2021. december 20., hétfő

Az FBI bűnügyi helyszín elemző eljárása (crime scene analysis) – 3. rész

A bűncselekmény elemzése (crime assessment)

Az elemzés e fázisában a bűncselekmény pontos időrendi és pszichológiai rekonstrukciójáról van szó, különösen az elkövető és az áldozat viselkedésének reprodukciójáról, a kapcsolatfelvételtől egészen a holttesttől való megszabadulásig.

Egyes cselekvési szakaszokat közben különleges nézőpontok alapján világítanak meg, amelyeket az elkövető személyisége és indítékai szempontjából a legfontosabbnak tartanak.


A cselekmény rekonstrukciója

A bűncselekmény percre pontos rekonstrukciója a bűnügyi helyszín elemző módszer magjaként értelmezhető, mivel az ismeretlen elkövetőről alkotott későbbi hipotézisek alapját képezi. A cselekmény rekonstrukciója a bűncselekmény döntési folyamatok során már kidolgozott ismereteire és részaspektusaira épül. A viselkedéselemző egység esetelemzői az egymást követő eljárás fontosságát hangsúlyozzák a bűnügyi helyszín elemzésnél és a cselekvési folyamat rekonstrukciójánál általánosságban. Az egymást követőség itt azt jelenti, hogy a cselekvés újra eljátszása során az egyik cselekmény lépést csak az előtte lévő történésekre lehet alapozni, az utána következőkre nem. Ez a cselekvés lefolyásának valóságosságát és az elkövető nézőpontját jobban nyomon követhetővé teszi, mivel az elkövető és az áldozat viselkedését a mindenkor addigi eredmények határozzák meg, és nem a mindenkor jövőbeni, még nem létező lefolyása a bűncselekménynek.

Az elkövetői viselkedés elemzésénél különös figyelmet igényel a stresszfaktor, aminek a támadó ki van téve. Stressz hatása alatt az emberek általánosságban véve bejáratott és számukra ismerős cselekvésmintákra nyúlnak vissza. Ezért árul el ilyen szituációkban a viselkedés sokat a személyiségről.

A Modus Operandi és az elkövető kézjegye közötti különbség

Az elemzés e lépésénél a következő meghatározó kérdés a fontos: Mit tett az elkövető, amit nem kellett volna megtennie? A Modus Operandi mindenekelőtt célzottan jelöli meg a bűncselekmény elkövetéséhez közvetlenül szükséges elkövetői magatartást. Az úgynevezett kézjegy vagy megszemélyesítés (Signature/Personation) a fantáziákat és pszichikai igényeket veszi célba, amit az elkövető a bűncselekmény útján kívánt megvalósítani. A kézjegy nem feltétlenül látható, hanem a rekonstruált elkövetői viselkedésből kell kikövetkeztetni, amely általában olyan cselekedetekben nyilvánul meg, amelyek nem közvetlenül szükségesek a cselekmény végrehajtása szempontjából. Példa a viselkedésre, ami az elkövető kézjegyét mutatja, ha egy gyilkos az ölés után az áldozat holttestét kihívó és megalázó testhelyzetbe állítja be.  

Az indíték szerinti osztályozás

A helyszín elemzés ezen a pontján a döntési folyamat során kidolgozott elsődleges indítékot még egyszer megvizsgálják a helyesség szempontjából. Az FBI ehhez sorolja - ahogyan a „Crime Classification Manual”-ban meg van határozva - a bűncselekményt az elkövetői kategóriák egyikébe, például a szervezett vagy nem szervezett szexuális gyilkos, a szadista szexuális gyilkos és így tovább.

Szervezett /szervezetlen elkövetői összetevők (organized / disorganized)

Mint már korábban esett róla szó, az FBI a szervezett és szervezetlen elkövetőt különbözteti meg. Ezzel egyidőben azonban elismerik, hogy majdnem minden bűncselekmény mutat szervezett és szervezetlen jegyeket is, tehát az elkövető teljes viselkedését vizsgálni kell szervezett és szervezetlen elemekre is. Ezeket megnevezik, és egymással szembe állítják.

 


A bűncselekmény lefolyása

A hely és időfaktorok különös figyelembevételével a bűncselekmény különböző fázisait a szervezhetőség lefolyása szerint veszik figyelembe. Például a támadás vajon jól szervezetten kezdődött-e és csak később fejlődött ki kaotikus és impulzív erőszakos cselekedetté? Egy ilyen lefolyás nem lenne szokatlan, mivel sok esetben felismerhető a fejlődés a szervezettől a szervezetlen cselekvésmódig.

Az áldozatok kiválasztása

Ez a pont nagyon kifejező az ismeretlen elkövető személyiségére vonatkozóan. Olyan szexuális elkövető, aki önkényesen egy idegent választ ki, és azonnal megtámadja, tehát extrém szervezetlen módon cselekszik, teljesen más pszichogrammal rendelkezik, mint egy extrém szervezetten eljáró elkövető, aki egy nőt alaposan kikémlel, és aztán dönt, hogy a támadást elköveti-e és hogyan.

A kontroll kifejezése

Ez z aspektus rendszerint sokat elárul egy elkövető verbális képességeiről, amelyből aztán újabb következtetéseket lehet levonni a személyiségére, az élettapasztalataira és bizonyos körülmények között a képzettségére is. Itt két fázist kell megkülönböztetni, az egyiket, amely során az elkövető megszerzi az ellenőrzést az áldozat felett, és az a mód, ahogyan utána ezt a kontrollt fenntartja. Az első mindenekelőtt a kapcsolatfelvétel tanulmányozására vonatkozik. Ha a támadó bőbeszédű és csellel csalogatja magához az áldozatot, az teljesen mást jelent, mint amikor az elkövető minden verbális kommunikáció kerülésével lesből támad. A határozottság és tervezettség, amivel a kontrollt fenntartja, szintén jellegzetes lehet az elkövetőre nézve.

A helyszín beállítása

Az FBI eredeti szaknyelvében a bűnügyi helyszín beállítását „staging”-nek nevezik, ami az angol színpad szóból (Stage) került levezetésre, körülbelül annyit jelent, mint „színpadra vinni.” Itt annak a kérdésnek a megválaszolása fontos, hogy egy helyszínt a rendőrség kiérkezése előtt szándékosan, és az elkövető szempontjából a szükséges elkövetői cselekedettől függetlenül megváltoztatták, de leginkább annak a megválaszolása, hogy az elkövető a nyomok elhelyezkedésének megváltoztatásával a nyomozók számára egy másfajta indítékot akar sugallni, mint azt, amely tulajdonképpen őt a bűncselekmény elkövetésére sarkallta. Az FBI ismeretei alapján a staging gyakran az áldozattal közeli kapcsolatban álló elkövetőre utal, vagy olyan hozzátartozókra, akik az áldozat méltóságát akarják óvni. Az első esetre jó példa lenne egy férfi, aki megöli a feleségét egy vita során. Mivel a gyanú nagy valószínűséggel elsőként a férjre terelődne, megpróbálja a kapcsolati erőszakot szexuális indíttatású ölési cselekménynek beállítani. A második esetre jó példa lenne a halálos kimenetelű baleset autoerotikus cselekmények során, mint pl. önfojtogatással együtt végzett maszturbáció. A hozzátartozók a szégyen miatt felöltöztethetik az elhunytat, és öngyilkosságnak állítják be a halálesetet. Szexuális indíttatású ölések esetén, ha az áldozatot megalázó mezítelenségben hagyja ott az elkövető, a hozzátartozók néha megváltoztatják a helyszínt, hogy a hozzájuk közelálló ember méltóságát megőrizzék.


Ennek ellenére a staging nem kizárólag olyan személyek esetében lép fel, akiknek volt kapcsolatuk az áldozattal. Ismertek olyan esetek, amiben az ismeretlen erőszakos elkövető megváltoztatta a nyomok elhelyezkedését, hogy egy másik indítékot színleljen. Esetenként különleges ügyességről tanúskodnak az elkövetők a staging során. Például Horst David német sorozatgyilkosnak sikerült az egyes eseteit háztartási balesetnek és ez által természetes halálnak beállítani.

Az FBI meghatározott elemzési stratégiákat javasol, amelyek abban segítenek, hogy egy helyszín módosítását felismerjék. Úgynevezett vörös zászlók (red flags) irányítják rá a nyomozók figyelmét az eset bizonyos aspektusaira, ahol a staging árulkodó gyenge pontjai tipikusan megjelennek. A lehetséges megtévesztési kísérletek sikere ellen szól, hogy az elkövető általában nem tudja, hogy „kellene” kinéznie a bűncselekmény helyszínének, amit megrendezni próbál, és gyakran emiatt hibát követ el, ami a tapasztalt kriminalistáknak egyből szemet szúr.

Érzelmi jóvátétel és a személytelenítés

Ha az elkövető megpróbálja a bűncselekményt képletesen meg nem történtté tenni, „érzelmi jóvátételről” (undoing) beszélünk. Ez például abban nyilvánulhat meg, hogy a gyilkos a cselekménye után a sértettet alvó pózba állítja be és betakarja, vagy a helyszínt és a holttestet megtisztítja. De maga a sértett megölése is értelmezhető bizonyos körülmények között érzelmi jóvátételként, pl. egy előző nemi erőszakot ilyen módon meg nem történtté tenni, ami mindenekelőtt a fiatal erőszakos bűnelkövetők között tipikus mintaként jelenik meg. Alapvetően az érzelmi jóvátétel jegyei a helyszínen arra utalnak, hogy az elkövetőt a sértett személyes környezetében kell keresni.

Az érzelmi jóvátétellel ellentétben a személytelenítés (depersonalization) hangsúlyosan pszichológiailag ellenséges cselekedetnek kell értékelni a sértettel szemben. Személytelenítésről akkor beszélünk, amikor az elkövető a sértett személyiségét jelképesen kiszorítja. Ez lehet az eset agresszív ütések vagy a sértett arcának összeroncsolása esetén a halál előtt vagy után, finomabb formában az arc ruhadarabbal történő lefedése, vagy a sértett hasra fektetése. A személytelenítés pszichológiai jelentése nem egyértelmű.  Egyrészről utalhat az elkövető és a sértett közötti személyes kapcsolatra, másrészről egy inkább nem szervezett elkövetőre, aki az áldozatot a személytelenítés során anonimizálni és a szexuális fantáziái kivetítéseként használni akarja. Az elkövető a személytelenítés során gyakran arra is törekszik, hogy megakadályozza a benne esetlegesen kialakuló együttérzést az áldozat irányába, ami a bűncselekmény elkövetésének további részében esetleg ingerelné.


Indíték

Itt a középpontban a bűncselekmény egyéni indítéka áll. Az elkövető mit próbált megvalósítani a bűncselekmény egyes mozzanataival, talán a harag, melyet egy hozzá közelálló személy ellen érez, vagy az alárendeltség érzés miatti kompenzáció?

Adott esetben a cselekmény lefolyását több szakaszra osztják különböző indíték-szerkezetekre leosztva. Így a vizsgálatok azt az eredményt hozták, hogy az elkövetőknél több indíték állhat egymás mellett és az indítékelegy súlypontja a bűncselekmény lefolyásának idejére koncentrálódik. Alapvető kriminalisztikai hibának tűnik, ha csak egy elkövetői indítékból indulnak ki. Például ha egy nemi erőszakot egy azt elfedni próbáló emberölés követ, akkor ebben az esetben legalább két különböző elkövetői indíték jelen van. Gyakran az elkövető indítékát túl felszínesen elemzik. Például egy rablógyilkosság esetében a zsákmány tűnhet az elsődleges indítéknak, miközben a háttérben esetlegesen meghúzódhat egy olyan indíték, ami sokkal többet árul el az elkövető személyiségéről.

A támadás dinamikája

Ez a kategória világítja meg az elkövetői személyiségre vonatkozó cselekmény közbeni fejlődést, különösen az elkövetői viselkedés erőteljes kifejezés módjára tekintettel. Itt mindenekelőtt időbeli lefolyásban elemzik az erőszakos cselekedetet, melyben az elkövető és az áldozat közötti kapcsolat különösen fontos. Így például ha egy nemi erőszaknak tervezett szexuális bűncselekmény a sértett megölésével ér véget, az tájékoztatást nyújt az elkövetői dinamikával kapcsolatban. Ha a támadó például hirtelen pánikba esik, mert tudatosul benne, hogy a sértett feljelentheti és ezért egy ezt fedező emberölést elkövet vagy az áldozat egy ártalmatlan megjegyzése kiváltja belőle az elvakult őrjöngést. A támadás dinamikájában szexuális erőszakfantáziák is megnyilvánulhatnak, ami ez elkövetőt a bűncselekményre sarkallja, például rituális bántalmazás formájában. 

Az elkövetői személyiség elemzésben jelentős még a túlölés (overkill) jelensége. Erről abban az esetben beszélünk, ha a támadó extrém erőszakot alkalmaz az áldozaton, akkor is, ha az már halott, méghozzá olyan cselekedet formájában, ami ölési cselekmény, tehát például nagyszámú késszúrás formájában. Ennek a mindent elborító haragnak  és agressziónak a megnyilvánulása utalhat az elkövető és a sértett személyes kapcsolatára, de ritkábban előfordulhat nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények vagy fiatal elkövetők esetén.

Évi  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Az ismeretlen Ted Bundy

Bizonyára többen felkapják a fejüket a cím hallatán, hiszen az egyik leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkosról van szó. Egy olyan emberről, a...