Olvasnivaló: 90 nap a rendőrök közt

Igazságügyi nyomszakértőként a rendőrség kötelékében dolgozva az ember lánya izgatottan és kíváncsian vesz a kezébe egy olyan könyvet, amely egy laikus ám mégis profi fotós szemszögéből mutat be egy olyan világot, amibe az átlagember nagyon ritkán kap ilyen mélységű betekintést.  Az a megtiszteltetés ért, hogy a szerző küldött nekem egy példányt ebből a kétségkívül nagyszerű könyvből.

Klenk-Sipos Rita dokumentarista fotós, korábban a Riasztás című műsor, ma a TV2 Tények Plusz riportere, aki szerzőtársával, Szilvási Endrével immár a harmadik könyvet jegyzi a „90 nap…” sorozatból. Az első két könyv a Katasztrófavédelem és az Országos Mentőszolgálat mindennapi életébe ad egy nagyon különleges betekintést, most pedig a kék egyenruhások között töltött idő jelenik meg a nyomtatott lapokon.

„A legkevésbé szórakoztató számukra, ha el kell járniuk, ha büntetniük kell, ám a törvény az törvény, és ennek betartatása az ő hivatásuk. Nem ellenségei ők az állampolgárnak, még ha sokszor ellenségesen is érzünk vagy viselkedünk velük szemben.”

Klenk-Sipos Rita

Bűnügyi területen dolgozva természetesen ez a rész vonzott leginkább, szerettem volna tudni, miképpen „jön át” egy civil embernek a körzeti megbízott, technikus és nyomozó kollégák mindennapja, a munka szép és árnyékos oldala, mennyire érzi majd biztonságban magát olyan szituációk közepette, ahol a kollégáimnak szó szerint a másodperc tört része alatt kell döntéseket hozni, miközben a higgadtság megtartása és a józan ész motivációja a legfontosabb.

„…De ezek nagyon erős, kiváló emberek. És a bűn tényleges üldözésén és mihamarabbi felgöngyölítésén túl egyetlen dolog vezérli őket. Hogy mindezt jogilag korrektül, törvényesen, még a legelvetemültebb bűnözővel szemben is emberként viselkedve, támadhatatlanul és kikezdhetetlenül tegyék.”

Szilvási Endre

A blog témáját tekintve számomra nagyon szimpatikus volt az a hozzáállás, amit Rita tanúsított a kiemelt bűncselekmények és a rendkívüli halálesetek helyszíni szemléi során.  A kriminalisztika 7 alapvető kérdésén túl a nem hivatásos és nem „nyomozói aggyal” gondolkodó emberekben ilyenkor mindig felmerülnek azok a kérdések, amik a viselkedésre, a motivációkra, a háttérre irányulnak. Kiből és miért lesz gyilkos? Mi vezet oda, hogy valaki véget vet a saját életének? Szakavatott technikus kollégáim mellett a mai napig kissé kívülállónak érzem magam egyes szemlék során, hiszen ők emberségüket és empátiájukat megtartva mégiscsak a tárgyi bizonyítékok felé viseltetnek kiemelt figyelemmel, míg nekem folyton zakatol az agyam, a nem látható nyomok okaira keresve a választ, s ez bizony azzal is jár, hogy engem még sokkal jobban megviselnek egyes esetek, ahogy a könyv írója is többször visszatér arra a gondolatra, hogy bizony sok esetben látott olyat, amit szívesen kitörölne emlékeiből. Minden fejezetben tetten érhető több utalás a viselkedéselemzés világára, megszólaltatva olyan szakembereket is, akik az emberi lélek és elme sötét bugyrait tanulmányozzák, segítve ezzel a rendőrök munkáját, a bűnügyek mielőbbi felderítését.

„Egyébként azt kell mondanom, hogy az a közkeletű tévedés, amit a rendőrökről hisznek, hogy „odamegy, bilincsel és már viszi is”, az a legritkább esetben igaz. A bilincs csak a legvégső fázisban kerül elő. Amikor már tényleg nincs más opció, mert fékezhetetlen az intézkedés alá vont személy. De minden esetben azt tapasztaltam, hogy amíg emberi hangon meg lehet oldani a helyzetet, addig ők elmennek a végletekig és a megoldás „tartósságát” tekintve is ez bizonyul a jó iránynak.”

Ezen a ponton jutott eszembe Budai-Sántha Balázs „Felforgatás” című könyve, amely dokumentum-könyv a rendőrségről a médiában pejoratívan beállított képeket igyekszik cáfolni és logikus tényekkel levezetni, hogy az adott kontextusból kiragadott képek, videók és mondatok milyen romboló hatással bírnak a rendőrök közéletben való megítélésükre. Rita a könyv elején pont erről ír, hogy mennyire nehéz olyan közegben fotózni, ahol mindenki tisztában van vele, egy fénykép majdhogynem örök, s bizony a „szolgálunk és védünk” néhány ember agyában valami egészen elképesztően kiforgatott jelentéssel bír.

A könyv tematikája és felosztása igazi profizmusra utal, hiszen a futball rendezvények biztosításától kezdve, az életellenes bűncselekményeken át egészen a drogok ellen vívott harcig a magyar rendőrség minden területét bemutatja a szerzőpáros, egy-egy fejezetben átfogó képet kapunk a kollégák munkájáról és hozzáállásáról, megspékelve mindezt gyönyörű fotókkal. Kissé morbidan hangozhat ez a gyönyörű jelző, ám Rita fotói pontosan a leírtaknak megfelelő érzelemvilágot adnak az olvasónak, nemegyszer percekig elnézegettem egy-egy fejezet kapcsán, s a gondolatok csak úgy kavarogtak bennem.

„Gondoljunk csak bele, ők több évtizeden át végzik ezt a munkát, és látják az emberi sorsoknak egyetlen pillanat alatt történő megváltozását. Időnként végleges és visszafordíthatatlan kisiklását. Fantasztikus emberek ők, akik példaértékűen dolgoztak, helyszíneltek, kezeltek emberi tragédiákat. A rendőrmunka alatt nagyon sok szakembert megismertem sokféle területen, de az irántuk érzett tiszteletem épp annyira megkülönböztetett, mint amennyire megkérdőjelezhetetlen.”

Klenk-Sipos Ritával 2016 szeptemberében

Ez a könyv, bár szubjektíve íródott, mégis rengeteg olyan információt is tartalmaz a rendőrség munkájával, a kollégák munkamódszereivel kapcsolatban, ami hasznos és fontos lehet az állampolgárok számára, akik sok olyan dolgot megtanulhatnak, mely segíti őket a jövőben, ha ne adj Isten szükségük lenne a szolgálatra és a védelemre. Amikor Ritának megköszöntem a könyvet, azt mondtam neki, miközben olvastam, olyan érzésem volt, mintha hazamennék. Ez az érzés a könyv végéig megmaradt, s örömmel tölt el, hogy bár sok támadás éri a rendőröket, ő mégis abszolút pozitív élményekkel gazdagodott és ezt a hangulatot adja át nekünk, olvasóknak is.

Ajánlom ezt a könyvet hivatásosoknak és civileknek egyaránt, mindenkinek, aki szeretné lerombolni a sztereotípiákat, aki szeretné megismerni az igazi rendőri munkát annak minden szépségével és gyötrelmével, mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogyan dolgoznak azok az emberek, akik a mentőkkel és tűzoltókkal karöltve az életünket vigyázzák.

Ritának és szerzőtársának, Szilvási Endrének pedig hatalmas köszönet jár azért, hogy ezt a könyvet elkészítették, és lehetőséget biztosítottak egy meglehetősen zárt világ kicsit közelebbről való megismerésére.

 „Aki ezt a könyvet elolvasta, gondolom ma már másképpen gondol a rendőrökre. Hősök ők, nagybetűs HŐSÖK, akik értünk vannak, értünk dolgoznak. Hosszú hónapok adatgyűjtése alatt láthattam koncentráltan, leplezetlenül, mire is képesek az elkövetők, milyen méreteket tud ölteni az emberi aljasság, rosszindulat, erkölcstelenség, és irigység. A bűn pedig milyen válogatott és aljas módokon tud cselekedetté formálódni. Ez ellen esküdtek fel ők, a bátrak, A RENDŐRÖK, akik ezt a hivatást választották, akár életük kockáztatásával is.”

Évi