Olvasnivaló: Joe Navarro: Veszélyes személyiségek

Joe Navarro fiatal egyenruhásként szolgált 1975-ben, amikor a különösen intelligens és szervezett ragadozó, Ted Bundy – az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa – lecsapott Sue Curtis egyetemi hallgatóra. Sue teste sohasem került elő, s ez az ügy évekig kísértette Navarrot. Saját elmondása alapján ez az eset nagymértékben közrejátszott abban, hogy később FBI ügynök és profilozó lett belőle.

„Mindössze 22 éves voltam akkor, egyenruhás rendőrtiszt, amikor először értettem meg, hogy veszélyes személyiségek is élnek ezen a földön és miattuk nem lehetünk soha biztonságban.” 

Navarro ezúttal nem az igazságszolgáltatás kezébe kerülő bűnözőkre hívja fel az olvasó figyelmét, hanem a hétköznapokban közöttünk élő kíméletlen gonosztevőkre, akik kihasználnak, átvernek, zsarolnak, nyomasztanak bennünket, s akik évekig űzhetik kisded játékaikat anélkül, hogy feljelentenék, vagy elítélnék őket. A szerző új könyve kicsit emlékeztet Robert Hare „A köztünk élő pszichopaták” című nagyszerű könyvére ( Navarro egyébként utal is a szerzőre a könyvben), amelyben szintén olyan személyiségtípusok – elsősorban a „hétköznapi pszichopaták” kerülnek bemutatásra, akik talán soha nem nyerik el méltó büntetésüket, ám rengeteg életet tesznek tönkre.

„…megtanultam – sokszor a magam kárán-, hogy a veszélyes személyiségek könnyen átverik a többieket. A felszínen normálisnak látszanak, úgy is viselkednek. Sokszor kifejezetten intelligensek, érdekesek, kedvesek és vonzók. De mindig veszélyesek.”

A négy személyiségtípus, mellyel az író ebben a könyvben foglalkozik:

- a narcisztikus személyiség

- az érzelmileg labilis személyiség

- a paranoid személyiség

- a ragadozó

 

Joe Navarro

„A veszélyes személyiségek kísérlet arra, hogy elmondjam, mit tudok az olvasót bántani szándékozókról. A veszélyes személyiségek köztünk élnek. Lehet a szomszédunk, a barátunk, a főnökünk, a partnerünk, a házastársunk, a rokonunk vagy valamelyik szülőnk. Lehetnek közösségi vezetők vagy éppen az oktatásunkért, a pénzünkért, az egészségünkért vagy a biztonságunkért felelős szakemberek – éppen ezért kell különösen éberen figyelnünk.”

Navarro alaposan és nagyon jól bemutatva írja le, hogy mennyire nem vesszük észre a környezetünkben leselkedő, nekünk ártani akaró embereket, mert egész egyszerűen sokszor nem vagyunk hajlandóak észrevenni a jeleket. Hányszor hallani a híradókban bemutatott borzalmas gyilkosságokat elkövető emberek szomszédaitól, rokonaitól, hogy „De hiszen olyan rendes ember volt.” Pedig ott voltak azok az apró jelek, csak észre kellett volna venni őket.

„Sajnos a legtöbb ember nem is akar az álca mögé nézni. A társadalom megveti azt, aki mások dolgába avatkozik, és a legtöbben nem is tudják, mire kellene figyelniük. A társadalmi vakság sajnos nem kivétel, hanem szabály.”

A veszélyes személyiségek praktikusan, könnyen érthetően épül fel, a szerző részről részre mutatja be a négy személyiség meghatározó vonásait, hogy miként viselkednek, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk, hol és hogyan találkozhatunk velük, s a mindennapi példákat Navarro a mindennapi életből, a saját bűnügyi aktáiból és a hírekből vette. Az egyes részek végén összeállított egy, az adott veszélyes személyiségre vonatkozó gyorstesztet, hétköznapi nyelven ismertetve a legfontosabb figyelmeztető jeleket. A könyv óriási előnye, hogy kerüli az abszolút szakmai szövegezést, mindent érthető, hétköznapi nyelven tár az olvasó elé, ezáltal gördülékennyé és könnyen adoptálhatóvá teszi a témát bárki számára.

„Benjamin Franklin fogalmazta meg a legjobban: „A legnagyobb kamatot akkor érjük el, ha tudásba fektetünk”. Csak annyit tennék hozzá, hogy aki ilyen tudásba fektet be, megmentheti az életét.

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szeretné megvédeni magát azoktól a hétköznapi ragadozóktól, akik alig várják, hogy őket vagy családtagjaikat behálózzák, kihasználják, átverjék. Ez a könyv óriási segítség a védekezési mechanizmus kiépítéséhez, amelyre úgy hiszem, mindannyiunknak szüksége van.

Évi