Sorozatgyilkosok - A domboldali fojtogatók (The Hillside Stranglers)

1977 októbere és 1979 januárja között gyilkosságsorozatot hajtottak végre Los Angeles körzetében. A gyilkosságokat a "domboldali fojtogatók" néven elkeresztelt elkövetőknek tulajdonították. A két hidegvérű gyilkos férfi - Kenneth Bianchi és Angelo Buono -unokatestvéri rokonságban állt egymással.

Kenneth Bianchi és Angelo Buono, a domboldali fojtogatók

Kenneth Bianchi és Angelo Buono, a domboldali fojtogatók

Az öldöklés egy sör melletti beszélgetéssel kezdődött: Kenneth Bianchi azt a kérdést tette fel unokatestvérének, ifjabb Angelo Buononak, vajon milyen lehet megölni valakit. Ez nem afféle részeg hőbörgés volt -  a rokonok elhatározták, megbizonyosodnak róla, milyen érzés is ez valójában.

A 25 éves Bianchi nevelőszülőknél nőtt fel New York államban, Rochesterben. 1977-ben átköltözött Los Angelesbe, ahol unokatestvérénél, a nála tizenhét évvel idősebb Buonónál lakott. A korlátolt szellemi képességű, ám a nagyvárosi életben otthonos Buono rendszeresen hordott haza prostituáltakat a glendale-i házába, ahol egyébként kárpitos műhelye is volt. A fent említett, a gyilkosságokra vonatkozó kérdés néhány hónappal az után hangzott el, hogy Bianchi Kaliforniába érkezett. A két férfi egyetértően arra jutott, hogy megölik az egyik prostituáltat, akinek szolgálatait Buono igénybe vette. Ezzel kezdődött az gyilkosságsorozat, amely során tizenkét fiatal nő életét oltották ki.

Kenneth Bianchi

Az első áldozat a huszonegy esztendős hollywoodi prostituált, Elissa Kastin volt, akinek meztelen holttestére egy domboldalon bukkantak rá a Chevy Chase Drive-nál 1977. október 6-án. A rendőrség feltételezése szerint a lányt valahol másutt gyilkolták meg és testét később vitték a domboldalra. Ez így is volt - akárcsak a többieket, akiknek ugyanilyen sors jutott osztályrészül, őt is Buono házába csalták, ahol megerőszakolták és azután meggyilkolták.

Elissa Kastin, az első áldozat

Elissa Kastin, az első áldozat

1977 novemberéig további öt fiatal nő esett áldozatul a vélelmezett "domboldali fojtogatóknak", és kezdett kirajzolódni a gyilkosságok sémája. Mindegyik nő - főként félhivatásos prostituáltak voltak - holttestét A Los Angeles környéki dombokon találták meg. Csuklójukon és bokájukon kötélnyomokat lehetett látni, meztelenre vetkőztették őket, megerőszakolták, és némelyiküket más módon is meggyalázták. A tetemeket a gyilkosok minden alkalommal gondosan megtisztították, hogy ne maradjon a személyazonosságukra utaló nyom. A nők testében talált spermából a rendőrség mégis rájött, hogy két férfi követi el a bűncselekményeket, ezt az információt azonban nem közölte a sajtóval, amely így csupán "domboldali fojtogatóként" - egyes számban - emlegette az elkövetőt.

Az egyik áldozat holttestének felfedezése

Az világos volt, hogy a gyilkosok élvezik a publicitást: mindegyik meztelen tetemet - közülük nem egyet kihívó pozitúrában - utak mellé rakták ki, ahol bizonyosan felfedezik őket. Ráadásul mindegyiket rendőrőrs közelében hagyták, így az volt a feltételezés, hogy az elkövető froclizza  a rendőrséget. Bianchi állásért jelentkezett a Los Angeles-i rendőrségnél, de elutasították, ennek ellenére a vizsgálat ideje alatt a rendőrök magukkal vitték járőrözésre. A gyilkosok úgy választották ki áldozataikat, hogy Buono kocsiján cirkáltak a város környékén, és amikor megláttak egy számba jöhető nőt, megálltak és kiszálltak. Megvillantottak egy hamis jelvényt, azt mondták, hogy civil ruhás rendőrök és felszólították a nőt, hogy szálljon be az autóba, amelyről azt állították, hogy álcázott rendőrségi kocsi. Ezután áldozatukat Buono házába vitték, ahol megkötözték, megkínozták, mindkét férfi megerőszakolta, majd megfojtották.

Yolanda Washington

Második áldozatuk a tizenkilenc éves Yolanda Washington lett, akinek holttestére a Forest Lawn temető mellett találtak rá 1977. október 18-án éjszaka. A széttárt karokkal és lábakkal lefektetett tetemet aprólékos gondossággal megtisztították, halálának mikéntjére csupán  a megkínzásának óráiból származó kötélnyomok utaltak. Két hét múlva a tizenöt éves Judit Miller holttestét találták meg egy domboldalon a Glendale Roadnál. Nyakán, csuklóin és bokáin kötélnyomok voltak.

1977. november 20-án Bianchi és Buono három lányt gyilkolt meg, egyikük, Dolores Cepeda, mindössze tizenkét éves volt. Holttestét a tizennégy éves Sonja Johnsoné mellett találták meg az Elysian Parkban. Mág ugyanezen az éjszakán fedezték fel a húszesztendős Kristina Weckler tetemét egy Highland Park-i domboldalon. Három nap múlva a Golden State autóút egyik lehajtójánál odavetve feküdt a halott huszonnyolc éves Jane King.

Ezután átmeneti nyugalom következett, majd 1978. február 17-én egy autó csomagtartójából előkerült Cindy Hudspeth lemeztelenített teste. Cindy egy modellügynökségnek dolgozott, amely rögzítette megrendelőinek adatait, és ezzel reményt nyújtott a Los Angeles-i rendőrségnek, hogy végre áttörés következhet be az ügyben. Bár a rendőrök kihallgattak egy Ken Bianchi nevű biztonsági őrt, a dolog nem hozott eredményt. A gyilkosságok azonban, titokzatos módon megszűntek.

A domboldali fojtogatók 12 áldozata

A domboldali fojtogatók 12 áldozata

Buono lakásában nagy volt a kosz, Bianchi már nem bírta az ottani életet, ezért átköltözött Washington államba, Bellinghambe, ahol biztonsági őrként helyezkedett el, és ismét állásért folyamodott a helyi rendőrségen. 1978 hátralévő részében nem történt újabb gyilkosság, ennek folytán fel is oszlatták azt a különleges gyilkossági nyomozócsoportot, amelyik a "domboldali fojtogatók" kilétének felderítésére alakult. 

Angelo Buono

1979 januárjában azonban egy lezárt kocsi hátsó feléből két fiatal nő holtteste került elő Bellinghamben. Diane Wildert és Karen Mandicot egy fiatalember fogadta fel - biztonsági szolgálat nevében -, hogy vigyázzanak egy luxuslakásra, amíg a riasztórendszerét megjavítják - legalábbis azt állította, ez a cél. A nők holttestét a mondott épület közelében találták meg, de a nyomozók kiderítették, hogy a riasztórendszernek nem volt az égvilágon semmi baja. Amikor ellenőrizték a Costal Security Companyt, azt az őrző-védő céget, amelynél Bianchi is dolgozott, előkerült az ő neve is, és megállapították, ő volt az a biztonsági őr, aki a nőket alkalmazta. Bianchi furgonjában azután a rendőrök megtalálták a ház címét egy cédulán, valamint bejáratának kulcsát, lakásán pedig Karen Mandic telefonszámát, és volt itt több, vér és ondó szennyezte ruhadarab is. Eközben a törvényszéki szakértők vizsgálták a kocsit és a tetemeket, hogy megállapíthassák, összefüggésbe hozható-e a gyilkosságokkal Bianchi.

A tárgyalás

Bianchi ekkor azt állította, hogy személyiségzavarban szenved, több személyisége van, és ezek közül egyik - Steve - gyilkos, aki szexuális indítékból követi el tetteit. Washington állam hat pszichiátere tanúsította, hogy Bianchi nem épelméjű, és ez az állam törvényei értelmében megmentette őt a halálbüntetéstől (az akasztástól) a két gyilkosság ügyében. Bianchi ekkor vádalkut kötött az államügyészekkel: ha engedélyezik, hogy életfogytiglani büntetését Kaliforniában töltse le (az ottani börtönviszonyokat kellemesebbnek gondolta), terhelő vallomást tesz bűntársára, Buonóra, a "domboldali fojtogatók" ügyében.

A Los Angeles-i ügyészek azonban úgy ítélték meg, hogy Bianchi alkalmatlan, mint tanú, hiszen Washington államban hat elmeszakértő háborodottnak nyilvánította. Ennek folytán az eset az Egyesült Államok történetében az egyik leghosszabb és legköltségesebb bűnvádi eljárás lett. Amikor  a felénél tartottak, Bianchi megpróbálkozott azzal, hogy szabotálja: egyszer csak ártatlannak vallotta magát.

Bianchi a tárgyaláson

Több mint négyszáz tanút hallgattak meg, mielőtt a két férfit elítélték volna, közöttük Peter Lorre színész lánya volt a legfontosabb. Catherine Lorre azonosította Bianchit és Buonót, mint azt a két férfit, akik Hollywoodban megállították őt -  rendőrnek kiadva magukat. Amikor megmutatta nekik a személyazonosságát igazoló iratot, egy fényképet is mutatott, melyen híres apjával szerepelt. Ez mentette meg az életét -  a gyilkosok úgy döntöttek, egy híresség lányának ügyében a rendőrség kettőzött erőfeszítéssel nyomozna utánuk.

A bírósági eljárás 1981. november 16-tól 1983. november 14-ig húzódott el, és a végén Ronald George bíró ezt mondta a két vádlottnak:

"Bizonyos vagyok benne, Mr. Buono és Mr. Bianchi, hogy önöknek csak gyönyörűséget okoz, amikor újból és újból részletezik, hogyan kínozták és gyilkolták meg áldozataikat, mivel, érzésem szerint, képtelenek bármiféle megbánásra."

Bianchit, aki megszegte a vádalkut, visszaszállították Washingtonba, hogy az ottani fegyintézetben töltse le életfogytiglani büntetését, míg Buono, szintén életfogytiglani időtartamra, kaliforniai börtönbe került. Angelo Buono 2002. szeptember 21-én halt meg egyedül a cellájában, a Calipatria Állami Börtönben, szívroham következtében. Kenneth Bianchi a Washington Állami Börtönben, Walla Wallában tölti büntetését, feltételes szabadlábra helyezésének kérelmét 2010-ben elutasították, legközelebb 2025-ben nyújthat be újabb kérelmet.

Évi