Profil: Zaklatások az egyetemen

Birmingham városában az erőszaktevő elfogása után is folytatódtak a szexuális zaklatások. Mid a tíz áldozat a birminghami egyetem diákja volt, és mindegyik lány éppen aludt, mikor támadás érte. A rendőrség meg volt győződve arról, hogy egyetlen férfi követte el a bűncselekményeket.

Canter és csapata épp elkészítettek egy hatvan megoldott és lezárt nemi erőszak esetét tartalmazó elemzést, amelynek során megállapították, hogy a támadó tevékenysége diszkrét viselkedési összetevőkre bontható szét. Tíz jellemző szempontot különítettek el, közöttük például olyat, hogy miként irányította a támadó az áldozatát, hogyan társalgott vele és milyen részletei voltak magának a szexuális érintkezésnek. Létrehoztak egy mátrixot kezelő számítógépes programot, amelybe rögzítették az egyes bűntényeket, a viselkedési jellemzőket, a program, pedig összehozta: minél közelebb állnak egymáshoz az egyes pontok, annál inkább hasonlóak a viselkedésminták.

A program – és amit mutatott – egyaránt nagy érdeklődést váltott ki. Vizsgálatok sora után, függetlenül attól, hogy az elemzést milyen módon hajtották végre, három olyan bűntényt sikerült azonosítani, amelynek során az áldozatokat erőszakosan megfenyegették, négy másik esetben, pedig biztosították arról, nem esik bántódásuk. A támadó feltűnően különböző módon viselkedett: vagy megváltoztatta stílusát, vagy esetleg nem is egy, hanem több támadóról volt szó.

David Canter

A „nyúlszívű” és a „mácsó”

1989 áprilisában, két héttel azután, hogy tanácskozásuk összegzéseként Canter és csapata megállapította, hogy a nemi erőszakoskodások könnyen gyilkosságba fordulnak át, elküldték első jelentésüket a rendőrségnek. Feltételezték, hogy a támadó előre megtervezi tetteit és korábban elkövetett betöréseinek tapasztalatára építi őket. A helyszínen elkövetett korábbi betörések is feltételezhetően a támadónak tudhatók be. A beszámoló szerint a keresett személy feltételezhetően büntetett előéletű és jól ismeri a rendőrséi nyomozás menetét. A késő esti támadások arra engednek következtetni, hogy a támadó esti műszakból hazamenet, vagy reggeli műszakba indulva követi el őket. A csapat ekkor még nem említette meg, hogy két különböző személy is szóba kerülhet.

A rendőrség három bűncselekmény DNS-vizsgálatát elvégezve, május végén arra a zavaró következtetésre jutott, hogy a DNS-vizsgálat eredményei a tizedik nemi erőszaktól kezdve nem egyeznek meg a négy és kilenc közöttiekkel, azaz nyilvánvalóan két támadó áll a háttérben. Canter csapatának gyanúja beigazolódott és ismét hozzáláttak a maguk között immár „Nyúlszívű” és „Mácsó” munkanéven emlegetett támadók vizsgálatának.

Véleményük szerint „Nyúlszívű” nem rendelkezett nagy betörői tapasztalattal. Úgy tűnt, egyáltalán nincs semmilyen bűnözői múltja. Egy magányos ember, akinek nincsen kapcsolata nőkkel. Egy átlagos erőszaktevőnél idősebb. Támadásait talán nem is tervezi, az utcákat járva be-beles ablakokon, és akkor támad fel benne a vágy. Tetteinek helyszínei arra engednek következtetni, hogy Birmingham délkeleti részén lakik.

„Mácsó” viszont egy tapasztalt bűnöző jellegzetességeit viseli magán, aki megszokta, hogy uralkodjon a nőkön. Feltehetőleg a város északnyugati részében él. A rendőrség összeállította a gyanúsítottak listáját és a DNS-vizsgálatok alapján két személyt azonosítottak. A rendőrségi fényképen „Nyúlszívű” zavartnak tűnt, míg „Mácsó” egyenesen a kamerába nézett.

A nemi erőszaktevő agyának feltérképezése

Canter és kollégái hamarosan felismerték, hogy a rendőrség által hozzájuk küldött esetek nem tipikus ügyek jellegzetes példái, hanem olyanok, amit a rendőrség saját eszközeivel nehezen tudott volna megoldani, számos fontos részletre pedig a gyanúsított letartóztatásáig nem derült volna fény. Ezért már lezárt ügyekben is folytatták az elemzést. Erőszakolókkal kezdték, majd sorjában haladtak azon személyiségek felé, akik gyilkolnak, gyerekeket zaklatnak szeuálisan, szélhámoskodnak és zsarolnak.

A nemi erőszaktevők eseteinek viselkedésanalízise során érdekes kép rajzolódott ki. A vázolt rajz közepén a nemi erőszakra jellemző olyan általános cselekedetek álltak, mint rajtaütéses támadás, a ruha eltávolítása és a fizikai aktus. A körülötte lévő teret három részre osztották aszerint, hogy a támadó miként tekint áldozatára. Ha „tárgyként” tekintett rá, akkor előkészületeket tett, esetleg álruhába öltözött, magához vette „erőszakoláshoz használatos poggyászát” vagy fegyverét, hogy majd uralkodni tudjon áldozatán. Abban az esetben, ha „közvetítőként” tekintett áldozatára, nyíltan agresszívvé vált, bántalmazta, megalázta és számos különböző szexuális cselekedetre kényszerítette áldozatát. Ha a támadó valós „személyként” tekintett áldozatára, nagyobb szociális bensőségesség megteremtésére törekedett, beszélgetett, érdeklődött áldozata iránt.

Canter úgy gondolta, hogy ez a három momentum reprezentálja legjobban, hogy a támadó mekkora tisztelettel viseltetik saját maga iránt. Az első viselkedés egy „jól szervezett” bűnözőt takar, aki mindenáron érvényesíti akaratát. A második egy rendkívül agresszív személyiséget, aki saját dühét vezeti le áldozatán. A harmadik elkövető alapvetően bizonytalan, az erőszakot csupán azért hajtja végre, hogy egyfajta érzelmi kapcsolatot teremtsen általa.

Évi