Formáló események
Erősödő figyelmet fordítottak a specifikus pszichológiai reakció mintáknak, amikor gyerekek közvetlen és közvetett gyermekkori traumát is átéltek. A közvetlen trauma magában foglalja a fizikai és szexuális bántalmazás megélését is. A közvetlen trauma magában foglalja a zavaró interaktív élmények tanúságát vagy megfigyelését. Pynos és Eth (1985) közös jellemzőket azonosított arra az esetre, amikor a gyermek erőszak, öngyilkosság és gyilkosság szemtanúja, valamint beleértve erőszakos vagy csonkoló képek látványa, a gyermek saját impulzuskontrolljának feszegetése, továbbá a felderítetlen erőszak fantáziák potenciális gyengítő hatásai.
A szülői fegyelem története
A gyilkosok korlátozott lehetősége a pozitív kapcsolódásra keveredett a szülői fegyelem érzékelésével. Gyakran úgy ábrázolták a fegyelmet, hogy az nem fair, ellenséges, következetlen és bántalmazó. A következő példa ábrázolja a gyilkos kapcsolatát, mely a szülői fegyelemtől a gyilkos viselkedéséig vezet:
„Úgy gondolom, hogy az utcai nemi erőszakhoz az vezetett, hogy apám sosem volt ott, amikor gyerek voltam. Elment. A mostohaapámmal sosem jöttem ki. A féltestvéreim csinálhattak dolgokat, amikért engem vertek el, mert a mostohaapám azt mondta, hogy anyám rossz példát mutat nekem. Ezért gyűlöltem. Ha azok a nők nem lettek volna egyedül, az sok nemi erőszakot és gyilkosságot megakadályozott volna.”
Számos gyilkos érezte úgy, hogy nem méltányosan kezelték a szülei a gyermekkora során. A következő, sorozatgyilkostól származó idézet összefoglalja ezeket az érzéseket, az erőszakos gondolatokat, melyek a családi tapasztalatokhoz kötődnek. Ezek a gondolatok a bosszú táptalajává váltak.
„Tudják, ha lett volna módom rá, maguk soha nem nőnek fel, vagy nem lesznek FBI ügynökök. Az egész világot fel akartam rúgni, amikor 9 vagy 10 éves voltam. Nem akartam, hogy a családom felbomoljon. Mindkettőjüket szerettem. Rengeteg veszekedés volt és emiatt rengeteget sírtam éjjelente. Elváltak. A két nővérem és az anyám úgy kezeltek, mintha a harmadik lány lennék, azt mondogatták, milyen erkölcstelen apám van. Az apámmal kellett volna azonosítanom magam, de nem tettem. Volt egy öt évvel idősebb nővérem, aki állandóan vert. A húgom állandóan hazudozott, amiért megbüntettek minket.”
Bántalmazás és elhanyagolás története
A bántalmazás és elhanyagolás személyes történetei ezeknek a gyilkosoknak a fejlődése során mind jelen volt. Az elhanyagolás gyakran körmönfont módon jelent meg. Például, egy fiú esetében, ő volt az egyetlen gyermeke az első generációs amerikai családnak, akinek a szülei egy kis boltot üzemeltettek és hét napot kellett dolgozniuk, naponta 12 órát. A fiút különböző családtagok és szomszédok felügyeletére bízták. Gyaníthatóan ez idő alatt a felvigyázó szexuálisan molesztálta. Ezeknek a gyilkosságoknak az esetében az elhanyagolás és bántalmazás ezen összetevője nagymértékű hatást mutatott. A gyermekkori történetekben pszichológiai és fizikai bántalmazásra is volt bizonyíték. Pszichológiai bántalmazást 23 esetben jegyeztek fel, és általában a gyerek megalázottnak érezte magát. Egy esetben az alany elmesélte, hogyan hagyta abba az ágybavizelést 16 évesen.
Elkövető: Amikor
elutaztunk és ágyba vizeltem, szégyelltem magam. Amikor elkezdtek kigúnyolni,
abbahagytam.
Ügynök: Ki gúnyolta?
Elkövető: Az egész család. Így akartak megtörni.
Fizikai bántalmazás 13 elkövető gyermekkori történetében volt jelen. Egy férfi elmondta, „A szüleim a családi nézeteltéréseket ordítással és fizikai bántalmazással oldották meg.”
Szexuális tapasztalatok
Különösen
érdekelt bennünket a gyilkosok hátterében a szexuális bántalmazás jelenléte,
mivel más tanulmányokban fontos tényezőnek nyilvánították a későbbi erőszakos
szexuális viselkedés szempontjából.
A
36 gyilkos egyén fejlődési karakterisztikája megmutatta a szexuális problémák
és erőszakos tapasztalatok jelenlétét a gyermek- és serdülőkorban, és domináns
szexuális fantáziát (lásd 2-3 táblázat). Mivel a gyermekkorban látott szexuális
aktivitás/erőszak nagyon erős hatást gyakorol egy gyermekre, megkérdeztük az
elkövetőket a tapasztalataikról. 9 esetben számoltak be arról, hogy láttak
szexuális erőszakot, 9 esetben az egyik szülő zavaró szexuális tevékenységét látták,
11 esetben a gyilkosok más családtagok vagy barátok zavaró szexuális
tevékenységét látták („megláttam a barátnőmet és egy másik fiúbarátomat
meztelenül”).
A gyilkosokat megkérdeztük a szexuális sérüléssel (műtét) vagy betegséggel (szexuális úton átadott betegségek.) való találkozásukról. Hat gyilkos mondta, hogy serdülőként találkozott szexuális úton terjedő betegséggel („Az első prostituálttal való tapasztalatom után kankós lettem”) vagy más incidenssel, ami magában foglalja a genitáliák megcsonkítását büntetés céljából „Rossz gondolatok” miatt, és egy alkalommal a szőrt leborotválta a testéről, mert „piszkosnak érezte” magát miatta. Szexuálisan stresszes helyzet 19 elkövetőnél volt jelen, melybe beletartozott a maszturbációra adott negatív szülői reakció, szóbeli támadás a fiú nemi identitására vonatkozóan, és/vagy a serdülő fiú korosztályával való homoszexuális tevékenységének megfigyelése.
2-3 táblázat
Gyermekkori szexuális
tapasztalatok
Tapasztalat |
Szám/Teljes |
Százalék |
Szexuális
erőszak látványa |
9/26 |
35 |
Zavaró
szexuális aktus (szülők) |
9/26 |
35 |
Zavaró
szexuális aktus látványa (más felnőttek, barátok) |
11/26 |
42 |
Szexuális
sérülés vagy betegség |
9/25 |
28 |
Szexuális
stresszes események |
19/26 |
73 |
Gyermekkori
szexuális bántalmazás |
12/28 |
43 |
Kukkolás |
20/28 |
71 |
Pornográfia |
25/31 |
81 |
Fetisizmus |
21/29 |
72 |
Elfogadott
erőszak fantáziák |
22/36 |
61 |
Első erőszak
fantáziák felbukkanása 12 és 14 éves kor között |
11/22 |
50 |
Egyezményes
szex |
20/36 |
56 |
Nem
korosztálybeli egyezményes szex |
16/36 |
44 |
Szexuális
inkompetencia |
14/32 |
44 |
Szexuális
idegenkedés |
13/30 |
43 |
Autoerotikus
gyakorlatok |
22/28 |
79 |
Amikor
a korábbi szexuális bántalmazásról kérdeztünk, 12-en, vagy 43% felett
válaszoltak úgy az elkövetők, hogy volt ilyenben részük gyermekkorukban (1-12
éves korig); 9-en vagy 32% serdülőkorban esett át bántalmazáson (13-18 éves
korig); és 10 vagy 37% felnőttként (19 éves kor felett). Ezek a kikényszerített
közvetlen szexuális traumák előfordulhatnak a családon belül („az anyámmal
aludtam gyerekként”, „az apám bántalmazott 14 éves korom óta”, „a
mostohafivérem megpróbált megerőszakolni”) úgy, mint családon kívül is („egy
éjjel felszedett egy fickó, amikor 7-8 éves lehettem”), vagy felnőttként börtön
környezetben.
A
gyilkosok felnőtt szexuális működése gyakran vizuális és autoerotikus maradt,
vagy szexuálisan önstimuláló szinten. Habár 20 férfi tudott olyan életkort
megnevezni, amikor orgazmusig jutó kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális
élményben volt része, mégsem számoltak be alapos, korosztálynak megfelelő
szexuális élményekről. Például az egyik férfi, akinek alapos múltja volt
serdülőkori deviáns fantáziálásokra történő maszturbálásokról, úgy gondolta a
főiskola utolsó évében, hogy „egy picit túl öreg a szüzességhez”, és ezért
elkezdett prostituáltakhoz járni.
Felnőttként,
az elkövetők majdnem fele számolt be arról, hogy idegenkedett a szextől. Az
interjúk alatt elismert szexuális aggodalmak és problémák az elkövetők több mint
háromnegyedénél túlsúlyban volt. Több mint a felük úgy jellemezte magát, mint
aki közömbös a szexuális kérdésekre, majdnem 70 százalékuk érezte magát
szexuálisan illetéktelennek; 56 százalékuk tapasztalt szexuális diszfunkciót;
30 százalékuk aggódott a nemi szerve mérete miatt. Sokan más szexuális
problémákkal voltak érintve („Azt hiszem, más vagyok, mint a többi ember”);
néhány férfi csak halott nőkkel akart szexuális kapcsolatot. Az interjúk azt
sejtették, hogy a 16 elkövető, aki nem nevezett meg életkort az első szexuális
élménnyel kapcsolatban, többnyire soha nem tapasztalt „normális” szexuális
kapcsolatot.
Az
előzetes gyermekkori vagy serdülőkori szexuális bántalmazás és a szexuális
problémák közötti kapcsolat elemzése azt mutatja, hogy akiket szexuálisan
bántalmaztak (nagyságrendben), sokkal több szexuális konfliktusról (90 százalék
versus 40 százalék; sz=.01), szexuális diszfunkcióról (69 százalék versus 50
százalék), és szexuális inkompetenciáról (77 százalék versus 60 százalék)
beszéltek. Csak kismértékű vagy semmilyen különbség nem volt szexuális
tudatlanság miatt.
Erős
bizalmat lehetett felfedezni a szexuális stimulánsok irányába az elkövetők
szexuális érdeklődésének rangsorában. A pornográfia állt az első helyen (91
százalék vagy 31-ből 25); ezt követte a kényszeres maszturbáció (79 százalék),
fetisizmus (72 százalék, vagy 29-ből 21) és kukkolás (71 százalék, vagy 28-ból
20). Egy kisebb számuk számolt be megkötözős szexről, szeméremsértésről,
állatokkal való szexuális kapcsolatról, trágár telefonhívásokról, másokhoz való
dörzsölőzködésről.
A
gyermekkori és serdülőkori szexuális bántalmazás és a szexuális tevékenység
közötti elemzés azt mutatja, hogy a szexuálisan bántalmazottak (a különbség
nagyságrendjében) sokkal elkötelezettebbek voltak állatokkal való szexuális
kapcsolatban (40 százalék versus 8 százalék; Sz=.06), kötözős szexben (55
százalék versus 23 százalék), fetisizmusban (83 százalék versus 79 százalék),
másokhoz való dörzsölőzködésben (27 százalék versus 15 százalék).
Három elkövető számolt be szexuális fojtásos gyakorlatokban való részvételről 12 éves kortól egészen felnőttkorig. Egy esetben, az illető beszámolt a korai szexuális fantáziáiról (4-5 éves kortól kezdve) és hogy ezek hogyan váltak erősebbé, amikor maszturbáció közben átfúrta a hasát tűvel, kisebb késpengékkel, horgász kampóval. Egy alkalommal, amikor 13 éves kor körüli volt, öngyilkos gesztusként hasba lőtte magát egy 38-as kaliberű pisztollyal.
A gyermekkori szexuális bántalmazás és a családi kapcsolatok szerepe
A szexuális bántalmazáson átesett gyilkosok múltját összevetettük azokkal, aki nem estek át ezen és a következő családi háttér variációkat: (1) az alany anyjával való kapcsolatának érzelmi-szociális minősége; (2) az alany apjával való kapcsolatának érzelmi-szociális minősége; (3) a domináns szülő az otthonban ahol nevelkedett; (4) az otthon szocioökonómiai szintje; (5) a család tartózkodási helyének folytonossága. Az elemzések többségéhez, 24-28 szexuális gyilkos adatai voltak elérhetőek.
Kapcsolat az anyával
12 gyilkosból, akiket vagy gyermekként, vagy serdülőként bántalmaztak szexuálisan, 42 százalék számolt be arról, hogy a korai otthon töltött évei során az anyával való kapcsolata szegényes volt. Ez az arány nagyobb, mint azoké, akiket nem bántalmaztak. (21 százalék)
Kapcsolat az apával
12 gyilkosból, akiket vagy gyermekként, vagy serdülőként bántalmaztak szexuálisan, 92 százalék számolt be arról, hogy hogy a korai otthon töltött évei során az apával való kapcsolata szegényes volt. Ez szignifikánsan eltér (sz=.002) azoktól a gyilkosoktól, akik nem jeleztek szexuális bántalmazást.
Szocioökonómiai szint
A gyilkos otthonának, ahol nevelkedett, a szocioökonómiai szintjét az jelzi, hogy vajon átlagos/kiemelt vagy csekély/színvonal alatti (néha jóléti).
Domináns szülő
A szexuálisan bántalmazott gyilkosok és a nem bántalmazottak között nem volt nagy különbség abban, hogy vagy az anya, vagy az apa volt a domináns szülő.
Család tartózkodási
helyének folytonossága.
A szexuálisan bántalmazott gyilkosok történetében nincs nagy különbség a folyton instabil lakóhelyű és az állandó között (23 százalék versus 20 százalék).
Családi szerkezet
26
elkövető jellemezte a családi szerkezetet inkább épnek (két szülő jelenléte)
vagy újra egyesültnek (egy szülő + egy mostoha szülő). A szexuális bántalmazást
átélt gyilkosok inkább az újra egyesített családi szerkezetről számoltak be,
mint a nem bántalmazottak (46 százalék versus 15 százalék).
Tanulmányunk azt is mutatja, hogy a kortársak felé irányuló érdeklődés és aktivitás helyett a gyilkosok kamaszként a saját szexuális erőszak fantáziavilágaikba vonultak vissza. Láthatóvá válik, hogy a korai fantázia mintát hogyan használják a gyermekkori bántalmazással és az elégtelen családi élettel való megbirkózáshoz, melyek egy gyermeket eltéríthetnek a valóságtól az erőszak saját világába, ahol a gyermek kontrollt gyakorolhat. A fantázia felett gyakorolt ellenőrzés elengedhetetlen lesz a gyermek számára és később a felnőtt férfinek is. Mindazonáltal ezek a fantáziák nem arra hivatottak, hogy valami jobb felé menekülhessenek, ahogy az gyakran látható szexuális támadásból vagy bántalmazásból felépülő gyerekek esetében. ezek a férfiak nem kompenzálnak túl a korai éveikben elszenvedett agresszió miatt idillikus gondolkodásban vagy kreatív érdeklődésben kifejeződve. Sokkal inkább az energiát inkább agresszió fantáziákba és a mások feletti uralomba töltötték át, titkot sugallva, a saját bántalmazásuk ismételt kivetítését és az agresszorral való azonosulást. Ahogy egyik gyilkos mondta, „Senki nem foglalkozott azzal, hogy kiderítse, mi a problémám, és senki nem tudott a fantáziavilágomról.”
Viselkedésbeli jelzők
A gyilkosok viselkedése és tapasztalati életük különböző szakaszaiban, úgy gondoljuk, hogy fontos jelzői annak, mi az, ami később a gyilkolásra motiválja őket. Tanulmányunk részeként megtekintettük ezeket a tényezőket, amelyeket mi viselkedésbeli jelzőnek nevezünk a másokkal szembeni cselekedetek kapcsán, abban az összefüggésben, miképpen járultak hozzá a férfiak erőszakos cselekményeihez. A viselkedésbeli jelzők elemzéséhez egy szimptómákkal és viselkedésbeli tapasztalatokkal jelölt ellenőrzőlistát használtunk (2-5 táblázat). Az ellenőrző lista a pszichoszociális kutatásokban használt jelzők általános listáján és a gondolati mintákon és viselkedéseken alapul, melyet az FBI ügynökök a bűnözői viselkedés kapcsán értelmeztek. Mindenesetre, az olvasónak észben kell tartania, hogy ezeknek a viselkedésbeli szimptómáknak sokszor nincsen állandó meghatározása vagy a mérésnek módjai. Például, nincs mérési módja a maszturbáció mintáinak.
Gyermekkor
A 24 ellenőrzőlista elem elemzése azt jelzi,
hogy a gyilkos több mint 50 százaléka jelezte a következők jelenlétét
gyermekkorban: álmodozás (82%), kényszeres maszturbáció (82%), elszigetelődés
(71%), krónikus hazudozás (71%), ágybavizelés (68%), lázadás (67%), rémálmok
(67%), tulajdon megrongálása (58%), gyújtogatás (56%), lopás (56%), gyerekek
kínzása (54%) és szegényes önkép (52%).
Gyakoriság |
|||||||
Viselkedés |
Gyermekkor |
Serdülőkor |
Felnőttkor |
||||
n |
(%) |
n |
(%) |
n |
(%) |
||
Álmodozás |
28 |
82 |
27 |
81 |
27 |
81 |
|
Kényszeres maszturbáció |
28 |
82 |
28 |
82 |
27 |
81 |
|
Elszigetelődés |
28 |
71 |
26 |
77 |
26 |
73 |
|
Krónikus hazudozás |
28 |
71 |
28 |
75 |
28 |
68 |
|
Ágybavizelés |
22 |
68 |
20 |
60 |
20 |
15 |
|
Lázadás |
27 |
67 |
25 |
84 |
25 |
72 |
|
Rémálmok |
24 |
67 |
22 |
68 |
21 |
52 |
|
Tulajdon megrongálása |
26 |
58 |
26 |
62 |
23 |
35 |
|
Gyújtogatás |
25 |
59 |
25 |
52 |
25 |
28 |
|
Lopás |
27 |
59 |
27 |
81 |
25 |
56 |
|
Gyerekek kínzása |
28 |
54 |
28 |
64 |
27 |
44 |
|
Szegényes énkép |
27 |
52 |
27 |
63 |
26 |
62 |
|
Hisztériás roham |
27 |
48 |
26 |
50 |
25 |
44 |
|
Alvási zavarok |
23 |
48 |
22 |
50 |
22 |
50 |
|
Felnőttekkel szembeni támadás |
25 |
38 |
25 |
84 |
28 |
86 |
|
Fóbiák |
24 |
38 |
23 |
43 |
24 |
50 |
|
Elszökés |
28 |
36 |
26 |
46 |
26 |
11 |
|
Állatkínzás |
28 |
36 |
26 |
46 |
25 |
36 |
|
Baleseti hajlam |
24 |
29 |
22 |
32 |
22 |
27 |
|
Fejfájás |
21 |
29 |
21 |
33 |
22 |
45 |
|
Rombolási megszállottság |
25 |
28 |
23 |
35 |
23 |
35 |
|
Evési zavarok |
26 |
27 |
25 |
36 |
26 |
35 |
|
Görcsök |
26 |
19 |
24 |
21 |
23 |
13 |
|
Öncsonkítás |
26 |
19 |
24 |
21 |
25 |
32 |
|
n
= adattal rendelkező alanyok száma
Serdülőkor A gyilkosok több mint ötven százaléka számolt be különböző viselkedésekről a serdülőkor idején: erőszakos megmozdulások felnőttek felé (84%), lázadás (84%), kényszeres maszturbáció (82%), lopás (81%), álmodozás (81%), elszigetelődés (77%), krónikus hazudozás (75%), rémálmok (68%), szegényes énkép (63%), gyermekek kínzása (64%), tulajdon megrongálása (62%), ágybavizelés (60%) és gyújtogatás (52%). Majdnem a gyilkosok fele (46%) számolt be serdülőkori állatkínzásról.
Felnőttkor
A
24 ellenőrzőlista elemből, a gyilkosok több mint ötven százalékánál voltak
jelen a következő viselkedések a felnőttkor idején: erőszakos megmozdulások a
felnőttek felé (86%), álmodozás (81%), kényszeres maszturbáció (81%),
elszigetelődés (73%), lázadás (72%), krónikus hazudozás (68%), szegényes énkép
(62%), lopás (56%), és rémálmok (52%).
A leírás céljából, am belső és külső fogalmakat használjuk, hogy osztályozzuk a viselkedési jelzőket. A belső viselkedésbe tartoznak a minták és tapasztalatok az egyénen belül vagy kimondottan hozzá kötve. A belső viselkedések, amelyeket a leginkább rendszeresnek jellemeztek a gyilkosok három fejlődési szakaszában, az az álmodozás, kényszeres maszturbáció és az elszigetelődés. A külső viselkedések azok, amelyeket mások is meg tudnak figyelni. A legtöbbször jelzett külső viselkedésekhez tartoznak a krónikus hazudozás, , lázadás, lopás, gyerekek kínzása és erőszakos megnyilvánulások a felnőttek felé.
Végeredmény: Végrehajtás
Ezeknek
a gyilkosoknak a végrehajtói viselkedés vizsgálata egyéb paradoxont is
felszínre hozott. Intelligenciájuk és több területen meglévő képességük
ellenére, a tanulmányokban, alkalmazotti létben és a katonai szolgálatban a
szereplésük nagyon szegényes volt. Mindezen területeken az elvárások nem
találkoztak a képességekkel. Sok elkövető érzett kudarcot fiatal korától
kezdve. Úgy tűnt, hogy a szegényes szereplés kompenzálása a fantázia volt,
melyben minden kontrollálni tudtak.
Habár a legtöbb elkövetőnek megvolt az intelligenciája ahhoz, hogy jól szerepeljen az iskolában, többen osztályokat ismételtek. Az egyik gyilkos, akinek 112-es IQ-ja volt, a következőt vallotta:
Megbuktam másodikban, mert képezhetetlen voltam. (A szüleim) teljesen ki akartak venni az iskolából. Azt akarták, hogy otthon maradjak, és a farmon dolgozzak. De aztán kihagytam a harmadikat és átmentem az egész másodikon és mentem tovább és kitűntem sok területen és kiestem sok másból. Kitűntem matekból, de nem tudtam helyesen írni.
Csak egyharmaduk teljesített átlagosan vagy annál jobban középiskolában, 22 túl alacsony színtű eredményt ért el. A többségük nem fejezte be a középiskolát. Egy gyilkos így vallott:
A nevelésem tartott vissza. Börtönbe mentem és az egyik rab egyetemi professzor volt. Többet tanított nekem az olvasásról, mint bárki más. Vette a fáradságot, és segített a magánhangzóimmal. Leült és nem úgy kezelt, mint egy dedóst vagy egy buta állatot. Egyenesen beszélt velem.
A
tanulmányok vizsgálata mellett, a munkával kapcsolatos eredményeket is
vizsgáltuk. Habár a gyilkosoknak megvolt az intelligenciájuk, hogy szakképezett
munkát végezzenek, a legtöbb elkövetőnek szegényes története volt szakképzetlen
pozíciókban. Csak húsz százalékuknak volt valaha rendes állása. Például, az
egyik elkövetőnek a következő „munka története” volt három évvel azelőtt, hogy
három gyilkosságért elítélték volna: hentes (nyolc hónap), eladó/futár (öt
hónap), különböző rövid távú munka (nyolc hónap), rádiószerelő (három hónap),
munkanélküli (tíz hónap), televízió szerelő (két hónap).
A katonai teljesítmény is szegényes volt. A 14 férfiből csak négyet szeretlek le elismeréssel. az egyikük esetében ez a leszerelés volt a deviáns fantáziái kezdete:
A korai serdülőkori deviáns fantáziáim lényegesen különböztek azoktól, amelyek a Vietnámból való hazatérésem után jelentek meg. A serdülőkori fantáziákban csak én voltam az áldozat; a düh és a harag fantáziák kifejeződésének nem voltak külső tárgyai, nők és közösség, egészen Vietnám utánig.
Következtetés
A
36 gyilkos szociális környezetének és gyermekkori formáló eseményeinek
értékelése segítséget nyújt ahhoz, hogy elgondolkodjunk, miképpen alapozták meg
a későbbi bűnözői viselkedést. Habár a gyilkosok személyes erőssége általában
pozitív tulajdonságot képvisel a sikeres emberek számára, ezek mégsem fordítják
el ezeket a férfiakat a gyilkosságtól. Ehelyett, az elkövetők elmerültek a családi
és személyes problémákban. Ezek a problémák elegendőek voltak ahhoz, hogy felnőttkori
gyilkos viselkedéshez vezessenek? Az ilyen véletlenszerű kapcsolódásokat nehéz
megindokolni, mindazonáltal, ésszerűnek tűnik, hogy a hatástalan szociális
környezet magába foglalja a külső beavatkozókat, mint a tanárok,
fiatalkorúakkal foglalkozó hatóságok, és klinikusokat, akiket problémás
gyerekek kiértékelésére kérnek fel. Figyelemre méltó, hogy a 26 férfiből 25
volt valamilyen típusú pszichiátriai betegsége gyermekként vagy serdülőként.
Sok ember, beleértve a családot, figyelmen kívül hagyta a fiú viselkedését, nem
avatkozott be és nem volt védelmező, viszont a fejlődő torzított tudást
támogatta (például a fiúk már csak ilyenek).
Idővel, a negatív beállítódású gondolati minták és hiedelmek fejlődtek; majd alapvető indokai lettek a mások felé irányuló erőszakos cselekedeteknek.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.