Fehér
orvosi köpenye a levegőben verdes, ahogy Claas Buschmann sietve halad a
folyosón, mintha a következő betege már arra várna, hogy megírja neki a
receptet. Az ő kliensei azonban órák, napok, hetek, néha évek óta elhunytak és
hűtőrekeszekben várnak rá. Gyakran nem
természetes úton haltak meg. Az erőszakos halál is Buschmann doktor
foglalkozásához tartozik.
Több,
mint 1800 igazságügyi boncolást végzett már el a 42 éves igazságügyi
orvosszakértő, további sok esetben orvoscsoport tagjaként járt el. A berlini
orvosi egyetem igazságügyi orvostani intézetében az ügyészség megbízásából „nem
természetes” és tisztázatlan haláleseteket vizsgálnak. A halottak öt százalékát
boncolják, néhánynak szúrt sérülései is vannak. „Nem minden késszúrás származik
azonban bűncselekményből”, mondja Buschmann doktor. A boncasztalon fekvő
személy vajon emberölés áldozata lett, vagy saját kezűleg végzett magával? Mit
mondanak a sérülések az elkövetés módjáról és az elkövetés eszközéről? Meddig
tartott a haláltusa? Mi volt végül a halál oka? Mindennapi kérdések egy főorvos
számára.
Országos
statisztika nincsen, de Berlinnel kapcsolatban az orvosszakértő azt mondja: „Évente
50-80 emberölési ügyünk van, közöttük 15-20 olyan személlyel, akik úgynevezett „éles
erőszak” áldozatai lettek. Ehhez sorol a doktor minden olyan eszközt, ami vág
vagy szúr – kés, olló, üvegszilánk, éles kő, levélnyitó.
Az
orvosi egyetem még nem közzétett adatai szerint, az éles eszközök okozta
halálesetek közül 2005 és 2015 között az elkövetők 92 százaléka, az áldozatok
76 százaléka volt férfi. A leggyakoribb a mellkasi szúrás, aztán következnek a
nyaki, hasi és fejszúrások. A legfiatalabb áldozat 17 éves volt, egyetlen
szívszúrásban halt meg.
Mi
a leggyakoribb halálok? „Külső vagy belső elvérzés”, mondja az orvos. „Amit még
gyakorta látunk, az a tüdőembólia, légmell, vagy feszülő légmell. Az utóbbi már
a tüdő kis sérülései esetén is bekövetkezhet, és végzetes következményei
vannak: „Minden levegővételnél levegő kerül a pleurális térbe, a tüdő és a
mellkas fala közti térbe. A kilégzéskor azonban ez a levegő nem távozik,
ezáltal a pleurális tér minden lélegzetvétellel felpumpálódik. Hatalmas nyomás
keletkezik, ami életveszélyessé válik.” A legjobb esetben az áldozat még órákig
cselekvőképes, a legrosszabban csak másodpercekig.
Többlakásos
társasház Neukölln kerületben. Egy mitugrász gengszter rapper terrorizálja a
szomszédokat dübörgő zenéjével. Rengeteg feljelentés érkezik, a rendőrség
többször kimegy. A 19 éves férfi nem foglalkozik ezzel, továbbra is teljes
hangerőn hallgatja a dalokat. Amikor az egyik lakó ismét megkéri, hogy halkítsa
le a zenét, a rapper kitör, és egy kést döf a férfi mellkasába, aki még vissza
tud menni ugyan a lakásába segítséget hívni, de nem sokkal később meghal.
A
szemlebizottságot, ügyészséget és a szolgálatban lévő igazságügyi
orvosszakértőt – ebben az esetben Class Buschmannt - értesítik. Még a
helyszínen halottszemlére kerül sor, a halál idejének megbecslésével, majd az
áldozatot a patológiára szállítják. Ott aztán, emberölés esetén először az
egész testről CT felvétel készül, egy halál utáni számítógépes tomográfia. „Ez
hasznos eszköz, de a tulajdonképpeni boncolást a CT sohasem fogja tudni
kiváltani”, mondja Buschmann. De így már a holttest felnyitása előtt látja,
hogy a mellkasüregben volt-e vérzés. Vagy kialakult-e légmell. „Néha még egy
letört kés csúcsát is megláthatjuk így.”
A
holttest belső vizsgálata előtt az orvos elvégzi a külső vizsgálatot, leírja a
holttestet felülről lefelé, azt is ahol a ruha elszakadt, közben a diktafonra
beszél: „A koponya tapintásra és kopogtatásra stabil.” Vagy: „A felső sebszél
inkább tompán kialakított, az alsó szél inkább csúcsosan.” Leírja a szúrt
sérülést: milyen hosszú, milyen szélesen nyílik a seb, hogyan néznek ki a
sebszélek – általában simák. Ha a sértetten 20 ilyen seb van, akkor az orvos
mind a 20 esetben megteszi ezt. A fontos leleteket fotón rögzítik – mércével a
sérülés mellett. Az aktához.
„A
külső halottvizsgálat megmutatja nekem, hol hatolt be a kés a testbe, a
behatolási pontot, a szúrt sebet. A halál oka ezzel azonban még nem tisztázott”,
mondja az orvosszakértő. „Ahhoz a szúrcsatornát is meg kell vizsgálnom. Milyen
mélyre hatol, a penge megsértett-e valamilyen szervet vagy a főütőeret? A férfi
az izgatottságtól akár szívinfarktust is kaphatott.”
Az
ezt követő belső vizsgálathoz Buschmann mindhárom testüreget megnyitja – a mellkast,
a hasat, és a koponyát. Ezután hosszában felvágja a testet, a nyaktól a köldök
mentén a szeméremcsontig. „Nincs Y-vágás, ahogyan azt a tévében gyakran
mutatják.”
A
fenti eset kapcsán a következőt látja: A késszúrás nem okozott komoly
szívsérülést, az aortát nem metszette át, a kés a tüdőt csak felszínesen
sértette meg. A férfi jobb oldali mellkasüregében csak 100 ml vér van. Ebbe nem
lehet belehalni. A halál oka feszülő légmell volt.”
Ha
a helyszínen vagy annak közelében kést találnak, az orvosszakértő azt is
megvizsgálja. A nyomozók ilyenkor arra kíváncsiak: okozhatta-e ez a kés a
sérülést, passzol-e tehát a sérülés morfológiába? „A végleges bizonyítást
azonban, hogy valóban az elkövetés eszközéről van-e szó, csak összehasonlító DNS vizsgálattal lehet elvégezni.”
Különösen
veszélyes kés nincsen, mondta Buschmann. „Recézett élű késsel történő szúrás
ugyanolyan halálos lehet, mint egy simára csiszolt élűvel történő. Az orvos
azonban tudja, hogy mely szúrt sérülések vezetnek a leggyorsabban halálhoz. A
szívszúrások, illetve ha a főerek vagy a tüdő sérül. Amennyiben nem kerül elő
az elkövetés eszköze, a seb alapján mégis megállapítható róla valami. Ilyenkor
megállapítja a seb szöge alapján, hogy az elkövető egy- vagy kétélű kést
használt. „Ha két csúcsban összefutó sebszögünk van, tudjuk, hogy kétélű
csiszolt késről van szó.” A penge hosszáról is tud mondani valamit. „Mindenesetre
csak azt hogy körülbelül milyen hosszú, mivel nem szükségszerű, hogy a penge
egész hosszát beszúrták.”
Néha
a késsel elkövetett állítólagos emberölésről kiderül, hogy valójában
öngyilkosság – akkor is, ha a sértett testén 80 vagy 100 szúrt sebet lehet
számolni. „Előfordul, hogy az emberek különféle eszközöket készítenek, hogy
hátba tudják szúrni magukat.” A hiányzó védekezési sérülések, vagy a különösen
érzékeny területek kihagyása is utalhat öngyilkosságra. „Az öngyilkosok
általában nem szúrják szemen magukat, sem a nemi szerveken vagy a mellbimbón.
Egy külső elkövető erre nem igazán lenne tekintettel. Válogatás nélkül szúrná
meg áldozatát. „ Öngyilkosságra utalhatnak még az úgynevezett próbaszúrások,
melyet angol kollégái „hesitation marks”-nak, habozási jeleknek neveznek. „Egyetlen
olyan esetről tudok, amikor az elkövető ezt megpróbálta utánozni. De nem
sikerült neki.”
Évi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.