Mea Culpa, Mea Culpa, Mea Maxima Culpa – Adelheid Kastner olyan emberekkel találkozik, akik másoktól elvettek mindent. Beszélgetés a bűnről. – 1. rész

Kastner asszony, 2019-ben egy fiatal férfi Kitzbühel-ben lelőtte a 19 éves exbarátnőjét, annak szüleit, testvérét és egy barátjukat. Később, a tárgyalóteremben könnyek között kért bocsánatot, azt mondta végtelenül sajnálja, és minden éjjel újra és újra lejátszódik a cselekmény a lelki szemei előtt. Ebben az eljárásban ön volt a pszichiáter szakértő. Valódi megbánás volt ez, vagy csak önsajnálat?

Adelheid Kastner

Önsajnálatról ebben az esetben nem beszélnék, az igazságtalan lenne a férfivel szemben. A szavait nem is taktikaként értékeltem, vagy az ügyvéd által sugalltakat – akkor sem, ha azt állították róla, hogy csak egy műsort adott le.

Lehet egyáltalán megfelelő szavakat találni arra, valaki megöl öt embert?

Lehetetlenség. Egyrészt minden, amit az elkövető mond, túlságosan banálisan hangzik ahhoz, hogy több ember meghalt. Másrészt viszont alig mondhat mást, minthogy bűnösnek érzi magát, hogy a történteket legszívesebben visszafordítaná, hogy megbánta. Mindegy milyen a szóválasztása, a mondanivalója súlya soha nem fog a tetteinek megfelelni.

Ebben az esetben nem állapított meg pszichiátriai diagnózist, az elkövető – ahogyan ön mondta – teljesen normális volt. Tehát tisztában volt azzal, mi a helyes és mi a helytelen?

Másképpen is cselekedhetett volna, igen. Sokaknak ez tűnhet a legrémisztőbbnek.

Eltérve a Kitzbühel-i esettől: Miről ismeri fel, hogy egy beismerés, vagy egy bocsánatkérés csak taktika?

Kevésbé a konkrét szavak, sokkal inkább az azokat kísérő mimika, hanghordozás vagy testtartás alapján. Egy súlyos bűncselekmény kapcsán kevésbé hihető, ha valaki bűnösségről beszél, miközben teljesen érdektelenül ül ott.

Mi a hihetőbb?

Ha nyugtalan lesz, ide-oda csúszkál a széken, magába roskad vagy izzadni kezd. Ezeket a dolgokat alapvetően nem lehet irányítani, de ugyanakkor a kommunikációhoz tartoznak.

Mi a helyzet a sírással?

Nem mindenki képes rá. Ha egy gyanúsított nem tör ki könnyekben, az még nem mond semmit a bűnösség érzéséről. Attól függetlenül érezheti magát bűnösnek.

Mi a meggyőzőbb a bíró és az esküdtek számára: érzelmi kitörés, nagy bocsánatkérés – vagy önkontroll?

A gyakorlati megközelítést tudnám inkább elképzelni. Ha a gyanúsított folyton zokog, állandó érzelmi megnyilvánulásokat produkál, az valószínűleg akadályozza az eljárást.

Kitzbühel-ben nyomozók vizsgálják a házat, ahol 2019. október 6-án öt embert öltek meg

Már a Bibliában is a bűnről, büntetésről és a bűnhődésről volt szó. Mennyire jártas ön a Bibliában? Eszébe jut hirtelen egy ideillő idézet?

Spontán a Confiteor szavai jutnak eszembe, melyeket évszázadok óta halljuk a katolikus templomokban: Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa – az én bűnöm, az én bűnöm, az én nagy bűnöm. A hétköznapok során is előfordul, hogy halljuk ezt a mea culpát, és nem ritkán drámainak és hamisnak hangzik. Kiélhetem a nárcizmusomat is azáltal, hogy a bűnbánatomat maximálisan előadom, úgy állítom be magam, mintha én lennék a legbűnösebb.

A Biblia azt is mondja, hogy: „Ha valaki úgy megüt valakit, hogy az belehal, akkor halállal kell bűnhődnie.” (Mózes 21:12) Meglehetősen kegyetlen.

Az Ószövetség mai érzéssel nagyon brutális történetek gyűjteménye. A szemet szemért elv bevezetése tulajdonképpen fejlődés volt, kimondta, hogy az elszenvedett kárnál súlyosabban nem lehet bosszút állni.

Bűn, büntethetőség, bűntudat – ezekre a kifejezésekre a vallás, a filozófia vagy akár az igazságszolgáltatás is rendelkezik meghatározásokkal. Ön pszichiáterként hogyan magyarázza ezeket?

A bűn egy kifejezés, amit akkor használnak, ha valaki egy másik embertársával szembeni cselekedet vagy szabályok megsértése folytán bűnössé válik. Ha társadalmi, szociális vagy jogi normákat és értékeket nem tart be – habár megvan a képessége rá, hogy a viselkedését eszerint szabályozza. Nem beszélhetünk bűnről, ha valakit kóros lelki zavara határoz meg a döntéseiben és tetteiben, ilyenkor nincsen választása. Ezt az illetőt büntetőjogi szempontból nem lehet felelősségre vonni. Bűn nélkül nincsen büntetés.

A bűn tehát feltételezi a szabad akaratot?

Pontosan.

Mely pszichiátriai kórképnek vezetnek ahhoz a megállapításhoz, hogy valaki beszámíthatatlan?

Az akut fázisban minden súlyos pszichiátriai betegség: skizofrénia, mániás depresszió, bipoláris személyiségzavar, pszichózisok.

Ön hogyan definiálja a bűntudatot és a bűntudatosságot?

A bűntudat érzelmi reakció egy önmaga okozta igazságtalanságra vagy kárra. Az önmagával való összetűzésből és az értékítéletből keletkezik. Míg a bűntudatosság: Tisztában vagyok vele, hogy ténylegesen bűnössé váltam, vagy részemre bűn róható fel. Tulajdonképpen a köznyelvben úgy értelmezzük a kifejezést, hogy abba a bűntudat is beletartozik.

Mi a bűntudat ellentéte?

Azt mondanám: a totális önmagunkra való vonatkoztatás.

Léteznek bűntudat nélküli emberek? Találkozott már ilyennel?

Természetesen. Mindenki, aki bevallottan pszichopátiás, tudja ugyan, mint jelent a bűn, és tud drámai dalokat énekelni hozzá. De nem érzi a bűnt. Ott egy vákuum keletkezik. A pszichopata erősazkossága egoista célt szolgál. Semmilyen formában nem érdeklik mások. Persze női pszichopaták is léteznek.

Milyenek azok az elkövetők, akiknek nincsen ilyen személyiségzavaruk?

Sokan megpróbálnak az áldozatukkal nem együtt érezni, mivel attól puhánnyá válnának. Megpróbálják a bűnüket minimalizálni, hiszen joguk van hozzá, hogy megkönnyítsék az életüket. Ha bűntudatunk van-, például mert rosszul bántunk valakivel, vagy ha a volt partnerünket teljesen kétségbeesett állapotban hagyjuk el-, hajlamosak vagyunk kisebbíteni magunk előtt a bűnünket.

Tehát teljesen normális mechanizmus – mindegy, hogy valaki gyilkos, vagy csak elhagyott valakit?

Úgy van. Egy bűnelkövetőnél nem kell semmi másra számítani, mint amire magunkkal kapcsolatban. A legtöbben mégis ezt teszik. A társadalom elvárása az, hogy a bűnös az örökkévalóságig hamut szór a fejére.

Adelheid Kastner húsz éve készít szakvéleményeket gyilkosokról, erőszakolókról, köztük Josef Fritzl-ről, az „amstetteni szörnyetegről”. Az 58 éves pszichiáter és neurológus szakorvos főorvosként dolgozik a Linz-i Kepler Egyetemi Klinika igazságügyi részlegénél. A páciensei között a skizofrének száma körülbelül 80 % feletti.

Hogyan kisebbíti a gyilkos a bűnét?

Amikor így nyilatkozik: ha nem viselkedett volna ilyen hülyén az áldozat, nem ütöttem volna agyon. Ha nem hagyott volna el, nem öltem volna meg. Sok lehetőség van. Aztán egyszer csak a tett már nem lesz része a mindennapoknak. Gyakran hallom elkövetők szájából, akik régebben követték el a bűncselekményt, hogy már alig gondolnak rá.

Előfordul, hogy nem akarnak beszélni a bűncselekményről?

Előfordul, hogy valaki azt mondja: Nem emlékszem. Ezzel természetesen egy bizonyos fokig megtagadja a szembenézést a tettével. De véleményem szerint mindenki maga dönti el, hogyan kezeli a tettét és hogyan emlékezik arra vissza. A törvény által előírt büntetés a szabadságvesztés. Egy törvény sem írja elő, hogy a gyilkosnak napi szinten foglalkoznia kell a tettével és naponta bűntudata kell, hogy legyen.

A hosszú bűnlajstrom azt jelenti, hogy az illetőnek nincs úgynevezett jogtalanság tudata?

Nem feltétlenül. Butaság is lehet az oka annak, hogy valaki folyton visszaesik. Vagy hiányzik az akarat ahhoz, hogy szembe nézzen önmagával, a berögződött mechanizmusokat megkérdőjelezze és változtasson valamit.

Széteshet valaki a bűntől, a bűntudattól?

Alapvetően elképzelhető, de a korábban említett okokból kifolyólag ritkán fordul elő. Nagyon kevés olyan elkövető van, aki élete végéig bűnösnek érzi magát, és nehezen tud ezzel együtt élni. Vagy megöli magát.

Érezte már valaki esetében, hogy az elkeseredettség és a bűntudat mindent elborított?

Egy fiatalember esetében, aki három embert ölt meg. Egy kiértékelés során ült velem szemben és megkérdezte, mit kezdjen ezzel a bűnnel? És ez nem költői kérdés volt. Az elkeseredése betöltötte az egész szobát, nyomasztó volt. Csak annyit tudtam mondani neki: Nem tehet semmit. Ki kell bírnia, a bűnnel nem lehet másképp eljárni.

Josef Fritzlt is kiértékelte, aki majdnem 24 éven keresztül rabszolgaként tartotta a lányát, megerőszakolta és teherbe ejtette. Akkor is betöltötte a szobát a bűn?

Egyértelműen nem.

Fritzl meg tudta különböztetni a helyest a helytelentől?

Természetesen, nem volt buta. Beteg sem. Tudta, hogy amit tett, tiltott volt, hogy minden szabályt áthágott. Tudta, hogy ha különféle szükségletei vannak, nem azt jelenti, hogy azokat ki is kell élni. Nála minden a hatalomról szólt. Nem csak szexuális értelemben.

Folytatása következik.

Évi

Olvasnivaló: James Fallon: A pszichopátia belülről

Dr. James Fallon az Irvine-i Kaliforniai Egyetem (UCI) Orvostudományi Karának Pszichiátriai és Viselkedéstudományi Tanszékén dolgozik, az Anatómiai és Neurobiológiai Intézetben. Dr. Fallon borderline pszichopata, miközben világszerte elismert tudós, kutató. Könyvének apropóját is az adja, hogy egészen véletlenül tanulmányozta agyának PET (pozitronemissziós tomográfia) felvételét, és szembesült azzal, hogy ő maga is pszichopata.

„Az ember nem egyszerűen jó vagy gonosz, nem lehet kijelenteni, hogy igaza van, illetve téved, nem lehet csak kedves vagy haragtartó, jó szándékú vagy veszélyes. Nem lehet az embert egyszerűen a biológia termékének tekinteni, a tudomány csak részben ad felvilágosítást az ember viselkedéséről.”

A pszichopátia az 1990-es években került be Fallon professzor kutatási területei közé, amikor egyik egyetemi kollégája megkérte, hogy elemezzen néhány PET-felvételt, melyek erőszakos gyilkosok, többek között sorozatgyilkosok agyáról készültek. Olyan bűnözőkéről, akiket az esküdtszék bűnösnek talált, és megkezdődött a tárgyalás azon szakasza, amikor a büntetési tételről döntenek. A bűnözők már a vizsgálati szakaszban beleegyeztek ebbe a képalkotó eljárással készült vizsgálatba, azt remélve, hogy az eredmény – mondjuk agykárosodás – fényében enyhébb büntetést szabnak ki rájuk.

A PET- vizsgálatot arra használják, hogy megnézzék, hogyan működik a test, pontosabban a szövetek és a szervek egészen apró, homokszem nagyságú területei. Különösen hasznos a csonttal védett szervek esetében, amilyen az agy is. A PET-vizsgálat nem csupán strukturális, hanem funkcionális képet is ad az agy működéséről. A vizsgálat előtt az idegsejtekkel speciális módon reakcióba lépő radioaktív molekulákat fecskendeznek a páciens szervezetébe.

Jómagam a Gyilkos elmék című sorozat egyik epizódjában találkoztam először a professzorral, ahol önmagát alakította. 2008-ban Simon Mirren, a sorozat producere kereste fel Fallont, a 99. epizódban bukkan fel, egy előadóteremben magyarázott az orbitális kéregről és a harcos génről, miközben a sorozat egyik kulcsszereplője, dr. Spencer Reid a hallgatóság sorai között ülve hallgatja.

A blogban már olvasható egy kétrészes interjú dr. Fallonnal, ott is sok mindent oszt meg arról, hogy érintette a tény, ő is egy pszichopata agyával rendelkezik, illetőleg azóta hogyan kezeli ezt a tényt.

Dr. Fallon a pszichopátia okait egy háromlábú szék sematikus ábrájával magyarázza:

„A következőképpen képzeltem el a három lábat: 1. szokatlanul gyengén funkcionáló orbitális prefrontális kéreg és elülső halántéklebeny, az amgidalát is beleértve, 2. több gén magas rizikófaktorú változata, többek között a híres harcos géné, 3. kisgyermekkori érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás.”

Fallon professzor a könyv fejezetei mentén mutatja be és magyarázza meg a pszichopátiás személyiségzavar ismérveit, jellemzőit, neurológiai sajátosságait, miközben életrajzi vonalain láttatja, hogyan jelenik meg a saját viselkedésében a pszichopátia. Bár Fallon nem bűnöző, mégis végigkövethető élete során az agresszió, empátiahiány illetve felmenői között is több erőszakos bűnöző lelhető fel.

Kendőzetlen őszinteséggel mutatja be saját példáján, milyen is egy „hétköznapi pszichopata”, aki bár nem árt igazán senkinek, mégis gyakran meg tudja keseríteni mások életét. A könyv egyfelől érdekes tudományos részletességgel bemutatott tanulmány, másrészt könnyed útmutató, hogy megértsük, miért működik egy pszichopátiás személy úgy ahogy.

Ajánlom e könyvet azoknak, aki szakmai szempontból érdeklődnek a viselkedéselemzés vagy a neurológia iránt, és azoknak is, akik egész egyszerűen kíváncsiak arra, milyen érzés egy neurológus, agykutató számára szembesülni a saját agyában azzal, amit hosszú évtizedek óa tanulmányoz és megfejteni próbál.

„Azt vallom, hogy a genetika határozza meg a személyiségünk és viselkedésünk 80 százalékát, a neveltetés, a környezet pedig csupán 20 százalékért felelős.”

Évi

„Olyan, hogy nulla rizikó, olyan nem létezik „- Andreas Mokros törvényszéki pszichológus - 2. rész

Milyen eljárásokat használnak a szexuális bűnelkövetőknél?

Többek között a „Sex Offender Risk Appraisal Guide-ot”, röviden SORAG, és a „Static 99”-et. A SORAG a VRAG egy párhuzamos verziója, csak itt a szexuális bűnelkövetőkkel kapcsolatos előrejelzést szolgálja. A következőt nézik például: Vannak-e utalások a szexuális viselkedés zavaraira? A tesztalanynak van-e pedofíliára utaló diagnózisa? A „Static-99” teszteljárás során tíz jellemzőt pontokkal értékelnek, például, hogy büntetett előéletű-e, elkövetett-e korábban szexuális bűncselekményt, számára idegen áldozatokat keresett-e. Az összérték számától függően a tesztalanyt négy kategória egyikébe sorolják be. De még egyszer hangsúlyozni kell: ezek az eszközök jók és értékesek – ennek ellenére nem helyettesítik az egyéni értékelést. Ezek csak az alapot szolgáltatják.

Mennyi ideig tartanak az egyéni értékeléshez szükséges személyes beszélgetések?

Négy óráig is tarthatnak, de előfordul, hogy nyolc óra vagy több is lesz belőle. Ezek a beszélgetések általában a büntetés végrehajtási intézetben vagy az igazságügyi pszichiátriai klinikán zajlanak.

Megtagadhatja a tesztalany, hogy találkozzon önnel?

Igen, megteheti, de ez ritkán fordul elő. Ilyen esetben a szakvélemény az iratokból kitűnő tényállás alapján is megengedett. Ezzel az a probléma, hogy bizonyos tisztázatlan tényállást nem lehet magával a tesztalannyal egyeztetni. Azt sem lehet megállapítani, milyen megalapozottan tudja a változásokat leírni. Nem mindegy, hogy annyit mond csak: „jó hogy megcsináltam ezt a terápiát”, vagy részletesen elmeséli, miért volt fontos és milyen változásokat vett észre magán.

Előfordul, hogy az elkövető azt mondja: Inkább ne engedjenek ki, nem tudom garantálni, hogy nem ölök ismét?

Emberöléssel kapcsolatban ilyet még soha nem hallottam. Egyébként lehetséges, jóllehet ritkán.

Andreas Mokros

Létezik olyan megfogalmazás, ami soha nem fog szerepelni egyetlen szakvéleményében sem?

„Nulla rizikó”. Nem lehet semmit 100 százalékra kizárni, azt mindenesetre lehet mondani, hogy nagyon kicsi a rizikó. Írhatom azt, hogy: Maier úr ahhoz az elkövető csoporthoz tartozik, akinél statisztikailag 9 éven belül 10 százalék az esély, hogy visszaeső lesz. Az is lehet azonban, hogy pont Maier úr lesz a kivétel. Ha egy fél éven belül hirtelen összeveszik a barátnőjével, elveszíti az új állását, és ismét a régi drogfüggő barátaival lóg, akkor teljesen más a kimenetele a dolgoknak, mintha továbbra is jó viszonya lenne a barátnőjével messze a drogos közegtől. Néha egészen kicsi dolgokon múlik, hogy valaki veszélytelen személyből veszélyessé válik.

Egyáltalán milyen időtartamra adnak meg prognózisokat?

Megkülönböztetünk rövid, közepes-, és hosszútávú prognózisokat. A rövidtávú napokat, heteket, a közepes hónapokat, a hosszútávú 3-5 évet jelent. Minél nagyobb ez az időtartomány, minél kevésbé ismertek az uralkodó keretfeltételek, annál nagyobb a bizonytalanság.

Tehát sok olyan életkörülmény van, ami a jó prognózis ellenére eljuttathatja az embert a megbillenéshez?

Pontosan. Ezért nagyon fontos, hogy a szakvéleményben különböző szcenáriókat feljegyezzünk. Ha ez és ez van, kisebb a rizikó. De ha valaki például nem szedi tovább a gyógyszereit, vagy újra a bűnöző barátaival találkozik, nagyobb a kockázat, hogy újra bűncselekményt követ el. Javaslatokat is írunk a prognózis szakvéleményekben, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a visszaesés megakadályozható legyen.

A Rupperswill-i bestia négy embert ölt meg. A legfiatalabb áldozata 13 éves volt. A fociedző házában a svájci rendőrség egy régi katonai pisztolyt, gyorskötözőket, kötelet és ragasztószalagot talált.

Ha minden tesztet elvégeztek, minden aktát tanulmányoztak, minden beszélgetés megtörtént: Mit kap a bíróság öntől a végén? Százalékos adatot arról, mekkora a visszaesés esélye?

Azt is, jóllehet néhány jogász ezt egyáltalán nem akarja. Sokkal inkább döntő szerepe van annak, hogy egy ilyen százalékos adatot más, hasonló elkövetők jellemző értékeivel összehasonlítsunk: az érintettnek alacsonyabb, magasabb, vagy kb. hasonló visszaesési rizikója van-e? A szakvélemény mindenekelőtt az akták anyagának összefoglalását, az aktuális pszichopatológiai leletet, az utolsó véleményezés óta történt változásokat, illetve, hogy a kezelésből mit kell figyelembe venni.  Majd a beszélgetés eredményei. Ezen az alapon keletkezik a teljes megítélés, természetesen a teszteljárás pontjainak a figyelembevételével. Végső soron a jogászoknak az a lényeg: lehet-e felelősséget vállalni a lazításért vagy a szabadon bocsátásért?

Mennyire terjedelmesek ezek a szakvélemények?

Gyakran 60-70 oldalasak, néha 100. Azzal ugyanis nincs elintézve a dolog, hogy egyszerűen kijelentjük, egy bűncselekmény kapcsán magas, alacsony, közepes rizikó áll-e fent, hanem ezt részletezni kell. Például jelentős bűncselekmény várható-e?

Tehát elképzelhető, hogy egy szexuális bűnelkövetőnél már nem áll fent nagy rizikó a további szexuális bűncselekmények elkövetése terén, de előfordulhat, hogy más módon bűnözővé válik?

Ez minden további nélkül szerepelhet a szakvéleményben. A szexuális bűnelkövetők nincsenek csak a szexuális bűncselekményekre kiélezve, gyakran más bűntények miatt is letartóztatják őket, pl. lopásért.

Mely személyek esetében áll fenn magasfokú problémás rizikóprofil?

Ehhez készítettünk egy kiértékelést, az eredményt pedig később egy svájci tanulmány támasztotta alá. A szadizmus, mint olyan egyáltalán nem olyan erősen utal a visszaesés lehetőségére, inkább antiszociális irányra: a többi ember csak tárgy, akiket az elkövető a céljai érdekében manipulálni tud. Ide tartozik a jutalom azonnali akarása, ha kell valami, az azonnal kell. Impulzivitás. Ezeknek a személyiségjegyeknek a keveréke nagyon erősen kötődik az újabb bűnelkövetéshez.

Van számadat a bűnelkövetők visszaesésére vonatkozóan a szabadon engedésük után?

Van országos felmérés három hullámban. Itt azt vették figyelembe, a fogvatartottak és páciensek közül 3, 6 és 9 éve elteltével hányan válnak visszaesővé. Az emberölést elkövetők közül 9 év elteltével 0,4 százalék lett idevonatkozóan visszaeső, ami azt jelenti, hogy további emberölést követtek el. Általában véve ezek közül az elkövetők közül 34 százalék lett visszaeső.

Mi van azokkal, akik gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazás miatt ülnek?

Közülük három év alatt két százalék, kilenc év alatt öt százalék lett idevágóan visszaeső.

Gustl Mollah (felső kép) jogtörténetet írt. A pszichiátrián eltöltött 7 év után szabadult. Heinrich Pommerenke (felső kép) majdnem 50 évet töltött börtönben 

Sok elkövető azért bántalmaz gyermekeket, mert velük könnyebb elbánni, mint a felnőttekkel. Csak egy részük igazi pedofil, aki kizárólag gyermekekre fixálódik. Ennél a csoportnál milyen gyakori a visszaesés?

Ausztriában egy tanulmány kapcsán speciálisan pedofil gyermekbántalmazókat figyeltek tovább a szabadon bocsátásuk után. Átlagosan 6,3 év alatt 8,5 százalékuk vált szexuális bűnelkövetővé visszaesően.

Nincs garancia, hogy valaki soha többé nem válik bűnelkövetővé. De a lakosság nyilvánvalóan pont ezt várja el. Hogy birkóznak meg ezzel a nyomással?

Az egyetlen dolog, amit szakértőként tehetünk, hogy a prognózis megadásával a szabványokhoz és a kritériumokhoz tartjuk magunkat, óvatosan járunk el és nem szabadon gyógyítunk. Egy repülőgéptechnikus sem garantálhatja, hogy a repülőgép nem zuhan le, csak minden ellenőrzőlistát átnéz, és arra a megállapításra jut, hogy a zuhanás extrém valószínűtlen.

Volt már olyan, akit ön szakvéleményezett, és újra bűnelkövetővé vált?

Amennyire tudom, eddig nem történt semmilyen súlyos eset.

Az egyik oldalon a társadalom biztonságérzete áll, a másik oldalon pedig az egyes személyek jogai. Merre mozdul el pillanatnyilag az inga?

Az inga egy korlátozó álláspontból – gondoljunk csak Gerhard Schröder jelmondatára „Elzárni, méghozzá örökre” – egy inkább megengedő álláspontba mozdult el. A fordulópontot Gustl Mollah ügye hozta meg, ami példaként szolgál a társadalom előtt: Elképzelhető, hogy vannak emberek, akik jogtalanul, vagy túl hosszú ideig voltak elzárva. A nevelési intézkedések módosítása, a viszonylagossági alapelvek erősítése – ezek mind jelentős utalások erre.

Vannak olyan elkövetőke ennek ellenére, akiket soha nem szabadna szabadon engedni?

Vannak, főleg azok között, akik több súlyos szexuális bűncselekményt, közte emberölést követtek el.

Ki volt az Németországban, akiről sokszor készült szakvélemény, mégsem engedték szabadon?

A „Rajna-Ruhr-vidéki hasfelmetsző” Frank G, ő egyike a többszörös szexuális bűnelkövetőknek.

Ki volt, aki ténylegesen élete végéig maradt elzárva – akiről soha nem született pozitív prognózis?

A többszörös gyilkos, Heinrich Pommerenke jut eszembe, aki az ötvenes években a Fekete erdő területén tartotta rettegésben az embereket. 1959-től 2008-ban bekövetkezett haláláig volt börtönben, tehát majdnem öt évtizedet. Nála az életfogytiglan valóban életfogytiglant jelentetett.

Évi

„Olyan, hogy nulla rizikó, olyan nem létezik „- Andreas Mokros törvényszéki pszichológus - 1. rész

Mokros professzor úr, miért foglalkozik erőszakos bűncselekményekkel? Miből ered ez a különös érdeklődés?

Annyira pontosan nem tudnám meghatározni. Már 11-12 éves koromban elbűvöltek Edgar Allan Poe bűnügyi történetei, a nővérem könyvespolca tele volt velük.

Milyen bűnelkövetőket véleményezett eddig?

Gyilkosokat, többszörös gyilkosokat, bankrablókat és zsarolókat. Ezenkívül szexuális bűnelkövetőket, például a gyermekgyilkos Rolf D.-t, és az úgynevezett „Rupperswili bestiát”. Ebben az ügyben a vádlott személyiségéhez készítettem egy kiegészítő pszichológiai véleményt.

Ez az eset Svájc bűnügyi történetének legszörnyűbb bűntetteként van nyilvántartva.

Az akkor 33 éves elkövető 4 embert ölt meg – egy anyát, a két fiát és a fiatalabb fiú barátnőjét. A kisebbik gyereket előtte megerőszakolta. Életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

Ez azt jelenti, hogy élete végéig elzárásra kerül?

Ehhez két szakértőnek kellett volna egymástól függetlenül szakvéleményben megállapítani, hogy tartósan nem rehabilitálható. De ebben az esetben nem így történt. Az ő esetében ez azt jelenti, hogy folyamatosan felül kell vizsgálni, hogy a rá kiszabott büntetés még mindig indokolt-e.

Andreas Mokros, 45 éves professzor a Hágai egyetemen. Az első szakvéleményét 2004-ben készítette el a Lippstadt-Eckelborni orvosszakértői intézetben, mint osztályos pszichológus. Mokros nemzetközi szakkönyvekben és szakfolyóiratokban publikál, ő volt a Robert D. Hare által elkészített pszichopátiás ellenőrző lista német verzióját megalkotó írók egyike.

Andreas Mokros

Úgynevezett bűntetőjogi szakvéleményeket készít. Pontosan mik ezek?

Rizikóprofil elkészítéséről van szó: Mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki újra bűnelkövetővé válik, ha idő előtt kiengedik a börtönből, vagy feltételesen szabadlábra kerül. Vagy ha lazítanak a büntetésén.

A büntetőeljárások során is néha szerepet játszik a rizikó megítélése.

Ott akkor van erre szükség, ha biztonsági őrizetre van szükség, vagy az a kérdés, hogy a vádlott tartós zavartság miatt beutalandó-e igazságügyi klinikára – mivel várható, hogy az állapota miatt további bűncselekményeket követ el.

A szakvéleményt elkészítő nem tud kristálygömbbe tekinteni. Hogy jut el akkor a megállapításaihoz?

Még egészen a kilencvenes évek elejéig a szakértők a tapasztalat és a megérzés alapján jártak el. Kiválasztották azokat az aspektusokat, amelyekről úgy gondolták, hogy szerepet játszhatnak a visszaesésben. Bár manapság még mindig vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a bűnügyi szakvélemény jövőbe látás, de valójában már régóta empirikus alapokon nyugszik, statisztikailag megalapozott eszközök sokasága létezik. Az ember azok között az ismertetőjelek között próbál eligazodni, amelyekről különböző tanulmányok kapcsán tudja, hogy a visszaesésre jellemzőek.

Ki készíthet ilyen szakvéleményeket?

Tisztán elméletben a pszichológus, aki épp elvégezte az egyetemet ugyanúgy, mint egy nyugdíjas egészségügyi tanácsos, aki miután 30 évet eltöltött a közegészségügyi hivatalban, valami mással szeretne foglalkozni. A döntés a bíróság kezében van. Ideális esetben olyan pszichiátert választanak, akinek a szakterülete az igazságügyi pszichiátria, vagy olyan pszichológust, akinek van törvényszéki pszichológusi végzettsége. Ez nem játék diploma, a továbbképzés évekig tart,

Ilyen szakvéleményeket nemcsak a legjobbaknak kellene készíteniük?

A probléma az, hogy nincs megfelelő képzettséggel rendelkező elegendő szakértő arra a számtalan szakvéleményre, amire a törvénymódosítás óta szükség lenne. Megnövekedett az igény, ezért fontos a jogászok számára, hogy a minőséget a zagyvaságtól meg tudják különböztetni.

Ezt hogy tudják megtenni?

Egy igazságügyi pszichiáterekből, törvényszéki pszichológusokból, kriminológusokból és bírókból álló munkacsoportban javaslatokat dolgoztunk ki. Nincs jogi kötelezettség, de bárki utána olvashat, hogyan kell egy rizikó prognózisnak kinéznie. Egy prognózis, ami csak statisztikai lehetőségeken nyugszik, nem teljesíti a minimális követelményt. Az ügy egyéni vizsgálata elengedhetetlen.

Könyvkereskedő és gyilkos. Rolf D. (jobbra) 1997-ben a bíróság előtt. 16 évesen megölt egy 12 éves gyermeket, 18 évvel később megfojtott egy lányt

A döntés, hogy valakit korábban szabadon engedjenek, mindig a bíróság kezében van…

Valóban, szakértő senkit nem menthet fel a büntetésének végrehajtása alól, csak tanácsot ad a szakvéleménnyel a bírónak. Régebbi irodalmi művekben fedezhető fel az a szép megfogalmazás, hogy a szakértő a bíróság segítőtársa. Elképzelhető az is természetesen hogy a bíró nem a szakértő javaslata szerint jár el.

Hogyan kell elképzelni a folyamatot: ki hívja fel és ki bízza meg önt?

A büntetés végrehajtás bírája veszi fel a szakértővel a kapcsolatot. De amennyiben az igazságügyi pszichiátrián szokásos, háromévente esedékes felülvizsgálatról van szó, úgy a klinika vezetője, vagy a főorvos keresi meg a szakértőt. Legjobb esetben konkrét kérdéssel keresik meg az embert.

Például?

Hogy a büntetésre továbbra is szükség van-e, tehát hogy valaki még mindig veszélyes-e a társadalomra. Amennyiben nem: lehetséges-e a büntetés lazítása, illetve akár a szabadlábra helyezés. Amennyiben pedig újabb bűncselekménnyel lehet számolni: milyennel? Olyan fogvatartott esetében, aki az idő előtti szabadon bocsátást kérvényezi, szintén az a kérdés: mekkora az esélye, hogy visszaeső lesz?

A rizikó profil elkészítése az akták tanulmányozásával kezdődik. Melyeket kapja meg ön ideális esetben?

A nyomozati és személyzeti anyagokat, az ítéletet és annak indoklását, korábbi szakvéleményeket, a központi szövetségi lajstrom kivonatait, a kezelés dokumentumait. Ez elég sok kötetből állhat. Az aktákból már elég sok mindent meg lehet tudni az elkövetőről, az élettörténetéről, a személyiségéről, a zavarairól. Valamint természetesen a tettről. Ezzel az alappal a rizikó kalkulációhoz így fontos hipotézist lehet kidolgozni – választ adni a kérdésre: Miért követte el ez az ember ebben az időpontban ezt a tettet?

Sokan szemrehányásként hozzák fel a szakértőkkel szemben, hogy az elkövetőt tetteit gyakran az életútjukkal magyarázzák úgymond.

Ez inkább fordítva jellemző, manapság az életutat, mint rizikó faktort veszik figyelembe. Aki a múltban egy bizonyos viselkedést már legalább ötször produkált, nagy valószínűséggel a jövőben is produkálni fogja.

További fontos információforrás a tudományosan felülvizsgált teszteljárás. Ezekből melyeket használják?

Időközben ezeknek már 100 fölötti a számuk, de csak kevés működik valóban jól. Ha az erőszakrizikó megsaccolásáról van szó, leggyakrabban a ’Violence Risk Appraisal Guide”-ot, röviden VRAG-ot, a Historical Clinical Risk Management-20-at, röviden HCR-20, és adott esetben a Hare-féle pszichopátia ellenőrző listát, hogy még ezt a különleges aspektust is vizsgálhassam. A VRAG egy Kanadában kifejlesztett eszköz. A kollégák ott 600 szabadon bocsátott elkövetőt figyeltek tovább. 12 rizikófaktort vizsgáltak, melyek a statisztikákban erősen korreláltak a visszaesésekkel.

Melyek ezek?

A VRAG-nál elsősorban életrajzi jellemzők számítanak. Olyan kérdések, mint: A tesztalany a biológiai szüleinél nőtt fel? Mennyi idős volt a bűncselekmény elkövetésekor?  A kérdésekre adandó válaszokhoz meghatározott pontszámokat rendelnek hozzá – aszerint, hogy mennyire nagymértékű összefüggésben áll a visszaeséssel. Az összes pontszám alapján a tesztalany kilenc rizikókategória egyikébe besorolásra kerül.

Mi az, ami a HCR20-nál eltérő?

Csak az első 10 jellemző vonatkozik a tesztalany múltjára, további öt a jelenére – és végül még öt a várható rizikó jelenetekre. Hova menne a tesztalany? Milyen szituációba kerülne a szabadlábra helyezése után? Milyen kockázatos helyzetek alakulhatnak ki a jövőben? Ezenkívül itt a végén nincsenek számokban kifejezett értékek. Ez a strukturált eljárás abban segít, hogy semmi olyan ne felejtődjön el, ami a jövőt prognosztizálva releváns, amely valóban minden problémás területet érint.

Folytatása következik

Évi