Olvasnivaló: Mérő Vera – Lúg

„Az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott, Magyarország által 2014-ben aláírt, ám a mai napig sem ratifikált Isztambuli Egyezmény épp olyan előírásokra irányul, mint a rendőrség és bíróság számára kötelező, a kapcsolaton belüli erőszak speciális tényezőiről szóló szakmai képzés, az áldozattá válás társadalmi megelőzésének és az áldozat védelmének intézményes feltételei. Magyarországon ezen a téren katasztrofálisan dilettáns, középkori állapotok uralkodnak mind a rendőrség és a bíróság, mind a jogászok között, úgy hogy a nemzetközi jogértelmezés, kriminológia, kriminálpszichológia és szexuálpszichológia ezt már tankönyvi szinten kezeli évtizedek óta.”

Miközben a fenti könyvet olvastam és miután befejeztem, mérhetetlen düh és csalódottság lett úrrá rajtam. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben meg kell állnom, hogy kiadjam magamból mindazt, amit a papírra vetett sorok kiváltanak belőlem.

Renner Erika történetét az egész ország ismeri, mindenki hallott róla így vagy úgy, évekig követhettük a médiában az ügy elhúzódó tárgyalását. Bár érdekes módon maga az ügy a „lúgos orvos” néven híresült el, mintha áldozat nem is lenne, mintha nem egy ártatlan nő és családja életét nyomorította volna meg az elkövető. 2013 óta húzódott ez az áldozathibáztató, sok helyen nevetséges, groteszk ügy, melynek aztán közel kilenc évvel később a Kúria tett pontot a végére. Jogerős ítélettel.

Mérő Vera emberi jogvédő, író, publicista, a Nem Tehetsz Róla Tehetsz Ellene Alapítvány és mozgalom alapítója. Erikával 2016-ban döntöttek úgy, hogy megírják ezt a könyvet, mely a nő gyermekkorától indítva mutatja be egészen a végső, jogerős ítéletig tartó borzasztóan nehéz, sokszor gyötrelmes utat. Olyan közérthető és gördülékeny stílusban ábrázolva a magyar hatóságok, az igazságszolgáltatás, de még az áldozatvédelem hozzáállását is ehhez a brutális bűncselekményhez, hogy gyakorlatilag letehetetlen a könyv. Miközben fejezetről fejezetre haladva egyre dühösebb és szomorúbb lettem, mégis olvasnom kellett tovább, muszáj volt tudnom, hinnem, hogy vannak még emberek, szervezetek, akik igenis segíteni akarnak az erőszakot, támadást elszenvedett nőkön, akiket nem érdekel az elkövető pozíciója, rangja, családi és politikai kapcsolatai.

Mérő Vera, a könyv szerzője

Ami Erikával történt, az egyik, ha nem a legsúlyosabb támadás, amit ez elmúlt évtizedekben nők ellen elkövettek. Támadója meglepetésszerűen, a saját lakása ajtajában csapott le rá, amikor Erika kutyasétáltatásra indult volna. A férfi arcát, testalkatát takarva, szokatlan beszédstílusban kényszerítette vissza a lakásba a nőt, majd szakszerűen elkábította, levetkőztette, a fürdőkádban lúggal öntötte le a nemi szervét, a combját és hasát, majd a kutya pokrócába csavarva magára hagyta az elkábított, életveszélyes sérüléseket szenvedett nőt, akinek mindkét telefonját kikapcsolt állapotban magával vitte, rázárta az ajtót, és gyakorlatilag magára hagyta meghalni. Egy farmakológus végzettségű, égési specialista orvos, aki pontosan tudta mit tesz.

Bene Krisztián bűncselekménye zaklatással indult, olyan kitartó telefonos és személyes kényszeres kapcsolatfelvétellel, amelyből sajnos nekem is részem volt már. A telefonos részéből, közel 10 éven át. Így önkéntelenül is megborzongtam, amikor Erika részletezte a férfi kitartó, szűnni nem akaró jelenlétét.

„Bene nem volt „olaszos”, amikor jött utánam, és könyörgött, akkor sem volt soha hangos, odahajolt, és mondta a fülembe, és mondta, és csak mondta…Borzalmasan erőszakos volt, nem érdekelte, hogy nem akarom, hogy jöjjön mellettem, és beszéljen hozzám, hogy azt akarom, hogy hagyjon békén. Mondtam is, kértem is, de egyáltalán nem érdekelte, mintha meg sem hallotta volna. A fülemhez hajolva beszélt, csak nekem, mintha senki más ott sem lenne. Rettenetesen rémisztő volt ez a viselkedés. Elszánt, fanatikus.”

Az embert hiába aggasztja az ilyenfajta viselkedés, azt mégsem gondolja, hogy valakinek annyira elborul az elméje, hogy fizikai támadást intézzen egy másik ember ellen, csak azért, mert az már nem akar vele lenni, nem akar tőle semmit, tovább szeretne lépni. Hogy is lehetne úgy élni, hogy erre gondolunk? Bene a kitartó zaklatás után aztán egyszercsak hirtelen eltűnt – nyilván ekkor tervezte támadása minden fontos mozzanatát – megszűnt zaklatni, üzenni, figyelni, mégis olykor-olykor felbukkant a környéken, még Erika fia is látta, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, örült, hogy a zaklató békén hagyja az anyját.

Renner Erika többek között annak köszönheti az életét, hogy családja, új párja, barátai mind tudtak Bene soha nem lankadó zaklató jelenlétéről, így amikor a nő sem dolgozni nem ment be, sem egyik telefonján nem volt elérhető, tudták, hogy óriási a baj, mindannyian a lakáshoz siettek. Ez mentette meg Erika életét, hiszen később a tárgyalások során dr. Zacher Gábor toxikológus szakértő is elmondta, aneszteziológusi felügyelet nélkül ilyen szerekkel házilag altatni valakit, majd ilyen súlyos sérülésekkel a segítség minden lehetősége nélkül otthagyni és rázárni az ajtót, azt jelenti, hogy ez a szakképzett orvos belenyugodott abba, hogy Erika az égési sokkba vagy a vérmérgezésbe belehalhat. Ami bizony be is következett volna, ha a család nem ugrik azonnal.

Erika kezdetben bízott az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben, az orvosokban, a jogi képviseletben, akkor is, ha számtalan esetben bántak vele durva, nemtörődöm, hanyag módon. Arról nem is beszélve, milyen szarvas hibákat követtek el a nyomozás során. Aztán egyszercsak megszűntették az eljárást, és ez a megszüntető határozat volt az, ami kiverte a biztosítékot Erikánál és a családjánál. A nyilvánossághoz fordultak.

„Amikor a megszüntető határozatot a nyár közepén, pont az ítélkezési szünet előtt megkaptam, akkor tudatosult bennem, hogy nem akarnak vádat emelni……Hemzsegett a megszüntető határozat a tárgyi tévedésektől….Ekkor fordult meg először a fejünkben, hogy ez annyira arcátlan, hogy ezt nyilvánosságra kell hozni valamilyen formában. Nem énmiattam, hanem az elkövető miatt, valamint a bűncselekmény brutalitása és precedenciája miatt. Ezért hát megkerestük a nyilvánosságot.”

Renner Erika, a sértett

Szerintem velem együtt senki, aki nem látta Erika sérüléseit, elképzelni nem tudta, min ment keresztül ez a bátor nő. A könyv végén az író két QR-kóddal megjelölt linken teszi hozzáférhetővé az iratokat, melyekre a könyvben hivatkozik, illetve a képeket Erika sérüléseiről. A sérülések annyira borzalmasak, annyira brutálisak, hogy még a toxikológus szakértőket is elborzasztotta, amikor a tárgyalás során eléjük tárta Erika ügyvédje. (Engem is elborzasztott.)  Erika senkivel nem beszél az ügyéről, aki nem látta ezeket a képeket. Megértem. Ésszel fel nem fogható, hogyan képes valaki ilyen mértékű csonkításra, csak azért, hogy „megbüntesse” a másikat.

„Nincsenek eleve bűnöző és feltétlen bűntelen társadalmi csoportok. Tettessé váló emberek vannak. Míg a társadalom egyes csoportokról előszeretettel jelenti ki, hogy bűnözők, addig bizonyos szakmákra és csoportokra a mai napig szentként tekint. Sokan úgy gondolják, hogy születéssel, iskolákkal törvényszerűen nyerünk moralitást, míg a konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, a vagyonilag vagy végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál. Ezzel szemben a vádlott orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában…” 

Erika története hét könyvre oszlik Mérő Vera könyvén belül, egy olyan nő és családja, barátai harcáról, akinek a gyógyulás, felépülés brutális fájdalommal, kínokkal, megaláztatásokkal zajlott, akit, mint sértettet gyakorlatilag semmibe vett a magyar igazságszolgáltatás, aki nemcsak saját maga élt át borzalmakat, hanem a párja, az édesanyja és a gyermeki is. Érdekes és nagyon fontos mozzanata a könyvek az utolsó két fejezet, mely Erika két gyermekének, Flórának és Dénesnek az elbeszélése arról, hogyan élték meg ők ezt a rettenetes időszakot. Akkor 17 és 14 éves fejjel.

Bene Krisztián halmazati büntetésként (maradandó károsodást és életveszélyt okozó testi sértés, magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés és személyi szabadság megsértése bűntettek) 11 év börtönbüntetést és az orvoslástól való örökös eltiltást kapott. Erika polgári peres úton indított kártérítési perében a bíróság 2021. július 7-én 25 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, végül apja, Bene Béla fizette ki az összeget.

Az előtérben Bene Krisztián, a háttérben Erika és párja, Attila

„A szakirodalom másodlagos vagy újbóli viktimizációnak nevezi, amikor a sértett újra és újra áldozattá válik, mert ismételten át kell élnie a történteket. Eközben nem csupán a meglévő traumái mélyülnek, továbbiakat is szerez. Ezt okozhatja a rendőrségen tett vallomások – vagy éppen a nem megfelelően végzett szakértői vizsgálatok – sora, és az, amikor a tárgyalás közben a sértett ismét elszenvedője a helyzetnek, mert nincs ráhatása a dolgok alakulására. Az eljárás főszereplője a vádlott, és az ő ártatlanságának vélelme, a polcon porosodó, felpattogzott mázú porcelánbaba, vagyis az áldozat mellékszereplő, bizonyíték csupán. Esetében csak az számít, hogy mekkora felületen pattogzott le róla az a máz. Bizonyítéknak lenni nem szívderítő. Az áldozati szerep hálátlan és magányos. Nem is vállalja el önként senki.” 

Hány Renner Erikáéhoz hasonló súlyos, majdnem halálos és halálos kimenetelű eset kell ahhoz, hogy megszűnjön az áldozathibáztatás, hogy a családon belüli, párkapcsolati erőszak megítélése és az elkövetők megbüntetése is az elvártakhoz méltó legyen? Hogy megszűnjön a sértettek, áldozatok megalázása, tárgyként kezelése? Emberként, nőként, rendvédelemben dolgozóként és legfőképp igazságügyi szakértőként is mélységesen felháborít, ahogy ezzel a nővel és ügyével Magyarországon bántak. Felháborító, hogy csak a kitartásának és a családi, baráti támogatásának köszönheti, hogy a bűnös végül elnyerte méltó büntetését. Köszönet Mérő Verának, hogy ilyen részletesen, érdekfeszítő és szakszerű módon írta meg Erika történetét, segítve minket, olvasókat, hogy egészében lássuk azt a történetet, amit eddig nagyrészt csak a média hellyel-közzel hiteles bemutatásából ismerhettünk.

„A kedvezményeket beszámítva, jó magaviselettel Bene Krisztián várhatóan 2024. március 28-án szabadul.”

Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia. Mindenkinek.

Évi