Mokros professzor úr, miért foglalkozik erőszakos bűncselekményekkel? Miből ered ez a különös érdeklődés?
Annyira pontosan nem
tudnám meghatározni. Már 11-12 éves koromban elbűvöltek Edgar Allan Poe bűnügyi
történetei, a nővérem könyvespolca tele volt velük.
Milyen
bűnelkövetőket véleményezett eddig?
Gyilkosokat, többszörös
gyilkosokat, bankrablókat és zsarolókat. Ezenkívül szexuális bűnelkövetőket, például
a gyermekgyilkos Rolf D.-t, és az úgynevezett „Rupperswili bestiát”. Ebben az
ügyben a vádlott személyiségéhez készítettem egy kiegészítő pszichológiai
véleményt.
Ez
az eset Svájc bűnügyi történetének legszörnyűbb bűntetteként van nyilvántartva.
Az akkor 33 éves elkövető
4 embert ölt meg – egy anyát, a két fiát és a fiatalabb fiú barátnőjét. A
kisebbik gyereket előtte megerőszakolta. Életfogytiglani szabadságvesztésre
ítélték.
Ez
azt jelenti, hogy élete végéig elzárásra kerül?
Ehhez két szakértőnek
kellett volna egymástól függetlenül szakvéleményben megállapítani, hogy
tartósan nem rehabilitálható. De ebben az esetben nem így történt. Az ő
esetében ez azt jelenti, hogy folyamatosan felül kell vizsgálni, hogy a rá
kiszabott büntetés még mindig indokolt-e.
Andreas Mokros, 45 éves professzor a Hágai egyetemen. Az első szakvéleményét 2004-ben készítette el a Lippstadt-Eckelborni orvosszakértői intézetben, mint osztályos pszichológus. Mokros nemzetközi szakkönyvekben és szakfolyóiratokban publikál, ő volt a Robert D. Hare által elkészített pszichopátiás ellenőrző lista német verzióját megalkotó írók egyike.
Úgynevezett
bűntetőjogi szakvéleményeket készít. Pontosan mik ezek?
Rizikóprofil
elkészítéséről van szó: Mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki újra
bűnelkövetővé válik, ha idő előtt kiengedik a börtönből, vagy feltételesen
szabadlábra kerül. Vagy ha lazítanak a büntetésén.
A büntetőeljárások során is néha szerepet játszik a rizikó megítélése.
Ott akkor van erre
szükség, ha biztonsági őrizetre van szükség, vagy az a kérdés, hogy a vádlott
tartós zavartság miatt beutalandó-e igazságügyi klinikára – mivel várható, hogy
az állapota miatt további bűncselekményeket követ el.
A
szakvéleményt elkészítő nem tud kristálygömbbe tekinteni. Hogy jut el akkor a
megállapításaihoz?
Még egészen a
kilencvenes évek elejéig a szakértők a tapasztalat és a megérzés alapján jártak
el. Kiválasztották azokat az aspektusokat, amelyekről úgy gondolták, hogy
szerepet játszhatnak a visszaesésben. Bár manapság még mindig vannak olyanok,
akik azt gondolják, hogy a bűnügyi szakvélemény jövőbe látás, de valójában már
régóta empirikus alapokon nyugszik, statisztikailag megalapozott eszközök
sokasága létezik. Az ember azok között az ismertetőjelek között próbál eligazodni,
amelyekről különböző tanulmányok kapcsán tudja, hogy a visszaesésre jellemzőek.
Ki készíthet ilyen szakvéleményeket?
Tisztán elméletben a
pszichológus, aki épp elvégezte az egyetemet ugyanúgy, mint egy nyugdíjas
egészségügyi tanácsos, aki miután 30 évet eltöltött a közegészségügyi
hivatalban, valami mással szeretne foglalkozni. A döntés a bíróság kezében van.
Ideális esetben olyan pszichiátert választanak, akinek a szakterülete az
igazságügyi pszichiátria, vagy olyan pszichológust, akinek van törvényszéki
pszichológusi végzettsége. Ez nem játék diploma, a továbbképzés évekig tart,
Ilyen
szakvéleményeket nemcsak a legjobbaknak kellene készíteniük?
A probléma az, hogy
nincs megfelelő képzettséggel rendelkező elegendő szakértő arra a számtalan szakvéleményre,
amire a törvénymódosítás óta szükség lenne. Megnövekedett az igény, ezért
fontos a jogászok számára, hogy a minőséget a zagyvaságtól meg tudják
különböztetni.
Ezt
hogy tudják megtenni?
Egy igazságügyi
pszichiáterekből, törvényszéki pszichológusokból, kriminológusokból és bírókból
álló munkacsoportban javaslatokat dolgoztunk ki. Nincs jogi kötelezettség, de
bárki utána olvashat, hogyan kell egy rizikó prognózisnak kinéznie. Egy
prognózis, ami csak statisztikai lehetőségeken nyugszik, nem teljesíti a
minimális követelményt. Az ügy egyéni vizsgálata elengedhetetlen.
Könyvkereskedő és gyilkos. Rolf D. (jobbra) 1997-ben a bíróság előtt. 16 évesen megölt egy 12 éves gyermeket, 18 évvel később megfojtott egy lányt |
Valóban, szakértő
senkit nem menthet fel a büntetésének végrehajtása alól, csak tanácsot ad a szakvéleménnyel
a bírónak. Régebbi irodalmi művekben fedezhető fel az a szép megfogalmazás,
hogy a szakértő a bíróság segítőtársa. Elképzelhető az is természetesen hogy a
bíró nem a szakértő javaslata szerint jár el.
Hogyan
kell elképzelni a folyamatot: ki hívja fel és ki bízza meg önt?
A büntetés végrehajtás
bírája veszi fel a szakértővel a kapcsolatot. De amennyiben az igazságügyi
pszichiátrián szokásos, háromévente esedékes felülvizsgálatról van szó, úgy a
klinika vezetője, vagy a főorvos keresi meg a szakértőt. Legjobb esetben
konkrét kérdéssel keresik meg az embert.
Például?
Hogy a büntetésre
továbbra is szükség van-e, tehát hogy valaki még mindig veszélyes-e a
társadalomra. Amennyiben nem: lehetséges-e a büntetés lazítása, illetve akár a
szabadlábra helyezés. Amennyiben pedig újabb bűncselekménnyel lehet számolni:
milyennel? Olyan fogvatartott esetében, aki az idő előtti szabadon bocsátást
kérvényezi, szintén az a kérdés: mekkora az esélye, hogy visszaeső lesz?
A
rizikó profil elkészítése az akták tanulmányozásával kezdődik. Melyeket kapja
meg ön ideális esetben?
A nyomozati és
személyzeti anyagokat, az ítéletet és annak indoklását, korábbi
szakvéleményeket, a központi szövetségi lajstrom kivonatait, a kezelés
dokumentumait. Ez elég sok kötetből állhat. Az aktákból már elég sok mindent
meg lehet tudni az elkövetőről, az élettörténetéről, a személyiségéről, a
zavarairól. Valamint természetesen a tettről. Ezzel az alappal a rizikó
kalkulációhoz így fontos hipotézist lehet kidolgozni – választ adni a kérdésre:
Miért követte el ez az ember ebben az időpontban ezt a tettet?
Sokan
szemrehányásként hozzák fel a szakértőkkel szemben, hogy az elkövetőt tetteit
gyakran az életútjukkal magyarázzák úgymond.
Ez inkább fordítva
jellemző, manapság az életutat, mint rizikó faktort veszik figyelembe. Aki a
múltban egy bizonyos viselkedést már legalább ötször produkált, nagy
valószínűséggel a jövőben is produkálni fogja.
További
fontos információforrás a tudományosan felülvizsgált teszteljárás. Ezekből
melyeket használják?
Időközben ezeknek már
100 fölötti a számuk, de csak kevés működik valóban jól. Ha az erőszakrizikó
megsaccolásáról van szó, leggyakrabban a ’Violence Risk Appraisal Guide”-ot,
röviden VRAG-ot, a Historical Clinical Risk Management-20-at, röviden HCR-20,
és adott esetben a Hare-féle pszichopátia ellenőrző listát, hogy még ezt a
különleges aspektust is vizsgálhassam. A VRAG egy Kanadában kifejlesztett
eszköz. A kollégák ott 600 szabadon bocsátott elkövetőt figyeltek tovább. 12
rizikófaktort vizsgáltak, melyek a statisztikákban erősen korreláltak a
visszaesésekkel.
Melyek
ezek?
A VRAG-nál elsősorban
életrajzi jellemzők számítanak. Olyan kérdések, mint: A tesztalany a biológiai
szüleinél nőtt fel? Mennyi idős volt a bűncselekmény elkövetésekor? A kérdésekre adandó válaszokhoz meghatározott
pontszámokat rendelnek hozzá – aszerint, hogy mennyire nagymértékű
összefüggésben áll a visszaeséssel. Az összes pontszám alapján a tesztalany
kilenc rizikókategória egyikébe besorolásra kerül.
Mi
az, ami a HCR20-nál eltérő?
Csak az első 10
jellemző vonatkozik a tesztalany múltjára, további öt a jelenére – és végül még
öt a várható rizikó jelenetekre. Hova menne a tesztalany? Milyen szituációba
kerülne a szabadlábra helyezése után? Milyen kockázatos helyzetek alakulhatnak
ki a jövőben? Ezenkívül itt a végén nincsenek számokban kifejezett értékek. Ez
a strukturált eljárás abban segít, hogy semmi olyan ne felejtődjön el, ami a
jövőt prognosztizálva releváns, amely valóban minden problémás területet érint.
Folytatása következik
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.