Azonosítási módszer a profilalkotásban (VICAP) – 3. rész

A VICAP

A quanticói FBI-ügynökök messzemenően megbíztak a bűntett helyszínén készített fényképekben és a helyszínelők beszámolóiban, és minden apró részletét felhasználták a bűntény elkövetésének leírása során. Így egy új VICAP is szükségessé vált, kifejezetten az FBI számára.

Számítógépes elemzésnek készült, így a VICAP kérdőív első látásra rémisztő dokumentumnak látszódott, pedig minden része nagy fontossággal bírt. A száznyolcvankilenc kérdést negyvenkét alcím alá rendezték. Miután az FBI-ügynök elvégezte a szükséges adminisztrációt, meg kellett határoznia, hogy az alábbi három kategória közül melyikbe sorolható be a bűntett:

-          gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet;

-          azonosítatlan holttest, az áldozat feltételezett személyazonossága;

-          elrabolt vagy eltűnt személy.

Ebben a szakaszban kellett felmérni azt is, hogy a támadó korábban gyilkolt-e már, valamint hogy az ügy kapcsolatban állhat-e a szervezett drogkereskedelemmel. A folytatás a konkrét eset szereplőire, körülményeire kérdez:

-          dátumra és időpontra;

-          az áldozat személyazonosságára;

-          családi állapotára;

-          foglalkozására, iskolázottságára;

-          teljes külső leírására, beleértve az anyajegyeket, tetoválásokat vagy egyéb jellegzetességeket, továbbá a ruházatot.

A formula ezután a nyomozó által megalapozottan „felelősnek” tartott emberekről kér információkat, valamint az ügy kapcsán őrizetbe vett személyekről; a bűntett során használt mindegyik járműről.

A „bűntény MO-ja” cím alatt hatvanegy kérdés található, amelyek a bűntett minden részletére rákérdeznek. A harmadik kérdéscsoportot a bírósági orvos és a törvényszéki orvos válaszolja meg. A formula végül más, az üggyel esetlegesen összekapcsolható esetekre kérdez rá, majd egy rövid „szöveges összefoglalást” kér, amely „az összes Ön által fontosnak tartott részletet tartalmazza, minden előzetes állásfoglalás nélkül.”

A VICAP-hoz nem kell csatolni a bűnügyi profilalkotóknak írott felkérést, ezt az FBI az adott területért felelős személye küldi a bűnügyi profilalkotók koordinátorához. Ő majd átnézi az információkat, és ha jogos a profilalkotó bevonása, előterjeszti az egész profiltervet az NCAVC-nek.

Az FBI speciális használati utasítást jelentetett meg a VICAP formula kitöltéséről. „Ha elbizonytalanodik abban, miként kezeljen egy-egy kérdést, illetve az ahhoz kapcsolódó adatot, támaszkodjon tapasztalatára és jó megítélésére…Nem szükséges indokolnia a megalapozott gyanút, de ne is találgasson…Abban az esetben, ha az ügynek több áldozata van, minden egyes áldozatnak nyisson külön VICAP-ot. A támadóra vonatkozó leírásokat nem szükséges megismételni. Abban az esetben, ha egy ügy során több támadó van, áldozatonként csupán egy teljes VICAP-ot töltsön ki, fénymásolja és a további támadók adatait csatolja mindegyik beszámolóhoz.”

Az FBI végül hangsúlyozta, hogy „azokat az ügyeket is be kell jegyezni, ahol a támadót letartóztatták vagy személyazonosságát megállapították, hogy a VICAP-ban szereplő megoldatlan ügyeket már ismert támadókhoz tudják kötni.

1985 májusában Pierce Brooks mint operátor nézte át az első beérkezett VICAP adatait, és számítógépre vitte. Közel harminc év után megvalósult az álma. Ugyanezen év októberében az NCAVC teljes költségét az FBI éves költségvetéséből fedezte, négy alapprogram segítségével:

- VICAP;

- profilalkotás;

- kutatás és fejlesztés (főleg Ressler Bűnözői Személyiségkutató Projektje bevonásával);

- külsős képviselők és helyi rendőrök képzése.

Resslert legnagyobb bánatára a VICAP program ügyvezetőjének nevezték ki. „A VICAP az aktakukacok álma, engem azonban a magatartástudomány érdekel a tényleges folyamatban lévő nyomozásokban”. Rövid időn belül nyugdíjba vonult és független szakértőként dolgozott tovább.

A legtöbb állam és az FBI is csatlakozott a VICAP-hoz. Azonban több rendőrségen túl bonyolultnak és időigényesnek tartották a teljes kérdőív kitöltését, és inkább rövidített beszámolót alkalmaztak. Rochester, Baltimore, Kansas City, Mobile, Philadelphia és Chicago rendőrsége, Los Angeles,, New York, Connecticut, Massachusetts és Virginia államok mind a rövidebb beszámoló mellett döntöttek. Iowa, Washington, Minnesota, New Jersey és Pennsylvania pedig saját rendszert alakított ki, amely nem állt közvetlen összeköttetésben az FBI rendszerével, és így hazai szinten a kommunikáció hiányossá vált.

Évi