1977 októbere és 1979
januárja között gyilkosságsorozatot hajtottak végre Los Angeles körzetében. A
gyilkosságokat a "domboldali fojtogatók" néven elkeresztelt
elkövetőknek tulajdonították. A két hidegvérű gyilkos férfi - Kenneth Bianchi
és Angelo Buono -unokatestvéri rokonságban állt egymással.
|
Az öldöklés egy sör melletti beszélgetéssel kezdődött:
Kenneth Bianchi azt a kérdést tette fel unokatestvérének, ifjabb Angelo
Buononak, vajon milyen lehet megölni valakit. Ez nem afféle részeg hőbörgés
volt - a rokonok elhatározták, megbizonyosodnak róla, milyen érzés
is ez valójában.
A 25 éves Bianchi
nevelőszülőknél nőtt fel New York államban, Rochesterben. 1977-ben átköltözött
Los Angelesbe, ahol unokatestvérénél, a nála tizenhét évvel idősebb Buonónál
lakott. A korlátolt szellemi képességű, ám a nagyvárosi életben otthonos Buono
rendszeresen hordott haza prostituáltakat a glendale-i házába, ahol egyébként kárpitos
műhelye is volt. A fent említett, a gyilkosságokra vonatkozó kérdés néhány
hónappal az után hangzott el, hogy Bianchi Kaliforniába érkezett. A két férfi
egyetértően arra jutott, hogy megölik az egyik prostituáltat, akinek
szolgálatait Buono igénybe vette. Ezzel kezdődött az gyilkosságsorozat, amely
során tizenkét fiatal nő életét oltották ki.
Kenneth Bianchi |
Az első áldozat a
huszonegy esztendős hollywoodi prostituált, Elissa Kastin volt, akinek meztelen
holttestére egy domboldalon bukkantak rá a Chevy Chase Drive-nál 1977. október
6-án. A rendőrség feltételezése szerint a lányt valahol másutt gyilkolták meg
és testét később vitték a domboldalra. Ez így is volt - akárcsak a többieket,
akiknek ugyanilyen sors jutott osztályrészül, őt is Buono házába csalták, ahol
megerőszakolták és azután meggyilkolták.
|
1977 novemberéig további
öt fiatal nő esett áldozatul a vélelmezett "domboldali fojtogatóknak",
és kezdett kirajzolódni a gyilkosságok sémája. Mindegyik nő - főként
félhivatásos prostituáltak voltak - holttestét A Los Angeles környéki dombokon
találták meg. Csuklójukon és bokájukon kötélnyomokat lehetett látni, meztelenre
vetkőztették őket, megerőszakolták, és némelyiküket más módon is meggyalázták.
A tetemeket a gyilkosok minden alkalommal gondosan megtisztították, hogy ne
maradjon a személyazonosságukra utaló nyom. A nők testében talált spermából a
rendőrség mégis rájött, hogy két férfi követi el a bűncselekményeket, ezt az
információt azonban nem közölte a sajtóval, amely így csupán "domboldali
fojtogatóként" - egyes számban - emlegette az elkövetőt.
Az egyik áldozat holttestének felfedezése |
Az világos volt, hogy a
gyilkosok élvezik a publicitást: mindegyik meztelen tetemet - közülük nem egyet
kihívó pozitúrában - utak mellé rakták ki, ahol bizonyosan felfedezik őket.
Ráadásul mindegyiket rendőrőrs közelében hagyták, így az volt a feltételezés,
hogy az elkövető froclizza a rendőrséget. Bianchi állásért jelentkezett a
Los Angeles-i rendőrségnél, de elutasították, ennek ellenére a vizsgálat ideje
alatt a rendőrök magukkal vitték járőrözésre. A gyilkosok úgy választották ki
áldozataikat, hogy Buono kocsiján cirkáltak a város környékén, és amikor megláttak
egy számba jöhető nőt, megálltak és kiszálltak. Megvillantottak egy hamis
jelvényt, azt mondták, hogy civil ruhás rendőrök és felszólították a nőt, hogy
szálljon be az autóba, amelyről azt állították, hogy álcázott rendőrségi kocsi.
Ezután áldozatukat Buono házába vitték, ahol megkötözték, megkínozták, mindkét
férfi megerőszakolta, majd megfojtották.
Yolanda Washington |
Második áldozatuk a tizenkilenc éves Yolanda
Washington lett, akinek holttestére a Forest Lawn temető mellett találtak rá
1977. október 18-án éjszaka. A széttárt karokkal és lábakkal lefektetett
tetemet aprólékos gondossággal megtisztították, halálának mikéntjére
csupán a megkínzásának óráiból származó kötélnyomok utaltak. Két hét
múlva a tizenöt éves Judit Miller holttestét találták meg egy domboldalon a
Glendale Roadnál. Nyakán, csuklóin és bokáin kötélnyomok voltak.
1977. november 20-án Bianchi és Buono három lányt gyilkolt meg, egyikük, Dolores Cepeda, mindössze tizenkét éves volt. Holttestét a tizennégy éves Sonja Johnsoné mellett találták meg az Elysian Parkban. Mág ugyanezen az éjszakán fedezték fel a húszesztendős Kristina Weckler tetemét egy Highland Park-i domboldalon. Három nap múlva a Golden State autóút egyik lehajtójánál odavetve feküdt a halott huszonnyolc éves Jane King.
Ezután átmeneti nyugalom
következett, majd 1978. február 17-én egy autó csomagtartójából előkerült Cindy
Hudspeth lemeztelenített teste. Cindy egy modellügynökségnek dolgozott, amely
rögzítette megrendelőinek adatait, és ezzel reményt nyújtott a Los Angeles-i
rendőrségnek, hogy végre áttörés következhet be az ügyben. Bár a rendőrök
kihallgattak egy Ken Bianchi nevű biztonsági őrt, a dolog nem hozott eredményt.
A gyilkosságok azonban, titokzatos módon megszűntek.
|
Buono lakásában nagy
volt a kosz, Bianchi már nem bírta az ottani életet, ezért átköltözött
Washington államba, Bellinghambe, ahol biztonsági őrként helyezkedett el, és
ismét állásért folyamodott a helyi rendőrségen. 1978 hátralévő részében nem
történt újabb gyilkosság, ennek folytán fel is oszlatták azt a különleges
gyilkossági nyomozócsoportot, amelyik a "domboldali fojtogatók"
kilétének felderítésére alakult.
Angelo Buono |
1979 januárjában azonban
egy lezárt kocsi hátsó feléből két fiatal nő holtteste került elő
Bellinghamben. Diane Wildert és Karen Mandicot egy fiatalember fogadta fel -
biztonsági szolgálat nevében -, hogy vigyázzanak egy luxuslakásra, amíg a
riasztórendszerét megjavítják - legalábbis azt állította, ez a cél. A nők
holttestét a mondott épület közelében találták meg, de a nyomozók kiderítették,
hogy a riasztórendszernek nem volt az égvilágon semmi baja. Amikor ellenőrizték
a Costal Security Companyt, azt az őrző-védő céget, amelynél Bianchi is
dolgozott, előkerült az ő neve is, és megállapították, ő volt az a biztonsági
őr, aki a nőket alkalmazta. Bianchi furgonjában azután a rendőrök megtalálták a
ház címét egy cédulán, valamint bejáratának kulcsát, lakásán pedig Karen Mandic
telefonszámát, és volt itt több, vér és ondó szennyezte ruhadarab is. Eközben a
törvényszéki szakértők vizsgálták a kocsit és a tetemeket, hogy
megállapíthassák, összefüggésbe hozható-e a gyilkosságokkal Bianchi.
A tárgyalás |
Bianchi ekkor azt állította, hogy személyiségzavarban
szenved, több személyisége van, és ezek közül egyik - Steve - gyilkos, aki
szexuális indítékból követi el tetteit. Washington állam hat pszichiátere
tanúsította, hogy Bianchi nem épelméjű, és ez az állam törvényei értelmében
megmentette őt a halálbüntetéstől (az akasztástól) a két gyilkosság ügyében.
Bianchi ekkor vádalkut kötött az államügyészekkel: ha engedélyezik, hogy
életfogytiglani büntetését Kaliforniában töltse le (az ottani börtönviszonyokat
kellemesebbnek gondolta), terhelő vallomást tesz bűntársára, Buonóra, a
"domboldali fojtogatók" ügyében.
A Los Angeles-i ügyészek
azonban úgy ítélték meg, hogy Bianchi alkalmatlan, mint tanú, hiszen Washington
államban hat elmeszakértő háborodottnak nyilvánította. Ennek folytán az eset az
Egyesült Államok történetében az egyik leghosszabb és legköltségesebb bűnvádi
eljárás lett. Amikor a felénél tartottak, Bianchi megpróbálkozott azzal,
hogy szabotálja: egyszer csak ártatlannak vallotta magát.
Bianchi a tárgyaláson |
Több mint négyszáz tanút hallgattak meg, mielőtt a két
férfit elítélték volna, közöttük Peter Lorre színész lánya volt a legfontosabb.
Catherine Lorre azonosította Bianchit és Buonót, mint azt a két férfit, akik
Hollywoodban megállították őt - rendőrnek kiadva magukat. Amikor
megmutatta nekik a személyazonosságát igazoló iratot, egy fényképet is
mutatott, melyen híres apjával szerepelt. Ez mentette meg az életét - a
gyilkosok úgy döntöttek, egy híresség lányának ügyében a rendőrség kettőzött erőfeszítéssel
nyomozna utánuk.
A bírósági eljárás 1981. november 16-tól 1983.
november 14-ig húzódott el, és a végén Ronald George bíró ezt mondta a két
vádlottnak:
"Bizonyos vagyok benne, Mr. Buono és Mr. Bianchi,
hogy önöknek csak gyönyörűséget okoz, amikor újból és újból részletezik, hogyan
kínozták és gyilkolták meg áldozataikat, mivel, érzésem szerint, képtelenek
bármiféle megbánásra."
Bianchit, aki megszegte
a vádalkut, visszaszállították Washingtonba, hogy az ottani fegyintézetben
töltse le életfogytiglani büntetését, míg Buono, szintén életfogytiglani
időtartamra, kaliforniai börtönbe került. Angelo Buono 2002. szeptember 21-én
halt meg egyedül a cellájában, a Calipatria Állami Börtönben, szívroham
következtében. Kenneth Bianchi a Washington Állami Börtönben, Walla Wallában
tölti büntetését, feltételes szabadlábra helyezésének kérelmét 2010-ben
elutasították, legközelebb 2025-ben nyújthat be újabb kérelmet.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.