A JonBenét Ramsey gyilkosság - 8. rész

Jim Clemente és James Kolar meglátogatták Gretchen Smith korábbi rendőr járőrt, aki abban az időben a Boulder-i rendőrség kötelékében szolgált. Elmondása szerint sem a kapitányságon, sem a lakókörnyezetben nem volt érezhető olyan félelem, ami arra irányult volna, hogy egy idegen gyilkos ólálkodik a környéken, kislányokra leselkedve.

Erről ő maga sem volt meggyőződve. Úgy gondolja, hogy akkoriban az ügyészi hivatal próbálta meggyőzni arról a médiát, hogy egy idegen embert, egy ragadozó gyilkost kell keresni. Ez az ügy teljesen tönkretette a közmorált, s hiába próbált a rendőrség együttműködni az ügyészi hivatallal, egyáltalán nem partnerként kezelték őket. Mivel a Ramsey családnak volt pénze, az ügyészség nem akarta azt hinni, hogy egy ilyen befolyásos család tagjai elkövethettek egy ilyen szörnyű tettet, egyszóval nem akarták megoldani az ügyet. Ha kellett volna inkább másik utat választottak volna, hogy másra tereljék a gyanút.

Steven Thomas, a Boulder-i rendőrség korábbi vezető nyomozója meggyőződése, hogy a váltságdíj követelő levelet Patsy írta. Az ő jegyzettömbje, az ő tolla volt, a tinta megegyezett a tollban lévővel, valamint az íráskép is nagyfokú hasonlóságot mutatott a nő írásképével. Szerinte a kerületi ügyész egy párhuzamos univerzumot próbált az ügy köré húzni, s nem hagyta, hogy az önmagáért beszélő tárgyi bizonyítékok hangsúlyt kapjanak. A rendőrök nem kaptak engedélyt, hogy a telefonhívásokat, a bankszámlakivonatokat tanulmányozzák. 1997. márciusban őt bízták meg azzal, hogy a Ramsey házaspár első hivatalos meghallgatását vezesse. A férfit és a nőt azonban az ügyészség minden olyan információval ellátta a meghallgatás előtt, amit a rendőrség összegyűjtött. Alex Hunter ügyész továbbá kijelentette, hogy az egész ügy politikai fennhangú. Ekkor érezte úgy Steven Thomas, hogy ezt ebben a formában ő nem csinálhatja tovább.

Steven Thomas

Az időközben megalakult vádesküdtszék hiába akart vádat emelni a házaspár ellen, Alex Hunter kijelentette, hogy nincs elegendő bizonyíték a vádemeléshez. Jim Clemente megpróbált telefonon beszélni Alex Hunterrel, a korábbi kerületi ügyésszel, ő azonban nem volt hajlandó beszélni az ügyről.

Clemente és Richards kikérték Lisa Polansky coloradói védőügyvéd véleményét az üggyel kapcsolatban, aki szerint nem John vagy Patsy követte el a gyilkosságot, hanem egy harmadik személy. Az egyetlen harmadik személy a családban azonban Burke, JonBenét testvére, aki ekkor 9 éves, tehát a coloradoi törvény szerint nem büntethető, mivel 10. évét még be nem töltött személy, tehát nem rendelkezik olyan pszichológiai, agyi fejlettséggel, hogy meglegyen benne a szándék emberölés elkövetésére. Az ő esetében a gondatlanságból elkövetett emberölés esete sem helytálló a kora miatt.

Lisa Polansky

2 héttel a történtek után Burke-öt a szociális hivatal megkérdezte, ezt a beszélgetést videóra is vették, de mivel a szülők nem engedték, hogy ezt a beszélgetést nyomozó folytassa le, az interjút Dr. Susan Bernhard bűnügyi viselkedéselemző kolléganő vezette, aki nagyon tapasztalt volt, több ezer üggyel a háta mögött. A videót megtekintve Jim Clemente már az elején megállapította, hogy Burke semmi jelét nem mutatja annak, hogy nem sokkal ezelőtt komoly traumán esett volna át. Habár a testvére az éjszaka közepén eltűnik, majd nem sokkal később holtan találják, ő mégsem aggódik a biztonságáért, vagy, hogy az, aki ezt tette, később visszajöhet érte is. Habár ebben a korban nagyon érzékenyek a gyerekek és ő is a házban tartózkodott az események során, egyáltalán nem látszik rajta az aggodalom.  Azt mondja Dr. Bernhardnak, csak folytatja tovább az életét, ami felettébb furcsa, amikor a saját testvérét találják holtan a házban. Hogyan is lehetne ilyenkor csak úgy folytatni az életet mintha mi sem történt volna? Egy ilyen esemény még egy gyermeknek is teljesen megváltoztatja az életét. Burke, a kérdésre, hogy mi történt, azt válaszolta, hogy: „Tudom, mi történt. Megkérdeztem apát, hol találták meg JonBenét testét?” Azt a logikus kérdést azonban még csak véletlenül sem tette fel a fiú, hogy mi történt vele? Burke fizikailag is demonstrálja, hogy talán leszúrták, vagy kalapáccsal fejbe verték a húgát, miután csendesen levitték az alagsorba, mindeközben azonban semmilyen érzelmi megnyilvánulása nincsen a húga halálával kapcsolatban.

A kilencéves Burke a meghallgatásakor

Judith Phillips, a Ramsey család egykori barátja elmondja, hogy amikor Burke megszületett, osztatlanul élvezte a szülei minden figyelmét és törődését, ez azonban JonBenét születésével és szépségversenyeken való részvételével teljes mértékben a kislányra irányult. Burke egy alkalommal játék közben annyira megharagudott a húgára, hogy megütötte egy golf ütővel, a szeme alatt. Az asszony elmondja, hogy a gyilkosság után nem sokkal, a lányával meglátogatták Ramsey-éket és amikor Burke-el találkoztak, a fiú rákiáltott, hogy: „Menj innen, ne nyúlj hozzám!” Judith már akkor úgy érezte, hogy valami nagyon nincs rendjén.

James Kolar elmondása szerint amikor Patterson nyomozó egy órával a kislány holttestének megtalálása után megkérdezte őt, a fiú egyáltalán nem volt kíváncsi arra, hogy mi történt a testvérével. Burke nagyon kevés figyelmet kapott a szüleitől, és elképzelhető, hogy emiatt dühöt érzett a húga iránt. Burke korábban fekáliát kent a fürdőszoba falára, illetve más magatartásbeli zavarokat is mutatott.  A média úgy állította be a családot, mintha tökéletes életet élnének, azonban ha az ember megkapargatja a felszínt, kiderül, hogy ez egyáltalán nem így volt.  1998 júniusában Schuler nyomozó hallgatta meg Burke-öt Atlantában. A fiú ekkor 11 és fél éves volt. Ezen az interjún Burke nagyon okosnak próbál tűnni, szinte fekszik a fotelben, úgy válaszol a kérdésekre. Amikor a nyomozó megkérdezi tőle, hogy azon az éjszakán hallott-e valamint, ő túlságosan biztosítani akarja a nyomozót azzal, hogy elmondja, mindig nagyon mélyen alszik és soha nem hall semmit. Bár tudta, hogy történt valami, elmondása szerint az ágyban maradt, és várta, hogy majd később valaki felmenjen és elmondja neki, hogy mi történt. Egy ilyen korú gyermek normális esetben azonnal kiugrott volna az ágyból és kérdezősködött volna.

Évi