A DNS ujjlenyomat – Sir Alec Jeffreys

1962-ben egy vasárnap reggel egy brit újságkihordó fiú döglött macskát talált az út mentén. A tizenkét éves srác a táskájába tette, és hazavitte a tetemet. Ez Lutonban történt, a Londontól harminc mérföldre északra fekvő városkában. Ebéd előtt még volt a fiúnak egy kis szabadideje, így a macska tetemét az ebédlőasztalra fektette, és otthon összetákolt eszközeivel – például egy kilapított dísztűből készült szikével – elkezdte felboncolni. Az orrfacsaró bűz belepte az egész házat, ami nem nyerte el a család tetszését. Mielőtt a fenti sorok olvasása után arra következtetne az olvasó, hogy egy hírhedt sorozatgyilkos szárnypróbálgatásait fejtegettem, meg kell nyugtassak mindenkit, hogy a kérdéses fiú lelkes tudós lett, a sorozatgyilkosok legnagyobb ellensége, aki megalkotta az ő kriptonitjukat.

A fiút Alec Jeffreysnek hívták, aki 1984 szeptemberében felfedezte a DNS-profilt, amivel alapjaiban változtatta meg a kriminalisztikát és a büntető igazságszolgáltatás rendszerét.

1986. augusztus 2-án fiatal iskolás lány holttestére bukkantak Leicestershire Narborough nevű kis falujának közelében, egy bozótosban. Dawn Asworth 15 évesen nemi erőszak áldozata lett, majd megfojtották. Egy héttel később a rendőrség letartóztatott egy fiatal kórházi portást, Richard Bucklandet, aki beismerte a gyilkosságot, elítélték. A rendőrséget nyugtalanította egy másik, megoldatlan eset, amelyben egy Lynda Mann nevű, ugyancsak 15 éves lányt, ugyancsak Narborough-ból, szintén megerőszakolták és megfojtották, majd holttestét egy mezőn hagyták. Az eset közel három évvel korábban történt.  Az emberölések nagyfokú hasonlósága miatt, valószínűtlennek tűnt, hogy két különböző ember követte el azokat. Buckland azonban nem vállalta Mann megölését.

A rendőrség az újságokból értesült Alec Jeffreys genetikai ujjlenyomatainak szenzációs eredményeiről. Jeffreys és technikusa, Vicky Wilson 1984-ben szinte véletlenül botlott bele a miniszatellita nevű ismétlődőd DNS-szekvenciákba. A gének fejlődését vizsgálták a mioglobin nevű izomfehérjében, amikor a gének közepén ismétlődő DNS-szakaszokat figyeltek meg. Kiderült, hogy az ismétlődések száma olyannyira változatos, hogy mindenki egy egyedülálló genetikai ujjlenyomattal rendelkezik: fekete csíkok sorozatával, amely egy vonalkódhoz hasonló.

Mivel a kutató a Narboroughtól kevesebb, mint 10 mérföldre lévő Leicesterben dolgozott, a rendőrség felvette vele a kapcsolatot, biztosított számára egy Bucklandtől származó vérmintát és a lányok testében fellelt ondóból is mintát küldött.

Jeffreys hamarosan megállapította, hogy a genetikai ujjlenyomatok a két ondómintában azonosak, azonban gyökeresen különböztek a vérmintában fellelhetőtől. Tehát a két emberölésért ugyanaz az ember felelős, ez az ember azonban nem Buckland. Mivel a rendőrség hevesen tiltakozott az eredmény ellen, Jeffreys megismételte a tesztet, pontosan ugyanazzal az eredménnyel. A rendőrség visszavonta a Buckland elleni vádakat, így a történelem során először a DNS-szekvenciára alapozva felmentettek egy embert. Öt hónappal Dawn Asworth halála után azonban a hatóság Narborough környékén 550 férfi esetében végezte el a tesztet olyan genetikai ujjlenyomatok után kutatva, melyek az erőszakot elkövető spermájához illenek. Ennek során került a látókörbe egy Colion Pitchfork nevű férfi, aki Narboroughban lakott. Le is tartóztatták a férfit, beismerte mindkét lány megölését, és vérének DNS- ujjlenyomatai mindkét ondómintához passzoltak, így 1988. január 23-án életfogytiglani börtönre ítélték.

A kezdeti DNS-technológia a mai technológiákhoz viszonyítva olyan, mintha a Commodore 64-et vetnénk össze egy okostelefonnal. Amikor az Egyesült Államokban az 1990-es évek elején elkezdték a DNS-minták tesztelését, egy helyszínelő négy hétig dolgozott az ügyön. a biológiai mintának viszonylag nagyméretűnek, mondjuk pénzérme nagyságúnak és jó állapotúnak kellett lennie. Most egy aprócska bőrsejt is elegendő ahhoz, hogy néhány óra alatt megállapítsák bárki DNS-profilját.

Az 1994-es DNA Identification Act (DNS-azonosítási törvény) lehetővé tette az FBI számára, hogy létrehozzon egy országos adatbázist, így született meg az úgynevezett CODIS (Combined DNA Index System, kombinált DNS indexrendszer). A CODIS jelenlegi működését úgy lehet legkönnyebben megérteni, ha úgy képzeljük el, mint egy hatalmas kriminalisztikai piramis csúcspontját. A piramis alján az országban található több száz bűnügyi labor szerepel. A laborok fogják a bűnügyi helyszínről begyűjtött, azonosítatlan DNS-mintákat, valamint a gyanúsítottaktól levett mintákat, és betáplálják azokat a helyi állami adatbázisba. Kaliforniában például keddenként történik meg az adatok feltöltése az állami rendszerbe. Az állam felelős a DNS-mintavételért a börtönökben és a bíróságokon. Az állami mintákat ezek után a rendszer felülvizsgálja, és összeveti az államon belül feltöltött többi mintával. Ezt követően a minták feljebb lépnek a létrán, és bekerülnek a CODIS-ba.

Nézzük röviden, laikus módon a DNS-profil lényegét.

A DNS, azaz dezoxiribonukleinsav egy olyan molekulaláncolat, amely minden egyes emberben egyedi. A vörösvértestek kivételével az összes emberi sejt tartalmazza a DNS-t. A genetikai profilon dolgozó igazságügyi szakértő először is kivonja a DNS-t a biológiai mintából, ami lehet ondó, vér vagy haj, majd elkülöníti, felnagyítja és elemzi azt. A DNS- ben négy egység ismétlődik, és ennek a négy egységnek a pontos sorrendje az, ami megkülönböztet minket egymástól. Olyan, mint egy emberi vonalkód, ahol a számok a genetikai markereket jelzik. A DNS- elemzés hőskorában mindössze néhány markert lehetett előhívni és elemezni; ma már tizenhárom standard CODIS-markert vizsgálhatunk. Az egypetéjű ikrek kivételével annak az esélye, hogy két ember ugyanolyan vonalkóddal rendelkezzen, nagyjából egy a milliárdhoz.

A DNS-ujjlenyomatok nem csupán az igazságügyi orvostant forradalmasították, de egy sor egyéb más területet is. Ezt használták Josef Mengele exhumált holttestének azonosítására 1990-ben. Ezzel bizonyították be a Monika Lewinsky ruháján talált ondó elnöki származását. ezzel azonosították Thomas Jefferson törvénytelen leszármazottait.

Évi