Birmingham két negyedében, 1986 januárja és 1988
márciusa között hét idős nőt bántalmaztak szexuálisan. A 70-80 év körüli nők
toronyházban laktak, és egy fiatal, atlétatermetű, fekete férfi követte őket a
liftben. Felment velük a legfelső emeletre, olykor az utolsó emelet előtt
kiszállásra kényszerítette őket, hogy aztán a karjában vigye fel, majd
megerőszakolja őket. Habár fizikailag erős volt, áldozataival meglepő
udvariassággal bánt. Néhány esetben, például amikor a nők arra panaszkodtak,
hogy túl hideg a padló, ahol meztelenül kellett feküdniük, alájuk terítette
kabátját. A rendőrség a férfi viselkedésén és áldozatainak kiválasztásán
tűnődött. A traumát átéltek elbeszélései nehezen értelmezhetők voltak.
Canter figyelemre méltónak találta a támadó hely-és
áldozatválasztását. Helikopterre szállt és felülről is szemügyre vette a
városközpont végében magasodó toronyházakat. Ekkor vált világossá számára, hogy
a táj igen jelentős sajátosságokat rejt. A házak szigetekként magaslottak ki a
forgalmas úthálózatból. Canter tanulmányozni kezdte a részletes térképeket, és
arra a következtetésre jutott, hogy a támadó nem lakhat messze a helyszínektől,
esetleg egy hasonló toronyház lakója, aki tudja, hogyan lehet könnyedén eljutni
egyik „szigetről” a másikra. A toronyházaknak számos lakója volt, ily módon
sokan jártak ki-be naponta. Egymás számára vélhetően legtöbben ismeretlenek,
esetleg éppen csak látásból ismert emberek, itt nem tűnik fel egy új arc,
ahogyan a gyakori látogató sem.
Ezeken a megfigyeléseken túl Canternek persze meg
kellett határoznia, hogy milyen típusú bűnözővel áll szemben. „ A támadó olyan
ember, aki gyakran bejár az emberek személyes birodalmába, hasonlóan egy
tapasztalt betörőhöz? Vagy egy impulzív személy, aki áldozatát nyilvános helyen
keresi ki, mert úgy hiszi, hogy az alkalom szüli a tettet? A lopás és a betörés
eddig úgy tűnt, nem része tetteinek. Itt volt egy ember, akiről leginkább azt
gondolnánk, hogy az utcán nyitott szemmel járva választja ki áldozatát. A
toronyházak és környékük erre jó terepet biztosítottak.”
A támadó nem viselt álruhát, ami arra utalt, hogy
valószínűleg nem azokban a toronyházakban lakik, ahol a támadás történt.
Viszont jól ismerte az épületekben használatos lifteket, folyosókat és ajtókat.
Canter és csapata részletes beszámolót és előzetes profilt készített a
rendőrség számára. Megállapításuk szerint a támadó szexuálisan éretlen személy
és valószínűleg még sosem létesített kapcsolatot vele egykorú nővel. Lehet,
hogy más, „bűncselekménytől független” módon kapcsolatban áll idősebb
emberekkel – például gondozóként. Az áldozatok által említett tisztasága,
frizurája és a következetes helyválasztása rögeszmés személyiségre utal. A
támadás időpontjának és a támadó öltözködési stílusának állandó változtatása
arra enged következtetni, hogy 1986 októbere körül az iskolát elhagyva dolgozni
kezdett. Végül négy hasonló körzet néhány személyéből állítottak fel egy
lehetséges gyanúsítotti sorrendet.
A szóba jöhető elkövetőkre vonatkozó jelentéseket
szétküldték a négy körzet rendőrségeinek. Nem sokkal később, amikor egy újabb
erőszakolást jelentettek a szolgálatot teljesítő rangidős rendőrparancsoknál
Birminghamben, felmerült, hogy a támadót esetleg előzőleg elítélték-e már
kisebb szexuális zaklatásért. Saját dokumentációjukat átvizsgálva, Adrian Babb
nevére bukkantak, akit azzal vádoltak, hogy a birminghami Központi Könyvtárban
egy hatvan éves nő lábai közé tette a kezét. Babb azon a környéken lakott, ami
Canter beszámolójában szerepelt, továbbá a legutóbbi támadás során rögzített
ujjlenyomat megegyezett az övével.
Elfogását követően Adrian Babb tökéletesen
együttműködött a nyomozókkal, akik a profilt arra használták, hogy
elbeszélésének logikai és pszichológiai valóságát ellenőrizzék. Tettét olyan,
egy lánnyal és egy házas asszonnyal folytatott rosszul sikerült kapcsolatával
magyarázta, amit a kihallgatása során egyik nő sem vallott közelinek. Arra a
kérdésre, hogy miért idősebb nőket támadott meg, így válaszolt: „a könyvtáras
esettől kezdve zavart az életkoruk, bosszút akartam állni.”
Egyedüli gyerekként Babb jó társaságban volt egy négy
nővérből álló családdal. Egy idő után a lányok alsóneműjét rendszeresen ellopta
és hazavitte. A rendőrség megtalálta otthonában a gyűjteményt, minden darabján
gondosan fel volt tüntetve tulajdonosának neve. Babb úszómesterként dolgozott,
ez magyarázatot adott tisztaságára és a támadások időpontjára. Barátaiként
csupán kilenc-tíz éves lányokat említett, és ez szexuális éretlenségének
jeleként értelmezhető. A bírósági tárgyaláson Babb-t épelméjűnek nyilvánították
és tizenhat évi börtönbüntetésre, ítélték. A rendőrség ezt mondta Canternek:
„Annyira pontos volt a leírás, hogy már azt hittük, tudja a tettes nevét és
címét is, csak eltitkolja előlünk.”
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.