1962-ben egy vasárnap
reggel egy brit újságkihordó fiú döglött macskát talált az út mentén. A
tizenkét éves srác a táskájába tette, és hazavitte a tetemet. Ez Lutonban
történt, a Londontól harminc mérföldre északra fekvő városkában. Ebéd előtt még
volt a fiúnak egy kis szabadideje, így a macska tetemét az ebédlőasztalra
fektette, és otthon összetákolt eszközeivel – például egy kilapított dísztűből készült szikével – elkezdte felboncolni. Az orrfacsaró bűz belepte az egész
házat, ami nem nyerte el a család tetszését. Mielőtt a fenti sorok olvasása
után arra következtetne az olvasó, hogy egy hírhedt sorozatgyilkos
szárnypróbálgatásait fejtegettem, meg kell nyugtassak mindenkit, hogy a
kérdéses fiú lelkes tudós lett, a sorozatgyilkosok legnagyobb ellensége, aki
megalkotta az ő kriptonitjukat.
A fiút Alec Jeffreysnek hívták,
aki 1984 szeptemberében felfedezte a DNS-profilt, amivel alapjaiban változtatta
meg a kriminalisztikát és a büntető igazságszolgáltatás rendszerét.
1986. augusztus 2-án
fiatal iskolás lány holttestére bukkantak Leicestershire Narborough nevű kis
falujának közelében, egy bozótosban. Dawn Asworth 15 évesen nemi erőszak
áldozata lett, majd megfojtották. Egy héttel később a rendőrség letartóztatott
egy fiatal kórházi portást, Richard Bucklandet, aki beismerte a gyilkosságot,
elítélték. A rendőrséget nyugtalanította egy másik, megoldatlan eset, amelyben
egy Lynda Mann nevű, ugyancsak 15 éves lányt, ugyancsak Narborough-ból, szintén
megerőszakolták és megfojtották, majd holttestét egy mezőn hagyták. Az eset
közel három évvel korábban történt. Az
emberölések nagyfokú hasonlósága miatt, valószínűtlennek tűnt, hogy két különböző
ember követte el azokat. Buckland azonban nem vállalta Mann megölését.
A
rendőrség az újságokból értesült Alec Jeffreys genetikai ujjlenyomatainak
szenzációs eredményeiről. Jeffreys és technikusa, Vicky Wilson 1984-ben szinte
véletlenül botlott bele a miniszatellita nevű ismétlődőd DNS-szekvenciákba. A
gének fejlődését vizsgálták a mioglobin nevű izomfehérjében, amikor a gének
közepén ismétlődő DNS-szakaszokat figyeltek meg. Kiderült, hogy az ismétlődések
száma olyannyira változatos, hogy mindenki egy egyedülálló genetikai
ujjlenyomattal rendelkezik: fekete csíkok sorozatával, amely egy vonalkódhoz
hasonló.
Mivel
a kutató a Narboroughtól kevesebb, mint 10 mérföldre lévő Leicesterben
dolgozott, a rendőrség felvette vele a kapcsolatot, biztosított számára egy
Bucklandtől származó vérmintát és a lányok testében fellelt ondóból is mintát
küldött.
Jeffreys
hamarosan megállapította, hogy a genetikai ujjlenyomatok a két ondómintában azonosak,
azonban gyökeresen különböztek a vérmintában fellelhetőtől. Tehát a két
emberölésért ugyanaz az ember felelős, ez az ember azonban nem Buckland. Mivel
a rendőrség hevesen tiltakozott az eredmény ellen, Jeffreys megismételte a
tesztet, pontosan ugyanazzal az eredménnyel. A rendőrség visszavonta a Buckland
elleni vádakat, így a történelem során először a DNS-szekvenciára alapozva
felmentettek egy embert. Öt hónappal Dawn Asworth halála után azonban a hatóság
Narborough környékén 550 férfi esetében végezte el a tesztet olyan genetikai
ujjlenyomatok után kutatva, melyek az erőszakot elkövető spermájához illenek. Ennek
során került a látókörbe egy Colion Pitchfork nevű férfi, aki Narboroughban
lakott. Le is tartóztatták a férfit, beismerte mindkét lány megölését, és
vérének DNS- ujjlenyomatai mindkét ondómintához passzoltak, így 1988. január
23-án életfogytiglani börtönre ítélték.
A kezdeti DNS-technológia
a mai technológiákhoz viszonyítva olyan, mintha a Commodore 64-et vetnénk össze
egy okostelefonnal. Amikor az Egyesült Államokban az 1990-es évek elején
elkezdték a DNS-minták tesztelését, egy helyszínelő négy hétig dolgozott az
ügyön. a biológiai mintának viszonylag nagyméretűnek, mondjuk pénzérme
nagyságúnak és jó állapotúnak kellett lennie. Most egy aprócska bőrsejt is elegendő
ahhoz, hogy néhány óra alatt megállapítsák bárki DNS-profilját.
Az 1994-es DNA
Identification Act (DNS-azonosítási törvény) lehetővé tette az FBI számára,
hogy létrehozzon egy országos adatbázist, így született meg az úgynevezett
CODIS (Combined DNA Index System, kombinált DNS indexrendszer). A CODIS jelenlegi
működését úgy lehet legkönnyebben megérteni, ha úgy képzeljük el, mint egy
hatalmas kriminalisztikai piramis csúcspontját. A piramis alján az országban
található több száz bűnügyi labor szerepel. A laborok fogják a bűnügyi helyszínről
begyűjtött, azonosítatlan DNS-mintákat, valamint a gyanúsítottaktól levett
mintákat, és betáplálják azokat a helyi állami adatbázisba. Kaliforniában
például keddenként történik meg az adatok feltöltése az állami rendszerbe. Az
állam felelős a DNS-mintavételért a börtönökben és a bíróságokon. Az állami
mintákat ezek után a rendszer felülvizsgálja, és összeveti az államon belül
feltöltött többi mintával. Ezt követően a minták feljebb lépnek a létrán, és
bekerülnek a CODIS-ba.
Nézzük
röviden, laikus módon a DNS-profil lényegét.
A
DNS, azaz dezoxiribonukleinsav egy olyan molekulaláncolat, amely minden egyes
emberben egyedi. A vörösvértestek kivételével az összes emberi sejt tartalmazza
a DNS-t. A genetikai profilon dolgozó igazságügyi szakértő először is kivonja a
DNS-t a biológiai mintából, ami lehet ondó, vér vagy haj, majd elkülöníti,
felnagyítja és elemzi azt. A DNS- ben négy egység ismétlődik, és ennek a négy
egységnek a pontos sorrendje az, ami megkülönböztet minket egymástól. Olyan,
mint egy emberi vonalkód, ahol a számok a genetikai markereket jelzik. A DNS-
elemzés hőskorában mindössze néhány markert lehetett előhívni és elemezni; ma
már tizenhárom standard CODIS-markert vizsgálhatunk. Az egypetéjű ikrek kivételével
annak az esélye, hogy két ember ugyanolyan vonalkóddal rendelkezzen, nagyjából
egy a milliárdhoz.
A
DNS-ujjlenyomatok nem csupán az igazságügyi orvostant forradalmasították, de
egy sor egyéb más területet is. Ezt használták Josef Mengele exhumált
holttestének azonosítására 1990-ben. Ezzel bizonyították be a Monika Lewinsky
ruháján talált ondó elnöki származását. ezzel azonosították Thomas Jefferson
törvénytelen leszármazottait.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.