Kevesebb is elég egy ügyhöz, mint azt gondolnánk – Andreas Müller bűnügyi elemző az ösztönről, kitartásról, csapatmunkáról – 1. rész

Az alábbi cikk a Stern magazinban megjelent interjú általam készített fordítása

Andreas Müller, 61 éves, Bonnban gyilkossági nyomozóként dolgozott, mielőtt 1999-ben az Észak Rajna-vesztfáliai országos bűnügyi hivatal Operatív bűnügyi elemző egységének társalapítója lett, amit a mai napig személyesen vezet. Nyomozóként és bűnügyi elemzőként sok ismert ügyben dolgozott, mint például a „Rhein-Ruhr-Ripper” Frank Gust esete, a szögbombás támadás 2004-ben Kölnben és Frauke Liebs megölésének máig felderítetlen esete.

 

SC: A televíziós profilozók fekete öltönyt és napszemüveget viselnek, sorozatgyilkosokra vadásznak, úgy gondolkodnak, mint az elkövetők, és az ügyeiket kvázi egyedül oldják meg. Müller úr, leszámolna ezekkel a klisékkel?

AM: Annak ellenére, hogy most bizonyára sokaknak csalódást okozok: mindennek kevés köze van a munkánkhoz. Sem úgy nem gondolkodunk, mint az elkövetők, sem macska-egér játékot nem játszunk kannibál sorozatgyilkosokkal, amilyen Hannibal Lecter a Bárányok hallgatnak című filmben. Nem vagyunk szuperzsaruk sem, akik egyedül oldják meg az ügyeiket. A bűnügyi elemzés csapatmunka, nem szólótánc. De ha a nézőknek ezekkel a történetekkel kellemes estét szereznek, akkor az teljesen rendben van. Én nem fárasztom magam a tv-s profilozók értelmetlen halandzsáival.

Andreas Müller

 

SC: Foglalkozásának pontos megnevezése bűnügyi elemző. Zavarja, ha profilozónak hívják?

AM: Már megszoktam. Ezt a megnevezést könnyebben tudják kezelni az emberek. De ez elég kis terjedelmű megnevezés. A bűnügyi elemzés, egy ügy teljes elemzése, sokkal tágabb területet ölel fel: rekonstruáljuk a cselekmény lefolyását, megvizsgáljuk az indítékot, az elkövető viselkedését, a képességeit. Az egész logikus, módszeres alaptétel. A tettel kapcsolatos összes információt szigorú módszerességgel értékeljük ki. A bűnügyi elemzés kriminalisztikai eszköz, mellyel a nyomozást támogatjuk. A profilozás, a bűnelkövetői kép elkészítése, csak egy része a munkánknak. Ezért illik jobban rá az operatív bűnügyi elemzés kifejezés.

 

SC: Csapata az országos bűnügyi hivatalban Észak Rajna Vesztfáliában települt le. Ki kérheti fel Önöket?

AM: A tartomány mind a 47 rendőrségi körzete. Általában csak összetett, különösen problémás ügyekben kérnek fel minket. Olyanokban, melyekben, a cselekmény rekonstrukciójában hiányosságok vannak, az események egymásutánja vagy az indíték teljesen zavaros. Vagy ha nagy rizikó áll fenn, hogy az elkövető további bűncselekményt hajt végre.

 

SC: A nyomozók részéről nem fordul elő bizalmatlanság vagy versenyorientáltság?

AM: Természetesen kezdetben árgus szemekkel figyeltek minket. Ezzel a jelmondattal: Na, még pont a bűnügyi elemzőkre vártunk. Ahhoz, hogy elfogadjanak minket, kellett pár év és néhány siker. Ma már tudják, hogy ha minket hívnak, a legjobb bűnügyi elemzők végzik a munkát. Azt is tudják, hogy nekünk nem kell a nagy színpad, inkább a háttérben tevékenykedünk. Továbbá erős szakértői hálózatot kínálunk, mely szükség esetén támogat bennünket. Sok témában tudunk tanácsot adni: a tömeges adatelemzéstől a DNS-sorvizsgálatig, valamint a médiával és a nyilvánossággal való együttműködésben is.

 

SC: Mi tudnak még a nyomozóknak a helyszínen felkínálni?

AM: Speciális módszeres eljárást, valamint a tapasztalatunkat a gyakoriság alapján, amivel az idevágó bűncselekményekkel foglalkoztunk. Például a gyermekgyilkosság: Hány gyilkossági nyomozónak kellett ilyen ügyben dolgoznia? Ha egyáltalán, akkor talán egynek míg az operatív bűnügyi elemzők már több mint tíz ilyen eseten dolgoztak.

SC: Mi történik egy felkérés után?

AM: Találkozunk a helyszínen az illetékessel és megvizsgáljuk, hogy a megbízás elvégezhető-e, és a módszereinkkel tudunk-e segíteni.

SC: Mi kell ahhoz, hogy kijelentsék: Ebben tudunk segíteni?

AM: Ha nyomokról van szó, kevesebb is elég, mint azt gondolnánk. Egy bűnügyi elemzésnek nem mindig feltétele, hogy legyen egy helyszín és egy áldozat számtalan sérüléssel. Vegyük például az eltűnt személyeket: akkor általánosságban csak információink vannak az eltűnt személyről. Ennek ellenére lehet hipotézisekkel dolgozni.

SC: Milyen jellegű esetekkel foglalkoznak elsősorban?

AM: Amikor 1999-ben lekezdtük az operatív bűnügyi elemzést, mindenekelőtt szexuálisan motivált emberölésekkel, egyáltalán szexuális bűncselekményekkel. Közben elkezdtünk foglalkozni gyújtogatásokkal és rablásokkal is. Abban az esetben pedig államvédelmi ügyekkel, ha felmerül a kérdés, hogy a támadás vallási vagy idegenellenes indíttatású volt. Olyan esetekben is részt veszünk, ahol az elkövető ismert. Például, ha valaki menekül és a nyomozók azt akarják tudni, hogy mennyire veszélyes az illető? Mit fog legközelebb tenni? Ámokfutásba kezd? Emberekre fog lőni? Öngyilkosságot követ el?

SC: Mi változott az évek során?

AM: Manapság kevesebb a szexuális indíttatású bűncselekmény, több a bosszú, frusztráció és agresszió vezérelte elkövető, akik néha ámokfutást vagy ahhoz hasonló dolgot követnek el.

SC: Mennyi megbízást tudnak vállalni?

AM. Évente maximum 15-öt az évi körülbelül 50-ből, amit kapunk. Sajnos nincs elegendő emberünk, hogy két ügyben párhuzamosan tudjunk dolgozni. Mindig négy fős csapatban dolgozunk, és mellette van más feladatunk is, mint például a felderítetlen, úgynevezett döglött ügyek.

 

SC: Hány ember van az egységükben?

AM: 10 bűnügyi elemző, férfiak és nők is. Velem együtt 11.

SC: Csak felkérésre dolgoznak, vagy néha Önök is kezdeményeznek?

AM: Néha felhívom az illetékes nyomozót, és megmondom, hogy vonjon be minket is. Mint tavaly egy eltűnt személy esetében is. Egy 17 éves Iserlohn-i lakos eltűnt, amikor a kutyájával sétálni ment. Fennállt az emberölés eshetősége. Ilyen esetekben fontos, hogy gyorsan a helyes intézkedéseket megtegyék. Például az eltűnés helyszínén a digitális nyomok rögzítése, mindenekelőtt a mobiltelefon adatok – hogy később össze lehessen hasonlítani a holttest felfedezésének helyszínén lévőkkel. A fiatal lány holttestét 10 nappal később egy erdőben találták meg. Az elkövető az ex barátja volt.

SC: A bűnügyi elemzők milyen formában vonódnak bele a kollégák munkájába a helyszínen?

AM: Tanácsadók vagyunk, nem nyomozók. Nem feladatunk, hogy átvegyük a nyomozást, vagy vezessük azt. Erre vannak az illetékes gyilkossági csoportok. Jó munkát végeznek, de egy adott esetben egyszerre több dolgot kell csinálniuk. Ez elég nagy stresszel jár. Mi levesszük tőlük azt, amire alig van idejük, méghozzá az ügy tökéletesen alapos vizsgálatát, az elemzést, a vallomás elmélyítését, a cselekmény lehető legjobb visszakövetését.

SC: Hogy tudják rekonstruálni, mi történt?

AM: A sorozatelemzést használjuk, amit a szociális tudományokból vettünk át. Szétszedjük a cselekményt egyes lépésekre. Ugyanígy a döntéseket, amiket az elkövetőnek meg kellett hoznia. Ez lehet például az áldozat megszólítása, aztán az első erőszakos cselekedet és az áldozat kontrollálásának kísérlete. Majd az áldozat ellenkezését meg kell törni. Ez már négy egymás után következő lépés. A következő az áldozat uralása, a szexuális erőszak és így tovább. Ez aztán terjedhet akár 20-30 lépésig is. Ezután minden elképzelhető hipotézist felállítunk a cselekmény és az indíték kapcsán: Mit tehetett az elkövető ebben a lépésben, és miért? Végül azok a hipotézisek maradnak, amelyek lehetségesek, és azok, amelyeket nem lehet kizárni.

SC: A végén hány feltételezés marad?

AM: Rendszerint háromnál nem több. A többi végül annyira elveszíti az életszerűséget, hogy kimondjuk, valószínűtlen.

SC: Az ösztön és a megérzés nem játszhatnak szerepet?

AM: Egy dolog hogy jó ösztönünk van. Nyilván előfordul, hogy az az érzésünk: ez lehetett az indíték. De: az ösztön és a megérzés soha nem vezetheti az ügymenetet a mi esetünkben. Mindezek ellenére a végén nagyon jó, ha az elemzés és az, amit megéreztünk, összepasszolnak.  

SC: Hangsúlyozza a csapatmunkát. Ez nem ugyanúgy fontos a többi foglalkozásnál is?

AM: De nálunk ez alapvető. Valószínűségi kijelentéseket teszünk és a nyomozást egy irányba tereljük. Ha ez az irány helytelen, akkor a bűnügyi elemzők főnökeként én viselem a felelősséget.

SC: Már említette korábban, hogy az egységen túl nagy szakértői hálózattal rendelkeznek. Kik tartoznak ide?

AM: Az országos bűnügyi hivatal bennfentesei, specialisták: Tömegadat elemzők, DNS-szakemberek, Geoinformációk, cellaadat mérési és gazdasági nyomozások szakértői, valamint kollégák a kiberbűnözés kompetencia központból, akik mindent tudnak a digitális nyomokról. Ehhez jön még a külső hálózatunk neves törvényszéki pszichiáterekkel, akik az elkövetői profil elkészítésében segítenek minket. A szélesebb körhöz tartoznak orvosszakértők, fegyverszakértők és kihallgatóspecialisták.

Katrice Lee két éves volt, amikor 1981-ben nyomtalanul eltűnt

SC: Több, mint 20 évvel ezelőtt alapította az egységét. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ezt csak csapatban, erős szakértői hálózattal lehet csinálni?

AM: Amikor elkezdtem nem voltak példaképeink. Az FBI egyszerű kis kézikönyveivel nyilvánvaló volt, hogy nem fogunk tudni ügyeket megoldani. A kulcsélményem 2000-ben egy eset megbeszélése volt, amelyre meghívtak. Egy döglött ügyről volt szó. Katrice Lee, egy angol kislány, 1981-ben Paderbornban egy katonai bevásárló központ elől tűnt el nyomtalanul. Az apja akkoriban ott állomásozott. A nyomozást a brit katonai rendőrség vezette. Ezen a megbeszélésen mely a kaszárnya udvarán történt, nagy meglepetésemre tömegadatelemzők, DNS-szakértők és más angol specialisták is részt vettek. Egy csapásra tudatosult bennem: Ez az! Így kell ezt csinálnunk!

 

Folyt. köv.

Évi