Kevesebb is elég egy ügyhöz, mint azt gondolnánk – Andreas Müller bűnügyi elemző az ösztönről, kitartásról, csapatmunkáról – 2. rész

 Az alábbi cikk a Stern magazinban megjelent interjú általam készített fordítása.

SC: Csapata tagjainak vannak különböző erősségei vagy mindenki egyformán ért mindenhez?

AM: Különböző szakmai életutakkal rendelkeznek és ezáltal erősségekkel. Egykori nyomrögzítők vannak közöttük, mások több évig a szexuális bűncselekmények területén dolgoztak vagy gyilkossági nyomozók voltak. Ami összeköti őket, az az analitikus gondolkodás és a tanácsadói képességeik.

SC: Ki kerülhet be a csapatába?

AM: Csak azok a szociálisan kompetens emberek, akiknek nincsenek allürjeik. Magamutogatóknak semmi esélyük. Kell, hogy legyen igényük a további fejlődésre, mivel aki hozzánk kerül, annak egy hét éves speciális továbbképzést kell elvégeznie.

 

SC: Ez a munka felér egy lovaggá ütéssel?

AM: Néhányuk számára igen. De vannak olyan gyilkossági nyomozók, akik egyáltalán nem végeznék ezt a munkát – hanyagul szólva – inkább ajtókat rúgnak be és őrizetbe veszik a bűnözőket. Nekik kínszenvedés lenne, hogy ha egy irodában ülve egyes információkat kellene hosszasan elemezni és kiértékelni.

 

SC: Hány nő van a csapatban?

AM: Öt.

 

SC: Hány kollégának van migrációs háttere?

AM: Senkinek. De ez remélhetőleg megváltozik. A különböző életrajzi hátterek nagyon sokat segítenek a csapatmunkánknak. A sokszínű gondolkodás a cselekmény és indíték sokféle hipotézisének felállításához vezet.

 

 

SC: Mindig ugyanazok a kollégák dolgoznak együtt?

AM: Mindig új felállásban alakítom őket. Újszülött meggyilkolása esetén például nem lenne túl bölcs dolog, ha csak anyák lennének a csapatban. Ide mindenképpen beillesztek egy férfit is, és egy kolléganőt, aki gyermektelen. Ők valószínűleg egészen más elgondolásokkal fognak előállni, sokkal kisebb érzelmi színezettel, mint azok, akik már maguk is világra hoztak egy gyermeket. 

 

SC: Akadályozza a csapatmunkát, ha valami felett átsiklanak?

AM: Abszolút. Általában a részletekben rejlik az ördög, gyakran a mellékes dolgokat kell felismerni.

 

 

SC: Milyen fontos tulajdonságai vannak még a jó bűnügyi elemzőnek?

AM: Az embereimnek előítélet mentesnek kell lenniük. Azt félre kell tudni tenniük. Ezenkívül kitartásra van szükségük, mivel néha gyötrő lehet átdolgozni magukat mindenen, egyik hipotézist a másik után lejátszani. 

 

SC: Más területről érkezőknek is van esélyük Önöknél?

AM: Azok a jelentkezők, akik magántanfolyamon az USA-ban korábbi nyomozóból „profilozóvá” képzik át magukat, a német bűnügyi rendőrség számára haszontalanok. A „profilozó” nem védett kifejezés, bárki nevezheti magát így, és sokaknak, akik a médiában ez alatt a címszó alatt lépnek fel, nincsen sok közük a rendőri munkához. Mi sem alkalmazunk pszichológust bűnügyi elemzőként, ez csak akkor lehetne elképzelhető, ha olyan bűnügyi rendőrként dolgozó illetőről van szó, aki pszichológiát tanult. Mivel a mi munkáknál mindenekelőtt az objektív tények kriminalisztikai jelentése számít.

 

SC: Előfordul veszekedés a csapaton belül?

AM: Csak különböző látásmódok egy eset kapcsán. De ezek a szakmai összekülönbözések teljesen normálisak.

 

2004. Köln - Keupstrasse

SC: Mi volt a legkülönlegesebb ügyük?

AM: Minden bizonnyal a 2004. június 9-én elkövetett szögbombás támadás a kölni Keupstrassén. Akkoriban úgy gondolták, hogy a szervezett bűnözés számlájára írható. A bűnügyi elemzésünk azonban más eredményre jutott: nagy valószínűséggel idegengyűlölettől motivált, legalább két elkövető által véghezvitt bűncselekmény volt, akik az utca lakóinak akarták demonstrálni, hogy a migránsok ott nem élhetnek gondtalanul. Ami utána történt, az közismert: a robbanóanyagot egy jobboldali terrorista nemzetiszocialista csoporthoz (NSU) lehetett kötni.

 

SC: Mi a legnagyobb sikere?

AM: Szintén a Keupstrasse. Az eredményünk irányadó volt.

 

 

SC: Mi a Legnagyobb tévedése?

AM: 2004-ben a Levke és Felix ügyek nyomozásában én voltam a felelős bűnügyi elemző. Az első gyilkosság, Levke megölése után abból indultunk ki, hogy valaki lánygyermekeket választ ki. Aztán néhány hónappal később az elkövető a fiúkra váltott. Akkoriban kevés tapasztalatunk volt még, ami a szexuális elkövetők áldozat kiválasztási ismérveit illeti. Ma már tudom: A biológiai nem gyakran egyáltalán nem játszik szerepet, éppen annyira kevéssé, mint az életkor. Vannak szexuális bűnelkövetők, aki 80 év felettieket és kislányokat is megerőszakolnak. Csak a gyenge áldozat számít nekik.

SC: Hogyan történt ez a Mirco ügy esetében? A fiú 10 éves volt, amikor 2010-ben egy barátjától hazafelé Grefrath közelében elrabolták és megölték.

AM: Abban az esetben az elkövető valójában egy lányt akart elrabolni. A bűnözési kényszer azonban olyan erős volt, hogy másik áldozatot választott. Egész nap az autóban ült és hiába várt. Aztán jött a fiú.

 

SC: Egy szemtanú látott egy VW Passat gépjárművet és egy bicikli vibráló fényeit. Először semmi nyoma nem volt a fiúnak, később megtalálták a biciklijét és a ruháit. El tudná magyarázni a Mirco ügy kapcsán, a bűnügyi elemzés és a különleges egység hogyan bukkant az elkövető nyomára?

AM: A legfontosabb kérdések a következők voltak: Hol keresse a különleges egység Mircot? Hogyan mozgott az elkövető? Hol van a komfortzónája, hol van otthon? Egy hétre volt szükségünk, amíg a bűncselekmény lefolyását összeállítottuk. A legkézenfekvőbb elmélet a következő volt: Mircot egy északi irányú területről rabolták el. Ott szexuális cselekmény történt, legrosszabb esetben a holttest is ott van. Abból indultunk ki, hogy az elkövető a környékről való, és amikor a fiú ruháit az országúton eldobálta, északról dél felé haladt.

 

SC: A bűncselekmény lefolyásának rekonstrukciója még nem hozta meg a vágyott áttörést.

AM: De az volt minden további alapja. Amikor világossá vált, hogy az elkövetőre utaló döntő részlet még hiányzott, egy lépést tovább kellett haladnunk és a meglévő adatokat feldolgozni. Itt azonban az adatvédelem sok akadályt gördített elénk. Megpróbáltuk a már kigyűjtött adatokból egy olyan személyi kört kiszűrni, akik elkövetőként szóba jöhettek. Óriási mennyiségről volt szó, a lakossági és a kommunikációs adatokról. Valamint több mint 150000 meghatározott felszereltségű VW Passat B6 rendszámtáblájáról. Ezeket az adatokat összekötöttük egymással.

 

SC: Hogyan kell ezt elképzelni?

AM: Azt feltételeztük, hogy az elkövető arról a vidékről származott és egy VM Passat B6-ot vezetett. Bíztunk benne, hogy a mobilja az elkövetés idején az elrablás helyszínén és a ruhák lerakási helyén feljelentkezett a telefon adótoronyra. Az volt a kihívás, hogy a rengeteg mennyiségű személyi adatból kiszűrjük azokat, akikhez ezek a feltételek passzoltak. Itt a bűnügyi elemző hálózatra volt szükség: tömegadat elemzőkre, adócella mérőkre és geoinformációs rendszerekre. Kriminalisztikai mesterteljesítményt nyújtottak. A végén négy ember jöhetett szóba, és egyikük Mirco gyilkosa volt. Később bevallotta mindent és el is vezette a kollégákat a holttesthez.

 

SC: Ennyi év elteltével van még önben félelem, hogy teljesen rossz irányba küld egy különleges egységet?

AM: Kevésbé, mint a kezdeti években. Bízom a módszerünkben, a tapasztalatunkban és a hiba kultúránkban. Eddig egyetlen olyan eset sem volt, amiről azt kellett mondanom, hogy teljesen mellé lőttünk.

SC: Mennyi ideig tartott a leghosszabb bűnügyi elemzés?

AM: Majdnem három hónapig, egy kölni eset volt 70 szexuális bűncselekménnyel. Alapvetően azonban képesek vagyunk arra, hogy a nagyon sok információval rendelkező eseteket is két héten belül kielemezzük.

 

SC: Melyik eset volt a legkeményebb?

AM: Nemcsak egy ilyen volt, hiszen a csapat több mint 200 ügyet elemzett időközben. Egy krefeldi sorozattal volt nagyon nehéz dolgom. Egy szexuális bűnelkövető nőket figyelt és megvárta, míg elalszanak. Ezután behatolt a lakásukba, odafeküdt melléjük és tapogatta őket. Azzal vesződtem, hogy honnan jöhet az elkövető. Hol van a komfortzónája, az életterének a középpontja? A végén kiderült, hogy valami távoli városrészben lakik. Ezt a megfelelő tipp nélkül soha nem derítettük volna ki, mivel a nőket a fő pályaudvar környékén kutatta fel, és onnan követte őket, nem pedig otthonról.

SC: Melyik esetben jött a nyomozóktól a leghamarabb a hívás?

AM: Egy hernei eset kapcsán már egy-két órával az eset megtörténte után. A 19 éves elkövető akkor, 2019. márciusban, még menekült. Egy szomszéd fiút ölt meg, majd egy ismerősének Whatsapp-on szelfit küldött, amin a gyermek holttestével pózol. Ez az ismerős aztán feltöltötte a képet egy névtelen platformra. Egy nappal később új képek bukkantak fel a hálózaton: A fiatal férfi napszemüvegben, késsel a kezében pózolt egy második hulla mellett. Azonnal összeállítottam egy csapatot, és mozgósítottam a hálózatot, ebben az esetben egy IT-specialistát és Nahlah Saimeh törvényszéki pszichiátert.

SC: Milyen kérdések merültek fel a csapat számára?

AM: Milyen elkövetővel van dolgunk? Milyen ember az, aki megöl egy gyermeket, majd úgy pózol egy fotón, mint a vadász, aki nagyvadakat ejt el? Tovább fog ölni, vagy talán ámokfutást rendez? Illetve természetesen: hol van most? Még Hernében tartózkodik vagy már külföldre menekült, ahogy azt bejelentette? Csak négy óránk volt az eset elemzésre, ezért felosztottam a csapatot. Két emberem kizárólag az elkövető életrajzával foglalkozott, majd ezt megbeszélték a pszichiáterrel. A másik két kolléga a cselekménnyel foglalkozott. A végén mindkettő területet megvizsgáltuk, és elmondhattuk a rendőrkapitánynak, hogy megfelelő eredményre jutottunk. A bevetési egységet ott kel hagyni, ahol van, az elkövető még Hernében tartózkodik. Így is volt. Ez nem boszorkányság, hanem egy emberölési bűncselekmény szisztematikus elemzése.

SC: Az egyik olyan bűncselekmény, amit eddig nem sikerült felderíteni, Claudia Ruf esete. Szorosan kapcsolódik az ön szakami útjához.

AM: Amikor az eset történt, a bonni gyilkossági csoportnál dolgoztam, és az elsők között voltam a holttest feltalálási helyén. Claudia 11 évesen tűnt el 1996 májusában Hemmerdenből, egy alsó Rajna vidéki kis faluból, miközben a szomszéd kutyáját vitte sétálni. Két nappal később egy járókelő fedezte fel a gyermek holttestét Euskirchen mellett egy szántóföldön. Egy 2019-ben elvégzett bűnügyi elemzés új nyomozati adatokat hozott, miáltal az ügyészség szabad utat adott a nyomozás újraindítására.

Claudia Ruf

SC: Mi az ügy aktuális állapota?

AM: Az eredeti három feltételezésből már csak egy van, amit felül kell vizsgálni. Ehhez is van vizsgálati és nyomozati terv. A bonni gyilkossági csoport most ezen dolgozik. Egy gépjárműről van szó, amelyet a cselekmény elkövetésének idején ott láttak, ahonnan Claudiát elrabolták. Mindenesetre csak rendszám töredékünk van. Így tehát többféle tulajdonos is szóba jöhet, aki után nyomozni kell, és akitől nyálmintára van szükség.

SC: Ősszel nyugdíjba vonul. Nagyon nyomasztaná, ha addig nem fognák el Claudia gyilkosát?

AM: Nem nyomasztana, hanem bosszantana. Az nem lehet, hogy egy gyermeket fényes nappal elrabolnak, és az elkövető megússza. Az egész család a mai napig meg van rendülve. Szeretném végre megmondani nekik, hogy mi történt és ki az elkövető. Várnak ezekre a válaszokra.

 

Évi