A házastárs bántalmazása, zaklatása szoros
kapcsolatban áll a gyermekek bántalmazásával, sanyargatásával. A feleségeiket
bántalmazó férfiak harmada-háromnegyede gyermekeit is veri, és sokan szexuális visszaéléseket
is elkövetnek. Az apák meggondolatlan, feleségüket bántalmazó, zaklató
viselkedése gyakran eredményez a gyermekeknél sérüléseket. Valójában a 14 évnél
idősebb, valamifajta visszaélésnek kitett fiúk többsége akkor szenved sérülést,
amikor megpróbálja megvédeni az anyját.
Nagyon nehéz mérni a gyermekek bántalmazásának,
sanyargatásának gyakoriságát. A tettlegességre rendszerint otthon kerül sor, az
áldozatul esett gyermekek pedig ritkán értesítik a rendőrséget.
Amikor az 1960-as évek elején vizsgálni kezdték a
gyermekek bántalmazását és sanyargatását, a kutatók többnyire orvosok voltak,
akik a gyermekeket bántalmazó felnőttek pszichopatológiáját kutatták.
Felfedezték, hogy azoknak, akik ilyen cselekményeket követnek el, nagy része
alkoholista, kábítószerfüggő, szellemileg visszamaradott, gyenge kötődésekkel
jellemezhető, gyenge az önértékelése vagy szadista pszichózissal küszködik. A
későbbiekben az okok kutatása más irányt vett. Néhány kutató kimutatta, hogy a
gyermekeiket bántalmazó, sanyargató szülők nem tudják, hogyan kell a
gyermekeket fegyelmezni, azzal sem voltak tisztában, hogyan kell kielégíteni
gyermekeik olyan alapvető szükségleteit, mint az élelmezés és a betegségek
kezelése. Néhányan azt is állították, hogy az ilyen szülőket magukat is
bántalmazták gyerekkorukban; azok az eddigi bizonyítékok azonban, amelyek ezt a
hipotézist támaszthatnák alá, nem egyértelműek.
A gyermekek bántalmazásával, sanyargatásával
összefüggésben álló tényezők listája hosszú. Tudjuk például, hogy az alsóbb osztályokhoz
tartozó családokban a gyermekek bántalmazásának az aránya magas. Ez
valószínűleg azzal a ténnyel függ össze, hogy az alacsony jövedelmű szülőknek
kevés lehetőségük van arra, hogy kezeljék a feszültséget, aminek ki vannak
téve, például a rossz lakáshelyzet vagy a pénzügyi problémák miatt. Amikor
nem képesek megbirkózni a rájuk háruló felelősséggel, gyakran összecsapnak a
fejük felett a hullámok. A gyermekek bántalmazásának aránya kapcsolatban állhat
annak elfogadásával is, hogy a konfliktushelyzetekre fizikai válaszokat lehet
adni. Ez a helyzet az "erőszak szubkultúrájában". Ráadásul amióta a gyermekbántalmazások
ügyében többnyire eljárást indítanak a hivatalos szervek, az esetek nagyobb
valószínűséggel bukkannak fel a hivatalos statisztikákban.
Némely kutató úgy találta, hogy a bántalmazott
feleségek estében az incidens megismétlődését a formális eljárások - őrizetbe
vétel és vádemelés - akadályozzák meg a leghatékonyabban. Úgy tűnik, más a
helyzet a gyermekekkel. A gyermekvédelmi aktivisták közül sokan ellenzik a
büntető igazságszolgáltatási rendszer beavatkozását. Hisznek abban, a hogy a
gyermek és a szülő kötődése döntő jelentőségű a gyerek fejlődése szempontjából,
és attól tartanak, hogy a szülő megbüntetése lehetetlenné tenné a gyermek stabil
családi környezet iránti igényének kielégítését. Ők csak a legvégső esetben választanák
el a gyermeket a szülőktől, és helyeznék el valamilyen otthonban vagy
nevelőszülőknél. Amit ők támogatnak, az a gyermekek bántalmazásának,
sanyargatásának egyéb eszközökkel történő megakadályozása. Ilyenek például az
önsegítő csoportok, a gyermekfelügyelet szervezése és a krízisvonalak.
A különböző intervenciók eredményeire jellemző egy
1986-os, rossz bánásmódról készült jelentés címe: "Félig tele és félig
üres". Az ismétlődő bántalmazások aránya magas, bár néhány családban
vannak pozitív eredmények, és jelentős előrelépés történt azoknak a kezelési
módoknak a megtalálásában, amelyek a legjobban alkalmazkodnak a különböző
problémákhoz. Jóllehet a problémát jobban megértjük, mint korábban, mégis
sokkal többet kell megtudnunk erről a bűncselekményről, hogy csökkenteni tudjuk
gyakoriságát.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.