Sorozatgyilkos lélektan III.: Aileen "Lee" Wuornos

1990 és 1992 között egy ismeretlen gyilkos hét férfit lőtt le Florida államban. Az áldozatok nem álltak kapcsolatban egymással, a rendőrség a nyomozati eljárás kezdetén alig talált használható nyomokat - így a bűnüldöző hatóságok a szokásos személyiségprofil alapján keresték a tettest. Annál meglepőbb volt, mikor kiderült, hogy a bűncselekményeket nem férfi, hanem nő követte el. Bár nem Aileen "Lee" Wuornos volt az első női sorozatgyilkos, és akadtak olyanok is, kik nálánál gazdagabb bűnlajstrommal rendelkeztek, ügye mégis kitűnt a hasonló esetek közül: a veterán prostituáltra nemigen illett rá a korábban felállított, általános érvényűnek gondolt személyiségprofil.

Aileen "Lee" Wuornos gyermekkora sanyarú volt, a lány érzelemszegény, kopár körülmények közt cseperedett fel. 1956-ban született Michigan államban, Aileen Pittman néven, szülei elváltak. Anyja, Diane Wuornos alig 15 évesen vált Leo Pittman feleségévé, házasságuk mindössze két évig tartott, a rövid frigyből két gyermekük született. A férfi büntetett előéletű volt, agresszív szociopata és notórius gyermekmolesztáló, jellemének sötét oldala gyorsan megmutatkozott - így a fiatal anya inkább elhagyta őt, mintsem vállalta volna az együttélést.

A gyermekeket a nagyszülők nevelték fel, ám a rájuk testált feladat korántsem boldogította őket: az alkoholista nagyapa rendszeresen bántalmazta a testvérpárt, kik nagyanyjuktól sem számíthattak igaz szeretetre. Aileen alig volt 14 éves, mikor teherbe esett. Megszülte, majd örökbe adta gyerekét, ám ekkor újabb váratlan esemény zavarta össze a család békésnek egyébként sem mondható életét: Britta Wuornos, a nagymama meghalt. A nagypapa, Lauri Wuornos nem kívánta magára vállalni a testvérpár további nevelését, így a gyerekek otthon nélkül maradtak. Aileen ekkor elhagyta az iskolát, csavarogni kezdett, és prostitúcióból szerzett pénzt. Egy évvel később a lány testvére meghalt, Lauri Wuornos pedig öngyilkos lett - Aileen végleg magára maradt.  
Aileen ekkor már többször összetűzésbe került a törvénnyel, ittas vezetésért, fegyverhasználatért. Floridában feleségül ment egy Lewis Gratz Fell nevű férfihez, de itt is több kisebb bűncselekményt követett el, rendzavarás és egy bárpultos bántalmazása voltak a listán, valamint ittas vezetés. Bátyja halála után megkapta annak 10.000 dolláros életbiztosítását, melyet két hónap alatt el is költött, férjétől pedig 6 hét házasság után elvált.
1981 és 1984 között letartóztatták fegyveres rablásért (ezért börtönbe is került), csekk hamisításért, jogosítvány nélküli vezetésért.

1986-ban egy leszbikusok számára üzemeltett bárban találkozott Tyria Moore-al, aki egy motelben dolgozott szobalányként, de otthagyta állását és összeállt Wuornos-al. A két nő szeretői viszonyt alakított ki.

Együtt éltek, olcsó motelról olcsó motelra vándorolva. Aileen továbbra is prostituáltként dolgozott, Tyria pedig alkalmi munkákat végzett, ha egyáltalán végzett valamiféle munkát. Helyzetük az idő múlásával egyre rosszabb lett: Lee, mint prostituált, sohasem volt túlzottan kapós, a kuncsaftok száma pedig egyre apadt. Egyre súlyosabb anyagi gondok kínozták a szerelmespárt, napi létfenntartásuk sem volt megoldott, megérett hát a helyzet a változtatásra.
Wuornos első áldozatát, Richard Mallory-t 1989. december 13-án találta meg két férfi, akik hulladékfémet keresgéltek. Az erősen oszlásnak indult tetemet egy szőnyegbe csavarva találták meg. Nagy nehézségek árán sikerült ujjlenyomatot venni, és sikerült megállapítani az áldozat személyazonosságát. Kiderült, hogy halálát három, 22-es kaliberű fegyverből leadott lövés okozta.

szervizt vezetett, s nemigen örvendhetett makulátlan múltnak: alkalmazottai nehezen állhatták, közismerten alkoholista volt és paranoiás, miként természetével is akadtak gondok. Mallory ugyanis mániákus szex bolond volt, folyton a lányokat hajszolta, s gyakorta vette igénybe különböző prostituáltak szolgáltatásait.

Május 5-én és június 1-én újabb holttestek kerültek elő, az egyik férfi testében két darab 22-es kaliberű golyót találtak s a másik férfivel is ilyen típusú lőszer végzett. Öt nappal később egy borzalmas állapotban lévő tetemre bukkantak, melynek személyazonosságát sem tudták megállapítani, ezért John Doe-nak nevezték el. A férfi testében kilenc darab 22-es kaliberű lövedéket találtak.

Július negyedikén azonban Wuornos és barátnője karamboloztak az egyik áldozat autójával, egy Rhonda Bailey nevű nő pedig háza tornácánál szemtanúja volt annak, ahogy az autó egy fának szaladt. A két nő arra kérlelte őt, hogy ne jelentse az esetet a rendőrségnek. A rendőrök véletlenül akadtak a kocsira, s az alvázszám alapján derült ki, hogy a tulajdonos az a 65 éves Peter Siems, akit június 7. óta eltűnt személyként tartottak nyilván.
A szemtanúk alapján fantomképet készítettek a kocsiban utazó két nőről.

A következő két áldozat Troy Buress, egy húsáruval foglalkozó cég alkalmazottja, és Dick Humphreys, egy pszichiáteri diplomával rendelkező és bántalmazott gyerekekkel foglalkozó férfi volt, mindkettőjükkel 22-es kaliberű fegyverből származó lövedékek végeztek. November 19-én pedig megtalálták a 16 éves Walter Gino Antonio hulláját is, akiben 4 darab 22-es kaliberű lövedéket találtak.

A gyilkosságok közti hasonlóságra először a Marion megyei seriff hivatal századosa, Steve Binegar figyelt fel. Mivel az áldozatok valamennyien autóval közlekedtek, arra gyanakodott, hogy stopposok követték el a gyilkosságokat. Bár a szakértők nyilvánvalóan férfiakat sejtettek a bűncselekmények hátterében, Binegar úgy vélte, hogy női elkövetőket kell keresni. Az áldozatok valamennyien férfiak voltak, egy férfi pedig sokkal könnyebben vesz fel utasnak egy fiatal hölgyet, mint egy férfit. Binegar úgy döntött, kiugrasztja a nyulat a bokorból, és mivel tudott a furcsa balesetről, melyben a lopott Pontiacból két furcsán viselkedő nő menekült el, ezért közzétette a gyilkosságokat és a hírt, miszerint a rendőrség hajtóvadászatot indít a gyanúsan viselkedő nők után. Ez jó ötletnek tűnt, ugyanis rövidesen több szemtanú is jelentkezett, akik felismerni vélték a két nőt a fantomképek alapján. A rendőrség kutatómunkába kezdett, kiderítették a nők által használt álneveket és azokat a helyeket, ahol megfordultak az utóbbi időben.

 A rendőrségi hajsza 1991. január 5-én vette kezdetét, a nyomozók a helyi kocsmákat rótták, ahol átlagos inni vágyó emberként figyeltek. Amikor február 3-án megtalálták a Port Orange Pub nevű csehóban, arra készültek, hogy letartóztatják, ám ekkor a helyi rendőrség képviselői rontottak be, s prostitúció miatt bevitték Wurnost. A nyomozók felettese intézte el, hogy kiengedjék a nőt, aki visszatért a bárba, s a másnap csaptak le rá alkalmi ivócimborái, akik "Bucket" és "Drums" álnéven iszogató rendőrtisztek voltak.

A rendőröknek ügyesen, nagy körültekintéssel kellett eljárniuk az ügyben. Sem tanúkkal, sem beismerő vallomással, sem gyilkos fegyverrel nem rendelkeztek, nem ismerték a feltételezett bűntárs, Tyria Moore tartózkodási helyét sem, abban sem voltak biztosak, hogy valamennyi áldozat előkerült, ezért Wuornossal azt közölték, hogy hamis papírok miatt vitték be.

Két nappal később előkerült Moore, aki azonnal megnyílt a rendőrtisztek látványára, és elmondta, hogy tudott a gyilkosságokról, s társa maga is dicsekedett tetteivel: elmondta, hogy több embert is megölt. Tyria így nyilatkozott: "Meg voltam rémülve. Mindig mondta, hogy sohasem bántana, de nem tudtam hinni neki, és nem tudtam, hogy mit is tenne valójában."

Aileen Wuornos ügye 1992. március 31-én került a bíróság elé, a nőt Dick Humphreys, Troy Burres és David Spears meggyilkolásával vádolták. A tárgyalás során Wuornos megpróbált az áldozat szerepében tetszelegni. "Beismerem, hogy Richard Mallory nemi erőszakot tett rajtam. A többiek nem. Ők csak elkezdték." Így hangzott vallomása, amelyet a következő, Ric Ridgeway államügyész felé címzett szavakkal fejezett be: "Kívánom, hogy a feleségedet és a gyerekedet is megerőszakolják."

Sem az esküdtek, sem a bíró nem fogadta el az önvédelemre való hivatkozást, s bizony az sem használt Aileen-nek, hogy amikor halálbüntetésre ítélték, a bírót anyabaszónak titulálta és beintett az esküdteknek.

Wuornost összesen hat gyilkosságért vonták felelősségre, a vádlott valamennyi esetben bűnösnek találtatott. A nő közel egy évtizedet töltött börtönben, mialatt beadványok és levelek tucatjait írta meg. Önvédelemre hivatkozott, írásaiban arról számolt be, hogy az általa lelőtt férfiak valamennyien erőszakot tettek rajta, és az életét fenyegették, így kényszerűségből, élete óvása okán használt fegyvert.
2002. október 9-én méreginjekcióval végezték ki Florida állam börtönében.

Aileen Wuornos ügyével pszichológusok, pszichiáterek tucatjai, a halálbüntetés intézményének ellenzői és támogatói, kriminológusok és szociális munkások, orvosok és szociológusok foglalkoztak. Nick Broomfield, aki néhány interjút készített a siralomházban ülő rabbal, lakonikus tömörséggel jellemezte az elítéltet, ki véleménye szerint "teljesen elveszette az eszét". Cammie Greene, Tyria Moore barátnője még beszédesebb jellemzést adott a lány egykori szeretőjéről: "Rossz volt a természete. Biztos vagyok benne, hogy sok férfi bántotta őt, de általában az emberekkel volt baja."

Véleményem szerint Aileen Wuornos egyértelműen áldozat volt. Ártatlan kislányként egy olyan környezetbe született, ahol a deviancia napi szinten vette körül. Bántalmazó, alkoholista szülők, nagyszülők, 15 éves leányanya mint szülőanyja, 14 évesen egy terhesség és a baba adoptálása azt hiszem minden épeszű emberből valami egészen mást csinálna. Aileen soha nem ismerte a szeretet fogalmát, nem törődtek vele, csak bántották. Annyi törés volt az életében, hogy ez törvényszerűen személyiségzavarhoz vezetett. A férfiak mindig is a szexuális erőszak, visszaélés szimbólumai voltak a szemében, áldozatai valószínűleg ártatlanul lakoltak meg azokért a dolgokért, amit más férfiak tettek a nővel kislányként vagy felnőtt nőként. Egyszerűen kivetítette a dühét, a bánatát rájuk. Az sem meglepő, hogy leszbikus viszonyt folytatott, hisz normális közeledésre egyetlen férfitől sem számíthatott élete során.

Aileen Wuornos sorsa születésétől kezdve kódolt volt, ezért fontos, hogy a bántalmazott és szexuálisan meggyötört gyermekeket időben kiemeljék a deviáns környezetből, mert így talán még sikeres rehabilitációt lehet végrehajtani, esélyük lehet a normális életre. Aileen-nak nem volt esélye.

Évi