtárban egy hatvan éves nő lábai közé tette a kezét. Babb azon a környéken lakott, ami Canter beszámolójában szerepelt, továbbá a legutóbbi támadás során rögzített ujjlenyomat megegyezett az övével.

Elfogását követően Adrian Babb tökéletesen együttműködött a nyomozókkal, akik a profilt arra használták, hogy elbeszélésének logikai és pszichológiai valóságát ellenőrizzék. Tettét olyan, egy lánnyal és egy házas asszonnyal folytatott rosszul sikerült kapcsolatával magyarázta, amit a kihallgatása során egyik nő sem vallott közelinek. Arra a kérdésre, hogy miért idősebb nőket támadott meg, így válaszolt: „a könyvtáras esettől kezdve zavart az életkoruk, bosszút akartam állni.”

Egyedüli gyerekként Babb jó társaságban volt egy négy nővérből álló családdal. Egy idő után a lányok alsóneműjét rendszeresen ellopta és hazavitte. A rendőrség megtalálta otthonában a gyűjteményt, minden darabján gondosan fel volt tüntetve tulajdonosának neve. Babb úszómesterként dolgozott, ez magyarázatot adott tisztaságára és a támadások időpontjára. Barátaiként csupán kilenc-tíz éves lányokat említett, és ez szexuális éretlenségének jeleként értelmezhető. A bírósági tárgyaláson Babb-t épelméjűnek nyilvánították és tizenhat évi börtönbüntetésre, ítélték. A rendőrség ezt mondta Canternek: „Annyira pontos volt a leírás, hogy már azt hittük, tudja a tettes nevét és címét is, csak eltitkolja előlünk.”

Évi