Profilozás Will Graham módra

Thomas Harris „Vörös sárkány” című regényében és az NBC csatornán futott „Hannibal című sorozatban bukkant fel a nem az FBI kötelékébe tartozó fiatal profilozó, Will Graham alakja. Hogy valójában mit csinál, az a könyv és a sorozat szempontjából ellentétes, mert míg a regényben ex nyomozót alakít, aki visszavonultan él, addig a sorozatban az FBI Quantico-i kiképzőközpontjában tanít viselkedéselemzést.

Will Graham olyan kivételes ember, aki kivételes empatikus készséggel rendelkezik, bele tudja élni magát teljes mértékben az elkövető szerepébe. Kínos pontossággal tudja végigkövetni a bűncselekmény elkövetését a kezdettől a végéig, miközben teljesen úgy gondolkodik és érez, mint az elkövető. Most lehet, hogy többen azt kérdezik maguktól, miért olyan fontos ez?

Nos, a viselkedéselemzői munka egyik legfontosabb pillére az elkövetőként való gondolkodás. Amikor a profilozó csapat vagy személy megérkezik egy bűncselekmény helyszínére, nekik a tárgyi bizonyítékok mellett sokkal nagyobb fontossággal bír az, amit egy helyszín az elkövetőről sugallhat nekik.

Ide tartozik természetesen maga a holttest is, hiszen a legfontosabb kiindulópont az elkövető és az áldozat kapcsolata. Ismerték egymást, teljesen véletlenszerű az áldozat kiválasztása, harag, bosszú, szerelemféltés az ok? Ebből már következtetni lehet a tettes szociális helyzetére, a makro-, és mikrokörnyezetére, az indítékra, a módszerre. A profilozás elsősorban pszichológiára alapuló tudomány, de kétségkívül fontos a kriminológia és a kriminalisztika beható ismerete is, de alapvetően a viselkedés és az azt befolyásoló külső illetve belső tényezők segíthetnek a tettes mielőbbi elfogásában és az ismétlődés megakadályozásában.

Az ilyenfajta empátia azonban nem jelenti azt, hogy a profilozó szakember ezt feltétlenül áldásként éli meg. Van ennek ugyanis egy árnyoldala is. A könyvben és a sorozatban is kiválóan végigkövethető Will szenvedése. Ha jobban belegondolunk, az ezzel a munkával foglalkozó embereknek már alapvetően nem lehet könnyű ezeknek a szörnyű dolgoknak a feldolgozása. 

Milyen lehet akkor annak az embernek az élete, akinek bele kell bújnia ezeknek a szörnyetegeknek a fejébe, úgy kell gondolkodnia és érezni (legalábbis a nyomozás idejére), mint nekik.

John Douglas a viselkedéselemző részleg egyik alapítója (akiről egyébként Harris a könyvében Jack Crawford ügynök alakját mintázta) és Robert Ressler, a részleg alapító atyja is többször beszélt már könyveiben és dokumentumfilmekben is arról, hogy mennyire nehéz a munkájuk. Douglasnak idegösszeomlása is volt egy olyan ügy után, amelyben gyermekekre vadászó elkövető profilját kellett megalkotni, Ressler pedig rengeteg interjút készített hírhedt sorozatgyilkosokkal a börtönben, hogy könnyebben felismerhesse az azonos típusú elkövetőket, az azonos mintájú bűncselekményeket, ezáltal segítse maga és kollégái munkáját.

Mindketten azt nyilatkozták, hogy ennek a munkának elengedhetetlen velejárója egy olyan hobby választása, amely kompenzálja a mindennapi szörnyűségeket.

A sorozatban Will horgászik, és kóbor kutyákat gyűjt össze az utcáról, hogy házában meleg otthont teremtsen nekik. A horgászat sok ismerősöm elmondása szerint is a leginkább idegnyugtató tevékenységek egyike, az állatok szeretet és a tőlük kapott viszonzás pedig nagyon sokat segít a kiegyensúlyozott lelkiállapot elérésében.

A sorozatban Willt a szakemberek instabilnak nevezik, ami azt jelenti, hogy nagyon vékony vonal választja el egészséges mentális állapotát attól, amellyel a beteg elkövetők rendelkeznek. Éppen ezért veszélyes dolog ezen a területen lavíroznia, hiszen már most rémálmok és víziók gyötrik, a feldolgozatlan események befolyásolják mindennapi életét.

Természetesen nem sok ilyen kivételes ember van, aki ilyen mértékű empátiára képes, és nyilván az igazán jó profilalkotói munkához a többi összetevő is elengedhetetlen.

Évi