A vendéglátó - A sorozatgyilkos Dennis Nilsen 3. rész

Amikor Nilsen szombat délelőtt 11 körül felébred, a vízvezetékszerelő már az eldugult csöveket vizsgálja. Bármi is tömítette el azokat, a profi szerszámok sem tudják onnan elmozdítani. A vízvezetékszerelő azt ajánlja Jim Allcocknak, hogy a Dyno-Rod céget hívják ki, akik ebben specialisták. Ők azonban csak hétfőn tudnak jönni, ezért Allcock egy cetlit hagy Nilsen ajtaján: „Itt volt a vízvezetékszerelő, ne használja a wc-jét.” Amikor Fiona Bridges összefut Nilsennel a lépcsőházban, elmagyarázza neki: „Ha ön használja a wc-t, akkor a ház többé wc-je kiönt. Hétfőn tudatom, hogy mikor használhatja újra a wc-jét.” „Köszönöm”, mondja Nilsen és elgondolkodva megy tovább. Később, a rendőrségen így beszélt erről: „Kezdett derengeni számomra, hogy ennek az én tevékenységemhez lehet valami köze.”

A szupermarketben Nilsen takarítószert és légfrissítőket vásárol. Egy régi ismerőse reggel már egyszer megijesztette. Martyn Hunter-Craig, átutazóban Devonból, meglepetésszerűen csengetett Nilsen lakásánál. A fejnélküli Stephen Sinclair még mindig a szétvágott műanyag zsákon feküdt az előszobában. Hunter-Craig később emlékezett rá, hogy hogy Nilsen az ajtót csak résnyire nyitotta ki, és idegesnek tűnt, ami szokatlan volt tőle. „Nem jöhetsz be”, mondta Nilsen. „Épp foglalkozom valakivel.” Az ajtórésen keresztül erős bűz áradt ki. Hunter Craig úgy gondolta, hogy a wc bűze, vagy hányás szag. Arra gondolt, hogy Nilsen be van állva és éppen szexel valakivel.

Ekkor Marty Hunter Craig négy éve ismeri Nilsent. Hunter-Craig 19 évesen találkozott először a férfivel, aki akkor 33 éves volt és röviddel azelőtt ölte meg első áldozatát, a 14 éves Stephen Dean Holmest. Nilsen a lakására csalta, fojtogatta, majd egy vödör vízbe fojtotta. Akkoriban Nilsen a Melrose Avenue-n lakott, és amikor Hunter Craig elmegy vele a lakására, a fiú holtteste a parketta alá rejtve fekszik, ám Hunter-Craignek erről fogalma sincsen. A későbbi áldozatokról sem tud. Stephen Dean Holmes hullája hét hónapig fekszik a parketta alatt, majd Nilsen a kertben szabadtéri tűzön elégeti azt. Ő az egyetlen áldozata, akinek a testét egészben elégette. A fiú maradványait csak 2006-ban tudták azonosítani.

Az első este, amikor Hunter-Craig vele tart a lakásba, megkérdezi Nilsent: „Homoszexuális vagy?” – „Majd meglátjuk”, válaszolja a férfi. Ezt Hunter-Craig nagyon furcsának találta, de egyben érdekesnek is. Ettől az estétől kezdve viszonyuk lesz. Se veled se nélküled kapcsolat, mely Nilsen letartóztatásáig tart. Hunter-Craig felnéz rá, mint egy bátyra. Szeretni nem tudta volna, azt mondja, de nagyon kedvelte. A „Surviving Dennis Nilsen” című dokumentumfilmben így emlékszik vissza: „Dennissel nagyon jól érezte magát az ember, nagyon vicces figura volt. Ha elmentünk egy bárba, vagy klubba, nem bírtuk abbahagyni a nevetést.” Nilsen még 11 alkalommal gyilkolt a Melrose Avenue-n, egyszerre hat másik holttest rohadt a padlódeszkák alatt. Ha elfogyott a hely, Nilsen tüzet rakott, amire pár régi gumiabroncsot is rádobott. Az égő gumi szaga arra szolgált, hogy elfedje az égő hús szagát. Amikor 1981 októberében Nilsen elköltözik a Melrose Avenue-ról Cranley Gardens-be, megkérdezi a barátját, hogy együtt akar-e vele élni ott. „Nem.” – válaszolja ő. „Túl sokat ivott. Ha egyel több ital csúszott le a kelleténél, elviselhetetlen volt.”

Martyn Hunter-Craignek viszonya volt Nilsennel, arról azonban fogalma sem volt, mit művel Nilsen a lakásban

1982 márciusában Nilsen megöli John Howlettet, az első áldozatát a Cranley Gardensi lakásban. Megpróbálja álmában megfojtani, ám amikor Howlett felébred, Nilsen ráüvölt: „Ideje menned!”, majd belefojtja a fürdőkádba. 5 percen keresztül kell Howlett fejét a víz alá nyomnia. Szeptemberben Graham Allent fojtja meg, aki éppen azt az omlettet eszi, amit Nilsen készített neki. A férfi, aki a hadseregben szakács volt, elsősorban azzal csábítja a lakásába a férfiakat, hogy finom ételeket ígér nekik.  Az új lakásban nincsen parketta, és csak egy közösségi kert van. A pszichológusok később arra a következtetésre jutottak, hogy Nilsen a költözéssel megpróbálta saját magát megállítani. Tudnia kellett, hogy az új lakásban nem lesz lehetősége elégetni a holttesteket. Nilsen szétdarabolja Howlett testét. Néhány részét lehúzza a wc-n, más darabjait a kerítés mellé helyezi a patkányoknak. A nagyobb csontokat kidobja a szemétbe. Graham Allent is feldarabolja, nyakának egy része, a kézcsontjai és testének néhány más része okozza majd a dugulást Jim Allcock wc-jében. A két férfi azon testrészeit, melyeket nem tud lehúzni a wc-n, dobozokba, szekrényekbe, és fiókokba rejti a lakásban. „Fúj, Des”, mondja Hunter-Craig, amikor először jár a Cranley Gardensi lakásban, „micsoda bűz van a lakásodban. Már a Melrose Avenue-n is ilyen bűz volt, és most itt is. Úgy tűnik, követ téged ez a szag.” Nilsen nevet.” Igen, Skip, ez a bűz követ mindenhova. A parkettába és a falakba is beitta magát.”

Február 6-án, három nappal a wc dugulás után és három nappal a letartóztatása előtt, Dennis Nilsen feltakarít. Stephen Sinclair maradványait feldarabolja négy részre. Egy-egy váll és kar, a törzs, és az altest a lábakkal. A darabokat szemeteszsákba rakja, visszateszi a szekrénybe a zacskókat és Sinclair megfőtt fejét újságokkal és légfrissítőkkel takarja le. Amikor hétfőn munkába indul, izgatott. Attól fél, hogy mire hazaér, már ott várja a rendőrség. De a Dyno-Rod specialistái váratnak magukra. Talán megúszhatja.

Amikor másnap a munkából hazaér, a Dyno-Rod cég embere már ott van. Mike Cattran, 30 éves, felemeli a csatornatetőt, Jim Allcock pedig a zseblámpával világít. Borzalmas bűz árad, nem olyan, ami a csatornában megszokott lenne. Cattran odakiált Allcock-nak: „Bár nem olyan régóta csinálom ezt a munkát, egy dolgot tudok: Ez nem ürülék.” Biztos benne, hogy amit érez, az a rothadó hús szaga. A csatorna alján egy kb. 20 cm vastag pépes anyagot lát, mely 30-40 szürke-fehér különböző húsdarabkából áll össze.  Amikor Mike Cattran az akna oldalán végig húzza vasrudakat, újabb szürkésfehér húsdarabok esnek ki abból a csőből, ami a házat az aknához köti. Ez kell, hogy legyen a dugulás oka.

Nilsen több, mint egy évig élt Cranley Gardensben. Három férfi lépett be ezen az ajtón, de soha többé nem távoztak

 Miután visszatér a házba, Cattran felhívja a főnökét, és megosztja vele a balsejtelmét. Időközben az összes bérlő köré gyűlt. Nilsen is. Cattran főnöke azt javasolja, hogy nappali fénynél együtt vizsgáljak meg a csövet. „Mielőtt nagy hűhót csapnánk a semmi köré, és hívnánk a rendőrséget.” Biztosan van elfogadható magyarázat. Cattran Nilsenhez fordul: „Önnek van kutyája. Talán a kutyakaját a wc-n húzza le?” – kérdezi. „Nem.” – válaszolja Nilsen.

A lakásában Nilsen panaszlevelet ír a házgondnoknak. Azt követeli, hogy az épületet és annak berendezéseit a jövőben „rutinszerűen tartsák karban, hogy ezzel a lakhatás minősége elviselhető szintre kerüljön.” Röviden panaszkodik a folyosói világításra majd a lényegre tér: „Ha a wc öblítést használom, az alsóbb szinteken a wc-k kiöntenek (február 4. óta). Nyilvánvalóan eldugultak a csövek és kellemetlen szagok terjengenek az épületben.”

Folytatása következik.

Évi