Az igazi Sherlock Holmes

Bár a kriminalisztikai eljárások viszonylag újabb fejlesztések eredményei, a nyomozás tudománya vagy inkább művészete egyidős magával a bűnnel. Egy agyafúrt nyomozó a DNS-vizsgálat, a nyomelemzés vagy a bűntény rekonstruálására szolgáló szoftvere segítsége nélkül is képes megoldani akár a legelképesztőbb ügyeket is.

R. Archibald Reiss professzor

Sir Arthur Conan Doyle nem is találhatott volna jobb embert Sherlock Holmes figurájának megteremtéséhez.

Ilyen ember volt R.A.Reiss professzor, francia kriminológus is, a Lausanne-ban székelő Rendőrségi Tudományok Intézete megalapítója. Mikor 1909-ben Le Havre kikötővárosában járt, felkeresték őt a helyi rendőrség képviselői. Arra kérték, legyen a segítségükre egy női orgazda meggyilkolásának ügyében. Az asztalnál ülő asszony tarkóját egyetlen ütéssel összezúzták, miközben egy üres italosüveget dédelgetett. Az üres szekrény alapján úgy vélték, rablás esete forog fenn, de ezt leszámítva nem akadtak nyomok - legalábbis a helyi rendőrfőnök erről tájékoztatta Reisst, miközben az a bejárati ajtó előtt térdelt, nagyítójával vizslatva. Ám a professzor türelmes és kitartó személyiség volt, aki csalhatatlan tekintettel vizsgálta a részleteket. Percek múltán felfedezett egy vérfoltot, és négykézláb követte a nyomát a folyosón át a holttestet tartalmazó szobáig. Úgy tűnt, a gyilkosba beleállt egy szálka, mikor felfeszítette az ajtót, és így apró vérfoltokat hagyott maga után, amelyeket a helyi rendőrök nem is vettek észre.

A professzor és kollégái

Ez azonban nem minden. Felegyenesedve közölte, hogy a gyilkos balkezes, és az elhunyt ismerte őt; azért ölhette meg, mert az asszony meglepte a sötétben, miközben ő éppen kipakolta a szekrényt. Arra a kérdésre, hogy honnan tudja mindezt anélkül, hogy látta volna, Reiss azt felelte, hogy megfigyelés és egyszerű következtetés kérdése az egész. A vérpöttyök a folyosó bal oldalán húzódtak végig, míg a gyertyától származó viaszfoltok a jobb oldalon. Ebből az következik, hogy a gyilkos a bejutáshoz használt eszközét baljában, a gyertyát pedig jobbjában tartotta, pont fordítva, mint ahogy egy jobbkezes tette volna. Az asszony tarkójának bal felén volt a végzetes csapás nyoma, s ez szintén arra enged következtetni, hogy a fegyvert a bal kezében fogta.

Az üres üveg és a nő alkoholszaga alapján az elhunyt ittas állapotba volt, a behatoló pedig biztosan tudta, hogy esténként sokat iszik, mivel nem aggódott amiatt, hogy ezen a késői órán esetleg felébred. A gyertyát végig magánál tartotta, mivel a viaszfoltok a folyosó elején kezdődtek, és azt is tudta, melyik szekrényt érdemes átkutatni, mivel semmi máshoz nem nyúlt. Számos viaszdarabkát találtak a szekrény előtti szőnyegen, ami azt bizonyította, hogy sötétben kutakodott. Míg a rendőrfőnök a fejét vakarta, és az újdonsült nyomok jelentőségét mérlegelte, a professzor beletett néhány viaszdarabot egy borítékba, melyeket a szőnyegről felcsippentett két szőrszál követett. Túlságosan rövidek voltak ahhoz, hogy az áldozattól származzanak, és később döntő jelentőségűnek bizonyulhattak, ha Reiss végre mikroszkóp alá helyezheti őket.

R.A.Reiss professzor

Másnap a professzor a gyanúsított részletes személyleírásával érkezett a rendőrfőnök irodájába: balkezes tengerész, aki nemrég érkezett Szicíliából; vörös bajsza és a bal kezén található vágás (a szálka nyoma) alapján azonosítható. Az apró szőrszálak egyértelműen bajuszból származnak, a viasz kémiai elemzése pedig megállapította, hogy a gyertya egyedi összetétele alapján Szicíliából származhat. A legvalószínűbb, hogy szicíliai gyertyát Le Havre-ban csak egy tengerész használhat. A kikötőben tovább tudakozódtak, és végül elértek az egyetlen olyan hajóhoz, amely nemrégiben érkezett Szicíliából. Itt találtak rá egy Forfarazzo nevű olaszra, akire pontosan illett a személyleírás.

Az utolsó felvonás színpadra illő jelenet volt. Forfarazzót megbilincselték, és a tetthelyre szállították, ahol Reiss átnyújtott neki egy darab papírt, mondván, neki szóló levél - a cél az volt, hogy a gyanúsított a kezébe vegye. Forfarazzo baljával vette át. Zsebeinek átkutatása során megtalálták a gyertya csonkját, mely a helyszínen talált viaszdarabokkal megegyező anyagból készült. Forfarazzo mégsem tett beismerő vallomást, egészen kivégzése estéjéig, mikor is beismerte, hogy ő maga adta el az italt áldozatának, hogy mire betör, ő már részeg legyen.

Évi