Brilliáns elmék

Talán még soha nem gondoltam bele abban a formában az agyam működésébe, ahogyan az NBC szeptemberben indult új sorozatában Dr. Oliver Wolf bemutatja. A Brilliant Minds (Brilliáns elmék) című sorozat ezúttal az emberi agy egyedülállóságával és annak roppant érdekes neurológiai betegségeivel, tüneteivel foglalkozik. Be kell vallanom, hogy kissé elfogultan kezdtem a sorozat megtekintésébe, hiszen a főszerepet, Dr. Oliver Wolf szerepét, a számomra mindig is zseniális Zachary Quinto játssza.

"Mit lát az orvos, amikor ránéz a páciensre? A betegséget, vagy az embert? Úgy gondolom, hogy nem lehet anélkül kezelni a pácienst, hogy megértenénk, ki is ő valójában. Néha pedig az egyetlen útja a kezelésnek, ha megszegjük a szabályokat." (Dr. Oliver Wolf)

Dr. Wolf karaktere egy valóban létező, nagyon híres brit neurológus személyére épül, Dr. Oliver Sacks-ra, aki 2015-ben hunyt el, és akinek Ébredések (Awakenings) című könyve alapján készült a sokak által ismert és Oscar-díjra is jelölt film, melyben Robert de Niro és Robin Williams játszotta a főszerepet. Ez a könyv egy olyan tanulmányra épül, amelyben egy, az 1920-as évek encephalitis lethargica (atípusos agyvelőgyulladás) járványát túlélő emberek csoportjával dolgozott, akik már évtizedek óta képtelenek voltak egyedül mozogni.   

Dr. Oliver Sacks a neurológia és a pszichiátria professzora volt a New York Egyetem Orvostudományi karán, több bestseller írója, melyek közül jó néhány neurológiai rendellenességektől szenvedő emberek esettanulmánya. Nevéhez fűződik a zeneterápia és a zene emberi agyra és elmére gyakorolt hatásának támogatása. 2005-ben diagnosztizálták a szemén egy ritka melanómával, ami 2015-ben áttéteket okozott a máján. Abban az évben, augusztusban hunyt el New York-i otthonában. 

Dr. Oliver Sacks

A sorozat Dr. Wolf-ja csak részben hasonlít a valóban élt orvoshoz. Története annyi, hogy miután szokatlan és formabontó orvosi módszerei miatt megválnak tőle munkahelyén, korábbi évfolyamtársa és barátja felkeresi őt, hogy elcsábítsa a Bronx General kórházba a kivételes tehetségű, ám különc dolgai miatt nem túl közkedvelt orvost. Wolf beadja a derekát, annak ellenére, hogy a kórház vezetője saját anyja, akivel meglehetősen ambivalens kapcsolatot ápol. Itt indul a sorozat, melyben Wolf 4 rezindens orvost is kap a nyakába, akiket tanítania kell. Talán utalás Dr. Sacks melanómájára, hogy Wolfnak propagnózia nevű betegsége van, más néven arcvaksága, ami azt jelenti, hogy a betegnek az arcfelismerési képessége hiányzik. A betegek nem ismerik fel ismerőseik arcát, olykor még a saját arcukat sem, annak ellenére, hogy a látásélesség és az általános intellektus sértetlen marad. A legtöbb propagnóziás meg tudja különböztetni az emberi és nem emberi arcokat, a nemeket, és fel tudja ismerni az arckifejezéseket. Emiatt a betegség miatt, s mivel nyilvánvalóan kevesekkel osztja meg, Wolfot a legtöbb kollégája bunkónak tartja, mivel előfordul, hogy köszönés nélkül megy el mellettük. A másik szál, ami valószínűleg Dr. Sacks-től eltérő, hogy a mi neurológus zsenink homoszexuális irányultságú. Csak feltételezem, hogy ez Quinto miatt került így a sorozatba, miután ő nyíltan vállalja homoszexualitását.  

S hogy szerintem mitől annyira más és olyan jó ez a sorozat, hogy érdemes belevágni? Nos, egyrészt különleges hangulata van, amit elsősorban Zachary Quinto személye és színészi játéka ad. Aztán a betegekkel való kapcsolata és a betegségekhez fűződő különleges és szokatlan viszonya, ahogyan addig keres és kutat, amíg meg nem találja a  megoldást. Emberi sorsok, emberek a betegségek mögött. Nem mindennapi betegségek, érdekes diagnózisok.

De ami leginkább megfogott ebben a sorozatban, az ahogyan epizódról epizódra ismerjük meg Dr. Wolf múltját, minden részben újabb információmorzsát kapunk az anyjával való kapcsolatáról, az orvossá válásának történetéről, a szorongásairól, arról, hogy az orvos is csak ember, és bár klisészerűnek tűnhet, de számomra, mint mindig, most is az érzelmi oldal bemutatása a mérvadó. Ez a sorozat hat az emberre, egy-egy rész megtekintése után még sokáig cipeltem magammal az érzelmi töltetet, a párbeszédeket.

Tudom, hogy az amerikai sorozatok nagy része arról szól, hogy minden szép és jó, és a nap végén mindent legyőzve, fáradtan, de boldogan térnek haza hőseink. Itt is egy olyan csapatot látunk, ahol számíthatnak egymásra, ahol nemcsak kollégák, hanem barátok, egymásra odafigyelő emberek vannak. Egy olyan orvost, akinek a beteg nem darab-darab, hanem az embert látja a tragédia, a történet a betegség mögött, egy olyan orvost, akinek a múltját lassanként megismerve rájövünk, hogy a kapcsolódási problémái, jelesül, hogy túl hamar és túl mélyen kötődik a betegeihez, éppen annak gyermekként megélt hiányából fakad.

Ez a sorozat éppen ettől jó. Hogy kiszakít 45 percre a valóságból, abból, hogy a mai világban nagyon ritka, ha így működik az orvos-beteg kapcsolat, a kollégák közötti kapcsolatok, hogy talán soha senki nem kíváncsi arra, hogy mitől és miért betegedtünk meg. Mert igazán nemcsak a betegséget kellene megérteni, hanem magát a beteget, a kettő egymás nélkül nem működik.

Zachary Quinto zseniális. Számomra mindig, de ebben a testhezálló szerepben különösen. Ez az első évad mély benyomást tett rám, várom az új részeket, visszanézem a régieket. Csak remélni tudom, hogy  az NBC csatorna megújítja egy második évadra. Érdemes megnézni.

Évi