„Az Európa Tanács által
2011-ben elfogadott, Magyarország által 2014-ben aláírt, ám a mai napig sem
ratifikált Isztambuli Egyezmény épp olyan előírásokra irányul, mint a rendőrség
és bíróság számára kötelező, a kapcsolaton belüli erőszak speciális tényezőiről
szóló szakmai képzés, az áldozattá válás társadalmi megelőzésének és az áldozat
védelmének intézményes feltételei. Magyarországon ezen a téren katasztrofálisan
dilettáns, középkori állapotok uralkodnak mind a rendőrség és a bíróság, mind a
jogászok között, úgy hogy a nemzetközi jogértelmezés, kriminológia,
kriminálpszichológia és szexuálpszichológia ezt már tankönyvi szinten kezeli
évtizedek óta.”
Miközben
a fenti könyvet olvastam és miután befejeztem, mérhetetlen düh és csalódottság
lett úrrá rajtam. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben meg kell állnom, hogy
kiadjam magamból mindazt, amit a papírra vetett sorok kiváltanak belőlem.
Renner Erika történetét az egész ország ismeri, mindenki hallott róla így vagy úgy, évekig követhettük a médiában az ügy elhúzódó tárgyalását. Bár érdekes módon maga az ügy a „lúgos orvos” néven híresült el, mintha áldozat nem is lenne, mintha nem egy ártatlan nő és családja életét nyomorította volna meg az elkövető. 2013 óta húzódott ez az áldozathibáztató, sok helyen nevetséges, groteszk ügy, melynek aztán közel kilenc évvel később a Kúria tett pontot a végére. Jogerős ítélettel.
Mérő
Vera emberi jogvédő, író, publicista, a Nem Tehetsz Róla Tehetsz Ellene
Alapítvány és mozgalom alapítója. Erikával 2016-ban döntöttek úgy, hogy
megírják ezt a könyvet, mely a nő gyermekkorától indítva mutatja be egészen a
végső, jogerős ítéletig tartó borzasztóan nehéz, sokszor gyötrelmes utat. Olyan
közérthető és gördülékeny stílusban ábrázolva a magyar hatóságok, az igazságszolgáltatás,
de még az áldozatvédelem hozzáállását is ehhez a brutális bűncselekményhez,
hogy gyakorlatilag letehetetlen a könyv. Miközben fejezetről fejezetre haladva
egyre dühösebb és szomorúbb lettem, mégis olvasnom kellett tovább, muszáj volt
tudnom, hinnem, hogy vannak még emberek, szervezetek, akik igenis segíteni
akarnak az erőszakot, támadást elszenvedett nőkön, akiket nem érdekel az
elkövető pozíciója, rangja, családi és politikai kapcsolatai.
Ami
Erikával történt, az egyik, ha nem a legsúlyosabb támadás, amit ez elmúlt
évtizedekben nők ellen elkövettek. Támadója meglepetésszerűen, a saját lakása
ajtajában csapott le rá, amikor Erika kutyasétáltatásra indult volna. A férfi
arcát, testalkatát takarva, szokatlan beszédstílusban kényszerítette vissza a
lakásba a nőt, majd szakszerűen elkábította, levetkőztette, a fürdőkádban
lúggal öntötte le a nemi szervét, a combját és hasát, majd a kutya pokrócába
csavarva magára hagyta az elkábított, életveszélyes sérüléseket szenvedett nőt,
akinek mindkét telefonját kikapcsolt állapotban magával vitte, rázárta az
ajtót, és gyakorlatilag magára hagyta meghalni. Egy farmakológus végzettségű,
égési specialista orvos, aki pontosan tudta mit tesz.
Bene Krisztián bűncselekménye zaklatással indult, olyan kitartó telefonos és személyes kényszeres kapcsolatfelvétellel, amelyből sajnos nekem is részem volt már. A telefonos részéből, közel 10 éven át. Így önkéntelenül is megborzongtam, amikor Erika részletezte a férfi kitartó, szűnni nem akaró jelenlétét.
„Bene nem volt „olaszos”, amikor jött utánam, és könyörgött, akkor sem volt soha hangos, odahajolt, és mondta a fülembe, és mondta, és csak mondta…Borzalmasan erőszakos volt, nem érdekelte, hogy nem akarom, hogy jöjjön mellettem, és beszéljen hozzám, hogy azt akarom, hogy hagyjon békén. Mondtam is, kértem is, de egyáltalán nem érdekelte, mintha meg sem hallotta volna. A fülemhez hajolva beszélt, csak nekem, mintha senki más ott sem lenne. Rettenetesen rémisztő volt ez a viselkedés. Elszánt, fanatikus.”
Az
embert hiába aggasztja az ilyenfajta viselkedés, azt mégsem gondolja, hogy
valakinek annyira elborul az elméje, hogy fizikai támadást intézzen egy másik
ember ellen, csak azért, mert az már nem akar vele lenni, nem akar tőle semmit,
tovább szeretne lépni. Hogy is lehetne úgy élni, hogy erre gondolunk? Bene a
kitartó zaklatás után aztán egyszercsak hirtelen eltűnt – nyilván ekkor
tervezte támadása minden fontos mozzanatát – megszűnt zaklatni, üzenni,
figyelni, mégis olykor-olykor felbukkant a környéken, még Erika fia is látta,
de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, örült, hogy a zaklató békén
hagyja az anyját.
Renner
Erika többek között annak köszönheti az életét, hogy családja, új párja,
barátai mind tudtak Bene soha nem lankadó zaklató jelenlétéről, így amikor a nő
sem dolgozni nem ment be, sem egyik telefonján nem volt elérhető, tudták, hogy
óriási a baj, mindannyian a lakáshoz siettek. Ez mentette meg Erika életét,
hiszen később a tárgyalások során dr. Zacher Gábor toxikológus szakértő is
elmondta, aneszteziológusi felügyelet nélkül ilyen szerekkel házilag altatni
valakit, majd ilyen súlyos sérülésekkel a segítség minden lehetősége nélkül
otthagyni és rázárni az ajtót, azt jelenti, hogy ez a szakképzett orvos belenyugodott
abba, hogy Erika az égési sokkba vagy a vérmérgezésbe belehalhat. Ami bizony be
is következett volna, ha a család nem ugrik azonnal.
Erika
kezdetben bízott az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben, az orvosokban, a
jogi képviseletben, akkor is, ha számtalan esetben bántak vele durva,
nemtörődöm, hanyag módon. Arról nem is beszélve, milyen szarvas hibákat
követtek el a nyomozás során. Aztán egyszercsak megszűntették az eljárást, és
ez a megszüntető határozat volt az, ami kiverte a biztosítékot Erikánál és a
családjánál. A nyilvánossághoz fordultak.
„Amikor a megszüntető
határozatot a nyár közepén, pont az ítélkezési szünet előtt megkaptam, akkor
tudatosult bennem, hogy nem akarnak vádat emelni……Hemzsegett a megszüntető
határozat a tárgyi tévedésektől….Ekkor fordult meg először a fejünkben, hogy ez
annyira arcátlan, hogy ezt nyilvánosságra kell hozni valamilyen formában. Nem
énmiattam, hanem az elkövető miatt, valamint a bűncselekmény brutalitása és
precedenciája miatt. Ezért hát megkerestük a nyilvánosságot.”
Renner Erika, a sértett |
Szerintem velem együtt senki, aki nem látta Erika sérüléseit, elképzelni nem tudta, min ment keresztül ez a bátor nő. A könyv végén az író két QR-kóddal megjelölt linken teszi hozzáférhetővé az iratokat, melyekre a könyvben hivatkozik, illetve a képeket Erika sérüléseiről. A sérülések annyira borzalmasak, annyira brutálisak, hogy még a toxikológus szakértőket is elborzasztotta, amikor a tárgyalás során eléjük tárta Erika ügyvédje. (Engem is elborzasztott.) Erika senkivel nem beszél az ügyéről, aki nem látta ezeket a képeket. Megértem. Ésszel fel nem fogható, hogyan képes valaki ilyen mértékű csonkításra, csak azért, hogy „megbüntesse” a másikat.
„Nincsenek eleve bűnöző
és feltétlen bűntelen társadalmi csoportok. Tettessé váló emberek vannak. Míg a
társadalom egyes csoportokról előszeretettel jelenti ki, hogy bűnözők, addig
bizonyos szakmákra és csoportokra a mai napig szentként tekint. Sokan úgy
gondolják, hogy születéssel, iskolákkal törvényszerűen nyerünk moralitást, míg
a konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, a vagyonilag vagy
végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál. Ezzel szemben a
vádlott orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában…”
Erika
története hét könyvre oszlik Mérő Vera könyvén belül, egy olyan nő és családja,
barátai harcáról, akinek a gyógyulás, felépülés brutális fájdalommal, kínokkal,
megaláztatásokkal zajlott, akit, mint sértettet gyakorlatilag semmibe vett a
magyar igazságszolgáltatás, aki nemcsak saját maga élt át borzalmakat, hanem a
párja, az édesanyja és a gyermeki is. Érdekes és nagyon fontos mozzanata a
könyvek az utolsó két fejezet, mely Erika két gyermekének, Flórának és Dénesnek
az elbeszélése arról, hogyan élték meg ők ezt a rettenetes időszakot. Akkor 17
és 14 éves fejjel.
Bene
Krisztián halmazati büntetésként (maradandó károsodást és életveszélyt okozó
testi sértés, magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési
eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés és személyi szabadság megsértése
bűntettek) 11 év börtönbüntetést és az orvoslástól való örökös eltiltást
kapott. Erika polgári peres úton indított kártérítési perében a bíróság 2021. július
7-én 25 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, végül
apja, Bene Béla fizette ki az összeget.
Az előtérben Bene Krisztián, a háttérben Erika és párja, Attila
„A szakirodalom
másodlagos vagy újbóli viktimizációnak nevezi, amikor a sértett újra és újra
áldozattá válik, mert ismételten át kell élnie a történteket. Eközben nem
csupán a meglévő traumái mélyülnek, továbbiakat is szerez. Ezt okozhatja a
rendőrségen tett vallomások – vagy éppen a nem megfelelően végzett szakértői
vizsgálatok – sora, és az, amikor a tárgyalás közben a sértett ismét
elszenvedője a helyzetnek, mert nincs ráhatása a dolgok alakulására. Az eljárás
főszereplője a vádlott, és az ő ártatlanságának vélelme, a polcon porosodó,
felpattogzott mázú porcelánbaba, vagyis az áldozat mellékszereplő, bizonyíték
csupán. Esetében csak az számít, hogy mekkora felületen pattogzott le róla az a
máz. Bizonyítéknak lenni nem szívderítő. Az áldozati szerep hálátlan és
magányos. Nem is vállalja el önként senki.”
Hány Renner Erikáéhoz hasonló súlyos, majdnem halálos és halálos kimenetelű eset kell ahhoz, hogy megszűnjön az áldozathibáztatás, hogy a családon belüli, párkapcsolati erőszak megítélése és az elkövetők megbüntetése is az elvártakhoz méltó legyen? Hogy megszűnjön a sértettek, áldozatok megalázása, tárgyként kezelése? Emberként, nőként, rendvédelemben dolgozóként és legfőképp igazságügyi szakértőként is mélységesen felháborít, ahogy ezzel a nővel és ügyével Magyarországon bántak. Felháborító, hogy csak a kitartásának és a családi, baráti támogatásának köszönheti, hogy a bűnös végül elnyerte méltó büntetését. Köszönet Mérő Verának, hogy ilyen részletesen, érdekfeszítő és szakszerű módon írta meg Erika történetét, segítve minket, olvasókat, hogy egészében lássuk azt a történetet, amit eddig nagyrészt csak a média hellyel-közzel hiteles bemutatásából ismerhettünk.
„A kedvezményeket beszámítva, jó magaviselettel Bene Krisztián várhatóan 2024. március 28-án szabadul.”
Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia. Mindenkinek.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.