2023. február 21., kedd

Kevesebb is elég egy ügyhöz, mint azt gondolnánk – Andreas Müller bűnügyi elemző az ösztönről, kitartásról, csapatmunkáról – 2. rész

 Az alábbi cikk a Stern magazinban megjelent interjú általam készített fordítása.


SC: Csapata tagjainak vannak különböző erősségei vagy mindenki egyformán ért mindenhez?

AM: Különböző szakmai életutakkal rendelkeznek és ezáltal erősségekkel. Egykori nyomrögzítők vannak közöttük, mások több évig a szexuális bűncselekmények területén dolgoztak vagy gyilkossági nyomozók voltak. Ami összeköti őket, az az analitikus gondolkodás és a tanácsadói képességeik.

SC: Ki kerülhet be a csapatába?

AM: Csak azok a szociálisan kompetens emberek, akiknek nincsenek allürjeik. Magamutogatóknak semmi esélyük. Kell, hogy legyen igényük a további fejlődésre, mivel aki hozzánk kerül, annak egy hét éves speciális továbbképzést kell elvégeznie.

 

SC: Ez a munka felér egy lovaggá ütéssel?

AM: Néhányuk számára igen. De vannak olyan gyilkossági nyomozók, akik egyáltalán nem végeznék ezt a munkát – hanyagul szólva – inkább ajtókat rúgnak be és őrizetbe veszik a bűnözőket. Nekik kínszenvedés lenne, hogy ha egy irodában ülve egyes információkat kellene hosszasan elemezni és kiértékelni.

 

SC: Hány nő van a csapatban?

AM: Öt.

 

SC: Hány kollégának van migrációs háttere?

AM: Senkinek. De ez remélhetőleg megváltozik. A különböző életrajzi hátterek nagyon sokat segítenek a csapatmunkánknak. A sokszínű gondolkodás a cselekmény és indíték sokféle hipotézisének felállításához vezet.

 

 

SC: Mindig ugyanazok a kollégák dolgoznak együtt?

AM: Mindig új felállásban alakítom őket. Újszülött meggyilkolása esetén például nem lenne túl bölcs dolog, ha csak anyák lennének a csapatban. Ide mindenképpen beillesztek egy férfit is, és egy kolléganőt, aki gyermektelen. Ők valószínűleg egészen más elgondolásokkal fognak előállni, sokkal kisebb érzelmi színezettel, mint azok, akik már maguk is világra hoztak egy gyermeket. 

 

SC: Akadályozza a csapatmunkát, ha valami felett átsiklanak?

AM: Abszolút. Általában a részletekben rejlik az ördög, gyakran a mellékes dolgokat kell felismerni.

 

 

SC: Milyen fontos tulajdonságai vannak még a jó bűnügyi elemzőnek?

AM: Az embereimnek előítélet mentesnek kell lenniük. Azt félre kell tudni tenniük. Ezenkívül kitartásra van szükségük, mivel néha gyötrő lehet átdolgozni magukat mindenen, egyik hipotézist a másik után lejátszani. 

 

SC: Más területről érkezőknek is van esélyük Önöknél?

AM: Azok a jelentkezők, akik magántanfolyamon az USA-ban korábbi nyomozóból „profilozóvá” képzik át magukat, a német bűnügyi rendőrség számára haszontalanok. A „profilozó” nem védett kifejezés, bárki nevezheti magát így, és sokaknak, akik a médiában ez alatt a címszó alatt lépnek fel, nincsen sok közük a rendőri munkához. Mi sem alkalmazunk pszichológust bűnügyi elemzőként, ez csak akkor lehetne elképzelhető, ha olyan bűnügyi rendőrként dolgozó illetőről van szó, aki pszichológiát tanult. Mivel a mi munkáknál mindenekelőtt az objektív tények kriminalisztikai jelentése számít.

 

SC: Előfordul veszekedés a csapaton belül?

AM: Csak különböző látásmódok egy eset kapcsán. De ezek a szakmai összekülönbözések teljesen normálisak.

 

2004. Köln - Keupstrasse

SC: Mi volt a legkülönlegesebb ügyük?

AM: Minden bizonnyal a 2004. június 9-én elkövetett szögbombás támadás a kölni Keupstrassén. Akkoriban úgy gondolták, hogy a szervezett bűnözés számlájára írható. A bűnügyi elemzésünk azonban más eredményre jutott: nagy valószínűséggel idegengyűlölettől motivált, legalább két elkövető által véghezvitt bűncselekmény volt, akik az utca lakóinak akarták demonstrálni, hogy a migránsok ott nem élhetnek gondtalanul. Ami utána történt, az közismert: a robbanóanyagot egy jobboldali terrorista nemzetiszocialista csoporthoz (NSU) lehetett kötni.

 

SC: Mi a legnagyobb sikere?

AM: Szintén a Keupstrasse. Az eredményünk irányadó volt.

 

 

SC: Mi a Legnagyobb tévedése?

AM: 2004-ben a Levke és Felix ügyek nyomozásában én voltam a felelős bűnügyi elemző. Az első gyilkosság, Levke megölése után abból indultunk ki, hogy valaki lánygyermekeket választ ki. Aztán néhány hónappal később az elkövető a fiúkra váltott. Akkoriban kevés tapasztalatunk volt még, ami a szexuális elkövetők áldozat kiválasztási ismérveit illeti. Ma már tudom: A biológiai nem gyakran egyáltalán nem játszik szerepet, éppen annyira kevéssé, mint az életkor. Vannak szexuális bűnelkövetők, aki 80 év felettieket és kislányokat is megerőszakolnak. Csak a gyenge áldozat számít nekik.

SC: Hogyan történt ez a Mirco ügy esetében? A fiú 10 éves volt, amikor 2010-ben egy barátjától hazafelé Grefrath közelében elrabolták és megölték.

AM: Abban az esetben az elkövető valójában egy lányt akart elrabolni. A bűnözési kényszer azonban olyan erős volt, hogy másik áldozatot választott. Egész nap az autóban ült és hiába várt. Aztán jött a fiú.

 

SC: Egy szemtanú látott egy VW Passat gépjárművet és egy bicikli vibráló fényeit. Először semmi nyoma nem volt a fiúnak, később megtalálták a biciklijét és a ruháit. El tudná magyarázni a Mirco ügy kapcsán, a bűnügyi elemzés és a különleges egység hogyan bukkant az elkövető nyomára?

AM: A legfontosabb kérdések a következők voltak: Hol keresse a különleges egység Mircot? Hogyan mozgott az elkövető? Hol van a komfortzónája, hol van otthon? Egy hétre volt szükségünk, amíg a bűncselekmény lefolyását összeállítottuk. A legkézenfekvőbb elmélet a következő volt: Mircot egy északi irányú területről rabolták el. Ott szexuális cselekmény történt, legrosszabb esetben a holttest is ott van. Abból indultunk ki, hogy az elkövető a környékről való, és amikor a fiú ruháit az országúton eldobálta, északról dél felé haladt.

 

SC: A bűncselekmény lefolyásának rekonstrukciója még nem hozta meg a vágyott áttörést.

AM: De az volt minden további alapja. Amikor világossá vált, hogy az elkövetőre utaló döntő részlet még hiányzott, egy lépést tovább kellett haladnunk és a meglévő adatokat feldolgozni. Itt azonban az adatvédelem sok akadályt gördített elénk. Megpróbáltuk a már kigyűjtött adatokból egy olyan személyi kört kiszűrni, akik elkövetőként szóba jöhettek. Óriási mennyiségről volt szó, a lakossági és a kommunikációs adatokról. Valamint több mint 150000 meghatározott felszereltségű VW Passat B6 rendszámtáblájáról. Ezeket az adatokat összekötöttük egymással.

 

SC: Hogyan kell ezt elképzelni?

AM: Azt feltételeztük, hogy az elkövető arról a vidékről származott és egy VM Passat B6-ot vezetett. Bíztunk benne, hogy a mobilja az elkövetés idején az elrablás helyszínén és a ruhák lerakási helyén feljelentkezett a telefon adótoronyra. Az volt a kihívás, hogy a rengeteg mennyiségű személyi adatból kiszűrjük azokat, akikhez ezek a feltételek passzoltak. Itt a bűnügyi elemző hálózatra volt szükség: tömegadat elemzőkre, adócella mérőkre és geoinformációs rendszerekre. Kriminalisztikai mesterteljesítményt nyújtottak. A végén négy ember jöhetett szóba, és egyikük Mirco gyilkosa volt. Később bevallotta mindent és el is vezette a kollégákat a holttesthez.

 

SC: Ennyi év elteltével van még önben félelem, hogy teljesen rossz irányba küld egy különleges egységet?

AM: Kevésbé, mint a kezdeti években. Bízom a módszerünkben, a tapasztalatunkban és a hiba kultúránkban. Eddig egyetlen olyan eset sem volt, amiről azt kellett mondanom, hogy teljesen mellé lőttünk.


SC: Mennyi ideig tartott a leghosszabb bűnügyi elemzés?

AM: Majdnem három hónapig, egy kölni eset volt 70 szexuális bűncselekménnyel. Alapvetően azonban képesek vagyunk arra, hogy a nagyon sok információval rendelkező eseteket is két héten belül kielemezzük.

 

SC: Melyik eset volt a legkeményebb?

AM: Nemcsak egy ilyen volt, hiszen a csapat több mint 200 ügyet elemzett időközben. Egy krefeldi sorozattal volt nagyon nehéz dolgom. Egy szexuális bűnelkövető nőket figyelt és megvárta, míg elalszanak. Ezután behatolt a lakásukba, odafeküdt melléjük és tapogatta őket. Azzal vesződtem, hogy honnan jöhet az elkövető. Hol van a komfortzónája, az életterének a középpontja? A végén kiderült, hogy valami távoli városrészben lakik. Ezt a megfelelő tipp nélkül soha nem derítettük volna ki, mivel a nőket a fő pályaudvar környékén kutatta fel, és onnan követte őket, nem pedig otthonról.


SC: Melyik esetben jött a nyomozóktól a leghamarabb a hívás?

AM: Egy hernei eset kapcsán már egy-két órával az eset megtörténte után. A 19 éves elkövető akkor, 2019. márciusban, még menekült. Egy szomszéd fiút ölt meg, majd egy ismerősének Whatsapp-on szelfit küldött, amin a gyermek holttestével pózol. Ez az ismerős aztán feltöltötte a képet egy névtelen platformra. Egy nappal később új képek bukkantak fel a hálózaton: A fiatal férfi napszemüvegben, késsel a kezében pózolt egy második hulla mellett. Azonnal összeállítottam egy csapatot, és mozgósítottam a hálózatot, ebben az esetben egy IT-specialistát és Nahlah Saimeh törvényszéki pszichiátert.


SC: Milyen kérdések merültek fel a csapat számára?

AM: Milyen elkövetővel van dolgunk? Milyen ember az, aki megöl egy gyermeket, majd úgy pózol egy fotón, mint a vadász, aki nagyvadakat ejt el? Tovább fog ölni, vagy talán ámokfutást rendez? Illetve természetesen: hol van most? Még Hernében tartózkodik vagy már külföldre menekült, ahogy azt bejelentette? Csak négy óránk volt az eset elemzésre, ezért felosztottam a csapatot. Két emberem kizárólag az elkövető életrajzával foglalkozott, majd ezt megbeszélték a pszichiáterrel. A másik két kolléga a cselekménnyel foglalkozott. A végén mindkettő területet megvizsgáltuk, és elmondhattuk a rendőrkapitánynak, hogy megfelelő eredményre jutottunk. A bevetési egységet ott kel hagyni, ahol van, az elkövető még Hernében tartózkodik. Így is volt. Ez nem boszorkányság, hanem egy emberölési bűncselekmény szisztematikus elemzése.


SC: Az egyik olyan bűncselekmény, amit eddig nem sikerült felderíteni, Claudia Ruf esete. Szorosan kapcsolódik az ön szakami útjához.

AM: Amikor az eset történt, a bonni gyilkossági csoportnál dolgoztam, és az elsők között voltam a holttest feltalálási helyén. Claudia 11 évesen tűnt el 1996 májusában Hemmerdenből, egy alsó Rajna vidéki kis faluból, miközben a szomszéd kutyáját vitte sétálni. Két nappal később egy járókelő fedezte fel a gyermek holttestét Euskirchen mellett egy szántóföldön. Egy 2019-ben elvégzett bűnügyi elemzés új nyomozati adatokat hozott, miáltal az ügyészség szabad utat adott a nyomozás újraindítására.

Claudia Ruf

SC: Mi az ügy aktuális állapota?

AM: Az eredeti három feltételezésből már csak egy van, amit felül kell vizsgálni. Ehhez is van vizsgálati és nyomozati terv. A bonni gyilkossági csoport most ezen dolgozik. Egy gépjárműről van szó, amelyet a cselekmény elkövetésének idején ott láttak, ahonnan Claudiát elrabolták. Mindenesetre csak rendszám töredékünk van. Így tehát többféle tulajdonos is szóba jöhet, aki után nyomozni kell, és akitől nyálmintára van szükség.


SC: Ősszel nyugdíjba vonul. Nagyon nyomasztaná, ha addig nem fognák el Claudia gyilkosát?

AM: Nem nyomasztana, hanem bosszantana. Az nem lehet, hogy egy gyermeket fényes nappal elrabolnak, és az elkövető megússza. Az egész család a mai napig meg van rendülve. Szeretném végre megmondani nekik, hogy mi történt és ki az elkövető. Várnak ezekre a válaszokra.

 

Évi

2023. február 9., csütörtök

Kevesebb is elég egy ügyhöz, mint azt gondolnánk – Andreas Müller bűnügyi elemző az ösztönről, kitartásról, csapatmunkáról – 1. rész

Az alábbi cikk a Stern magazinban megjelent interjú általam készített fordítása

Andreas Müller, 61 éves, Bonnban gyilkossági nyomozóként dolgozott, mielőtt 1999-ben az Észak Rajna-vesztfáliai országos bűnügyi hivatal Operatív bűnügyi elemző egységének társalapítója lett, amit a mai napig személyesen vezet. Nyomozóként és bűnügyi elemzőként sok ismert ügyben dolgozott, mint például a „Rhein-Ruhr-Ripper” Frank Gust esete, a szögbombás támadás 2004-ben Kölnben és Frauke Liebs megölésének máig felderítetlen esete.

 

SC: A televíziós profilozók fekete öltönyt és napszemüveget viselnek, sorozatgyilkosokra vadásznak, úgy gondolkodnak, mint az elkövetők, és az ügyeiket kvázi egyedül oldják meg. Müller úr, leszámolna ezekkel a klisékkel?

AM: Annak ellenére, hogy most bizonyára sokaknak csalódást okozok: mindennek kevés köze van a munkánkhoz. Sem úgy nem gondolkodunk, mint az elkövetők, sem macska-egér játékot nem játszunk kannibál sorozatgyilkosokkal, amilyen Hannibal Lecter a Bárányok hallgatnak című filmben. Nem vagyunk szuperzsaruk sem, akik egyedül oldják meg az ügyeiket. A bűnügyi elemzés csapatmunka, nem szólótánc. De ha a nézőknek ezekkel a történetekkel kellemes estét szereznek, akkor az teljesen rendben van. Én nem fárasztom magam a tv-s profilozók értelmetlen halandzsáival.

Andreas Müller
 

SC: Foglalkozásának pontos megnevezése bűnügyi elemző. Zavarja, ha profilozónak hívják?

AM: Már megszoktam. Ezt a megnevezést könnyebben tudják kezelni az emberek. De ez elég kis terjedelmű megnevezés. A bűnügyi elemzés, egy ügy teljes elemzése, sokkal tágabb területet ölel fel: rekonstruáljuk a cselekmény lefolyását, megvizsgáljuk az indítékot, az elkövető viselkedését, a képességeit. Az egész logikus, módszeres alaptétel. A tettel kapcsolatos összes információt szigorú módszerességgel értékeljük ki. A bűnügyi elemzés kriminalisztikai eszköz, mellyel a nyomozást támogatjuk. A profilozás, a bűnelkövetői kép elkészítése, csak egy része a munkánknak. Ezért illik jobban rá az operatív bűnügyi elemzés kifejezés.

 

SC: Csapata az országos bűnügyi hivatalban Észak Rajna Vesztfáliában települt le. Ki kérheti fel Önöket?

AM: A tartomány mind a 47 rendőrségi körzete. Általában csak összetett, különösen problémás ügyekben kérnek fel minket. Olyanokban, melyekben, a cselekmény rekonstrukciójában hiányosságok vannak, az események egymásutánja vagy az indíték teljesen zavaros. Vagy ha nagy rizikó áll fenn, hogy az elkövető további bűncselekményt hajt végre.

 

SC: A nyomozók részéről nem fordul elő bizalmatlanság vagy versenyorientáltság?

AM: Természetesen kezdetben árgus szemekkel figyeltek minket. Ezzel a jelmondattal: Na, még pont a bűnügyi elemzőkre vártunk. Ahhoz, hogy elfogadjanak minket, kellett pár év és néhány siker. Ma már tudják, hogy ha minket hívnak, a legjobb bűnügyi elemzők végzik a munkát. Azt is tudják, hogy nekünk nem kell a nagy színpad, inkább a háttérben tevékenykedünk. Továbbá erős szakértői hálózatot kínálunk, mely szükség esetén támogat bennünket. Sok témában tudunk tanácsot adni: a tömeges adatelemzéstől a DNS-sorvizsgálatig, valamint a médiával és a nyilvánossággal való együttműködésben is.

 

SC: Mi tudnak még a nyomozóknak a helyszínen felkínálni?

AM: Speciális módszeres eljárást, valamint a tapasztalatunkat a gyakoriság alapján, amivel az idevágó bűncselekményekkel foglalkoztunk. Például a gyermekgyilkosság: Hány gyilkossági nyomozónak kellett ilyen ügyben dolgoznia? Ha egyáltalán, akkor talán egynek míg az operatív bűnügyi elemzők már több mint tíz ilyen eseten dolgoztak.


SC: Mi történik egy felkérés után?

AM: Találkozunk a helyszínen az illetékessel és megvizsgáljuk, hogy a megbízás elvégezhető-e, és a módszereinkkel tudunk-e segíteni.


SC: Mi kell ahhoz, hogy kijelentsék: Ebben tudunk segíteni?

AM: Ha nyomokról van szó, kevesebb is elég, mint azt gondolnánk. Egy bűnügyi elemzésnek nem mindig feltétele, hogy legyen egy helyszín és egy áldozat számtalan sérüléssel. Vegyük például az eltűnt személyeket: akkor általánosságban csak információink vannak az eltűnt személyről. Ennek ellenére lehet hipotézisekkel dolgozni.


SC: Milyen jellegű esetekkel foglalkoznak elsősorban?

AM: Amikor 1999-ben lekezdtük az operatív bűnügyi elemzést, mindenekelőtt szexuálisan motivált emberölésekkel, egyáltalán szexuális bűncselekményekkel. Közben elkezdtünk foglalkozni gyújtogatásokkal és rablásokkal is. Abban az esetben pedig államvédelmi ügyekkel, ha felmerül a kérdés, hogy a támadás vallási vagy idegenellenes indíttatású volt. Olyan esetekben is részt veszünk, ahol az elkövető ismert. Például, ha valaki menekül és a nyomozók azt akarják tudni, hogy mennyire veszélyes az illető? Mit fog legközelebb tenni? Ámokfutásba kezd? Emberekre fog lőni? Öngyilkosságot követ el?

SC: Mi változott az évek során?

AM: Manapság kevesebb a szexuális indíttatású bűncselekmény, több a bosszú, frusztráció és agresszió vezérelte elkövető, akik néha ámokfutást vagy ahhoz hasonló dolgot követnek el.


SC: Mennyi megbízást tudnak vállalni?

AM. Évente maximum 15-öt az évi körülbelül 50-ből, amit kapunk. Sajnos nincs elegendő emberünk, hogy két ügyben párhuzamosan tudjunk dolgozni. Mindig négy fős csapatban dolgozunk, és mellette van más feladatunk is, mint például a felderítetlen, úgynevezett döglött ügyek.

 

SC: Hány ember van az egységükben?

AM: 10 bűnügyi elemző, férfiak és nők is. Velem együtt 11.


SC: Csak felkérésre dolgoznak, vagy néha Önök is kezdeményeznek?

AM: Néha felhívom az illetékes nyomozót, és megmondom, hogy vonjon be minket is. Mint tavaly egy eltűnt személy esetében is. Egy 17 éves Iserlohn-i lakos eltűnt, amikor a kutyájával sétálni ment. Fennállt az emberölés eshetősége. Ilyen esetekben fontos, hogy gyorsan a helyes intézkedéseket megtegyék. Például az eltűnés helyszínén a digitális nyomok rögzítése, mindenekelőtt a mobiltelefon adatok – hogy később össze lehessen hasonlítani a holttest felfedezésének helyszínén lévőkkel. A fiatal lány holttestét 10 nappal később egy erdőben találták meg. Az elkövető az ex barátja volt.


SC: A bűnügyi elemzők milyen formában vonódnak bele a kollégák munkájába a helyszínen?

AM: Tanácsadók vagyunk, nem nyomozók. Nem feladatunk, hogy átvegyük a nyomozást, vagy vezessük azt. Erre vannak az illetékes gyilkossági csoportok. Jó munkát végeznek, de egy adott esetben egyszerre több dolgot kell csinálniuk. Ez elég nagy stresszel jár. Mi levesszük tőlük azt, amire alig van idejük, méghozzá az ügy tökéletesen alapos vizsgálatát, az elemzést, a vallomás elmélyítését, a cselekmény lehető legjobb visszakövetését.


SC: Hogy tudják rekonstruálni, mi történt?

AM: A sorozatelemzést használjuk, amit a szociális tudományokból vettünk át. Szétszedjük a cselekményt egyes lépésekre. Ugyanígy a döntéseket, amiket az elkövetőnek meg kellett hoznia. Ez lehet például az áldozat megszólítása, aztán az első erőszakos cselekedet és az áldozat kontrollálásának kísérlete. Majd az áldozat ellenkezését meg kell törni. Ez már négy egymás után következő lépés. A következő az áldozat uralása, a szexuális erőszak és így tovább. Ez aztán terjedhet akár 20-30 lépésig is. Ezután minden elképzelhető hipotézist felállítunk a cselekmény és az indíték kapcsán: Mit tehetett az elkövető ebben a lépésben, és miért? Végül azok a hipotézisek maradnak, amelyek lehetségesek, és azok, amelyeket nem lehet kizárni.


SC: A végén hány feltételezés marad?

AM: Rendszerint háromnál nem több. A többi végül annyira elveszíti az életszerűséget, hogy kimondjuk, valószínűtlen.


SC: Az ösztön és a megérzés nem játszhatnak szerepet?

AM: Egy dolog hogy jó ösztönünk van. Nyilván előfordul, hogy az az érzésünk: ez lehetett az indíték. De: az ösztön és a megérzés soha nem vezetheti az ügymenetet a mi esetünkben. Mindezek ellenére a végén nagyon jó, ha az elemzés és az, amit megéreztünk, összepasszolnak.  


SC: Hangsúlyozza a csapatmunkát. Ez nem ugyanúgy fontos a többi foglalkozásnál is?

AM: De nálunk ez alapvető. Valószínűségi kijelentéseket teszünk és a nyomozást egy irányba tereljük. Ha ez az irány helytelen, akkor a bűnügyi elemzők főnökeként én viselem a felelősséget.


SC: Már említette korábban, hogy az egységen túl nagy szakértői hálózattal rendelkeznek. Kik tartoznak ide?

AM: Az országos bűnügyi hivatal bennfentesei, specialisták: Tömegadat elemzők, DNS-szakemberek, Geoinformációk, cellaadat mérési és gazdasági nyomozások szakértői, valamint kollégák a kiberbűnözés kompetencia központból, akik mindent tudnak a digitális nyomokról. Ehhez jön még a külső hálózatunk neves törvényszéki pszichiáterekkel, akik az elkövetői profil elkészítésében segítenek minket. A szélesebb körhöz tartoznak orvosszakértők, fegyverszakértők és kihallgatóspecialisták.

Katrice Lee két éves volt, amikor 1981-ben nyomtalanul eltűnt

SC: Több, mint 20 évvel ezelőtt alapította az egységét. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ezt csak csapatban, erős szakértői hálózattal lehet csinálni?

AM: Amikor elkezdtem nem voltak példaképeink. Az FBI egyszerű kis kézikönyveivel nyilvánvaló volt, hogy nem fogunk tudni ügyeket megoldani. A kulcsélményem 2000-ben egy eset megbeszélése volt, amelyre meghívtak. Egy döglött ügyről volt szó. Katrice Lee, egy angol kislány, 1981-ben Paderbornban egy katonai bevásárló központ elől tűnt el nyomtalanul. Az apja akkoriban ott állomásozott. A nyomozást a brit katonai rendőrség vezette. Ezen a megbeszélésen mely a kaszárnya udvarán történt, nagy meglepetésemre tömegadatelemzők, DNS-szakértők és más angol specialisták is részt vettek. Egy csapásra tudatosult bennem: Ez az! Így kell ezt csinálnunk!

 

Folyt. köv.

Évi

38 szemtanú – Kitty Genovese megölése – 1. rész

38 szemtanú látta, hogy Kitty Genovesét megtámadták, de csak egyikük hívta  a rendőrséget. Egy emberölés, mely a kollektív csődöt mondás meg...