Az Amerikai Egyesült Államokban a profilalkotók egy
olyan rendszer kialakításán dolgoztak, amely a leghatékonyabb segítséget
nyújthatja a különböző bűncselekmények, elsősorban a sorozatgyilkosságok
rendszerezése során, mellyel a szakemberek a sorozatjelleg mellé
beazonosíthatták az addig ismeretlen elkövetőket. Ez a rendszer a VICAP
(Violent Criminal Apprehension Program), magyarul az Erőszakos
Bűncselekményeket Észlelő Program. A következőben ennek a rendszernek a
kialakulását és használatát mutatjuk be három részben:
Az 1950-60-as években
átlagosan tízezer gyilkosságot követtek el az Egyesült Államokban, többségüknél
tizenkét hónapon belül megtalálták az elkövetőt. A gyilkosságokat általában az
áldozathoz közelálló személy követte el: házastárs, rokon, szomszéd vagy
kolléga, így ezeket a szálakat hamar fel lehetett göngyölíteni. Idegen ellen
elkövetett gyilkosságok már ritkábbak voltak. A következő évtizedekben a
helyzet azonban jelentősen megváltozott.
Lois Haight Herrington |
1980-ban mintegy huszonháromezer embert gyilkoltak meg
az Egyesült Államokban. Lois Haight Herrington, a „Bűntények Áldozataiért
Különítmény nevű szervezet elnöke így nyilatkozott:
„Valamilyen alattomos kór támadta meg Amerikát. A
bűnözés mindannyiunkat áldozattá tett. Veszélyérzetünk befolyásolja, ahogyan
gondolkodunk, ahogyan élünk, ahová megyünk, amit vásárolunk, ahogyan
felneveljük a gyermekeinket és idővel életünk minőségét is. Gondolataink
mezsgyéjén kísért a bűnözés szelleme, és az a tudat, hogy bármiféle
figyelmeztetés nélkül bárkit megtámadhatnak, nyomorékká tehetnek,
elrabolhatnak, vagy akár meg is ölhetnek. Az erőszakos bűnözés mindig jelenlévő
fenyegetése ennek az országnak minden polgárát tönkreteszi, megfosztja teljes
szabadságától, félelmet és bizonytalanságot kelt.”
1980 az elnökválasztás éve volt. A republikánusok
jelöltje, Ronald Reagan – aki Kalifornia kormányzójaként már két ciklusban is
keményen harcolt a bűnözés ellen -, kampányában most is nagy hangsúlyt
fektetett erre a kérdésre, továbbá kritikával illette Jimmy Cartert, a
demokraták elnökét és az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságát, amiért nem
lépnek fel eléggé hathatósan a problémával szemben. Ígéretet tett arra, hogy a
megválasztása esetén nagyobb erőkkel fogja támogatni a törvényvégrehajtók
tevékenységét – talán ez biztosította számára a győzelmet.
Ronald Reagan |
William French Smith, az új igazságügy-miniszter
hamarjában felállította az Erőszakos Bűnözés Elleni Egységet, egy
kriminológusokból álló erős csapatot toborzott arra, hogy új megoldásokat
találjanak a növekvő bűnözési hullám elleni harcban. Felkérte továbbá az Igazságügyi
Részleg minden osztályát – közöttük elsőként az FBI-t -, hogy foglalják össze,
milyen módon tudnák támogatni a nemzeti programot.
Az egyik legnagyobb gondot a sorozatgyilkosok
felkutatása jelentett. 1983 októberében az FBI közölte, hogy az utóbbi évben
mintegy ötezer amerikai állampolgárt gyilkoltak meg „ismeretlen” tettesek, ám
csupán néhány ügyet sikerült felderíteni és a gyilkost elkapni. A BSU
(Viselkedéstudományi Részleg) vezetőjévé kinevezett Roger Depue szerint az
Egyesült Államok területén harmincöt sorozatgyilkos munkálkodik, és miután
tevékenységi körük igen nagy területeket ölelhet fel, nem hathatós, ha
összekötik a cselekményeket, és úgy keresik az elkövetőt.
Roger Depue |
Pierce Brook harmincöt évnyi parancsnoki munkája után
a rendőrségtől nyugdíjba vonult, majd szakértőként javasolta egy belföldi,
elektronikus úton feldolgozott kérdőív (VICAP) kidolgozását. 1982-ben a
kormányzat biztosított némi pénzt a kérdőív szükségességének kutatására. A
VICAP-pal foglalkozó csapatot Brooks irányította, székhelye pedig a texasi Sam
Houston Állami Egyetem lett, Douglas Moore irodája. A csoportba gyilkossági
nyomozókat, bűnözéselemzőket, és több mint húsz állam más szakemberét,
törvényvégrehajtó szervezetét toborozták, beleértve Robert Resslert is a
BSU-ból.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.