38 szemtanú – Kitty Genovese megölése – 1. rész

38 szemtanú látta, hogy Kitty Genovesét megtámadták, de csak egyikük hívta a rendőrséget. Egy emberölés, mely a kollektív csődöt mondás megtestesülése lett.

„Oh, én tudtam, hogy senki nem tesz majd semmit. Az emberek soha nem tesznek semmit. Ebben az időpontban csak vissza akarnak feküdni az ágyba.” – Winston Moseley

 

Winston Moseley, az elkövető

A fiatal nő egyből érezte, hogy valami nem stimmel. Talán valóban látta az árnyékban várakozó férfialakot, amikor kiszállt a piros Fiatjából, hogy a lakásához induljon. Aznap 1964. március 13-a volt, hajnali fél öt körül Kew Gardens-ben, a New York szélén elhelyezkedő egyik nyugodt lakó- és üzleti negyedben. Egy pillanatra megtorpant az autója mellett, majd elkezdett rohanni. Így mesélte később a gyilkosa a rendőrségnek. Azt is ecsetelte, hogy Chaterine Genovese nem a szokásos úton, a kárpitos üzlet irányában, a közvetlen útvonalon ment a lakásához, ahogyan azt este munka után hazatérve szokta. A lakások ajtaja az Austin Streeten egy hátsó sikátorban található. Ehelyett a nő a házak elején ment végig, ahol az üzletek ajtaja található, a Lefferts Boulevard irányában. Ez szélesebb, mint az Austin Street, jobban meg van világítva, a sarkon pedig van egy bár, az „Old Baley’s”, ami általában ilyenkor még nyitva van.

Talán Chaterine „Kitty” Genovese úgy gondolhatta, hogy az utcai lámpák és a bár fényei védelmet nyújtanak neki. De a „Bailey’s”-ben ezen az estén verekedés volt, ezért már bezárták. Mielőtt Kitty Genovese tovább futhatott és elérhette volna a Lefferts Boulevardot, a gyilkosa utolérte és leszúrta. Így mesélte az elkövető a rendőrségnek és a tárgyalás során is.

Gyilkosa, Winston Moseley, az egyetlen igazi szemtanú ezen az éjszakán. Az egyetlen, aki biztosan el tudja mondani, hogyan halt meg Kitty Genovese.

Röviddel azelőtt, körülbelül 10 perccel három után, Chaterine Genovese, becenevén Kitty, elhagyta az „Ev”s Eleventh Hour” nevű bárt, amelyet ő vezetett Queens Hollis városrészében. Elbúcsúzott a kollégájától. Ő volt az utolsó, akivel Genovese beszélt. Hollisból 15-20 perc az út Kew Gardensbe, ahol Kitty egy éve lakott. Az lakást, mely az Austin Streeten a kárpitosüzlet felett volt, Mary Ann Zielonkoval osztotta meg.

 

40 évvel később egy rádióinterjúban mesélt Mary Ann arról, milyen éléken él az emlékeiben Kitty. „Magam előtt látom: nagyon olasz, sötéthajú, mindössze 150 cm magas. Nagyon szeretetreméltó ember, nagyon életrevaló. Én nagyon nyugodt vagyok, tehát kiegészítettük egymást.”

Az 50-es, 60-as évekből származó családi videókon Kitty jó kedvű, öntudatos fiatal nőként látható, nadrágban, ingujjban, nőiesen.

Chaterine Susan Genovese 1935. július 7-én született Brooklynban, New Yorkban, és ott is nőtt fel olasz-amerikai szülei legidősebb gyermekeként, négy testvérével együtt. Anyja háztartásbeli, apja egy lenvászon üzlet tulajdonosa, éttermeket látott el köpennyel, köténnyel, asztalterítővel.

1953-ban, az érettségi megszerzése után irodai munkát végzett, a következő évben férjhez ment, de a pár néhány hónap múlva elvált. Ugyanebben az évben a szülei úgy döntöttek, hogy elhagyják New Yorkot. Egy rendőrség elől menekülő vérző férfi próbált betörni a lakásuk pincéjébe. Connecticut, New Canaan tűnt a biztonságosabb helynek számukra.

De Kitty, aki ekkor alig volt húsz éves, szerette a nagyvárosi életet. Anyja aggodalma miatt azonban Brooklyn-ból a biztonságosabb Queens-be költözött. Hétvégente meglátogatta a családját Connecticut-ban. 24 évesen felmondott az irodában és egy bárban kezdett dolgozni, ahol szívesen beszélgetett a vendégekkel, néha még illegális lóverseny fogadásokat is kötött nekik, azonban az egyik vendégről kiderült, hogy rendőr. Rövid őrizetbevétele a munkájába került, de hamar újat talált az „Ev’s Eleventh Hour” menedzsereként.

Amikor a 1964. március 13-án hajnalban a bárból hazafelé indult, egy 1960-as évjáratú fehér Corvair követte.

 

Chaterine "Kitty" Genovese

Winston Moseley este kilenc körül ért haza a munkából. Ugyanebben az időpontban indult el a felesége az éjszakai műszakra. Mint rendszerint, váltottak egy csókot. Moseley Harlemben született, négy hónappal korábban, mint Kitty. Gyerekkorát erőszak szegélyezte. Apja, akitől csak 17 éves korában tudta meg, hogy nem a biológiai apja, az anyját gyanúsítja, hogy hűtlen volt. Gyakran fegyverrel tartja rettegésben, így amikor Moseley 9 éve lesz, a szülők elválnak. Innentől Detroitban nevelkedik a nagyanyjánál. 13 évesen az intelligens, bőbeszédű fiú önéletrajzot írt: „Az évek elrepültek.” Tudós, vagy FBI ügynök szeretett volna lenni, erről írt ebben. „Egy nap talán híres leszek.”

A középiskola után visszaköltözött New Yorkba, megnősült, és jól fizető állást talált a Raygram irodagép gyárban, mint lyukkártya programozó. A pénz elegendő volt egy házra Queens-ben a South Ozone Park-ban. Amikor a felesége megcsalta, fegyverrel fenyegette. A válás után újra nősült. Született egy fia és befogadott egy második gyereket is.

1964. március 12-én este Moseley először az öt németjuhász kutyáját etette meg, majd ő is vacsorázott. Ez volt a szokásos sorrend. Lefektette a gyerekeket, leült a nappaliban a kanapéra, sörözött és tévézett. „Az ötlet, hogy később még elinduljak, már korábban megfogalmazódhatott bennem”, mondta később a rendőrségen az őrizetbevétele után. Meg akart erőszakolni és ölni egy lányt. Nem először, ahogy később kiderült. Fehérbőrű lánynak kell lennie, így jegyezték fel a nyomozók. Hajnali egy körül Moseley elhagyta a házat, és elkezdődött a vadászat az „igazi” után.

„Olyat akartam, aki egyedül van. Két lány együtt nem ment volna, úgy sem ha egy nő férfivel ment volna. Úgy gondoltam, éjfél után elkezdek furikázni, és meglátom, összejön-e a dolog.” Amikor a Jamaica Avenue-n hajtott végig, meglátta Kitty Genoveset, hogy beszáll az autójába. Egyedül. Moseley megfordult, távolságot tartott, nem akarta kockáztatni, hogy a nő észrevegye. Kitty gyorsan hajt. A Grand Central Parkway-en keresztül a Queens Boulevard kihajtóig, onnan bekanyarodik egy csendes, sötét utcába. „Valami ilyesmire számítottam”, mondta Moseley a kihallgatásán.

Követte a nőt a piros Fiatban egy pár háztömb távolságra, végül a Kew Gardens pályaudvar előtti parkolóba látta befordulni. Fél háztömbre a nőtől leparkolja az autóját a fák alatt és kiszáll. A dzsekije zsebében egy vadászkés lapult. Amikor a nő bezárta az autóját, megpillantotta őt, ezt mondta Moseley a nyomozóknak. Megijedt, hogy a nő visszaszáll az autójába, azonban e helyett elkezdett futni. Végig az utcán, a Lefferts Boulevard irányába. „Gyorsan futott, de én sokkal gyorsabban tudok futni.” A könyvesbolt előtt utolérte, kezében tartotta a kést, majd kétszer hátba szúrta a nőt. „Mondott neki valamit?”, kérdezték a nyomozók. „Nem. Talán mondtam volna, ha nem futott volna ilyen gyorsan.”

 

A helyszín

A hang, ami Robert Mozert ezen a péntek éjjelen álmából felriasztotta, „inkább sírásnak, mint kiáltásnak hangzott”, később így mondta a rendőröknek. Mozer, aki Kew Gardensben az Austin Streeten a Mowbray-apartmanház hetedik emeletén lakott, az ablakhoz sietett. A szemben lévő járdán, a könyvesbolt előtt egy lányt látott térdelni. Fölé hajolt egy kicsi férfi, sötét kabátban. Mozer felhúzta az ablakot. „Hé! kiáltott. „Tűnj el innen! Hagyd békén a lányt!” A kabátos férfi felpillantott. A többi lakásban is felgyulladtak a fények. „A fickó felpattant és úgy futott, mint egy ijedt nyuszi”, mesélte később Mozer a rendőröknek.

Az egyik szomszédasszonynak feltűnt, ahogy a férfi futott, a térdeit futás közben extrém magasra felhúzta, ezért az idős nő biztos volt abban, hogy „Az illető feketebőrű!” A nyomozóknak, akik a gyilkosságot követő napokban a szomszédokat megkérdezték, ezt mondta: „Éveken át a lóversenypályán dolgoztam és sok fiút láttam, akik a versenylovakat mozgatták, miközben mellettük futottak. A fekete fiúk másképp futnak, mint a fehérek.” Más szomszédok biztosak voltak benne: Az elkövető fehér bőrű. Megint mások úgy gondolták, a nagykabátos alak „egészen biztosan” nő volt.

Robert Mozer hetedik emeleti ablakából az utcai lámpa fényénél látja, hogy a fiatal nő a járdán fekszik, majd felkel, végigmegy az utcán a házak mögötti járda felé, ahol a lakások ajtaja található. A sarkon eltűnik Mozer szeme elől. Más szomszédok is szem elől tévesztik. Később nem tudják kideríteni, hány szemtanú is volt azon az éjjelen valójában. A nyomozók feljegyezték, hogy az egyik lakó azért panaszkodott a férjének, mert nem látta jól, mi történik az utcán. „Kapcsold fel a lámpát butus, akkor majd látsz!”, javasolta a férje, majd mindketten egy-egy széket húztak az ablakhoz.

Egy szomszédasszony azt mondta, nem látta dülöngélni a nőt, ezért úgy gondolta, minden rendben vele. Mások észrevették, hogy a nő lassan megy és a ház falának támaszkodik. A sötétben és abból a távolságból senki nem látta, hogy sérült és vérzik. Egy pár úgy hitte, hogy veszekedő szerelmeseket lát, és nem dolguk beavatkozni, mások azt hitték részegek, akik felverik álmukból az embereket. Volt, aki elismerte, hogy félt, volt, aki megtagadta, hogy bármit is mondjon. A legtöbben azonban, akiket a kiáltás felébresztett azon az éjjelen, az ablakhoz siettek, de semmit nem láttak, ezért visszafeküdtek aludni.

A queensi helyi újság még aznap címlapon hozta le a gyilkosságot, és kérték, hogy aki tud valamit, jelentkezzen a rendőrségen. A „New York Times” csak napokkal később említi, valahol hátul a 26. oldalon, egy rövid cikkben. Az újság számára Chaterine meggyilkolása csak egy a 363 emberölés közül, ami évente történik. A „Times” Genovese személyes adatait és a gyilkosság körülményeit a rendőrség leírása alapján öt mondatban foglalja össze: A 28 éves queensi bármenedzser hajnalban munkából hazajövet egy közeli parkolóban állította le a kocsiját, majd a háza előtt megtámadták. „A szomszédok Miss Chaterine Genoveset, aki az Austin Street 82-70-ben lakott, nem sokkal hajnali három után találták meg egy épület előtt, háromajtónyira a saját lakásától.

 

Folytatása következik 

Évi