„Néha
savanyú, néha orrfacsaró, időnként émelyítően édes, máskor keserű, van, hogy
hányingert keltő, de legtöbbször ezek kombinációja. Senki sem tudja megmondani,
hogy a halálnak tulajdonképpen milyen szaga van. A legtöbb ember azt gondolná,
hogy a halálnak nincs kifejezetten egyedi szaga, de ha valaki olyan sokszor
találkozott vele, mint Taylor és Hunter, az egyből felismeri, mert amint
megérzi, úgy szorul össze a szíve, úgy szomorodik el a lelke, mint semmi
mástól.”
Chris
Carter új, hazánkban megjelent könyvének címe már utalni enged a téma
komolyságára.
A
puszta véletlen folytán lelepleződik egy sorozatgyilkos. Eddig nem is szokatlan
a történet, ám rövid úton kiderül, hogy a tettest Robert Hunter nyomozó, a Los
Angeles-i rendőrség megbecsült tagja közelről ismeri. Egészen véletlenül ez a
Robert Hunter meglehetősen jártas a viselkedéstudományokban, ugyanis
kriminálpszichológiai végzettségével a sorozatgyilkosokra specializálódott,
többször hathatós segítséget nyújtva az FBI nyomozásaiban. S bár a nyomozó éppen
jól megérdemelt nyaralására készül, rá vár a feladat, hogy előkerítse a gyilkos
áldozatait, hogy választ kapjon a miértekre, és versenyt fusson az idővel.
Nehéz
úgy ajánlani a regényt, hogy ne áruljon el az ember semmit a történetről,
amelybe jó sok csavart illesztett a szerző, hiába gondoljuk, hogy ismerhetjük a
végkifejletet, minden fejezet újabb meglepetés.
Még
nagyobb meglepetés volt azonban számomra, hogy milyen pontosan, részletesen
mutatja be az író az FBI viselkedéselemző egységének munkáját, milyen lenyűgöző
módon enged bepillantást egy pszichopata ragadozó elméjébe, milyen
érdekfeszítően magyarázza el a nyomozási módszereket, a tapasztalt
kriminálpszichológus gondolkodását, hogyan rakja össze a képet az információ
forrásokból, miközben olyan összefüggéseket lát meg, amire az olvasó nem is
gondolna.
Chris
Carter Brazíliában született, majd az USA-ban tanult pszichológiát. Évekig a
michigani államügyészség kriminálpszichológiai csoportjának tagjaként
dolgozott. Egy ideje minden idejét az írásnak szenteli, melyben remekül
kamatoztatja szakmai tudását, miközben úgy alakítja a történetet, hogy mind a
laikus, mind a szakmában jártas olvasó feszülten követi az eseményeket és várja
a végkifejletet.
Az
egy gonosz elme méltó főhajtás a viselkedéselemzés tudománya előtt, élethűen,
mégis izgalmasan mutatja be a profilozók munkáját, és egy olyan szörnyetegnek a
működését, akire ezek a kiváló ügynökök gyakran vadásznak.
Chris
Carternek ez az ötödik könyve a General Press kiadó gondozásában. Magával
ragadó írói stílusa, és szakmai hűsége garantált
szórakozást és borzongást ígér mind a krimikedvelők, mint a profilozás iránt
érdeklődők számára. Jómagam csak ajánlani tudom.
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.