Profilozás: A kriminálpszichológia felosztása és tárgya I.

A kriminálpszichológia szakágazatainak rendszerét Popper Péter írta le. Három fő területre osztotta a kriminálpszichológiát: a kriminológiai, a kriminalisztikai és az újraszocializáció (reszocializáció) pszichológiájára.

A kriminológiai pszichológia

A kriminológiai pszichológia a bűnözésnek, mint jelenségnek a társadalmi hátterével, az egyedi bűnözővé válás pszichológiai kérdéseivel és a bűnmegelőzés (a prevenció) pszichológiai és társadalmi lehetőségeivel foglalkozik. Magyarázatokat keres, amelyek a törvénysértő, antiszociális viselkedések hátterében lehetnek.

Sokféle irányból közelíthetőek meg a magyarázatok, de abban minden szakember egyetért, hogy a bűnözővé válásban polikauzális (többféle okot felsorakoztató) meghatározottság érvényesül.

Genetikai adottságok, agyi, idegrendszeri folyamatok, családi minták, zavart szocializáció, a társadalmi folyamatok és kulturális normák is szerepet játszhatnak a normasértő viselkedés kialakulásában. Ezek a hatások ráadásul bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. Bár vannak arra utaló bizonyítékok, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy vannak prediszpozíciók, veleszületett hajlamok, késztetések, de önmagukban ezek nem predesztinálnak egy embert arra, hogy bűnelkövetővé váljon.

A személyiségvizsgálatok során egyre elterjedtebb a Costa és Mc Crae által konstruált kérdőív, a NEO-PI-R kérdőív, amely Magyarországon Big Five (a "Nagy Ötös") néven vált közismertté.

A Big Five személyiségfelmérő kérdőív öt nagy személyiségdimenziót vizsgál, az:

- extraverziót;

- neurotikusságot;

- barátságosságot;

- lelkiismeretességet és

- a nyitottságot.

Lynam Widinger kutatásai alapján az antiszociális személyiségre leginkább jellemző, hogy alacsony szintet érnek el a barátságosság hat alskálájában; a lelkiismeretesség skálában a kötelességtudat, az önfegyelem és a megfontoltság; a neurotikusság két alskálájában: a szorongásosságban és a gátlásosságban.

Magas értéket kaptak az extraverzióban: az aktivitás-és izgalomkeresés alskálákban; a neurotikusság két alskálájában: a gyűlölködésben és az impulzivitásban.

Ez a kutatási eredmény megerősíti azt a feltételezést, amelyet korábban Eysenck állított, hogy az extraverzióhoz nagyobb normaszegő magatartás kapcsolódik, aminek az oka a gátolt tanulási folyamatok a szocializációban. Az antiszociális viselkedés kialakulása többszörös összetett hatásra vezethető vissza. A normaszegő antiszociális viselkedés az adott társadalmi kontextusban értelmezhető.

A kriminológiában régóta közhelyként kezelt megállapítás, hogy a bűnözés normális társadalmi jelenség, tehát nem a bűnözés léte, hanem annak dinamikája, megnyilvánulási módjainak elemzése képezi a kriminológiai pszichológia tárgyát. A bűnügyi adatokat, a számokat vizsgálva a bűnügyi statisztikák világszerte növekedést mutatnak. Európában és hazánkban is a tendencia emelkedést mutat. Különös figyelmet érdemel, hogy hazánkban a növekedés ütemének megváltozása elsősorban a társadalmi rendszer változásával járt együtt, ezért a kriminálpszichológusok és a szociológusok számára az is vizsgálandó, hogy melyek a szóba jöhető egyéb okok (pl.: a különböző társadalmi rétegek leszakadása, a társadalom polarizálódása, az elhúzódó értékválság, a családokon belüli működési zavarok stb.), amelyek a hazai bűnügyi statisztika mennyiségi és minőségi változását meghatározzák.

A bűnelkövetésben, a normaszegő viselkedésben szerepet játszó fizikai tulajdonságok és személyiségvonások, pl.: a testi erő, az agresszió és az extraverzió, gyakran a hétköznapi társadalmi szerepekben is megjelenhetnek, de ezek a jellemzők nem vezetnek automatikusan antiszociális viselkedéshez. Az ember az egyetlen élőlény, amelyik morális felelősségtudattal, tudatos kontrollal rendelkezik, és ehhez az idegrendszer működése nyújt élettani alapot. Ez azt is jelenti, hogy a súlyos mentális vagy pszichés megbetegedésben szenvedő embertől eltekintve, - akik beszámíthatatlanságuk miatt nem is büntethetőek, - minden ember felelős a tetteiért és joggal felelősségre is vonható.

Évi