Szexuális indíttatású gyilkosok profilozói vizsgálata – gyermekkor, család

A következő bejegyzés Robert K. Ressler, Ann W. Burgess és John E. Douglas Sexual Homicide - Patterns and Motives (Szexuális indíttatású emberölések – Minták és indítékok) című, 1988-ban megjelent könyvéből készült kivonat, összegzés, saját fordításban.

Az említett könyvben 36 elkövetővel készített interjúk és adatok elemzése, rendszerezése, kategorizálása olvasható.

Gyermekkori jellemzők

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a 36 gyilkos néhány jellemző előnnyel kezdte az életét. Mindegyik férfi és majdnem mindegyik (33-an) fehér, általában a legidősebb fiúk voltak. Négy elkövető egyetlen gyermek volt, négyet pedig csecsemőként vagy nagyon fiatalon fogadtak örökbe. A legtöbbjük az 1940-es, 50-es években nőtt fel (1904 és 1958 közötti születési dátummal), egy olyan időszakban, ami az USA-ban a legidősebb, fehér, hímnemű gyereknek kedvezett.  A legtöbbjüknek jelentéktelen volt a külseje, magasságuk és súlyuk átlagos, néhányuknak megkülönböztető hátránya, fogyatéka volt, mely miatt kitűntek egy csoport fiú vagy férfi közül. A megjelenésük tekintetében, kismértékben lehetett őket más férfiak csoportjától megkülönböztetni.   

Az elkövetők jó intelligenciájúak voltak, csak hetüknek volt 90 alatti az IQ-ja, vagy az átlagosnál kevesebb. 16 esetében az átlagostól a normálig terjedt az intelligencia (90-től 119-ig tartó IQ hányados). Érdekes, hogy az elkövetők közül 11-nek magas vagy nagyon magas volt az intelligencia hányadosa, magasabb, mint 120-as IQ.

A többségük kétszülős háztartásban élt. Az anyák fele háztartásbeli volt, és nem dolgozott az otthonon kívül. Az apák többsége (58 százalék) dolgozott szaktudást nem igénylő munkakörben, míg 13 apának szakképesítést igénylő munkája volt. Nagyobb jelentősége van annak, hogy az apák háromnegyede biztos bevételt hozott. Az elkövetők több mint 80 százaléka a családját szocioökonomiai szinten átlagosnak (önellátónak) vagy jobbnak jellemezte; csak öt vélte úgy, hogy a családjuk az átlag gazdasági szint alatt élt.

Így az anyák otthon nevelték a gyerekeket, és az apák biztos bevételt hoztak; a szegénység nem volt jellemző a családok szocioökonomiai helyzetében. Ezek az alanyok intelligensek, fehérek és legidősebb fiúk voltak. Azonban ilyen pozitív tulajdonságok ellenére ezek a fiúgyerekek nem lettek a társadalom sikeres tagjai, hanem elítélt gyilkosokká váltak.

Szociális környezet

Részletesebben belemenve ezeknek az elkövetőknek a hátterébe, lehetséges válaszokat ad a kritikus kérdésre, hogy mi romlott el. Van-e bizonyíték, ami sugallja, hogy mi okozta a gyilkos viselkedés kifejlődését?

Azokat a tényezőket vizsgáljuk, melyek a családi háttér szociális környezetére, kapcsolatokra és az elkövető gyermekkorában történő bánásmódjára illetve a gyermekkorában megtapasztalt személyes szexuális tapasztalatokra vonatkoznak.

 

Robert K. Ressler

Családi működés

Bár a családok kezdetben úgy tűnt, hogy mindkét szülő jelenlétével működnek, egy sor probléma, mely a szülők hátterében megjelent, jelezte, hogy meg kellett küzdeniük a saját stresszükkel és problémájukkal a gyermeknevelés mellett. A 36 gyilkos családi történetei feltárták, hogy számos probléma volt jelen a családi szerkezetben. Először is, a kábítószerrel való visszaélés hatalmas probléma volt a családtagok között. Apja alkoholizmusát bemutatva, az egyik elkövető leleplezte, hogy az alkohollal való visszaélés hogyan ismétlődött az ő életében.

A családi hátterek pszichiátriai problémákat is tartalmaztak, a családok több mint felének volt pszichiátriai története és zavara: tíz anyának, hét apának négy fiútestvérnek, és egy lánytestvérnek volt pszichiátriai múltja. Számos esetben az anya pszichiátriai kórházi ápolása távol tartotta őt a családtól. Ezek a történetek gyakran jártak együtt agresszióval kapcsolatos problémákkal. Az egyik elkövető háttere eltérően az apja bűnözői természetétől, feltárta a pszichiátriai problémák és az agresszió összefonódását.

Az elkövető apja lelőtte és megölte az egyik bátyját, amikor az alany 13 éves volt. Ezt a bűncselekményt megelőzően az apa ellen nyomoztak gyújtogatás és biztosítási csalás miatt. Az apa ellen a gyilkosság miatt bírósági tárgyalást folytattak, de nem találták bűnösnek beszámíthatatlanság miatt. A per alatt paranoiával diagnosztizálták. Az apát gyanúsítottként kezelték két másik személy, egy az ő telkén átkelő ember és egy eltűnt fogadott gyermek miatt. A gyilkosság után az apát elmegyógyintézetbe zárták; azonban két évvel később az alany anyjának segítségével megszökött. Később egy szomszédos megyében fogták el, de mivel elutasították a kiadatását, elengedték.

Néhány esetben a pszichiátriai zavar és az agresszív viselkedés szintén jelen volt az elkövetőben gyermekként. A rendelkezésre álló adatok alapján 25 férfinek volt a múltjában korai pszichiátriai zavar. Néhányuk nem emlékezett ezekre a problémákra, mint a következő esetben:

Elkövető: Anyám azt mondta, elvitt egy pszichiáterhez, amikor kicsi voltam, de nem emlékszem. Azt mondta, azért, mert sok verekedésbe keveredtem az iskolában. Egyszer megütöttem egy tanárt. Futottam a folyosón, nem tudtam, hogy egy tanár volt, aki megragadta a kabátom hátulját és azt mondta, lassítsak, és ne rohanjak. Megütöttem őt. Amikor tizennégy vagy tizenöt éves voltam, megütöttem másokat is.

Az elkövetők családjainak felében volt bűnelkövetői múlttal rendelkező tag. A bűnözői viselkedést ismerhették a családon belül, vagy lehetett családi titok is, mint a következő esetben.

Elkövető: Az apám öt évet ült börtönben, majd megváltoztatta a nevét. Volt egy lánytestvére, aki többé nem állt szóba vele.

Ügynök: Titok volt?

Elkövető: Nem tudom miért ült.

A priusz ellenőrzése után beigazolódott a gyanúnk, hogy az apát a lánytestvér gyereke ellen elkövetett szexuális bűncselekmény miatt ítélték el. Ráadásul, a jelentett esetek majdnem fele olyan bűncselekmény volt, melyben családtagok közötti szexuális probléma volt jelent. Egy ilyen problémát okozott egy megfigyelt önkényes szexuális viselkedés az anya részéről, ahogyan azt a következő eset mutatja.

Az elkövető kapcsolata az anyjával se veled se nélküled volt. Azt állítja az anyja alkoholista volt és gyakran látta férfiakkal randizni, tehát eljutott oda, hogy „mindenkit utált, aki az anyjával randizott.” 16 éves korában az anyja hazahozott egy férfit, akivel intim kapcsolatba került. Az elkövető később megtámadta ezt a férfit, meg akarta ölni. 

Egy, az apa házasságon kívüli magatartására felhozott példában úgy tűnik, hogy az alany sokkal inkább az anya szorongására összpontosított, mint az apa viszonyaira.

Amikor idősebb lettem, az apám humoros és fesztelen módon mesélt a viszonyairól, amikor én még 10 éves vagy fiatalabb lehettem. Soha nem gondoltam, hogy anyám hűtlen lett volna…sokkal inkább láttam, hogy attól félt, elveszíti az apámat, és hogy az elhagyja vagy elválnak.

Ann W. Burgess

Kapcsolat a szülőkkel és testvérekkel

A gyerekkel és családdal foglalkozó elméleti szakemberek gyakran sugallják, hogy a család szerkezete és a családi kapcsolatok fontos tényezők a gyerek fejlődésében, különösen, miképpen érzékeli a gyermek a családtagokat és a vele és egymással történő kölcsönhatásokat. A cseperedő gyermeknek, a szülőkhöz és más családtagokhoz való ragaszkodás nagyon fontos abból a szempontból, hogy ezek a gyerekek majd felnőttként hogyan kapcsolódnak más családtagokhoz és hogyan értékelik őket. Lényegében, ezek a korai ragaszkodások (néha kötődésnek hívják) egy térkép szerűségbe fordíthatók át, hogy a gyermek hogyan fogja a családon kívüli szituációkat megtapasztalni. Ezeknek a korai ragaszkodásoknak a fontossága miatt, különösen fontosak számunkra a családon belüli kapcsolatok specifikus tényezői, melyek a legjobban szemléltetik a más emberekhez történő ragaszkodást. (lásd 2-2 táblázat)

A sokrétű családi problémák, amiket megfigyeltünk, nemcsak néhány családtag  és a gyilkos, mint gyermek közötti ellentétes kapcsolatot sugalmaz, de a kötődés nem megfelelő mintáit is. Így annak a lehetősége, hogy az elkövetők többsége a családtagokkal pozitív kölcsönhatásokat tapasztalt, meglehetősen valószínűtlen. Ahogyan egy apa a felnövő fián megfigyelte, „amíg ismertem őt, úgy tűnt nagyon meg van elégedve magával. Nem hiszem, hogy ez természetes volt.” Egy másik szülő a fiát morcosnak írta le, aki napokig nem beszélt a szüleivel.

2-2 táblázat

Családi háttér jellegzetességek

Jellemzők	Szám/Teljes	Százalék
Problémák családi története
Családi alkoholizmus	20/29	69
Droggal való visszaélés a családban	9/27	33
Családi pszichiátriai múlt	16/30	53
Családi bűnözői múlt	16/32	50
Családi szexuális problémák	12/26	46
Bántalmazás és elhanyagolás
Fizikai bántalmazás	13/31	42
Pszichológiai bántalmazás	23/31	74
Szülőkkel/testvérekkel való kapcsolat
Instabil lakóhely	23/34	68
Az apa a gyermek 12 éves kora előtt távozik	17/36	47
Az anya a domináns szülő	21/32	66
Negatív kapcsolat a hímnemű nevelővel	26/36	72
Negatív kapcsolat a z anyával	16/36	44
nem fair bánásmód észlelése	15/28	53
Nincs idpősebb testvér példakép	16/36	44

Amikor a mintákat vizsgáltuk, melyeket a gyilkosok mutattak be a saját családjaikban, megdöbbentő volt az otthon szerkezetének instabilitása. A férfiak mindössze egy harmada számolt be arról, hogy ugyanazon az egy helyen nőtt fel. 17-en beszéltek arról, hogy alkalmankénti instabilitást tapasztaltak, és hatan számoltak be krónikus instabilitásról és állandó költözésről. Ráadásul, 40 százalék feletti azok száma, akik már nem a családdal éltek 18 éves koruk előtt.

Ahogy korábban megállapítottuk, az ügyek több mint felében (20 eset) volt jelen mindkét szülő, 10 esetben az apa távol volt, három esetben az anya, és mindkét szülő két esetben volt távol a családtól. Mindazonáltal, fontos megemlíteni, hogy 17 esetben a biológiai apa elhagyta a családot, amikor a fiú még nem volt 12 éves. A távollétek oka többféle volt, úgymint haláleset, bebörtönzés, de leginkább a válás és különélés volt az ok. 13 válás esetében, a biológiai apa akkor hagyta el a családot, amikor a fiú hat év alatti volt, hét esetben, amikor a fiú hét és 11 éves kor között volt. Ezt általában követte egy 2-5 éves periódus, mielőtt az anya újraházasodott, és új mostohaapa lépett az otthonba. Előfordult, hogy a fiú soha többé nem látta az igazi apját, mint a következő esetben:

Az elkövető anyja 15 éves korában ment férjhez, és két fia született mielőtt elvált volna. Az apa a büntetését töltötte az elmebeteg bűnelkövetők állami börtönében. Közvetlenül az anya újraházasodása után, a második férj elkezdte az örökbefogadási procedúrát. Ezeket az anyagokat zárolták, hogy az alany biológiai apja ne tudjon semmit az örökbefogadásról.

Számos elkövető tanúsította a szülők válásának és egy új férfi gondviselő megjelenésének a jelentőségét. A következő idézet egy olyan elkövetőtől származik, aki az első gyilkosságát 14 évesen követte el, mialatt az anyja a harmadik férjével volt nászúton.

Ügynök: Van valami a fiatalkorában, ami ismétlődő rossz érzéssel töltötte el?

Elkövető: Úgy hiszem, ez mind akkor kezdődött, akkor lettem zavarodott és akkor éreztem, hogy nem értenek meg, amikor az anyám és az apám szakított egymással. Mert mindkettőjüket szeretem.

Ügynök: Ez hány éves koráig nyúlik vissza?

Elkövető: Hét.

Egy másik ügyben a gyilkos ezt mondta:

Amíg a szüleim együtt voltak, mindkettőjükhöz fordulhattam. Aztán valamilyen okból problémáik lettek egymással. Így eljutottunk arra a pontra, amikor papa az idő nagyrészében nem volt otthon…Ekkor kezdődtek a gondjaim, mert bár a szüleim elváltak, soha nem múlt el a szeretetem papa iránt, amit az anyám nem nagyon értékelt.

John E. Douglas

Csak kilenc gyilkos mondta, hogy az apja volt a domináns szülő, és ketten állították, hogy mindkét szülőjük között oszlottak el a szülői feladatok. A tény, hogy 22 (63 százalék) család maradt egyben és 13 (37 százalék) olvadt bele újraalkotott családba, azt sugallja, hogy a távollét önmagában nem számít az apa nem bevonódásának a fiúk érzékelésében. Inkább az apa részéről annak a hiánya, hogy pozitív érzékelést vetítsen ki magáról a fia irányába, vagy pozitív elismerést, figyelmet a fiú felé, vezet oda, hogy a fiú üres létezést alakít ki, és következésképpen ilyen férfivé is válik. A pszichológiai és szociális elszakadást a fiú mélyen élte meg. Amikor ez összekeveredett egy már ambivalens kapcsolattal az anyához, a negatív emberi kapcsolódás korai jeleit vagy a lehetséges pozitívak figyelmen kívül hagyását vetíthette előre.

A családtagok között a kötődés alacsony szintjét jelezte a gyilkos értékelése a családi kapcsolatainak érzelmi minőségéről. Talán a legérdekesebb eredmény az volt, hogy a legtöbb elkövető azt mondta, hogy nem volt kielégítő kapcsolata az apjával és hogy az anyjával való kapcsolata érzelmi minőségében ambivalens volt. A férfiak közül 16-an jeleztek rideg vagy nemtörődöm kapcsolatot az anyjukkal, és 26-an jeleztek hasonló kapcsolatot az apjukkal. A következő apa-fia interakció megfigyelését a gyilkos anyagában jegyezték fel:

A vádlott anyja szerint, a biológiai apa a válás után is képben maradt, és nagymértékű gyűlöletet érzett a fiai iránt. Egy alkalommal ez a férfi megütötte (az elkövetőt) egy üveg tárolóval, amikor az még egy éves sem volt. Más alkalommal, azelőtt állították le az apát, hogy majdnem megfojtotta a négy év körüli gyereket. Szintén egy másik alkalommal látták, hogy az apa az udvaron játszó óvodás gyerekre rálőtt. Az anya ezt azért mondta el, mert az első férje által rájuk leselkedő veszély miatt második férjével gyakran kellett költözniük.

A testvérekkel való kapcsolatra vonatkozóan, 20 elkövetőnek nem volt bátyja, és 17-nek nem volt nővére. Ezeknek a férfiaknak, abból a szempontból, hogy szükséges a fiatalkori évek alatt egy erős minta, idősebb testvérek híján nem volt, aki kitöltse a szülői hiányt. Ehelyett a fiatalabb testvéreikkel kellett versenyezniük egy hiányos szociális közegben. Ahogy az egyik férfi mondta, „Féltékeny voltam gyerekként a húgomra. Amikor nyolcadikban ballagtunk, én egy hálózsákot kaptam, ő egy hangversenyzongorát.” Vagy az újraalkotott családokban a válás és az újraházasodás után az elkövetők életében megváltozott a testvérek rangsora az új mostohatestvérek miatt.

A kapcsolatok ilyen hiánya átívelt a párkapcsolatokig. A gyilkosok gyakran jellemzik magukat félénknek vagy magányos embernek. Nem nyerték meg a népszerűségi versenyt az iskolában, az emberek általában nem emlékeznek rájuk. Az egyik gyilkos védőügyvédje egyszer arra jött rá, hogy ő és az ügyfele ugyanabba a középiskolai osztályba jártak, de az ügyvéd semmire nem emlékezett az ügyfeléből, amikor az gyerek volt.

Évi