Sorozatgyilkos lélektan II.: Ted Bundy

Ted Bundy az Egyesült Államok legtöbb vitát provokáló sorozatgyilkosa. A férfi, amikor bíróság elé állították, 28 gyilkosságot vallott be, amelyeket 1974 és 1978 között követett el. Ez azonban nagy valószínűséggel hazugság volt, tényleges áldozatainak számát a szakértők 36 és 100 közé helyezik. A bestiális kéjgyilkos az utolsó pillanatig bízott benne, hogy elkerülheti az igazságszolgáltatást, majd miután elfogták, két ízben is megszökött a börtönből - és mindkét alkalommal gyilkolt. A legérdekesebb azonban az, hogy Bundy profilja nem illeszkedik a többi sorozatgyilkos pszichológiai profiljához.

Theodore Robert Bundy

Ted Bundy Theodore Robert Cowel néven, 1946. november 26-án született. Édesanyja roppant fiatalon, leányanyaként szülte meg gyerekét, aki sohasem ismerhette meg biológiai apját. Nem sokkal később Philadelphiába költöztek anyja szüleihez, ám, hogy a szégyent és megvetést elkerüljék, a szomszédoknak a kisfiú nővéreként mutatkozott be, szülőkként pedig a nagyszülőket nevezte meg. Bundy 4 éves korában anyja Washington államba vitte őt, ahol Louise találkozott egy katonai szakáccsal, aki rövidesen elvette őt feleségül. Ted ekkor kapta meg mostohaapja, Johnnie Bundy családnevét. Itt mutatkozik meg az eltérés a többi szexuális ragadozóhoz képest, ugyanis Bundy mostohaapja mindent megtett azért, hogy jó kapcsolatot alakítson ki nevelt fiával, a család mintaszerű életet élt, a szülők szeretetteljes figyelemmel övezték a gyermeket, mellőzték a káros szokásokat, házukban sohasem zajlottak erőszakos jelenetek.

Kisgyermekként

A felcseperedett Ted azonban roppant félénk volt. Mostohaapjához sohasem kötődött igazán. Sokat volt egyedül, kerülte az emberek társaságát, közösségbe kerülvén bizonytalanul, tétován viselkedett. A középiskolába kerülve azonban hirtelen változás állt be viselkedésében, magabiztos lett, társai jól öltözött, különlegesen finom modorú ifjúnak tartották. Népszerűvé vált a diákok körében, ám furcsamód látványosan mellőzte a lányok társaságát, nem randizott. Szabadidejében sokat sportolt, sokat foglalkozott politikával.

Egy elég durva törés az egyetemi élvek alatt következett be életében. A középiskola után Washington állam egyetemén folytatta tanulmányait, 1967-ben ismerkedett meg szerelmével. A lány egy gazdag kaliforniai család sarja volt, intelligens és csodaszép. A lány soha nem vette komolyan Bundyt, a férfi azonban halálosan beleszeretett a lányba, így komoly trauma érte, amikor szerelme szakított vele. A következő trauma rövidesen e csalódás után jött, megtudta, hogy akit nővérének hitt, az tulajdonképpen a szülőanyja.

1973-ban újra találkozott régi szerelmével. Ezúttal a lány csodálattal és leplezetlen rajongással tekintett rá, hiszen egy magabiztos, sikeres és csiszolt modorú férfi állt előtte, aki nem kételkedett önnön képességeiben, és tudatosan építette karrierjét. Ismét összejöttek, ám egy év sem telt bele, s Bundy durván elküldte egykori szerelmét, így állván bosszút az évekkel korábban elszenvedett csalódásért.

Bundy és Elizabeth Kendall

Fontos megjegyezni itt, hogy a sors iróniájaként 1971-ben Bundy egy megerőszakolt nőket segítő krízisközpont tanácsadója lett Seattle-ben. Ann Rule, aki a 70-es évek elején együtt dolgozott a férfivel, így emlékezett vissza Bundy-ra: "Amikor az emberek Ted után érdeklődnek tőlem, azt kívánom, bárcsak megmutathatnám nekik, azt a fiatalembert, akit én megismertem: mindenben olyan volt, amilyennek egy klassz, 26 éves srácnak lennie kell. Részt vett a politikában, jó beszélgetőpartnernek bizonyult a telefonban, jóképű volt, szellemes és vonzó. Barátok voltunk, és arra számítottam legkevésbé, hogy egyszer Ted Bundy sorozatgyilkos lesz. Amikor utoljára láttam az arcát, már a kivégzése előtt, ugyanaz a szerény, megnyerő kifejezés ült rajta, ami mintha csak így szólna hozzád: ebben a fiúban bátran megbízhatsz."

Nem éppen olyan jellemzés, amit egy szexuális ragadozó esetében várnánk,igaz?

Bundy 28 évesen, 1974-ben kezdte el kéjgyilkos ámokfutását. Joni Lenz volt az egyik olyan áldozata a néhány közül, akik túlélték támadását.1974. január 4-én szobatársai nem találták Jonit, ezért az egész házat átkutatták érte. Az alagsorban lévő hálószobában bukkantak rá: Joni az ágyhoz kötözve feküdt, szája betömve, arca és felsőteste véres volt - a lányt rettenetesen összeverték. Lábai közt hatalmas vértócsa: a tettes leszakította az egyik ágyrudat, és a hüvelyen át nyomta fel azt a lány testébe. Joni Lenz a kóma állapotában volt, mikor társai rábukkantak. Azonnal kórházba szállították, s bár sérüléseiből soha nem gyógyult fel teljesen, életben maradt.

1974 tavaszán és nyarán számos diáklány tűnt el rejtélyes körülmények között az egyetem területéről. Valamennyien fiatal, fehér bőrű, csinos lányok voltak, és valamennyien éjszaka tűntek el. Bundy bevett szokása volt, hogy kezét felkötötte, vagy begipszelte, így kért segítséget a lányoktól, akiket azzal csalt az autójához, hogy segítsenek neki pakolni. Kedvenc autómárkája a Volkswagen bogár volt.

Bundy Volkswagenje

1974 augusztusában kerültek elő az első holttestek, vadászok találtak rá két lány maradványaira a Sammamish nemzeti parkban. A lányokon nem volt sem ékszer, sem ruha, és borzalmas szexuális erőszak nyomait találták rajtuk. Amikor a rendőrség nyomozni kezdett, kiderült, hogy több szemtanú is látta a lányokat egy felkötött karú férfi társaságában, aki úgy mutatkozott be: "Helló, Ted vagyok."
A gyilkosságok két hónappal később egy másik államban, Utah-ban folytatódtak, a bűncselekmények részletei azt mutatták, hogy valamennyi lány halála ugyanazon gyilkos lelkén szárad, ezért a helyi lapokban közzétették a keresett személy leírását és arra kérték az esetleges szemtanúkat, hogy keressék fel a hatóságokat.
Elizbeth Kendall, Bundy egykori barátnője névtelenül hívta fel a seattle-i rendőrséget, mert úgy gondolta a férfinek köze lehet a gyilkosságokhoz. Fényképet is vitt be róla, amelyről a szemtanúk nem tudták egyértelműen Bundyt azonosítani, ezért kicsúszott a nyomozók kezéből, ami több államban sok lány életébe került.

Az áldozatok

Bundy ámokfutásának egy közúti ellenőrzés vetett véget. 1976. augusztus 16-án, Salt Lake megye peremterületén Robert Hayward őrmester eredt a kivilágítatlan, teljes sebességgel robogó VW nyomába. A rendőrök átkutatták az autót, s roppant gyanús tárgyakra bukkantak, többek közt egy sí maszkra, egy feszítővasra, bilincsekre és kötelekre. Bundyt letartóztatták. A tetemeken egytől-egyig feszítővastól származó nyomokat találtak, és Bundy kocsijából előkerült egy olyan gyártmányú bilincs is, amit egyik túlélő áldozata kezéről vettek le. A lány a szembesítés során felismerte a férfit. A lány elrablásáért a bíró 15 év börtönbüntetésre ítélte, s míg ő a börtönben ült, a nyomozók tovább folytatták a VW vizsgálatát. Olyan hajszálak kerültek elő, amelyek korábbi áldozatáé voltak, így már gyilkosságért is felelnie kellett.

Bundy kétszer szökött meg, először egy lopott autóval próbált menekülni, amit a rendőrök kiszúrtak, másodszor azonban szökését csak 15 órával később vették észre, így meglehetős előnyre tett szert. Ekkor újabb gyilkosságokat követett el. Floridában behatolt egy egyetem leányszövetségi házába, ahol az ott alvó diákokat ágyaikhoz kötötte, bestiálisan összeverte őket, összeharapdálta a testeket, majd végzett velük. Ebben az esetben már jóval elővigyázatlanabb volt, ugyanis a rendőrség a helyszínen számos nyomot rögzített, így megtalálták az elkövető vér-, és spermamintáját, harapás-, és ujjlenyomatát, a helyszínen hagyott sí maszkban pedig hajszálakat.

Dr. Richard Souviron a tárgyaláson

Menekülés során ismét egy VW bogárban kapták el a rendőrök. A rendőrök alapos kutatómunkát végeztek, kivizsgálták a Ted Bundy által bejárt államokban feltárt gyilkossági ügyeket, amely nyomozás végén nem kevesebb, mint 36 olyan esetet találtak, melyeket a gyanúsított személyhez lehetett kapcsolni. Valamennyi esetben fiatal fehér nők tűntek el, az áldozatokat agyonverték és megerőszakolták, számos esetben fordultak elő kisebb-nagyobb csonkítások, a holttesteket pedig félreeső helyeken rejtették el, így csak hetekkel, vagy akár hónapokkal később akadtak rájuk.

Bundy ujjnyomatlapja

A vádlott nem kért hivatalból kirendelt ügyvédet, saját maga látta el a védelmét, bízva benne, hogy képes lesz meggyőzni az esküdtszéket ártatlanságáról. Ted Bundy azonban jócskán elbízta magát: a felsorakoztatott terhelő bizonyítékok olyan rendszert alkottak, amely kikezdhetetlennek bizonyult. Az ítélethirdetésre július 23-án került sor, az esküdtszék bűnösnek találta,a bíró pedig halálbüntetést szabott ki rá. A következő tárgyalás 1980. január 7-én volt, ahol Bundy már hivatásos védővel képviseltette magát., aki a védelmet Bundy elmeállapotára építette, és arra törekedett, hogy súlyos pszichiátriai betegként tüntesse fel a vádlottat. A terhelő bizonyítékok bemutatásán túl azonban 65 tanút is beidéztek. Ezúttal is bűnösnek találták, ismét halálbüntetést kapott, villamosszék által.

A tárgyalás egy pillanata

A büntetés végrehajtását több ízben is sikerült késleltetni, így végül 1989. január 24-én végezték ki.

Az utolsó napokban magához kérette az államügyész alá rendelt nyomozati részleg vezetőjét, Dr. Bob Keppelt, és beszámolt az általa elkövetett rémtettekről. 28 gyilkosságot vallott be, ám beszámolójában számos olyan kijelentést tett, amelyek feltételezték, hogy további bűncselekményeket is elkövetett. A kéjgyilkos megvallotta, hogy esetenként levágta az áldozatok fejét, és otthonában trófeaként őrizte a testrészeket. Beszámolt nekrofil cselekedeteiről és egyéb szexuális perverzióiról, és részletesen ismertette a gyilkosság során alkalmazott módszereit.

Ted Bundy esetében a legfurcsábbnak az tűnhet, hogy gyermekkorában nem érték olyan behatások, melyek törvényszerűen adták volna egy ilyen brutális sorozatgyilkos megszületését. Fontos azonban megjegyezni, hogy  a kétszeres nagymértékű csalódás a női nemben (szerelme elhagyta, a nővérének hitt személy az anyja), hozzájárulhat egy olyan személyiségtorzulás kialakulásához, mely melegágya lehet ennek a drámának. Saját bevallása szerint már nagyon fiatalon kemény pornófilmeket nézett, melyekben a nőket szinte szexuális tárgyként ábrázolják, s nagyon gyakori az ilyen filmekben a szadizmus, az erőszak. Ezek a filmek csak mélyítették azt a torzult állapotot, amelybe Bundy már belekerült, s amelyet fokozott a női nem iránti gyűlölet és düh.

Bundy így vallott egy interjúban:

"Csodálatos otthonban nőttem fel két odaadó és szerető szülővel, négy testvérrel. Gyerekként mi voltunk szüleinek életének központja. Rendszeresen jártunk templomba. A szüleim nem ittak, nem dohányoztak, nem szerencsejátékoztak. Nem volt fizikai bántalmazás, vagy veszekedések otthon. Nem mondom, hogy tökéletes, de egy jó, szolid keresztény otthon volt. Remélem, senki nem fogja a könnyebb utat választani, és a családomat okolni a tetteimért. Tudom, és próbálom is elmondani, amennyire lehetséges, hogy miként történt. Fiatal fiúként, úgy 12 vagy 13 évesen, az otthonomon kívül, szemben találtam magam a pornográfiával. A fiatal fiúk felfedezik a környékük ösvényeit, és a mi környékünkön az emberük csak a szemetüket rakták le. Viszont időről időre ráakadtunk keményebb természetű könyvekre. Ez magában foglalt detektív magazinokat, stb., és ezt szeretném hangsúlyozni. A legkárosabb fajtája a pornográfiának - és most kemény, igazi, személyes tapasztalatból beszélek - az, ami bevonja az erőszakot és a szexuális erőszakot. Ennek a két erőnek az egyesülése hozza meg azt a viselkedést, amit rettenetes leírni."

Évi